Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
1 MT SPOUT mm Uszoda a „levegőben" Tessék elvtársak. Nézzenek csak bátran szét. Ha megengedik, én egy kicsit később csatlakozom, mert a központunkból Vannak itt. Losonczi Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízügyi Építő Vállalata kecskeméti fedettuszoda építkezésének építésvezetője invitált bennünket ilyen szíves szavakkal. A sóderrakások, betonkeverő gépek és a katonás rendben sorakozó építőanyagok tömegéből lassan kiemelkedő szürke betontömb az első pillanatban in- , kább ostromolt várhoz, mint uszodához hasonlít. Mi azért nem a stílszerűség kedvéért kapaszkodtunk fel a létrán az 5 méteres falakra, hanem mert a lépcsők még csak most készülnek. Az épület jelenlegi „tetején” valóban harc folyik. Harc az anyaggal, az időjárással és a határidővel. Ennek a harcnak katonái a vtsszerelők, ácsok és segédmunkások, akik fáradhatatlanul birkóznak itt a nem mindennapi feladattal. Sárközi Mihály főművezető készségesen tájékoztatott bennünket és magyarázatai alapján egyre jobban kibontakozott előttünk az ország első 50 méteres fedett uszodájának körvonalai, Itt, ahol állunk — az épület jelenlegi magasságában lesz az 50X20-as nagymedence víz- szintje. Itt sorakoznak majd a rajtkövek — mutat a négyszögletű falnyílásokra. Az építmény közepében valóban már kezd kibontakozni a leendő medence körvonala, helyesebben, a medencét körülölelő falak, hiszen maga a medence csak később készül el. — Egyelőre a legfontosabb feladatunk, hogy maga az épület — a csarnok elkészüljön, mert csak ezután, a teljesen zárt épületben kezdhetjük el a medence betonozását. — Ezeken a betonpilléreken nyugszik majd — mutat a magasba szökő, karcsú vasszerkezetekre — a 42 m fesztávú rácsos tetőszerkezet. A 13,60 méter magas tető csúcsos kiképzésű lesz. Az épületnek az útfelőli oldalán lesz a főbejárat, hatalmas előtetővel és az egész végig teljesen üvegfallal. A város felőli végén kapnak helyet az öltözők, kabinok, míg az ellenkező oldalon a gépek és műszaki berendezések. A főbejárattal szemben —, tehát a teniszpályák felől — az uszoda teljes hosszában egy hatlépcsős 3 méter magas lelátó húzódik, alatta pedig a 20X4 méteres melegvizes kismedence. Közép-Európa legmodernebb uszodája lesz ez, mondta az időközben a beszélgetésünkbe bekapcsolódó építésvezető. Elsősorban azért, mert a nagymedencéje nem a talajszint alatt, hanem a „levegőben” lesz és betonlábakon nyugszik majd. Akár ót is sétálhatunk alatta. Nem fog tehát a víz „elszökni”. A fürdésről és a melegvízről érdeklődve megtudtuk, hogy az Erőműtől nyert gőzzel, mesterséges melegvízzel dolgozik az uszoda, bár szó van arról is, hogy termálvíz után kutatnak, de az uszoda ettől függetlenül működik majd. És mikor lesz mindez készen? — Tettük fel a legkényesebb kérdést. A határidő 1966. július. Az elmúlt télen az enyhe időjárás segítségével jól haladtunk, és majd a munkát, mégis remélem, hogy legkésőbb 1986. telén át tudjuk adni az uszodát rendeltetésének. A kecskeméti úszók eddig néhány hónapos szezonnal, kitartó és elszánt munkával is alig érhettek el számottevő eredményt. Az új fedett uszoda viszont hatalmas távlatokat nyit meg a sportág képviselői előtt. Nemrég a Magyar Úszó SzövetInnen emeljük be a tetőszerkezetet — mutatja Losonczi Imre építésvezető Nagy Lajos műszaki előadónak és Sárközi Mihály főművezetőnek. így jelenleg az ütemterven belül vagyunk, bár sajnos, munkaerőhiánnyal küzködünk. Hamarosan kőművesekre, kubikosokra és még több segédmunkásra lenne szükségünk. Reméljük azonban, sikerül akadálymentesen dolgoznunk. A szakipari munkákkal már nem állnak ilyen jól. Itt több olyan probléma merült fel, ami hátráltatja ség vezetői is megtekintették az építkezést és elmondták, hogy két év múlva már itt szeretnék rendezni a nagyobb országos versenyeket. Lesz tehát kitől tanulniok úszóinknak és remélhetjük, hogy hamarosan nemcsak a vidék, hanem az ország legjobjai között is ott láthatjuk majd őket. Szabó Zoltán FELÉRT EQY QYŐZELEMMEL Sporteredményeink között már beszámoltunk a Dunavecse— Kiskunhalasi MÁV megyei bajnoki la bdarúgómérkőzésről, melyen a hazai csapat 2:1 arányban győzött. A helyi tudósító szerint „A halasiak a mezőnyben tetszetősen játszottak, csak a dunavecsei védelemmel nem tudtak megbirkózni.” Nem tündököltek tehát a pályán, de ami a mérkőzés előtt történt a MÁV- labdarúgókkal, arról csak a legnagyobb dicséret hangján beszélhetünk. Útban Dunavecse felé a felnőtt és ifjúsági játékosokkal telt autó utasai a keceli vasút elágazás előtt arra lettek tek figyelmesek, hogy az egyik közeli épületből vastag füstgo- molyag, majd lángnyelvek csaptak fel. Tóth Tibor, a csapat edzője, habozás nélkül az épülethez vezényelte az autót, s jókor érkeztek. A lakóház melletti gazdasági épület gyulladt ki, s az otthon tartózkodó idős gazda tehetetlenül állt az egyre magasabbra törő lángokkal szemben. A sportolók nekiláttak a tűz megfékezésének, kimentették az élelmet és egyéb felszereléseket és a szomszédos veszélyeztetett ólból a jószágot. A közeli laktanyából odaérkező honvédek segítségével lokalizálták a tüzet, s csak ezután folytatták útjukat Dundvecsére, ahová szerencsére még időben megérkeztek, játszottak és kikaptak. Nem írjuk az önkéntes tűzoltás terhére a vereséget, mert a a halasi fiúk tetszetős játékát a hazai szurkolók dicsérték. Az önfeláldozó cselekedetért le a kalappal a MÁV labdarúgók előtt. A pályán nem sikerült győzniük, de az „előmérkőzésük” felért egy győzelemmel. Korszerűbb íátékfelfogást! Hiába, jó szélsők nélkül nem lehet eredményes a válogatott játéka — sóhajtottak fel szakvezetők és laikusok, rádió- és újsógriporterek egyaránt a legutóbbi angol—magyar után. Szóban és írásban leszögezték, hogy Fenyvesi és Göröcs nem felel meg ennek a feladatnak. Az átlag- és lelkes drukker egy kicsit lesüti a szemét. Szabad volt idáig romlani hagyni a helyzetet? Akkor ébredni rá, hogy nincs — vagy kevés a jó — szélsőnk, mikor Számtalan klubmérkőzés és nemzetek közötti viadal kiváló hősei lassan kidőlnek a sorból? Hát ha nincsenek jobbak? Még mindig hiányoznak, akik helyükre léphetnének! — szabadkoztak évről évre a szakvezetők, és ezzel meg is nyugtatták magukat. Tehették, mert Csikar is bírta, Máté is bírta, bírja ma is, mint láttuk a Bilbao elleni meccsen, s mehetett a sopánkodás egyik esztendőről a másikra. Mintha Sándorral és Fenyvesivel csodálatos módon megállt volna az idő, zsebükben lenne a dokumentum, hogy mindaddig fergeteges ifjak maradnak, míg négylevelű jobb- és balszélsőre nem bukkanak a válogatók. Miért van arra szükség, hogy egyesek utolsó évét vagy éveit ilyen vélemény keserítse: „Árnyéka önmagának” — „Nem felel meg a feladatnak” — „Miért erőltetik?” Kezemben a Népszabadság 1963. évi karácsonyi száma. A sportoldal egyik főcikkének címe: „Labdarúgásunk Achilles- sarka — a szélsőválság.” Híres veterán szélsők nyilatkoznak arról, hogy milyen fontos a szélső szerepe, mennyire döntő a mezőny széthúzása a mai túlzott védekező játékban. Egyikük kifejti: kizártnak tartja, hogy „labdarúgásunk termőtalajában” ne találnának szélsőjelölteket. „Csak ki kell őket bányászni és célszerűen kell őket nevelni” — mondja például dr. Borbás Gáspár, a magyar labdarúgás hőskorának fényes tehetségű balszélsője. Szélsőink — állítólag — még ma sincsenek. Ezt sírták el a legutóbbi angol—magyar Után is. Miért nincsenek? Ezernyi jó futballcsapatban ne akadt volna hosszú, hosszú évek alatt szélsőtehetség? Olyan, akiből céltudatos munkával válogatott szélsőt lehetett volna nevelni? Senki sem hiszi, hogy a „nagyA Csepel SC KB l-es labdarúgói Kecskeméten Május 19-én, szerdán fél 6 órakor érdekes labdarúgó-mérkőzésnek lehet tanúja a kecskeméti közönség. A Csepel SC NB I-es csapat látogat cl Kecskemétre és a Kecskeméti Dózsa labdarúgóival játszik barátságos mérkőzést. A találkozó eló'tt, 1 háromnegyed 4 órakor a KTE 98 serdülő kéxilahda-csapat Rendkívül nagy érdeklődés mellett három fordulóban rendezték meg megyénkben a serdülők „kiválasztó” kézilabdaversenyét. A rendezőség talán ilyen sok csapat indulására nem is számított, hisz a fiúknál 51, a lányoknál 47 csapat mérkőzött a járásokban rendezett I—II. fordulóban. A III. fordulót, melyen már csak a legjobbak vettek részt. Baján és Kecskeméten rendezték. Ez alkalommal tették le a fiatal játékosok a sportág kötelező technikai vizsgáját is. A két terület eredményei a következőek; A bajai csoportban: Fiúk: 1. Dunatetétlen, 2. Bácsalmás, 3. Kalocsa. Leányok: 1. Baja, 2. Dunatetétlen, 3. Kalocsa. A kecskeméti csoportban: Fiúk: 1. Soltvadkert, 2. Izsák, 3. Kecskemét II. Rákóczi F. iskola. Leányok: 1. Bács-Kiskun megyei Sportiskola, 2. Ének-Zenei Gimnázium, 3. Helvécia, Matkói Iskola. Igen örvendetes, hogy két ilyen kis község csapata, mint Dunatetétlen és Helvécia is, eredményesen szerepeltek és a technikai vizsgákon is jól megálltuk helyüket. és a Dózsa II. csapatai játszanak. Itt említjük meg, hogy a május 23-án Kecskeméten sorra kerülő K. Dózsa—Miskolci Bányász labdarúgómérkőzés előreláthatólag délután 2 órakor kezdődik, hogy utána a kecskeméti közönség Is megtekinthesse a televízióban a válogatott mérkőzésről adott közvetítést. B legjobb atlétikai eredményed 1964-ben NŐK Súlylökés Latyák M. f (Bajai M±iu, 12,33 Pestality M. i (Bajai MTE) 11,30 Czégai K. i (K. Bányai) 11,12 Szathmári J-né f (Bajai MTE) 10,42 Menyhárt S. f (K. Dózsa) 10,25 Berg K. i (B. Tan. képz.) 9.8» Marity J. i (Bajai MTE) 9,80 Krupity I. s (Bajai MTE) 9,53 Deli I. s (Bajai MTE) 9,6) Ónodi S. i (Szabadszállás) 9,46 A 9 m-es III. o. szintet 16 versenyző érte el. Diszkoszvetés Szathmári J-né f (Bajai MTE) 40,1? Czégai K. i (K. Bányai) 37,76 Latyák M. f (Bajai MTE) 35,fO Krupity I. s (Bajai MTE) 33,90 Pestality M. i (Bajai MTE) 31,62 Szabó G. i B(ajai MTE) 31,33 Menyhárt S. f (K. Dózsa) 31,00 Marity J. i (Bajai MTE) 30,50 Hegedűs A. f (Bajai MTE) 2a,72 Kele I. i (K. Katona J.) 28,44 A 24 m-es III. o. szintét 34 versenyző érte el. Gerelyhajítás Latyák M. f (Bajai MTE) 35,08 Czégai K. i (K. Bányai) 34,23 Sári A. s (Bajai MTE) 31,55 Marity J. i (Bajai MTE) 30,95 Tóth K. i (Kalocsai Gimn. 30,57 Hertelendi I. i (Bajai MTE) 29,23 Dabis J. i (Kiskunmajsa) 29,16 Deli I. s (Bajai MTE) 28,98 Koroknai K. s (BK. Sí) 27,78 Deli íz. s (Bajai MTE) 27,68 A 24 m-es III. o szintet 20 versenyző érte el. válogatott” szétszóródása után feltűnt és új válogatottá érett tehetségeikkel — mint még Tichy is, aztán Albert, Göröcs, Rákosi, Bene, Farkas és a többi — ne került volna a zöld gyepre öt-tíz-húsz, szélsőnek alkalmas csatár is. Miért kellett annyiszor ösz- szekötővel, centerrel kísérletezgetni, tehát olyanokkal, akik nem maguk választották a szélső posztot, hanem kényszerből vállalták? Hányszor tapasztaltuk, hogy hónapokra kifordította formájából az összekötőt, középcsatárt, fedezetet, amikor kedve ellenére „rábeszélték” a Szélső szerepre? Nem volt-e rá eset, hogy utána se jó fedezet, se jó szélső nem lett többé. Válogatott szintű sportolók — mint a játék művészei — igen érzékenyen reagálnak az ezer szemű közönség, a szakkritika véleményére. Képzeljük el, hogy ha az addig általános tetszést, elismerést elért középcsatárból kényszer-jobbszélsőt csinálnak, s ott két-három alkalommal egymás után képtelen a régi jó játékot produkálni, hogyan fogadja a lesújtó kritikákat? Növeli-e önbizalmát a sikertelenség? Mert jóllehet, a mai játékban nem specializálhatják magukat a szélsők csak egyfajta feladat megoldására, mondjuk csupán arra, hogy kirobbanjanak a jól felismert pillanatban, s aztán pontosan adjanak be. Minél sokoldalúbb egy futballista, annál korszerűbb a játéka, hiszen a posztok szinte elmosódnak. Az is tagadhatatlan azonban, hogy „alkati” kérdés is, ki hol szeret szívesebben küzdeni —■ csatár létére —, középen-e, vagy a Széleken nekirugaszkodva? Ott a legeredményesebb, ahol szíve-lelke szerint játszik. Nem fedezetből, centerből vagy összekötőből kell tehát szélsőt „faragni”, hanem a szélsőnek valóval megkedveltet- ni mégjobban a posztját. S alkalmat is adni rá, hogy a legmagasabb nívóra feltörjön! Sajnos — Időnkénti sikereink ellenére — régóta korszerűtlen vonások mutatkoznak meg válogatottaink játékában. Például, lehetne mit gondolkodni azon, miért mondják, írják mostanában itthon, külföldön a magyar futballról: „Már korszerűtlen.” Ilyenkor felhozzák: 1. Erőnlétben tartjuk, elértük újra a világszínvonalat, játékosaink nem fulladnak ki 120 perc alatt sem. 2. Csapatjátékban sem maradunk alul, sőt. 3. Baj van azonban a legendás múltú technikai készséggel. Annyira, hogy az már válóban csak emlék. Hogyan? Nem briliáns labdakezelők a mi válogatottaink? Igen, azok, míg nem mozgás közben kell bánni a labdával! Míg senkitől nem zavartatva, a szép zöld mezőn edzenek, mindent tudnak, amit Eusebio vagy Grawes vagy Puskás tud. De, mikor a pillanatonként fantasztikusan változó helyzetekhez, szüntelen iram közben kellene bűvölni a labdát, nemegyszer valami görcsös, darabos „állapot” következik be játékosainknál. (Folytatjuk.) Külön vonat indul május 23-án Kecskemétről EGERBE Részvételi díj: 64 Ft. Jelentkezni május 19-ig le hét az IBUSZ Irodában Kecskeméten. 2306
