Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-13 / 87. szám
Í965. április 13, kedd 5. oldal Gazdasági alapfogalmak Kooperáció A KOOPERÄCIÖ kialakulása a legszorosabban összefügg a munkamegosztás, a specializá- ció (szakosítás) fejlődésével. Régen elmúlt már az az idő, amikor egy-egy vállalat a nyersanyagoktól a fogyasztásra kész végtermékig mindent maga állított elő. A technika fejlődésével specializált vállalatok, sőt iparágak alakulnak ki, és egy vállalat, vagy iparág termelése sok más vállalat és iparág együttműködésétől is függ. A termelés specializálódásával párhuzamosan természetesen, specializálódtak a szakmák is, és szinte minden termék, sok, különböző szakmájú munkás munkájának eredménye. Ez azt jelenti, hogy a vállalatokon belül is egyre szélesebbé válik és állandóan fejlődik a kooperáció, (együttműködés). Szűkebb értelmében a válla- lalatok közötti termelési kapcsolatoknak azt a típusát nevezzük kooperációnak, amikor a szokásos kereskedelmi kapcsolatnál sokkal szervezettebben, szerződések alapján működnek együtt egy bizonyos termék elkészítésében. AZ ILYENFAJTA kooperáció a gépiparban a leggyakoribb, s ez természetes is, hiszen általában a gépipar termékei igénylik a legtöbbfajta, néha egymástól alapvetően eltérő jellegű munkát. Egy-egy bonyolultabb műszer, szerszámgép, vagy közlekedési eszköz gyártása olykor 40—50 vállalat közreműködésével történik. Közülük, ha csak egy is nem szállít az előírt időben, súlyos fennakadás támadhat a termelés folyamatában. Rendkívül fontos tehát, hogy a kooperációs kötelezettségeiket a vállalatok pontosan és megfelelő minőségben teljesítsék, EGYES vállalatok gyakran idegenkednek a kooperációtól, éppen a viszonylag gyakori hibák, pontatlanságok miatt. Olyan alkatrészeket, termékeket is maguk gyártanak — többnyire kezdetleges módon és drágán —, amelyek gyártására specializált vállalatok rendezkedtek be, s így magas termelékenységgel, olcsón termelnek. Az ilyen gyakorlat nagyon káros, drágítja a termékeket, mert a szükségesnél több munkabefektetést kíván. A korszerű termelés magas fokú, jól szervezett kooperációt követel, hiszen csak így lehet termelékenyen felhasználni a társadalmi munkát, biztosítani a termékek magas műszaki színvonalát. A DIÁKOK OTTHONA A két kislány közül Maász Kati vidámabb. Hajdú Györgyi szemüvege mögül komoly, meggondolt pillantásokkal figyel. Beszéde is ki mértebb, funkciójához illő. Ö a kollégiumi diáktanács elnöke. Százötvenegy gyerek fegyelmére vigyáz. Ott ülnek a Kecskeméti Berkes Ferenc Kollégium társalgójában. Nevezhetném halinak, nagy előcsarnoknak ezt a virágokkal és fotelokkal otthonossá tett helyiséget. Itt belül pedig a zengő fiatalság izzítja a levegőt. Százötvenegyen SZÖVOSZ-kollégisták, technikumi diákok. Valamennyien a földművesszövetkezeti mozgalomban fognak dolgozni. Ez nem akármilyen feladat. A földművesszövetkezet nemcsak kereskedik, hanem kulturális feladatai is vannak: a műveltség terjesztésében — különösen vidéken — nagy szerepet kapott. Éppen ezért a diákok többsége nagyon szeretné, ha megismerkedhetne tanulmányai során a legfontosabb művelődéspolitikai, népművelési tudnivalókkal. Ez a két — érettségi előtt álló — kislány is, akikkel most a kollégium társalgójában beszélgetek, őszintén elmondja, hogy magyarból bizony keveset tud. A mai magyar irodalomból csupán Veres Pétert, Illés Bélát és Fodor Józsefet tanulták. Odaül hozzánk a kollégium igazgatója, dr. Bozsó Ferenc is. Ö mondja el, hogy az érettségire készülő diákjainak igen nehéz dolga van. Amíg a gimnáziumokban négy tantárgyból kötelező az érettségi, addig a SZÖVOSZ-technikumban nyolc főtantárgyból maturálnak. Sokan ezenkívül még valamilyen nyelvből is feliratkoznak az érettségire. Ha már ilyen sok a teher, sok a kötelezettség, milyen a kollégium átlageredménye? Hajdú Györgyi mélykúti kislány, Maász Kati pedig az ország másik felébe: Hegyeshalomra való. Györgyi meséli el, milyen feltűnő szerepe van a kollégiumi életnek az igények finomodásában, emelkedésében. A gyerekek készséggel megmutatják a ragyogó tisztaságú épületet, a tanulószobákat, ebédlőt, hálótermeket (a hálószobái naplók legrosszabb minősítése mindössze két esetben 4-es, de csaknem mindig 5-ös!), sehol egy szemétdarab, vagy karcolás a falon. — Ügy védik, mintha sajátjuk lenne! — mondja dr. Bozsó /f milyen közügy volt az elmúlt évek során a faliújság — akkori szóhasználattal élve —, úgy ellaposodott mostaniban. (Tisztelet persze mindig a mértéktartó kivételnek.) Emlékszünk, jó tíz évvel ezelőtt még a káderanyagban is szerepelt, ha valaki „nagy aktivitást fejt ki faliújság viszonylatban”. Arra sem szívesen gondolunk visz- sza, ha — éppen, mert „súlyponti” jellemzési anyag volt — egy-egy erőszakos faliújságfelelős még a sürgős munkát is félretétette velünk, valamilyen hézagpótló faliújságcikk téma megírásáért. Mint például, hogy „az eredményes rongybe- syűjtés egy pofon a gaz imperialistákra”. A dogmatizmus káros következményei között ilyen aprónak látszó tények is szerepeltek, mint a faliújság-mozgalom lejáratása. Azzal, hogy ha kellett, ha nem, ha volt hatása, ha nem — te- íeíratták a nemegyszer nagy költséggel készült, fényűző lciálSzegény faliújságok... lítású táblákat pateti- kus szócséplésekkel — elriasztották az embereket ettől, az okos szerkesztés, felhasználás mellett nagyon is operatív hatású, agi- tációs, mozgósító erejű helyi fórumtól. Felig mennyi példa volt és van arra is, hogy tíz sornyi ügyes kis szurkapiszka, igazságos dicséret, rögtönzött vita egy egész gyár érdeklődését megmozgatta. Egyik igen fontos publikációs terület lehet a frissen tartott és lehetőségei szerint becsült faliújság a gyárban, hivatalban. Eszköz lehet fontos napi teendők figyelemközpontba állítására — például: „Forgácsolók, figyelem! Reméljük, ma nem kell fél óráig állni miattatok.. Vagy: „Ma pontosan fél esztendeje, hogy igazgató elvtárs utoljára a műhelyünkben járt.” Miért ne lehetne azonban dicséret is a faliújságon? Például: „Érdemes pár percet rászánni: Nézzétek meg, hogy mindössze két gép helyének megváltoztatásával ötödére csökkentették a felesleges járkálást a lakatosoknál. Míg benéztek hozzájuk, nem töl- titek hiába a perceket.” Lehet ötleteket is kérni: „Törjük a fejünket, s írjuk ide röviden a javaslatainkat: hogyan lehetne jobbá tenni a vízellátást?” /j fentiek után is látszik, hogy az adott közösséget közelről érintő témák érdekesek egy faliújságon. Nagy ünnepek, évfordulók kivételével — egyébkor teljesen feleslegesek az általános, rendkívül szürke frázisokból összeizzadt „elvi” memorandumok, „vezércikkek”. Azok konkrét, helyi értelmezését nem egyszer, nem kétszer sokkal jobban kifejtik a kollektíva vezetői egy-egy tanácskozáson. A faliújságot csak szegénye- sítik a semmitmondó bölcselkedések. Arról és akkor írjunk tehát a faliújságra, ami a többséget mindenkor érdekli és izgatja — és amikor szükségét érezzük, hogy ezt vagy azt a közösség szeme láttára ki kell mondanunk, meg kell írnunk. Ha nem így élünk a faliújság adta lehetőségekkel, hiába a legszebb, legdíszesebb tábla, senkit nem serkent a használatára, frissítésére. A száz és száz üres, elhanyagolt faliújság közül csak egyet említünk. Ott függ a kiskőrösi állomás peronfalán, a postaláda közelében. Közepébe tűzve egy időszítta felhívás. Felhívják rajta a vasutas dolgozók és nyugdíjasok figyelmét, hogy a tüzelési év 1962. (ezer- kilencszázhatvankettő) április hó 1-én megkezdődött. Nem elírás, mert alul van a dátum: 1962, június hó. (Milyen régi lehet a tabló, amire ezt fűzőgéppel rátűzték?) De hol van már a tavalyi hó? Tóth István Hajdú Györgyi és Maász Katalin jó barátnők. Ez a tanulásban is megmutatkozik: együtt tanulnak és ha az egyik nem ért valamit, segít neki a másik. — Tavaly év végén 3,7, most félévkor 3,5. Átlagban jó közepesnek mondható. Persze, vannak „segédeszközök”. Jól felszerelt könyvtár, szakkörök, irodalmi színpad és különféle előadások. — A TIT-tel szerződésünk van, teljesítik is a vállalt előadásokat. De... Igen, arról van szó, hogy az előadások hangja, nívója nem veszi tekintetbe a gyerekek fel- készültségét, az iskola speciális jellegét. Ezért kevés segítséget ad az érettségizendőknek a felkészüléshez. Hajdú Györgyi színötös, ő nem fél. Maász Kati azonban kicsit izgul. És izgulnak a többiek is, akik innen hamarosan kilépnek az életbe. Ebben a gazdagon felszerelt kollégiumban minden megvan ahhoz, hogy a diák otthonának érezze. Hétmilliót költöttek az építkezésre — ez az országban a legszebb SZÖVOSZ-kollégium. A százötvenegy kollégista közül száz leány. Fejér, Pest, Szolnok, Szabolcs és Bács-Kiskun megyéből. A munkahelye valamennyinek már előre biztosítva van. Ferenc. Búcsúzóul körülvesznek a negyedikesek, akik az érettségire készülnek már. Megkérdezem őket: ki, hova, merre megy, ha kezében a bizonyítvány? Hajdú Györgyi: közgazdasági egyetemre megy, 'külkereskedelmet tanul majd. Maász Kati: a hegyeshalmi földművesszövetkezetbe megy könyvelőnek, édesapja, édesanyja is ott dolgozik. Schindler Teréz: felsőfokú vendéglátó ipari technikum. Tisza- sülyi Ilona: közgazdasági egyetem. Szilvás! István: felsőfokú vendéglátóipari technikum. Kővári Magdolna: a Sárosdi Földművesszövetkezetben fog könyvelni; Uitz Sarolta: pénzügyi számviteli főiskolára megy. A többi is, akit nem kérdeztem meg, vagy mindjárt állásba lép, vagy tovább tanul és aztán tér vissza a földművesszövetkezeti mozgalomba. Mert visszatérnek. A technikumot elvégzettek 90 százaléka itt hasznosítja a tudást, aminsk megszerzésére a SZÖVOSZ diákonként és évenként 10 ezer forintot áldoz. Balogh József 10. Rendkívüli állapot A Vörös Hadsereg közeledne a kormányzat gyors intéz- edésekre kényszerült és októ- er 9-én parancsot adtak az ,1 foki kiürítésére. „A hadmű- eleti helyzet megköveteli, hogy Duna—Tisza közén néhány legelőző rendszabály kerüljön égrehajtásra.” Ennek nyomán endelték el Bács-Kiskun és ’est megye a fővárostól délre ső részének kiürítését. Ezen a napon lépett életbe Kecskeméten is a rendkívüli állapot. A Magyar Távirati Iroda jelentése október 8-án hírül adta: A M. Kir. miniszter dr. Katona Mihály Kiskunhalas polgármesterét Duna—Tisza közi hadműveleti kormánybiztossá kinevezi.” A katonai közigazgatási parancsnok Bisza Ferenc vezérőrnagy lett. (Szálasi hatalomra kerülése után Biszát altábornaggyá és egy páncélos hadosztály parancsnokává léptették, elő. Utódja addigi helyettese Nagykéri Pál ezredes lett.) A sebtében létrehozott szervekben és azok mellett az ország különböző részeiből menekült népnyúzók egész falkája buzgólkodott. Közöttük volt egy Bátort nevű ezredes, egy hadbiztos alezredes, Hertelendy miniszteri tanácsos, Lázár Gyula közellátási tanácsos, egy Kolozsvárról menekült főszolgabíró, csendőrtisztek és máshonnan már kikopott személyek garmadája. A kormánybiztosság október 9-én „a polgári lakosság teljes hátravonásáról” megjelent első hirdetményében megjelölte a kiürítés földrajzi pontjait, amelyek összekötése képezte a határvonalat. Melyek voltak ezek a pontok, amelyek egyben hűen tükrözték a pillanatnyi hadihelyzetet is. — Solt déli szegélye; — Fülöpszállás déli szegélye; — Izsák északi szegélye; — Izsák—kecskeméti régi makadámút a dunaföldvár—kecskeméti betonúttal való találkozásig (az 52 km kőnél), onnan a betonúton az 59. km-ig Kecskemét belső sarkáig. — Onnan a város körüli szőlőhegyek külső szegélyén át haladva a kecskémét—nagykőrösi vasútvonal. — Nagykőrös nyugati szegélye. , „E területek összes lakosai, az asszonyokat és gyermekeket is beleértve, a legrövidebb úton, lehetőleg mellékutakon induljanak útba Solt, Apostag, Du- navecse és Szalkszentmárton irányító állomások, illetve felvevőterületékre. Az összes állatok elhajtan- dók. Az esetleges vonakodókkal szemben karhatalmat leszek kénytelen alkalmazni. A karhatalom utasítva van az esetleges ellenszegülőkkel szembeni legerélyesebb kényszerintézkedés alkalmazására is, egészen a fegyverhasználatig bezárólag. Az egész lakosság tehát haladéktalanul készüljön fel és induljon útba.” Ezen a napon a város vezetői zárt ajtók mögött tanácskoztak. Ennek oka elsősorban azok a hírek voltak, amelyek a szovjet csapatok közeledtéről szóltak, pontosabban megjelölve arról, hogy az előőrsök Kecskeméttől 16 km-re Koháry- szentlőrincen vannak. A feltevést az esti órákban megerősítette^ városháza éjszakai ügyeleteséhez Koháryszentlőrincről érkezett telefonhívás, amely nemsokkal később — nyilván a vonal elvágása miatt — megszakadt. Így hát, az említett szervek a hátra vonási hirdetmény nyilvánosságra hozatalán kívül még munkához sem kezdhettek, mert a Tiszán átkelt 18. harckocsihadtest egy előretol osztaga október 10-én hajnalban megközelítette a várost és ezen a keddi reggelen a kecskemétiek fegyverrogásra ébredtek. Következik: A felszabadulás első reménye
