Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-21 / 118. szám

1965. május 21, péntek 3. oldal Ötszörösen kiváló... Vízgazdálkodási társulat — a „homokoni Munkában találtam ez al kálómmal is, mint mindig. A szakszervezet megyei kiküldöt­tével és az állami gazdaság tit­kárával vitatták meg a dolgozók tanácskozásának előkészítését. Ezután a pártirodába hívták, mert telefonon az egyik tsz el­nöke kereste négyszáz hold ku­korica vetése ügyében. Éppen beszélgetésünkhöz kezdtünk volna, amikor az örömtől kipirulva megérkezett az igazgató, és boldogan újsá­golta, hogy nagyszerűen sikerült az első negyedévi feladatok tel­jesítése, hiszen minden időszerű munkát elvégeztek és 700 ezer forintot takarítottak meg az egy évvel korábbi időszakhoz vi­szonyítva. Mindez egy tavaszi délelőtt töredéke alatt zajlott le. Misá- nyi Gyula a Városföldi Állami Gazdaság párttitkára, agronó- mus, aki csak társadalmi mun­kában titkár. Szereti ezt a sok­oldalú tevékenységet, mert hoz­zászokott a vére, és a szíve is erre a dinamikára ösztönzi. Amolyan ezermester-féle is. En­nek köszönheti az ötszörös ki­váló dolgozó kitüntetéseket is. Legutóbb a „Kiváló újító” ki­tüntetést és a vele járó pénzju­talmat azért kapta, mert kidol­gozta és meg is valósították az aratás komplex gépesítését, amiből 300 ezer forint megtaka­rítása lett egyetlen év alatt az állami gazdaságnak. Aki nem ismeri az életét és találkozik vele, csak egy negyven év körüli, középterme­tű, gesztenyebama, csizmás fiatalembert lát, és talán azt, hogy nagyon szerény egyéniség, de határozott, acélos jellem. Szabad idejében legnagyobb öröme: a családi otthon. Itt mindig hárman várják: a fele­sége, adminisztrátor lánya és húszéves gépipari technikus fia. aki egyébként a gépjavító állo­más KISZ-titkára. Talán azért szereti az otthonlétet annyira, mert a családi élet örömeiből kevés jutott gyermekkorában. Apját nem ismerte, édesanyjá­val is csak tizenkét éves koráig lehetett, aki négyőjüket nevelte a mosónők keserves kenyerén. Mindig éhesen vártuk haza — emlékezett — pedig a sza­tyorkában csak egy kevéska maradékot hozott. Rettenetesen sovány volt és szívszélhűdés­ben halt meg. Ezután még rosz- szabb lett az élet, amit csak azok ismernek, akik cselédként szolgálták a nagygazdákat. Gyu­la is kikerült a nagykőrösi ta­nyákra és hét kerek esztendeig dolgozott hajnaltól késő éjsza­káig. A bére csak annyi von, hogy enni kapott, és amikor em- berebb lett, naponta harminc- három fillért is vetettek neki (amiért akkoriban tizenhat és fél Levente cigarettát lehetett vásárolni). A fizetséget még po­fonokkal is kiegészítette a gaz­da. Az 1940-es év második feléig tűrte mindezt. De amikor haj­nalban a lóistálló priccsén vas­villával ébresztgették, benne is tótágast állt az ösztön és még azon a napon összeszedte cók- mókját és megszökött. Jó emDe- rek segítségével került egy ma­lomba molnárinasnak. Már se­géd volt, amikor katonának hív­ták. Már közelről hallatszott a front dübörgése. Egy hétig búj- dosott és számára ezzel be s fejeződött a háború. Azután új • ra csak a malom nyújtott me­nedéket, ahol sokszor két mű­szakot dolgozott. Közben mes­tervizsgát tett. A molnárok kö­zött ismerkedett meg néhánv demokratikus eszmével, ami őt is elvitte a szociáldemokraták közé. Még a világháború befe­jezése évében tagja lett a párt­nak, de még az egyesülés előtt átlépett a kommunisták közé. Ezt már osztályöntudatból tét*3 — mint ahogy mondja. Kisebb megszakításokkal ti­zenegy évet dolgozott a malom­iparban és közben vezetője volt a kiskunmajsai és lajosmizsei malmoknak. Sokszor el akartát? vinni a fővárosba, irodát és író­asztalt ígértek, de mindaddig maradt, amíg csak pártiskolára nem vitték. Innen az útja a párt megyei bizottságára vezetett, de az ötvenes évek elején felfoko­zódott bizalmatlanság rá is ki­sütött valamit és fél év múlva már eltanácsolták az állami gaz- daságokhoz. Nem hasonlóit meg, to­vábbra is hűséges közkatonája maradt a pártnak. Aztán jött az ellenforradalom és a kommunista agronómusra is kimondták, hogy nem kívána­tos személy. Egy nap kivételi­vel mégis mindig ott volt és azt tette, amit kommunista meggyő­ződése parancsolt. Már novem­ber első napjaiban Csík Anta'­Köszönet az eredményes intézkedésért Lapunkban többször megbí­rált Mk—49-es motormozdonyok ügyében levelet kaptunk a MÁV kecskeméti csomóponti pártbizottságától: „Az MSZMP vasutas üzemi pártvezetősége és a kecskeméti átrakó állomás fűtőházának dol­gozói nevében őszinte köszöne- tünket fejezzük ki a Petőfi Né­pe szerkesztőségének azért a következetes, több alkalommal megismételt segítségnyújtásért, amellyel alapvetően megoldáshoz juttatták a már éveik óta va­júdó Mk—49-es motormozdo­nyok konstrukciós hibáiból fa­kadó gondjainkat. Ezek a keskeny nyomtávú von­tatásra készített motormozdo­nyok évek óta csak terhére vol­tak a kecskeméti átrakóállo­más fütőházának és a népgaz­daságnak is. A mozdonyok ugyanis csak a helyet foglalták — az elenyészően kevés üzem­órától eltekintve — a fűtőház egyébként is szűkös javítóvá­gányán. A kecskeméti vasúti csomópont párt- és szakszerve­zetének valamint szakmai veze­tésének, továbbá a MÁV Sze­gedi Igazgatósága mozdonyosz­tályának hiábavaló volt az éve­ken át folytatott levelezése a Wilhelm Pieck Járműipari Vál­lalattal, mert az nem hozott lényeges eredményt. Megnyugtató megoldást csak a Petőfi Népe szerkesztőségé­nek többszöri bírálata hozott. A rosszul konstruált mozdonyo­kat elszállították. Az elvtársak nagyon értékes segítségét vala­mennyi érintett vasutas dolgo­zó nevében ismételten őszinte szívből köszönjük és kérjük, hogy a jövőben is legyenek se­gítségünkre gondjaink megoldá­sában.” A kecskeméti csomóponti pártbizottság nevében Szabics István Repülőgéppel — a cseresznyelégy ellen Jánoshalma tsz-közi vállalkozá­sának nagyüzemi szőlőjében a szórványgyümölcsfák növény- védelmi munkáját a repülőgé­pes növényvédő állomás két gé­pe végzi. Ma fogtak hozzá a vé­dekezéshez elsősorban a cseresz­nyelégy ellen. A jánoshalmiak először tavaly irtották ily módön a kártevőket, s nem bánták meg, mert 150 vagon szilvater- mésükből 128 vagonnal expor­tálhattak. A szilvatermesztés or­szágos versenyében is az első I helyre kerültek, s ezért egy 23 ezer forint értékű növényvédő gépet kaptak jutalmul. Aknás kutak a% új ültetvényeken Öntözéssel háromszor több szénaiermés lal, Horváth Ferenccel és Tóth Ferenccel szervezi a pártot. Meg is alakítják tizenheten az MSZMP-alapszervezetet. ahol titkárnak választották. Azóta ü bírja nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkívüliek bizal­mát is. Erre minden nap ipar­kodik rászolgálni. Az állam' gazdaság állandó dolgozóinak 13 százaléka a zsebében hordja ; párthoz tartozást jelentő piros könyvecskét. A pártszervezet nek és a titkárnak is nagy te­kintélye van a gazdaságban Alig van kezdeményezés, ami ne. a kommunistáktól eredne, de a megvalósításban is ők mutatják a példát. Amellett, hogy maga -s példát mutat a tanulásban — elvégezte a Marxizmus—Leni nizmus Esti Egyetemet — tanít­ja társait. Minden évben propa­gandista az alapszervezetben Most fogott hozzá a pártszerve­zet alapító tagjaival együtt felsőfokú technikumra való fel­készüléshez, hogy magasabb ké­pesítésű diplomával még jobba, eleget tudjon tenni a növekvő követelményeknek. A munkáról s terveikről szí­vesebben beszélt, mint mag i­gáról. Örömmel tájékoztatott a pártalapszervezet ez évre szóló intézkedési tervéről, amelyet már a gazdaság minden üzem egységében ismernek. Nem kevesebb mint két fél millió forint terven felül- nyereség elérését tűzték ki cé­lul a kommunisták. Pedig nem kevés az előírt hatmilliós nyere- reségterv sem. Amikor a jövőről kérdeztem, egyszerűen csak annyit mon­dott; — Szeretnék az állami gazda­ságból nyugdíjba menni. v Horváth Ignác Hét esztendeje tevékenykedik a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat. Kör­zetének területe a kezdeti tíz­ezer holdnak a háromszorosára növekedett, s jelenleg már 2C község és Kiskunhalas város belvízrendezési, valamint öntö­zési igényeinek a kielégítése a feladata. A társulat fő tevékenysége — ami miatt elsősorban lét­rehozták — a mezőgazdasá­gi művelés alatt álló terü­letekről a víz levezetése, a csatornahálózat, illetve ezen a vizet visszatartó zsilipek kiépítése, továbbá a lege­lők, semlyékek öntözése. Jelentős mértékben foglalkoz­nak ezenkívül csőkutak fúrásá­val és aknás kutak építésével is. Ezt a munkát három brigád végzi. Tevékenységük nagyob­bik része az aknás kutak építé­sére szorítkozik, mert ezek — Géczi Mihálynak, a társulat el­nökének tájékoztatása szerint — a homokon jobb víznyerési le­hetőséget biztosítanak, mint a csőkutak. Egyébként az idei kútfúrási igények háromnegyed része is az új ültetvények per­metezését és öntözését szolgáló aknás kutakra irányul. Zsiliprendszer segítségévei, árasztással, mintegy négyezer hold ré­tet, legelőt öntöznek a tár­sulat körzetében. Az utóbbi három év tapasztala­tai azt mutatják, hogy ily mó­don az eddigi nyolc-kilenc má­zsa helyett háromszor annyi, s minőségében is jobb szénaie.- mést takarítanak be a szövetni zeti gazdaságok. Számos, a vi: rendezést megelőzően terméke len szikes területen néhol hol­danként 35—40 mázsa, a luce” náénál is értékesebb széna te­rem. A legjobb eredményeket Kömpöc, Csólyospálos és Kis­kunmajsa környékének a lege­lőin érték el. A jászszentlászlói Új Barázda Tsz-ben az idén 150 hold vízborította szikes terület lecsapolására, jövőre pedig ugyanott a talaj javítására kerül sor. Az elmúlt kísérleti év há­rommázsás adagja helyett eb­ben az évben holdanként öt má­zsa pétisót juttattak a legelők­re. Sokat jelent az állattenyész­tés szempontjából, hogy az elkö­vetkező év már minden bizony­nyal két-háromezer mázsa te­jes értékű szénahozammal fizet majd a közös gazdaságnak. Jelenleg összesen 160 kilomé­ter hosszúságú, III. kategóriájú kisebb csatornát gondoz a tár­sulat. az idén pedig további 47 kilométer csatornahálózatot létesít, A belvízkárokról szólva a tár­sulat elnöke elmondotta, hogy azok a körzetnek Bács Kiskun megyére eső területein hozzá­vetőleg félezer holdat érintet­tek. A vizet a terület túlnyomó részéről már levezették. Kotró­gépük munkáját az Alsó-Tiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság egy másik gépe, a 80 szerződött dol­gozóét pedig 30 társadalmi mun­kás is segítette. J. T. Kazánlemezből permetezőgép SZŰKÖS kis szerelőműhely a csávolyi Egyesülés Tsz központ­jában. Odakünn hétágra süt a nap, de bent az alacsonyan fek­vő, szúette mestergerendáról fénycsőarmatúrák szórják a vi­lágosságot. Ügy látszik, jól megfér itt egymással az avíttság és a korszerűség. Maga az épület valóban öreg, de a szerelőgárda fiatalnak mondható. És fiatal a tsz gé­pészmérnöke is, Babinyecz La­jos; tavaly került ki az egye­tem padjaiból. A szövetkezet ösztöndíjasaként tanult, s már csak ezért is szívesen jött a gazdaságba. — i Látja, valósággal „Noé- korabeliek” a szerszámgépeink — mutat körül a helyiségben. A többiek sűrűn bólogatnak hozzá. — Pedig negyven trak­torral dolgozunk, s van párszáz munkagépünk is. Nagyon jó lenne egy esztergapad, egy kor­szerű masina, de hát nem ka­punk rá kiutalást. RÁADÁSUL ebben a műhely­ben nemcsak javítanak. Gépe­ket is csinálnak. Igen, ez az alkalmas szó: csinálnak. A gyártás feltételezi a munkafo­lyamatok ilyen vagy olyan gé­pesítését, továbbá a szériában történő előállítást. Ilyesmiről itt nincs szó. Csupán a gazda­ság, a folyvást fejlődő agronó­mia helyi igényeit próbálják kielégíteni. Hogyan? Akik részt vettek a sortrágyás kukoricavetés itteni, múlt hónapban megtartott be­mutatóján, emlékezhetnek a ju­goszláv gyártmányú szervestrá- gyaszóróval kombinált vetőgép­re. Nagy sikerrel szerepelt, s mondhatni, a hasonló rendelte­tésű konstrukciók között ez bi­zonyult a legmegfelelőbbnek. Tartályába 30 mázsa trágyát lehet rakni, s legyen az bármi­lyen szálkás, darabos, szépen kiszórja a sorba. És egyetlen munkagépkezelőre sincs szük­ség. A többi hasonló rendelte­tésű gépről mindezt nem lehet elmondani. A SZOBÁN FORGÓ szerkezet itt készült, ebben a műhelyben. — Tavaly mi is sokat törtük a fejünket, hogyan gépesíthet­Maráz János, a permetező tartályát hegeszt!. nénk a kukorica fészkes vetését — mondja Maráz János, az egyik fiatal szerelő. — Rájöt­tünk, hogy a trágyaszórót köny- nyűszerrel átalakíthatjuk soros szórásra. Király József tagtár­sam kitalálta, hogy mindjárt utánakapcsolhatjuk a vetőgé­pet. Aztán vegyszeres szóróval és tartállyal is felszereltük. Ki­próbáltuk, itt-ott igazítottunk rajta, s jónak bizonyult. Hát így készült el* A télen két műtrágyaszórót is csináltak. Nem tudják meg­mutatni, mivel — eladták őket. A műhelyiek munkája révén tehát közvetlen bevételhez is jut a szövetkezet. Most egyéb­ként két nagyüzemi permetezőt készítenek. Kell a 300 hold új telepítéshez. — Mennyiből tudnak kihozni egy-egy permetezőt? — Négyezer forintnál nem kerül többe. A Rapidtox gépet 30 ezerért adják. De a miénk felveszi vele a versenyt. Kül­sőre persze, nem mutat úgy, mint az. Otromba szerszám, de masszív. Bírja a rázást. AZ EGYIK már elkészült, néhány napja sikerrel dolgozik az új gyümölcsösben. A mási­kat most kalapálják. Négy mil­liméter vastag kazánlemezből készül a tartálya. Az anyagot a bajai MÉH Vállalattól szer­zik be. Majd mindennap meg­fordulnak az ócskavastelepen. — Hogyan hajlítják meg a lemezt? — Aláteszünk két vasrudat és ráhajtunk a traktorral — válaszol Király József. — Rajz alapján dolgoznak? — Fenét! Este megszületik az ötlet, skiccet csinálunk, másnap reggel összejön a tsz vezetőiből és a belőlünk álló „agytröszt”; félóra alatt meg­hányjuk-vetjük a dolgot, s hr jónak találjuk, máris hozzáfo­gunk. És aztán dolgozunk sok szór este tízig is, mert elhihel' elegendő munka van a javító; sokkal is. ÍME, egy önellátásra bérén dezkedett tsz-gépműhely. Vaia mirevaló esztergapad nélkül Egy kicsit nagyobb támogatás sál milyen sok rejtett tártál kot, ötletet, szellemi energ i felszínre lehetne hozni! H. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents