Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

A gondatlanság ára

A TRAGÉDIÁK legtöbbször apró figyelmetlenségből, gondatlanságból származnak. Különösen vonatkozik ez a közlekedési balesetekre, mert sok gép- járművezető feleslegesnek, túlzott óvatosságnak tartja a KRESZ egyes előírásait, holott az igazság az, hogy a közúti forgalmat szabályozó rendelkezés valamennyi pontja adott körülmények között igen fontos, betartása feltétlenül szükséges.

Különösen hajlamos az előírások figyelmen kívül hagyására, mellőzésére az ittas állapotban közlekedő ember, a szesz hatása alatt levő gépjárművezető. Ennek két elszomorító példájával találkoztunk az elmúlt héten a kecskeméti járás- bíróságon a közlekedési ügyekkel foglalkozó tanács előtt. Az egyik ügy vádlottja — most már elítéltje — Egresi János Tamási, Kossuth tér 9. szám alatti lakos.

A HUSZONÖT éves fiatalember a múlt év szeptember 9-én reggel nyolc órakor indult el Kecskemétről Kiskunhalasra az SA 68—97. rendszámú tehergépkocsival, amelyet ő vezetett. A déli órákban ért Kiskunmaj- sára, ahol az egyik italboltba betérve három korsó sört ivott meg, majd a cukrászdában két ismerősével találkozott, s hárman 1 üveg sört fogyasztottak. Kora délután a legnagyobb lelki nyugalommal indultak Halas felé, mindhárman ittas állapotban. Amikor beértek Kiskunhalas belterületére, a Maj- sai út 3. számú ház előtt egy közel kilencven fokos kanyarban a vezetőfülke ajtaja kinyílt, s a jobb szélen ülő Csontos Tivadar kiesett. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba. ahol két nap múlva meghalt. Mindez azért történhetett meg, mert Egresi János maga is ittas volt, megengedte, hogy két ugyancsak ittas ember beüljön a gépkocsi vezetőfülkéjébe, és bár a jobb oldali ajtót is ő csukta be, elmulasztotta ráhajtani a biztosító zárat.

A közlekedési bíróság foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt Egresi Józsefet egy év nyolchónapi szabadság- vesztésre ítélte és kétévi időtartamra eltiltotta foglalkozásának gyakorlásától.

Hasonló tanulságokkal szolgál a másik eset, amely 1*964. november 15-én történt. Pandur András, Drágszél, Kossuth utca 14. szám alatti lakos az említett napon a község termelőszövetkezetében a vetési munkát ellenőrizte. Közben azonban ivott. Egy üveg és egy pohár sört, s összesen kilenc deci bort fogyasztott.

ITALOZÓ körútja során jutott el Homokszállásra, ahol betérőt Kákonyi Mátyáshoz az egyik ismerőséhez. Itt hat deci bort ivott, majd motorkerékpárjára ülve elrobogott. Megjegyezzük, hogy Kákonyi egy szóval sem mondta az ittas embernek, hogy ne üljön a járműre, s bár a tárgyaláson tagadta, nem hisszük, hogy ne tudta volna: Pandur motorkerékpárral érkezett hozzájuk, s ennek ellenére ő borral kínálta, itatta. Rosszul értelmezett vendégszeretet ez. Még józan állapotban is adódhat baj, nem pedig nagyfokú ittasság esetén. Ez történt Pandur Andrással is. Este hét óra körül Homokmégy és Szakmár között hazafelé tartott. Vele szemben szintén motorkerékpáron haladt Tamás István öregcsertői lakos. Mindkét jármű vezetője „levette” a világítást és tompított fénnyel haladt. Pandur azonban sebességét nem csökkentette, holott azt a KRESZ kötelezően előírja. Így történhetett meg, hogy az előtte, vele egy irányban kerékpáron haladó Vargacz János ho- mokmégyi lakost elütötte. A szerencsétlen Vargacz János súlyosan megsérült, belső zúzódá- sokat szenvedett és a kórházba szállítás utáni hatodik napon meghalt.

Pandúr Andrást a közlekedési bíróság foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt egy év hathónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért fellebbezett.

A FENTI két eset szomorú figyelmeztető kell legyen azoknak, akik szívesen felhörpintenek egy-kót pohár sört vezetés közben azzal, hogy „nekem nem fog ez megártani”. Ez az önbizalom azonban csalós. S ennek a gondatlanságnak nagy ára van: a fenti esetekben például két ember vesztette életét, a másik kettő pedig — megérdemelten — a börtönbe került.

G. S.

Hullámaik a papírtenger

• • •

K

felé. Szájukban összefutott a nyál, mikor a kosárra, meg a demizsonra sandítottak.

Otthon a takaros, patyolattiszta szobában Pali hozzákezdett a csomag felbontásához. Amit disznóból csak készíteni lehet, benne volt abban. Hurka, kolbász, sültnek való, sajt, tepertős pogácsa, egyszóval minden. i

örülülték az asztalt, Kása néni kivitte a sütni valókat, ők meg a pogácsa szemezgetése közben hozzákezdtek a móri borhoz. Ízlelgették, forgatták a nyelvükön a nedűt. Balázs bácsi is elismerte, hogy azért a hegy is képes bort teremni, ha nem is olyat, mint a homok, mert szerinte a homoki kadarkának nincs párja széles e világon. Meg is állapította, hogy egyedül a kadart becsüli úgy meg a magyar ember a borok közül, hogy becézve emlegeti. Ki hallotta volna még azt, hogy szemelt rizlingkének, vagy szürke barátkának becézték volna a hegy levét?

Ezen aztán jdt nevettek mindnyájan. Csúszott a jó bor a zsíros pogácsára. Palinak nem sokat kellett vesződni a kínálással, ittak azok anélkül is. Ö maga csínján bánt borral, egyrészt azért, mert saját termésükről lévén szó, ismerte az erejét, másrészt pedig szem előtt tartotta apjának azt a mondásat, hogy az a jó házigazda, aki még akNagy átalakítás folyik a tiszakécskei Béke Tsz székházán. Buzgón keverik a maltert az építők. Tőlük kérdezzük, hol

van most a bejárat, mert a főlépcsőt magasan borítják az építőanyagok.

— Ott, hátul tessék. Megfordult itt a világ.

Az új folyosóról Finta Pál üzemgazdász szobájába nyitok be először. Egyedül van.

— Mindenki határszemlére ment — újságolja. — Ezütán így is lesz. Elnök, szakember igazi munkaterülete a határ.

— Most pedig épp egy másik „területről”, a papírmunkáról szerettünk volna érdeklődni. Pont tőlük, a gyakorlati emberektől. Ön, mint üzemgazdász hogyán vélekedik erről? Csökken-e az utóbbi években a papírmunka, az adminisztráció? Hiszen erre párthatározat is felhívta a figyelmet.

Legyint.

— Dehogy kevesebb. Sőt... De erről nem akarok beszélni. Ne mondja senki, hogy ennek a Fintának eljárt a szája. Tessék talán körülnézni az adminisztrációban.

Már megyünk iSj persze azzal a kikötéssel, hogy a félig tréfás tiltakozás ellenére később beszélgetünk.

Lovas Mária gyors- és gépíró az irattár kezelője, hozzá fut be a mindennapi posta. Most is kilenc levél kéklik az asztalán.

— Mindennap Van ennyi?

— Több is, kevesebb is. Az biztos, hogy nem csökken az adminisztrációs munka.

Később a pár percre belátogató elnökhelyettes is mosolyogva tárja szét a kezét, mikor meghallja, mi járatban vagyok.

— Nőnek a feladatok, bonyolultabbak lesznek, több a papírmunka is. Érkeznek olyanok is, hogy elolvassuk, aztán félretesz- szük őket. Feleslegesek.

Aztán siet ő is a határba. Idegen most ez a téma. Mindenkinek dolga van. Tanulmányozásra elkérem az iktatókönyveket. Az évenként beiktatott iratok száma így alakul: összes érkezés 1962-ben 3149 db

1963- ban 4185 db

1964- ben 3143 db

Hogy ebben az évben mennyi

lesz, nem tudható. Némi képet az is ad, ha például megvizsgáljuk, május 4-ig hány irományt iktattak ugyanezekben az években — és 1935-ben. '

1962- ben május 9-ig 922 db-ot

1963- ban május 4-ig 1127 db-ot

1964- ben május 4-ig 1064 db-ot

1965- ben május 4-ig 1190 db-ot Megállapítható tehát, hogy az

iktatmányok száma négy év hasonló időszakában — legalább is — nem csökkent.

Természetes, hogy mint felügyeleti szervtől, a járási tanács vb mezőgazdasági osztályától érkezik legtöbb levél: jelentéskérés, körlevél, tájékoztató, kérdőív, a mindennapi munkával kapcsolatos írás. Ne sajnáljuk a fáradságot, számolkor is józan, amikor már a vendégei az asztal alatt vannak.

Mire a sült hurka, kolbász és pecsenye az asztalra került, már igen-igen emelkedett volt a hangulat. Jó étvággyal estek neki a kósolónak, dicsérték Pali mamáját és ünnepélyesen elismerte mindannyiójuk, hogy a Dunántúlon is értenek a disznó feldolgozásához.

Vacsora után, ejtőzés közben szóba került a női nem is, már ahogy az férfitársaságban általában szokás. A titkár kijelentette, hogy ideje lesz a fiúknak megnősülni, természetesen csak ebből a faluból, mert sehol az országban ilyen derék asszony- nakvalók nincsenek, mint itt. Erre megint poharat kellett ^ üríteni, újabb ok volt az ivásra.

Balázs bácsi tette le a garast:

— Nézzétek fiúk, az a nagy helyzet — ez volt a kedvenc szavajárása — hogy előbb vagy utóbb meg kell nősülni. Ez az élet read je. Csak aztán ott van a hiba, hogy a legtöbb férfi elrontja a házasságát, mégpedig az«al, hogy rosszul neveli az asszonyt. Más az elméjét és más a gyakorlat, kedves fiaim. Elméletben felépít magának egy eszményi, ideális házasságot az ember, ahol nincs veszekedés,, teljes az összhang, és a megértés. A gyakorlat azonban más. Ha nem vigyáz, akkor az asz- szony a fejére nő. parancsolgatni kezd, egyszóval papucskormány alá kerül az istenadta. Én időben felismertem a rám váró veszedelmet, nem engedtem egy tapodtat sem Sárika nénéteknek. Nálunk egy árva szó se lehet otthon akármikor megyek is haza. így egyesítettem az elméletet a gyakorlattal, kedves öcséim, — fejezte be eszmefuttatását az öreg.

Ittak még egy pár pohárral, aztán cihelődni kezdtek. Csodák- csodájára a kadarka nagy barátjának ártott meg legjobban a hegy leve. Lehet, hogy bosz- szút akart rajta állni a lebecsülés miatt. Sohasem lehet tudni, mire képes egy ilyen mesz- szirol jött bor. Mindenesetre Balázs bácsi nagyon bizonytalanul állt a lábán, mire az elmenő poharat is kiürítették. Dali belekarolt, úgy döntött, ' hogy jobb lesz, ha hazakíséri főnökét, úgysem laknak messze. Kicsit tartott Sárika nénitől, mert őszintén szólva ő nem olyan csendes és jámbor asszonynak nézte főnöke nejét, mint ahogy azt Balázs bácsi előadta. Míg ezen elmélkedett, oda is értek a tákaros villához. Pali félősen becsengetett. Előbb már vagy ötször megkérdezte Balázs bácsit, hogy van-e kapukulcsa, de hát az már félig aludt, rá se hederített. Még egyszer csengetett, megint várni kellett. Végre meggyulladt a tornácon a villany, megjelent a

juk végig, hogy 1963—1965. május 4-ig mennyi levél futott be év elejétől a járási mezőgazda- sági osztálytól. Ilyen a kép:

1963- ban május 4-ig 131 db

1964- ben május 4-ig 144 db

1965- ben május 4-ig 217 db Csökkenésről tehát itt sem

beszélhetünk. Senki sem vitatja, hogy egy mezőgazdasági nagyüzem tevékenysége évről évre szerteágazóbb. Mind több és több vállalattal, ipari üzemmel, intézménnyel, kereskedelmi szervvel lép kapcsolatba. De ha egy szerv, a járási tanáccsal való iratváltás növekvő számait nézzük is, feltétlenül felmerül bennünk: nagyon ideje volna, hogy — mindenki érdekében és javára — szakemberek végezzenek vizsgálatokat, elemzéseket. Milyen körlevelek, instrukciók, egymást fedő jelentés- és kérdőív-fajták feleslegesek? Mert a tsz-vezetőktől, gyakorlati emberektől nap nap után halljuk a panaszt: sok a felesleges bürokrácia! Egyik tsz-elnök például a szakmai tanácsokat, figyelemfelkeltéseket tartalmazó körlevelek egyikét-másikát egyenesen naivnak tartja. „Ha egy agronómus, de még brigádvezető is — csak ilyen körlevelek után tudná, mit kell tennie — nem is volna helyük a szakirányításban” — mondotta. Majd hozzáfűzte: „Nem akarok senkit megsérteni, de némelyik, szakmai tanácsadást tartalmazó levélen erősen rajta van a tankönyv-íz ..

ház úrnője, vállára dobott nagykendőben. Pali elbújt az erősen ingadozó öreg mögött, onnan várta a fejleményeket. Nem kellett sokáig várnia.

— Hát te hogy nézel ki? Hol jártál? — harsant fel az éjszakai csendben Sárika néni hangja.

Balázs bácsi felemelte eddig erősen lógó fejét, bortól és álmosságtól érdes hangon meg- í szólalt: '

— Ki vagy te? Nem ismerlek!

Nem? — csattant neje hangja.

— Szóval nem? — És most már más is csattant. Méghozzá a főgépész ábrázatán Sárika néni keze.

Az öreg mintha most ébredne valami rossz álomból, kihúzta magát, egészen magához tért, még a hangja is csengőbbé vá" ; tozott. !

— Te vagy az, Sacika édes?

— és már ballagott is felesége után a házba.

Pali valami köszönésfélét motyogott, még sapkáját is elfelejtette feltenni, úgy indult hazafelé. Előbb elmosolyodott. Lám

az öreg mindjárt megismerte Sárika nénit, ha a hangjáról nem is, a keze járásáról annál inkább.

Aztán feltette a sapkát és azon gondolkozott egészen hazáig, hogy milyen igaza is volt főnökének: valóban egészen más az elmélet, mint a gyakorlat.

Szőts János

De nyiiaiKozzék most már a Béke Tsz üzemgazdásza is. Finta Pál egy hatalmas és egy kisebb tömböt mutat. A nagy „A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1965. évi statisztikai jelentései” címet viseli. Ez a KSH-nak és a járási mezőgazdasági osztálynak megy. A kisebb jelentéstömb csak a járási tanácsnak esedékes íveket tartalmazza.

Nézzük a nagyobbat. Hány jelentést, kell adni évente? Finta Pál számolja; különböző hónapokra, időszakokra — mint ez természetes — nem egyformán esik.

— Ebben az évben 53 jelentést adunk — közli az eredményt, s már veszi a tavalyi tömböt, amely ránézésre is vékonyabb. Abból is számol. — A múlt évben 44 jelentés kellett. Persze az idei nagyobb szám abból is adódik, hogy bedolgoztak olyan kérdéseket, amelyekre azelőtt külön, kiegészítő jelentéseket kértek. Ez feltétlenül finomítás, pontosabb a statisztika. Minden táblázatnál megvan, mikorra kell küldeni a jelentést. Ez is igen helyes. Jól fel lehet készülni, állandó önkontrollt is biztosít a szakvezetőknek. Más a baj. Itt van például az augusztusban esedékes kimutatás az őszi vetésekkel kapcsolatban. Kezdve az előve- temény feltüntetésétől, a talaj- előkészítés ütemezéséig mindenre kitér. Szintén ezekkel összefüggésben kért jelentést most a járás. De hogyan?

Nézzük az iktatókönyvet? Május 3-án érkezett az irat — 5-ikei határidőt jelölve.

— Hogy egy ilyen jelentés jó legyen, ahhoz szót kell érteni a területi felelősökkel, akik törzskönyveik alapján megad. ' a kívánt adatokat. Itt a rengeteg tavaszi munka, percre kidolgozva minden szakvezető terve. Ez az érthetetlen rövid határidejű kérdőív felborította a főagro- nómus programját. Végig kellett szaladnunk az üzemegységeken, hogy mégis összeállítsuk a jelentést. Ilyenkor aztán személyesen kell vele beutazni a járáshoz, mert postán soká jutna el az ügy előadójához.

Mi a helyzet olyankor, ha mondjuk hétfőn 10 órára kérnek jelentést valamilyen munka heti eredményéről? Már csütörtökön fel kell adni, hogy az előadó kézhez kapja hétfőn. A hét hátralevő napjaira csak becsléssel tud élni az ember. Akkor meg jól néz ki a jelentés hitelessége, ha péntek-szombatra eső miatt le kell állni.

— Tehát a finomított, pontosabb, részletesebb statisztikai jelentések mellett csak maradnak kiegészítő jelentések?

— Eszerint igen. Pedig augusztusban megkapják az egész pontos kimutatást — az őszi vetésekről. Ezen is változtatni kellene: az irreális határidőn. Mutatok egy másik aktát. Ugyancsak 3-án érkezett a tsz- be. Negyedikén került hozzám az AGROKER levele. Jelentsük be az 1966. évi gépigényeket — 5-ére. Huszonnégy—huszonhat oldalas volt a géplista, abból kellett ripsz-ropsz összeállítanunk, melyikből mennyi kell.

De ez nem mehet csak így. A szakembereknek kell megbeszélniük, milyen gépfajtákkal hogyan állunk, mennyi szorul javításra, hányat nem lehet már javítani, tehát új kell helyette — és így tovább. Mást nem tudtunk tenni, elnök, főagronómus, gépesítési felelős, üzemgazdász összeült és valahogy megcsináltuk az igénylést — 1966-ra.

... Ezek az ésszerűtlenül rövid, szinte ötletszerű határidők is mutatják, hogy a papírhullámok háborgását csillapítani kellene. Mert a gyakorlati munkát fullasztják.

Tóth István