Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-13 / 87. szám
I. «Mal 1965. április 13, Kedd Fiatalok a parkettagyárban Gépőriás a gyümölcsösben Az Izsáki Állami Gazdaság Jalkabszállás határában elterülő gyümölcsösében jókora területet lepett el a belvíz. A Vízügyi Építő Vállalat egy nagy teljesítményű, KB—4. típusú forgó felsővázas kotrógéppel sietett a gazdaság segítségére. A víz elvezetésére több mint 2 kilométer hosszú és 8 méter széles csatornát készítettek. Két hét alatt 12 ezer köbméter földet emelt ki a gép, amelyet kétműszakos üzemben Rácz Lajos kotrómester és váltótársa, Fodor Gyula kezel. A parkettagyár fiatal üzem, 1959-ben alakult. — Van itt sok írnivaló, jó hogy jött az elvtárs — fogadtak az egyik műhelyben. Ám az egyik legizgalmasabb az itt. dolgozó fiatalok munkája, élete. így látja az igazgató — Nemcsak izgalmas, de aktuális téma is — jegyezte meg Hegedűs Gáspár, az ÉM. Épületasztalosipari és Faipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységének igazgatója, akivel bizony elég nehéz az irodájában találkozni. — Amikor időm engedi, kint vagyok a műhelyekben a dolgozók között — mondta az igazgató. — Ez az év kissé nehezen indult. De abban, hogy úrrá lettünk a nehézségeken, hogy teljesítettük az első negyedévi tervet, nagyban besegítettek a fiatalok is. Egyébként a gyár dolgozóinak több mint egyharmada a KISZ-kor- osztályhoz tartozik és az átlagéletkor sem éri el a 40 esztendőt. — Hogyan értékeli tehát a KISZ-szervezet munkáját? — örülünk, hogy névadójuknak Szalvai Mihályt választották. Részt vettünk a névadóünnepségen és szívesen elmegyünk minden KlSZ-rendez- vényre, megmozdulásra. Az 50 tagú alapszervezet helyes tevékenysége, irányítása, támogatása a váílalatvezetőség számára egyáltalán nem közömbös. Nemcsak a terv teljesítésében, a szakmunkás-utánpótlás biztosításának segítésében, a műszaki fejlesztésben, a gyár udvarának rendben tartásában kértünk és kérünk segítséget a KISZ-is- táktól. Szocialista emberré válni ... Szerény, barna hajú fiatalember Taska László, az alapszervezet KISZ-titkára. — A legutóbbi taggyűlésünkön elhatároztuk — mondja —, hogy május végéig 1200 óra társadalmi munkát elvégzőnk a gyár területén. Udvartakarítás, vas-, papírgyűjtés, máglyázás és még sok minden szerepelt a felajánlások között. (A napokban szólt a telefon. Taska Laci jelentkezett: 750 órát már teljesítettek és a jövő hónap végére valószínűleg megközelítik az 1500 órát... — újságolta boldogan.) Az ifjúsági brigádok naplóit, taggyűlési jegyzőkönyveket, határozatokat, beszámolókat, jelentéseket mutatott a KISZ-tit- kár, az alapszervezet munkájának, életének megannyi dokumentumát. — Nincsen ezekben szó világrengető dolgokról — jegyezte meg Laci —, nem kívánunk mi brillírozni, „csupán” tisztességesen dolgozni, tanulni, szocialista emberré válni. Sok mindent jelent ez a mondat. Jelenti a termelő, a társadalmi munkában való helytállást, de jelenti a „társbérletben” használt klubhelyiséget, ahová már tv-t, rádiót, lemezjátszót, társasjátékokat is vásároltak, a honvédséggel közös tánczenekart, a hetenként kétszer-háromszor próbáló színjátszó csoportot, amely a kulturális szemlén bronzfokozatot nyert. Jelenti azt is, hogy a szellemi vetélkedő Kecskemét városi döntőjében a megyeszékhely üzemi fiataljait a „parkettások” csapata képviselte; az öt technikumba, a két gimnáziumba járó fiatalt, s azt, hogy az üzemben a szakmunkásutánpótlás fő bázisa a KISZ- szervezet. S ugyanígy sorolhatnánk a politikai ojctatás, a sportmunka és más területek eredményeit. — Az utóbbi időben kialakult egy bizonyosfajta egészséges türelmetlenség az alapszervezetben — magyarázta Taska Laci. — összekovácsolódott a gárda és nemcsak az igények, az elképzelések kerülnek felszínre, hanem az is, hogy ki, hogyan, mit tegyen ezek megvalósításáért. S ebben a közös mozilátogatások, a színjátszó próba utáni táncos klubfoglalkozások, a lemezhallgatás, egy- egy könyv, verseskötet, film vitája is segítenek. És sok szép tervünk is van. Nekünk is tenni kell... Hozzáértéssel és felelősséggel. A szeremlei Dunagyöngye Tsz pártalapszervezetében huszonkilenc a szövetkezeti gazdák száma. (Rajtuk kívül még 19 párttag van, akik másutt dolgoznak.) A létszám alapján ítélve az alapszervezet az erősebbek közé tartozik. S a ténykedésével sem cáfol rá erre: a kommunisták itt valóban a közös gazdálkodás kibontakoztatásának az élenjárói. — A tsz- és a pártvezetőség együtt készítette el az éves tervet — mondja Hajdú Lajos, az agilis, a világ kis és nagy eseményeiről is igen jól tájékozott párttitkár. — A tervet együttes erővel is teljesítjük. Tevékenységünket ennyiben tudnám ösz- szcfoglalni. Tápláló öntözés A Duna menti kis község határában évről évre korszerűbben, belterjesebben gazdálkodnak. Az idén például 500 holdon, az összes terület egyhato- dán öntözik a különböző növényféleségeket. A gabonán kívül majdnem minden növényre jut mesterséges csapadék: a zöldségfélékre, a cukorrépára, a burgonyára, a kenderre, a kukoricára. A kender és a cukorrépa különösen meghálálja a vizet: az előbbi tavaly 40, az utóbbi csaknem 200 mázsás átlaggal fizetett. — Tulajdonképpen nemcsak vizet kapnak ezek a növények, hanem az öntözés során feloldott pétisót is — hangsúlyozza a párttitkár. Méltányosság; a családi vállalásban Már hónapokkal a tervtárgyaló közgyűlés előtt a gazdák közötti szóbeszéd egyik tárgya volt a családi vállalás. Maga a párttitkár is nap nap után megbeszélést tartott az emberek ki- sebb-nagyobb csoportjaival. Arról vitték a szót, miből mennyit termesszenek. E beszélgetések alapján alakult ki az idei termelési terv. Elhatározták azt is, hogy az ötszáz holdon termesztendő kukorica vetőmagját sortrágyázással juttatják a földbe. A vállalásnál egy-egy hold tengerihez burgonyából, cukorrépából, napraforgóból 250—250 négyszögöl, továbbá 550 négyszögöl kender megművelése tartozik. Tavaly jó néhányan csak a kukorica megmunkálását vállalták. Ezért a pártszervezet idejében felvetette: csak azok kapjanak kukoricát, akik kívüle a többi növényféle ápolási munkáit is vállalják. A lényeg az, hogy méltánytalanul senki ne jusson százalékos kukoricához. A majorság m unkarendje A szövetkezetben a legfontosabb üzemág: az állattenyésztés. Négymillió 200 ezer forint bevételt várnak tőle ebben az évben. Nemrég felülvizsgálták az első negyedév eredményeit, s megállapították, hogy ezek nem rosszak, ám kissé magasak a ráfordítás költségei. Éppen ezért elhatározták, hogy az eredmények alakulásáról önköltségszámítást végeznek. Ehhez nagy segítséget nyújt Kammermann János, az új üzemgazdász, aki több mint tíz évig állami gazdaságban dolgozott. Másik lényeges intézkedésük a munkarend meghatározása, s ennek ismertetése, valamint a major területén történő kifügmondja Hajdú Lajos. — Látszólag olyan csekélységre is ügyelni kell, mint például, hogy az előmelegített takarmány az etetés különböző időszakaiban azonos hőmérsékletű legyen. A munkarend a többi közt ezt is tartalmazza. Volt olyan gondozó, aki a kifüggesztést követő napon átpártolt a növénytermesztőkhöz. De a többség úgy vélekedik, mint Gergely Imre pártbizalmi, aki ezt mondotta: „Nagyon időszerű volt már ez az intézkedés.” Egyébként az állattenyésztő telepen most pártcsoportot hozunk létre, hogy az itteni kommunistákat nagyobb önállóságra szoktassuk a feladatok megoldásában. Fontos ugyanis, hogy elsősorban ők dolgozzanak a munkarend szabályainak megfelelően. A többiek is kétségtelenül követik őket. Szeremlén a kommunisták így irányítják a gazdálkodás menetét. Hozzáértéssel és felelősséggel! H. D. 12 ezer tss-tag; üdült Április elején véget ért a falusi dolgozók üdülési idénye. A vidéki biztosítási és önsegélyező csoportok október óta több mint 12 000 termelőszövetkezeti tagot üdültettek Hévízen, Har- kányíürdőn, Miskolc-Tapolcán, Hajdúszoboszlón és a debreceni termelőszövetkezeti üdülőben. Az Állami Biztosító a biztosítási és önsegélyező csoportok tagdíjainak egy részét szociális alapra visszaadja. Ebből a csoportok intézőbizottságai 28 000 rászoruló igénylőnek mintegy 8 millió forint rendkívüli segélyt folyósítottak. gesztése volt. — Az állatgondozás fokozott lelkiismeretességet igényel — > '.t 'I ..........- Ér demes egy rövid pillantást vetni a gyár múltjának és jövőjének statisztikájára is. 1959- ben mindössze 17 millió forint volt az éves termelési érték, az idén elérik — terv szerint —, a 90 milliót. 1968-ra 250 millió forint értékű árut termel az üzem, a dolgozó létszám megháromszorozódik. Elsősorban kvalifikált szakmunkásokra lesz szükség. — Sok a fantázia, a lehetőség ebben az üzemben, a jövőjében — hangoztatták Kovács Anna, Vhrin Pál és Fekete Vilmos, a gyár három ifjúsági brigádjának vezetői. S ezért, valamennyiünknek nemcsak érdemes, hanem kell is tenni, hiszen a jövőnkről is szó van. S ahogy növekszik az üzem, ahogy emelkedik a mérce, úgy kell nekünk is magasabb szinten dolgozni, képessé válni a megnőtt feladatok végrehajtására. Nagy szavak? Egyeseknek talán annak tűnnek, de mégis kifejezik a lényeget. Azt, hogy ebben az üzemben az ifjúság aktív, cselekvő részese a fejlődésnek. B. Gy. Csökkent a fertőző betegségek hatása Számottevő eredményeket hozott a fertőző betegségek elleni küzdelem. 1938-ban például dif- téria öt és fél ezer megbetegedést okozott, 1963-ban 69-et. A hastífusz esetek száma a háború előttinek egy tizede alá csökkent, s jelenleg százezer ember közül évente átlag öt-hat betegszik meg hastífuszban. Átlagosan mindössze egy tetanuszos megbetegedés jut ugyancsak százezer lakosra. A több évben súlyos járványokat okozott fertőző gyermekbénulásra ma már csak az évenként ismétlődő védőoltások emlékeztetnek. Üj utakon A szó szoros értelmében vett új utakat, járdákat próbálom ezúttal „leltárba” venni. És összehasonlítást tenni a húsz esztendővel ezelőtti „indulási készlettel”. Megyénk öröksége a régi társadalmi rendszerből 1 620 552 négyzetméter szilárd burkolatú út és 824 165 négyzetméter kiépített járda volt. Meg az évszakok szerint váltakozó óhajok; hogy „Bárcsak ne süllyedne már a sárba féltengelyig a kocsi”, vagy: Óh, bárcsak verné el egy kis eső az út porát!” ♦ Persze, a kívánságok azok is maradtak volna —, ha nem párosulnak szorgalmas alkotó munkával. De mi cselekedtünk is. Az utaknál, járdáknál maradva, szolgáljon bizonyságul az 1964. év végi két adat: állami beruházásból 2 618 114 négyzet- méterre gyarapodott a burkolattal ellátott belterületi úthálózat és 1 750 763 négyzetméterre a kiépített járda. — No, és a községfejlesztési alapból megépített utak? — kérdezhetnék jogosan például Kecskeméten, vagy Hajóson, Borotán, Kecelen, Bácsalmáson és még számtalan helyen. S igazuk lenne. Hiszen, aki évtizedeken át birkózott a sárral, porral, s aki az útépítésből anyagi támogatással és kézzelfogható munkával egyaránt kivette a részét, nagyon is számon tartja ezt a gyarapodást. A községfejlesztési alap biztosította közel 118 millió forintból, s a hozzáadott több mint 46 millió forintot érő társadalmi munkából, valamint 12 800 000 forint értékű saját anyagból 153 kilométer szilárd burkolatú, portalanított út és 573 kilométer járda épült meg megyeszerte az utóbbi alig hét esztendőben. n * Am nem lenne teljes a „leltár”, ha' a tanácsi kezelésű utak, járdák állapotában beállott változás mellett nem említenénk meg a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium gondjaira bízott országutakat. A minisztérium megyei közúti igazgatóságának létrejöttekor, 1950. év elején a Bács-Kis- kun megyét behálózó 2085 kilométer útból mindössze 259 kilométert fedett állandó burkolat, 272 kilométer volt a kiépítetlen földesút és több mint másfél ezer kilométer az úgynevezett „vizes” makadám. * S mi a helyzet ma? A 2188 kilométerre növekedett úthálózatból 772 kilométer állandó burkolatú, 1112 kilométer a bitumenes portalanított, 115 kilométer vizes makadám, s 189 kilométerre csökkent a kiépítetlen földesutak hossza. * íme, a számbavétel, a '■ok- sok egyéb előrehaladas mellett a megye útviszonyaiban elért, húsz esztendő alatti fejlődés. Űj utak a hatalom birtokosává lett dolgozó nép fori .it-miiliói- ból, alkotó munkájából — önmaga hasznára. P. I. •• Ünnepi megemlékezés A Magyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága vasárnap délután a Vasas Szakszervezet székházának dísztermében emlékünnepélyt rendezett a volt náci koncentrációs táborok felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. Dezséry László, az Országos Béketanács főtitkára mondott ünnepi beszédet. Vasárnap délelőtt megkoszorúzták a volt gestapófogház falán és a Dohány utcai templom falán elhelyezett emléktáblát
