Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
Pirtótól Egyiptomig — és visssa — FOTO, híradó, rádió, asztalos, tűzoltó, torna, egészségőr, tánc és báb szakkör működik a szalkszentmártoni általános iskolában. A foglalkozásokon több mint száz tanuló vesz részt. A legjobb eredményt a báb szakkör tagjai érték el —, a Fehér Kálmánná tanárnő vezette kis együttes rendszeresen tart bábelőadásokat a község apró lakói részére. * — Külföldi kiránduláson vett részt a kunszállási 3783. számú Dózsa György Úttörőcsapat 35 tagja. A pajtások a Magas- Tatra nevezetességeivel ismerkedtek meg. A nyári vakáció alatt is hasonló kirándulást szerveznek. * — KÖZSÉG ÜNK húsz éve, létesítmények 1944—64 között címmel albumot állítottak össze a bácsalmási 2457. számú Petőfi Sándor Üttöröcsapat Vili. osztályos Napsugár és Turista expedíciós őrsének tagjai. Az érdekes dokumentum-összeállításban fényképeken is megörökítették a faluban épített új létesítményeket. * + A NEMZETKÖZI GYERMEKNAPON úttörő- és kisdobosavatást rendeznek az uszódi 861. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapatnál. A szokástól eltérően, ez alkalommal már az első osztályos kisdiákokat is felveszik a kisdobosok közé. * X BUDAPESTI, illetve pécsi kirándulásra készülnek a pirtói úttörők. Az ötödik és a hatodik osztályos tanulók a főváros, a VII—VIII. osztályos pajtások pedig a Mecsek szépségeivel ismerkednek meg. * — GYERMEKSZÍNHAZ. Május 20-án, csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel a kecskeméti gyermekszínházban (Katona József utca 4.) bábelőadást rendeznek az óvodások részére. Bemutatásra kerül a Szurtos hátú szalmaboci és a Nyúlacska házikója című mesejáték. * X MÁJUS VÉGÉN tart ülést a kiskunhalasi járási úttörőelnökség. A nyolcadik osztályosok KISZ-be való átvételét vitatják meg. A járás területén most végző 560 pajtás közül ugyanis csak a legjobb úttörőmunkát végző fiatalokat javasolják KISZ-tagságra. * O Kézilabdapályát készítettek a pirtói úttörők. A pajtások szüleik segítségével fogatokon hordták a földet a pályának kijelölt helyre, s így a kis sporttelep rekordidő alatt — két héten belül — elkészült. A járási bajnokságot már a saját pályájukon bonyolították le. * — JÓÉ SIKERÜLTEK az úttörő kulturális szemle körzeti bemutatói a bajai járásban. Különösen nagy sikert arattak a csávolyi úttörők. A járási bemutatót vasárnap Nagyba- racskán rendezik, s a műsorban közel ezer pajtás szerepel. Már kipihente az út fáradalmait, de a feledhetetlen élmények ma is friss' elevenséggel élnek benne. Történelmet tanít a pirtói gyerekeknek. Utazása tehát némileg összefüggésbe hozható hivatásával. Práger Já- nosné 1938 óta tanít ebben az iskolában s bizony amikor elkezdte a pályát, álmodni sem mert arról, hogy valaha saját szemével fogja látni azokat a piramisokat, amelyek előtt Napoleon beszélt katonáihoz. Most pedig bejárta Egyiptomot, látta a Nílust, a sivatagot, s hazaérve elmesélhette, hogyan él ott az ember. A pirtói házban ülünk és beszélgetünk az útról, a távoli országban látottakról, az élményekről. Baksis, baksis — Út a sivatagban — Nem ez volt az első külföldi utazásom, de élményekben feltétlenül a leggazdagabb — mondja Práger Jánosné. — Negyven főnyi csoporttal mentem repülőgépen az IBUSZ társasutazás keretében. Mondanom sem kell, hogy amikor megérkeztünk Kairóba, egy teljesen idegen, bár nem egészen ismeretlen világ fogadott. Sokat olvastam Egyiptomról, ismerem a fáraók és az egyszerű emberek Tut-Anch-Amon fáradó sírjának bejárata, előtte Passuth László, a neves magyar író, aki szintén tagja volt a csoportnak. életét, történetét. Mégis meglepett a hallatlan igénytelenség, elmaradottság, amiből csak most kezdenek kilábalni. Nem mondhatom, hogy drágaság van, de aránytalanok az árak. Például egy levelezőlap hét piaszter, de egy kiló narancsot 5 piaszterért lehet vásárolni s bárhová megy az ember, mindenhol baksis, baksis. Ha le akartunk fényképezni egy arabot, előbb baksist kellett neki adni. Enélkül nem volt hajlandó. — Néhány napi kairói tartózkodás után autóbusszal elman- tünk a Nílus torkolatánál épült Alexandriába, amelyet még Nagy Sándor alapított időszámításunk előtt 331-ben. Az utat a sivatagon keresztül tettük meg. Ezt a betonutat már Nasszor építtette. Öt kilométerenként katonai bódék, telefon. Ha elhalad egy jármű, a katona felírja a rendszámot és telefonál a következő őrnek, aki tudja, hogy mennyi idő múlva kell megérkeznie a jelzett autónak. Kísérőnk elmondta, hogy a sivatagtól védik így az utazókat, az esetleges vihartól stb. Ha a megfelelő időn belül nem érkezik meg az autó, rögtön keresésére indulnak. Alexandriában éppen arattak, amikor odaértünk. Itt ugyanis egy évben kétszer takarítják be a termést. Sivatag a zacskóban Beszélgetés közben előkerülnek az emléktárgyak: színes rajzokkal díszített „korabeli" kövek, amelyeket úgy árulnak az egyiptomi városokban, műemlékek között, mint négy-ötezer éves maradványokat. Hitelességükhöz kétség fér, de nem is az az érdekes, hanem, hogy valóban szépek, s ez elég a turistának, aki nem kimondottan szakértő, no meg a fellahnak is megéri a mese azt a néhány piasztert. Aztán hazamegy és tovább készíti az „eredeti” darabokat. — Következő utunk Asszuánba vezetett. Kairótól mintegy 900 kilométerre mentünk az Arab sivatagon keresztül épített vasúton, magyar Ganz-vo- nattal. Az utat 12 óra alatt tettük meg, reggelre értünk oda. Láttuk azt a gigászi munkát, amit az egyiptomi nép az asz- szuáni gát építésénél a Szovjetunió segítségével folytat. Több mint 35 ezer ember dolgozik itt, köztük nyolcezer szovjet mérnök és más szakember. A gát a tervek szerint 1967-re készül el. Jelentősége felmérhetetlen. Eztáltal hatalmas terület válik öntözhetővé, ami a mezőgazdaság fellendülését eredményezi. — Hoztam egy keveset a sivatag homokjából — veszi elő a barna papírzacskót. Tenyerembe ömlik a sivár, prézli- színű, földnek alig nevezhető zúzalék. Ezen valóban nehéz mezőgazdaságot létrehozni. A csoda sem segíthet — de minden bizonnyal a tudomány, az ember legnagyobb ereje. Fehér márvány — vörös rózsa — Érdekességként említem meg, hogy felkerestük Aga kán fehér carrarai márványból épült mauzóleumát is, amelyben állandóan ott ül egy arab és fennhangon énekli a Koránt. A kán 72 éves korában feleségül vett egy 18 éves francia táncosnőt, de hat év múlva, 1957-ben özvegyen maradt a 24 éves asz- szony, aki azóta mindennap egy szál vörös rózsát visz a fehér márványmauzóleumba. Nem kell . azonban sajnálkoznunk, mert a most 32 éves asszony egyáltalán nem „szegény özvegy". Hatalmas vagyon maradt rá, a Níluson motoros csónakokkal, a szárazföldön modern kocsikkal járt. Aga kán az angolok indiai gyarmatosító politikájának szolgálatában állott, tékozló, léha életmódot folytatott. — Csodálatos volt, amikor a negyven fokos melegben — április elején — átkeltünk a Níluson, velünk szemben a Líbiai sivatag. Ekkor már enyhülni kezdett a forróság. A nap éppen a homoktenger horizontján, mint hatalmas lángoló gömb lebegett. rí aga a sivatag vörösben izzó parázstengernek látszott. Felemelő, de félelmetes látvány. /Sokat beszélhetnék még — folytatja Páger Jánosné — a különböző műemlékekről, II. Ramszesz kolosszális templomáról, a Királysírok Völgyéről, a Kairói Nemzeti Múzeumban felhalmozott, pénzben kifejezhetetlen értékű kincsekről, amelyek a fáraók sírjaiból kerültek elő. Trónszékek, harci szekerek, serlegek, szarkofágok, szelencék, arany- pántos cipők tömegét láttuk. Igen érdekes és szép volt Tut-Anch-Amon sírja, amelyet a kutatók csak 1922-ben találtak meg tártak fel, benne a 18 évesen elhalt fáraó bebalzsamozott holttestét, rengeteg kincsét, egy letűnt birodalom fejének használati tárgyait találták. ( jrn itthon — Letelt a tizenkét nap, hazafelé indultunk. Érdekes, hogy Kairóból az utat négy óra tizenöt perc alatt tettük meg, én a fővárosból Pirtóra négy óra hosszáig utaztam — igaz, hogy vonaton és nem repülőgépen — mondja mosolyogva. Kérdésemre, hogy milyen érzés volt újra belépni a tanterembe, meghatódva válaszolt: — Higyje el nagyon jó. Ügy vártak a gyerekek, s amikor megérkeztem, elárasztottak a kérdésekkel. Ezek a kis csemeték többet jelentenek nekem, mint a fáraók, hiszen tulajdonképpen miattuk mentem ki, hog} nekik mesélhessek. Gál Sándor Sivatagi taxi, amit néhány, pontosabban öt piaszterért lehet igénybe venni. Külföldiek előnyben. Olcsóság, lassúság, kényelem. A tevehajcsár mintha a bibliából lépett volna ki. rető.'i «ép« «etftri «épe r. ;,o. 'épe *#etőr Nagyapó ravaszsága ¥fogy világéletében huncut volt nagyapó, mesélő kedvében, ízes elbeszéléseivel nemegyszer bizonyságát adta. Egyik története például 1896-ba viszi el a hallgatót. Amikor mint huszár, Bécsben szolgált a K.u.K. hadseregben. — A tűz égesse meg, az volt még a cudar világ, amikor huszárból csicskást csinált belőlem a törpe gróf! — meséli gyakran. — Nem volt nagyobb az ülő kutyánál, de azért kapitány volt. Méghozzá milyen kényes kapitány! László így, meg László úgy ... hej, de sokat ugráltatott! ... Szó, ami szó, a grófi kapitány naponta kávét főzetett magának. S alighogy kimondta, máris szerette volna inni. A hajdani derék László legény pedig egyszer kibabrált vele. Hogy mihamarabb főjön a kávé, a gróf úr még meleg fürdővizéből töltötte meg a lombikot. És állítólag a kis kapitány soha olyan finom aromájú kávét nem ivott, mint az volt... Mindez azonban régen a múlté. Hiszen nagyapó kilencven éves. Még meglehetősen bírja magát és szellemileg is friss. S ha elbeszélései mégoly vidámak, s talán kissé háryjános- kodók, nem fér hozzá kétség: sok mindent megért, sok mindenre megtanította az élet. Ezért nem lehet elmarasztalni az alábbi kis történetért sem: Sok évtizedes, jobbára napszámos- és felesbérlőmunkája eredményeként nagyapó vagyona egy kétszoba-konyhás, szerény kis ház. És mivel régen megözvegyült, hozzátartozói sincsenek már, 25 év óta a lakója viseli gondját. A házáért. Elégedett ember az öreg, semmiben nem szenved hiányt. A havi kétszázvalahány forint öregségi nyugdíját szorgalmasan összegyűjtögeti, hogy azlan szüretkor megtölthesse a három darab, összesen 160 liter űrtartalmú hordócskát. Mert ezt vallja: amíg pár deci jó kis forró bort reggelizhet, addig nincs baj, addig van egészség! T^Temrégiben látogatója volt ^ " nagyapónak, a tanács vb szociális csoportjától. Ö azonban mindig gyanakvó: a fináncok megbízottját sejtette a jövevényben. Annál is inkább, mert alighogy belépett, máris a szoba sarkában zsákkal leterített hordókra pillantott. (Pedig már csak az egyikben van egy kis bor.) — Mi újság, hogyan él, bácsika? — kérdezte a vendég. — Hát, csak lassacskán, öregesen és szegényesen — szólt az öreg fukaran. — Nincs valami panasza? — hangzott az újabb kérdés, miközben ismét a hordós sarokba esett a jövevény tekintete. Mielőtt még választ kapott volna, tovább kíváncsiskodott: — Van legalább valami azokban a hordókban? No, ugye, jól sejtettem. Biztos a fináncoktól van! — villant át nagyapó agyán, aztán a legártatlanabb képpel válaszolta: — Áh, dehogy van, kérem. Hogy tetszik gondolni? Üresek... — Látja, így van ez, bácsika — mondta lehangoltan a látogató, miközben jegyezgetett valamit a füzetébe. — így bánnak az idős emberrel... kamrának használják a szobáját... /É mikor nagyapó, mint egy jó csínyt, a gyárból hazatérő gondviselőjének elúiesélte az esetet, sehogy sem értette meg, hogy az előbb, a vendég miért is komorodott el... Ferny íréin Megvan a - baksis, lehet fotografálni. Vidám arab a sivatagi út mellett, szamárháton. Háttérben a Jozer-piramis.
