Petőfi Népe, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-15 / 113. szám
1963. május 15, szombat 5. oldal Hangversenykalauz KECSKEMÉTI ZENETANÁROK MŰSORA ßflBűvészkedő A HELYI tanárok koncertjével zárult az idei hangversenyévad kamarazenei sorozata. A hangverseny színvonalára általában jellemző volt a szereplők alapos felkészülése. Ezzel kapcsolatban azonban néhány alapvető dolgot meg kell jegyeznünk. Azok a fiatal zenészek, akik különböző intézményekben diplomát szerezve tanári állást vállalnak, más-más felkészültséggel és pódiumkészséggel lépnek ki az életbe. Nagy többségük törekszik arra, hogy tovább fejlődjön, elmélyítse és hasznosítsa a tanultakat, érlelje képességeit magasabb teljesítményekre, ennek útjába azonban — különösen a későbbi évek folyamán — egyre több akadály gördül. A TANÁRI MUNKA, a kötelező óraszámon túl vállalt különféle elfoglaltságok nem nagyon kedveznek a művészi fejlődésnek. Ezért legtöbben meg kell, hogy elégedjenek azzal, ha addig elért színvonalukat tartani, vagy kismértékben emelni tudják. Szerencsés esetben ez sem lebecsülendő eredmény, a többségénél azonban az évi egy- kétszeri fellépés, (legfeljebb néhány új művel), a kellő pódiumrutin hiánya — önhibájukon kívül — előbb-utóbb megtorpanáshoz, elfáradáshoz, esetleg kisebb-nagyobb mértékű visz- szaeséshez vezet. Súlyos hibát követnénk el, ha ezeket a jó szándékú embereket emiatt elmarasztalnánk, vagy produkciójukat az állandóan koncertező, pódium-beállítottságú művészekével vetnénk össze. Ugyanakkor viszont nem mondhatunk le a magasabb igényekről velük szemben sem, városunk fejlődő hangversenyélete ezt megköveteli, és — úgy véljük — nekik maguknak és közönségüknek is azzal használhatunk leginkább, ha levetjük azt a rosszul értelmezett tapintatot, mellyel eddig a tanári koncertek értékelésénél eljártunk és őszintébb hangon beszélünk az egyes számok valóságos értékéről. Első számként Beethoven F- dur vonósnégyesét hallottuk Ka- veczky Ferenc, Székelyhídi Bé~ la, Gáti István és Török Iván * ** amit ennek a férfinek a lelke, a lelke földjének mélye őriz? Holott a háború végéig föld nélküli napszámos volt. A juttatott néhány hold föld jut eszébe, melynek csupán öt évig volt gazdája? Nem. Nem a néhány hold! Csak a két hold gyümölcsös! Negyvennyolcban gyümölcsöst telepített a juttatott föld két holdján Fábián. Nem ügyelt sem jobbra, sem balra (hogy merre mozdul a nép, s hogy merre húznák vissza!), hanem csemetéket szerzett be és válogatott össze apás gondosan. S minden fácskának fészket ásott a két holdon, ágyat készített, s mindnek a gyökereit szinte szálanként igazította, indította bele a földbe. Különösen egy őszibarack tett ki magáért: harminchat barack húzta ágait a második őszön. A tagosítás napjaiban... Tje mégsem csupán a fák ** sajdulnak meg az őszi visszaemlékezésben, sőt mintha inkább a hároméves kisfiú szavai fájnának egyedül. Hogyan és mint — kitalálni azt nem lehet. A hároméves kisfia szavai, aki a kötözésben segített a két holdon, mindjárt az első évben. Hideg, ólmos eső esett, amikor a zsenge fácskák törzsét'(az első év késő őszén) náddal burkolták. s nem akadt a háznál előadásában, operaházi zenészekhez méltó rutinnal és muzikalitással. A HANGSZER tónusának szépségében és gazdagon árnyalt kifejezőkészségében gyönyörködhettünk Török Iván gordonkaszólóinak (Lisznyai: Ősz, Granados: Spanyol tánc) hallgatása közben. Danicsné Kiss Éva színes, technikailag biztos, zeneileg kidolgozott Schumann-interpre- tálása (Papillons) most is az est egyik legemlékezetesebb száma marad. Bach áradó szépségű c- moll kettősversenyét Lukács Já~ nos, Róbert Gábor, Lukács Já- nosné és Körberné Nagy Mária szólaltatta meg a barokk zenéhez illő lendülettel és fáradhatatlansággal, de nem egészen felszabadultan, Kékesi János s,aját szerzeményű elégiáját és scherzoját játszotta. A művek a késői romantika szellemében fogant, formás kompozíciók. Lakó Sándor igen nagy feladatra vállalkozott Lalo Spanyol szimfóniájának megtanulásával. Az eredmény most még nem mérhető fel teljesen, ezt a produkciót az idő bizonnyal érlelni fogja még. Ebben a számban Kelemenné Takáts Mária a nehéz és igényes zongorakíséretet kitűnően látta el. Mészáros Klára Chopin cisz-moll poloné- zét tolmácsolta, jó felkészültséggel és stílusérzékkel. A műsort Homokiné Szikora Etelka száma zárta be; Schubert A pásztor a sziklán c. dalát szép hangon, biztos technikával énekelte, kibontakoztatva a mű sokszínű érzelemvilágát. A« kíséretben Széli Zsuzsa (zongora) és Kovács Sándor (klarinét) megbízható, muzikális partnernek bizonyultak. A MŰSOR egészének felépítése — a sok egyéni kívánság miatt — nem volt a legszerencsésebb. Az egyes számok kiválogatása is a szereplők egyéni beállítottsága s nem valamilyen egységes koncepció alapján történt. A jövőben hasonlóan színvonalas, de rövidebb és tudatosabban megkomponált műsort szeretnénk kecskeméti tanárainktól hallani. éppen más segítség, csak a hároméves fiúcska. Az apa odaillesztette a nádcsomót, s a gyerek megfogta két marokkal, hogy apja kötözhesse sorba. Fától-fáig. A két kicsi kéz éppen körülérte a náddal vastagított gyönge fatörzseket. A gyermek keze egyre jobban fázott. — Nagyon fáj a kezem édesapám — motyogta a maga ér- tetlen gyermeki módján, pedig még felinél sem tartottak a munkának. Remélte, nyilván, hogy hazamennek, ha ő fázik! Ugyan mivel biztathatta volna az apja? Ezt kérdezte a fiútól. — Szereted az almát? — Szeretem. — Hát a körtét? — Azt is — felelte a gyerek. — A cseresznyét? [7 rre nem mondott mindjárt igent a fiú, mert a cseresznye nagyon régen volt, azt már elfeledte. — A cseresznyét! Amit a füledre akasztottak, azt a pirosat! Így már emlékezett a csöppség: — Azt is szeretem. — Nahát! — alkudozott konokul tovább az apa — ha mostan nem kötözzük be a fákat náddal, a nyúl mind megrágja! És te nem ehetsz többet se almát, se körtét, se cseresznyét! A nyúl megeszi az egészet, ha Rövid hírben adta tudtul az újság, hogy a megyei KISZ-bi- zottság által meghirdetett képzőművészeti pályázat tekintélyes összegű pályadíjait odaítélte a bíráló bizottság. A beszámoló cikkből nem derült ki, ezért most utólag eláruljuk, hogy a díjnyertes pályázók csaknem kivétel nélkül diákok. Ez az örvendetes tény jelzi azt, hogy fiatalságunkban mélyen él az érdeklődés az alkotó művészetek iránt. A megyei pályázat nagy eredménye, hogy a kiállításon bemutatott festmények, kisplasznem fagod, amíg én kötözöm! A kisfiú megértette. Nem panaszkodott többet: vacogva és szipogva fogta a nádat. Mostan már gimnáziumba jár a gyerek, s el is felejtette tán, el is felejtené már az ólmos esőt s a nádkötözést, ha néha tavasztájt, s ősszel nem hallaná az apjától a magát vádló emlékezést. Mert az őszi hideg eső szomorúsága tavasszal és őszzel bukkan fel az emlékezetben! Az a két hold az ólmos esőre következő évben belekerült a tagsítás kellős közepébe. Megkerülni, kikerülni a legjobb akarattal sem lehetett volna! A felkínált csereföldet nem fogadta el gyümölcstelepítő Fábián, hanem azt kérdezte keserűen: — Amit én ebbe a két holdba beleöltem, ki téríti azt meg nekem? — Azt? Senki ezen a földön! Senki, soha! Komám — mondták barátilag. em tudták, mit akar, hagy- ták, hadd takarítsa be a termést, ö azonban egyetlen nap tőből kivágta az egész gyümölcsöst. Csak arra a barackfára nem bírt fejszét emelni, amely 36 gyümölcsöt termett már abban az évben. Még szerencse, hogy senki ezért a cselekedetéért őt meg nem büntette. tikai alkotások és mozaikok fel- szabadulásunk óta eltelt életünk mozzanatait dolgozzák fel. Tegyük hozzá: nem is „diákos”, hanem felnőtt fejre valló, reális látással. Bemutatunk hármat a díjazott pályamunkák szerzői közül. Valamennyien diákok. A könyvillusztrátor Palkó Pál testes-vállas komoly fiú. Negyedikes a Katona József Gimnáziumban. Könyvillusztrá- cióval nyerte el az ezerforintos első díjat. Petőfi: A helység kalapácsa és Romain Rolland: De hát ismerték! S ő is tudta, vele még egyszer ilyen szörnyűség nem történhetik. — Szörnyűség? Milyen szörnyűség, hogy azt hazudtam annak a szegény kisfiúnak: ha nem tartasz ki félig fagyottan is — nem ehetsz többet se almát, se körtét, se cseresznyét! Arcomba néz Fábián, hogy értem-e? — Ilyen gonosz tud lenni az ember! Amikor ötvenhatban és öt- venhétben termő szőlőt, virágzó gyömölcsöst kaphatott volna, ha ismét új életet próbál — ha vállalkozik, hogy néhány holdon ismét magának kuporgat, gyűjtöget — Fábián azok közé tartozott, akik nem akarták félbe hagyni, amibe belekezdtek. Bár ismeretes róla, hogy a gyümölcshöz, szőlőhöz s földhöz igen ért, s bátran megállhatna mindig a saját lábán is. De ő nem akart magában továbbindulni még egyszer. — Annak, ami volt, vége, el kell felejteni — mondta. /fe zóta a többiek is belátták, igazat mondott, igazat gondolt. És mégis, amikor a mélyen járó eke agyagosán veti fel a százados múltat, az embernek eszébe jut az ösvény keskeny földje, amelyen egykor magánosán indult el... Cseres Tibor Pierre és Luce című munkájához készített illusztrációkat. De nemcsak tusrajzai keltettek feltűnést, hanem mozaikjai is, ezekért külön dicséretet kapott. Hogyan indult el a művészet Útján? — Szüleim mindketten festőművészek. így a családban is sok ragadt rám. Már kicsi korom óta foglalkozom képzőművészettel. Az Országos Nevelő- intézetben, ahol édesapám igazgatóhelyettes, képzőművészeti szakkör dolgozik. Oda járok én is gyakorolni. Elmondotta, hogy nem átmenetileg foglalkozik a képzőművészettel: a Képzőművészeti Főiskolára szeretne menni. Tavaly is díjat nyert a KISZ pályázatán, mozaikmunkával. Két szenvedélye van: a képzőművészet és a torna. Szertornában kiváló eredményeket ért már el. De most félretett mindent: érettségire kell készülni. Ha eltörik egy cserép... Visy József a Zója utcai általános iskola VIII. osztályos tanulója, az Országos Nevelőintézet növendéke. Nagyon szerény, szótlan fiú. Csak kérdésre felel, arra is röviden. — Édesapám tanító a Bakonyban, öcs községben. Édesanyám meghalt. Rajzolok és mozaikot készítek, már régen, nem is tudom, mióta. Főként a modern témákat szeretem. A nevelőintézetben nagyon jó a képzőművészeti szakkör. Ott sokat tanulhatok. Ha mozaikot akarok készíteni, sokáig töröm a fejem a megoldáson. Az úgy megy, hogy az ember előbb kirakja színes cserepekből a „képet”. Ha valahol eltörik egy cserépedény, én mindig felveszem. Minden színt tudok használni. Aztán, ha ki van rakva, akkor megfordítjuk és befuttatjuk agyaggal, vagy gipsszel. A cement nem jó, azt, ha megköt, nem lehet igazítani. — Vágyad? Terved? — Képzőművészeti gimnáziumba szerettem volna menni, de nem vettek fel. A Katona Gimnáziumba felvettek. Aztán a többit még nem tudom... — Ezer forintot nyertél. Mit veszel rajta? —• Egy öltönyt szeretnék venni... „Minden vágyam: Herend...” Kosa Klára is negyedikes a Katona József Gimnáziumban. Méghozzá színötös tanuló. Ö is hozott valamit a háztól: édesanyja iparművész. Kicsi kora óta rajzol. Tányérfestményeiért kapott harmadik díjat, azonkívül üvegfestményeit is dicséretben részesítették. Az ember azt hihetné, hogy annak a diáknak, aki egész 'pályafutása alatt színötös tanuló volt — mint Kosa Klári —, nem gond a kedve szerint való továbbtanulás. Ám nem így van. — Minden vágyam az volt, hogy a Herendi Porcelángyárban tanulhassak porcelándíszítést. Nem lehet. Nem vettek fel. Azt mondják: nincs hely... — így aztán tanári pályára szántam magam. Magyar—orosz szakra. Szeretem a nyelveket is. Angolt és latint is tanulok. De azért a porcelándíszítés volna az álmom... Három fiatal, három különféle alkat. Egyben megegyeznek' érdekli őket az élet, nem félnek a komoly témákhoz nyúlni kezdődő művészetükben. Jó lenne azonban, ha az iskolai szakkörön túl is, ha már kilépnek az iskolából, figyelemmel kísérnék a sorsukat az arra hivatott felnőttek. Mert a vágy — a Herendi Porcelángyár felé — nemcsak elsóhajtott vágy, hanem egy élet programja is lehet. Balogh József Körber Tivadar Huszonhat tonna könyv A Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat kecskeméti üzemében egyre több könyvet készítenek a fővárosi kiadók megrendelésére. 1965-ben 26 tonna könyvet kell leszállítani, a múlt évinél 25 százalékkal többet. Most készül a nyomdában Vas Zoltán: Esik eső karikára című Kossuth-életrajzregénye és dr. Varga Jenő megyei tanácselnök: A községpolitika és községfejlesztés tapasztalatai és módszerei című könyve, amelyet a Táncsics Kiadó jelentet meg. A jó könyvnek igen fontos követelménye a szép külső kiállítás és a szakszerű bekötés. A nyomdavállalat könyvkötészetében nagy gondot fordítanak a gépesítésre, és ezzel a minőségi munkára. Nemrégiben szereltek fel két félautomata fűzőgépet, amelyek a kötészet munkáját nagyban megkönnyítik. Képünkön: Ketterer Jánosné az egyik félautomata fűzőgépen a kinyomott íveket adagolja. Keltererné néhány esztendővel ezelőtt az iskolapadból került a nyomda könyvkötőműhelyébe, ahol szorgalmas munkájának eredményeként hamarosan leteszi — mint átképzős — a szakmunkásvizsgát.
