Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
Egy év alatt 1,3 milliós kár. mivel elmulasztották a tűzvédelmi óvórendszabályok betartását Jó nekik, •• Megható hírt olvastam, a pénteki országos lapokban: Kitiltották a táskarádiókat az állatkertből. Ezek szerint új látogatási rendet léptettek életbe a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ebben — a sok egyéb mellett — az is szerepel, hogy az állatkert egész területén megtiltják a táskarádiók használatát. Nem közölték a híradásban, de biztos vagyok benne, hogy a fenti rendelkezés az állatok nyugalma érdekében született. S ez érthető is, hiszen felmérhetetlen értékekről van szó, vigyázni kell a leopárdok, vízilovak, elefántok és mosómedvék egészségére, ez nem vitás. A majmok, oroszlánok és dingókutyák is bizonyára érzékenyek a harsogó melódiák elviselhetetlen zenebonája iránt. Csakúgy, mint mi, kétlábon járó földi lények, a neandervölgyi ősember kései utódai. Akik kénytelenek vagyunk eltűrni, hogy egyes elkor- csosult ízlésű sörény es, vagy szolid külsejű honfitársunk autóbuszon és vonaton, utcán és étteremben, parkban és váróteremben, éjjel és nappal ingyenhangversenyben részesítsen bennünket — akár tetszik ez nekünk, akár nem. És ráadásul most már az az örömünk sem marad, hogy rászóljunk az illetőre: „Miért bömböl- teti azt a masinát? Nem vagyunk az állatkertben!” Mert erre így felelne: „Persze, hogy nem, pont azért bömböl- tethetem.” S igaza van. Hiszen „csak” emberek vagyunk. r . p. Új út - és porfelleg Tizenkét méter széles, korszerű új út épült a kecskeméti Halasi út Leninváros mellett húzódó 400 méteres szakaszán. A régi úttestet itt teljesen felbontották, s az ÉM Bács megyei Építőipari Vállalatának munkásai ezen az útszakaszon tegnap fejezték be az alapozást. A felső zúzottkőborítás — á szükséges ülepedés után — júniusban kap öntött aszfaltréteget. Az 1 millió 300 ezer forintos költséggel készülő úton újból megindult a forgalom. Addig azonban, míg a záróréteg rákerül, kevés öröme telik az útban a Leninváros lakóinak, hacsak a tanács nem siet segítségükre. Az itt közlekedő — s a sebességkorlátozást jelző táblával mit sem törődő — járművek nyomán ugyanis porfellegbe burkolódzik a környék. Jogos kívánság tehát: ha már a műszaki követelmények miatt csak júniusban kerülhet záróréteg az útra, legalább rendszeres locsolással próbálják megoldani a portalanítást. Képünkön: az építés két „főszereplője”: a napi 80 köbméter föld kiemelését elvégző markológép és kezelője, Csáki Lajos. A tűzoltóság munkájának nagyobb részét manapság már nem a kigyulladt létesítmények oltása, hanem a megelőző tűzrendészet! óvórendszabályok betartásának ellenőrzése és a pusztító lángok elleni védekezés módszereinek ismeretterjesztő előadásokon történő népszerűsítése képezi. A védelmi intézkedések hatására tavaly — 1963- hoz viszonyítva — hat százalékkal csökkent a tűzesetek száma megyénkben —, vagyis 239 alkalommal oltottak tüzet, s a kárérték összesen 1,3 millió forint volt. — A tűzoltóság minden kihíváskor felméri azt is, hogy a tüzet véletlen, avagy a gondatlanság okozta. Szakértőink megállapításai alapján az elmúlt évben gondatlanságból keletkezett tűzesetek miatt 40 alkalommal szabálysértési eljárást indítottunk, 53 esetben pedig rendőrségi nyomozást kértünk, amit tizenöt esetben bírósági eljárás követett — mondta Dudás őrnagy, a megyei tűzrendészeti parancsnokság helyettes vezetője, aki a minap a megelőző tűzvédelmi szabályok betartásának ellenőrzéséről és a bírságolásokról tájékoztatta lapunkat. Tavaly, a belügyminiszteri rendelet hatására javult ugyan a vállalatok, intézmények, mezőgazdasági üzemek tűzvédelme, de a tűzrendészen hatóság helyszíni szemléin készült feljegyzések arról tanúskodnak, hogy esetenként — főképp a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok — figyelmen kívül hagynak néhány alapvető tűzvédelmi óvórendszabályt. — Az elmúlt év során ellenőriztük a megye termelőszövetkezeteinek és szakszövetkezeti gazdaságainak tűzvédelmi fel- készültségét — folytatta Dudás elvtárs. — A költségvetést nem igénylő tűzrendészeti védekezés betartásának elmulasztásáért bírsággal kellett sújtanunk számos tsz-vezetőt. A jövőben — mint a parancsnokhelyettes elmondta — továbbra is szigorúan ellenőrzik az óvórendszabályok betartását, s a felelős vezetők felelőtlenségét még súlyosabban büntetik. — Növekedett az utóbbi tíz évben a villám okozta kár megyénkben. 1954-ben 25 esetben 166 ezer, 1964-ben 25 esetben 220 ezer forint értéket pusztított el ez a veszélyes természeti jelenség. Statisztikánkból kiderül, hogy Bács-Kiskun megye legvil- lámsújtotíabb területe a kiskunfélegyházi járás, majd a szomorú rangsorban Dunavecse és környéke, a kecskeméti és a kiskunhalasi járás következnék. Több cikkben foglalkozott újságunk is az elmúlt években a villámcsapások okozta súlyos anyagi károk ismertetésével, s azzal, hogy a villámhárító felszerelésével sok százezer forint értéket lehet megvédeni. De e tájékoztatóból kitűnt, hogy egyes mezőgazdasági üzemek — bár, erre rendelkezés is van érvényben — mégsem tartják be a villám elleni védekezés legalapvetőbb szabályait. A Solti Állami Gazdaságban — ahol 1963-ban villámsújtás következtében leégett egy juhhodály, s bennesült 460 birka — tavaly építési engedély nélkül négy újabb juhhodályt építettek, amiről ugyancsak hiányzik a villámhárító. A tűzrendészeti hatóság közelmúltban tartott ellenőrzésén jegyzőkönyvezték a hiányosságot, s felszólították a gazdaságot a hiányosság pótlására. „Pótlólagos beruházásra a felsőbb szervünk nem ad pénzügyi keretet” — mentegették magukat a gazdaság vezetői. — Sajnos, az ilyen beruházások egyre több gondot okoznak a tűzrendészeti hatóságnak — mondta végezetül Dudás őrnagy. — Nem kérik — nem is kérhetik építési engedély hiányában — a tűzoltóság szakvéleményét egy-egy létesítmény tűzvédelmi felszereléséről, csak az ellenőrző vizsgálatok során kerülnek napvilágra hiányosságok, s parancsnokságunknak valóságos „kálváriát” kell járnia ,a pótlás miatt. Hasonló jelenséggel találkoztunk a Kalocsai Állami Gazdaságban is, ahol a közelmúltban épített százférőhelyes marhaistállóról hiányzott a villámhárító. Minthogy ez nem egyedi jelenség — hiszen a termelőszövetkezetekben levő, összesen 1200 szerfás létesítmény 40 százaléka nincs a villám ellen megóvva — fokozottabban kellene a megyei tanácsnak és az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának is segíteni a munkánkat —, hathatós helyi intézkedésekkel biztosítani a pusztító tűz elleni védekezés végrehajtását. K. M. Virágos fák alatt (Tóth Sándor felvétele.) Eltűnik egy buktató NEM MINDENNAPI látványra figyeltek fel a járókelők a kiskunfélegyházi Jókai utcában. Palásti László, a 9. számú AKÖV autóbuszvezetője önszorgalomból javítgatta az úttesten levő régi buktatót. Köztudott dolog, hogy ezen az utcán bonyolódik le Félegyházi legnagyobb üzeméhez: a Vegyipari Gépgyárhoz az autóbuszforgalom, ezen az utcán térnek haza „pihenni” a buszok. Naponta 20—25-ször „ugrattak át” az állandó baleseti veszéllyel járó buktatón. Szerencsére, még ko- komolyabb baleset nem fordult elő, mindössze egy rugótörés. — HA A TANÁCS nem hozatja rendbe, valakinek meg kell csinálni — mondja az útkövező buszsofőr, aki — mintha ez lenne a szakmája — nagy hozzáértéssel helyezte vissza feltöltött ágyába a kiemelt kőkockákat. Mint mondotta, ezzel a kis társadalmi munkával a nagy értékű busz élettartamát hosszabbítja meg, és mit lehet tudni, hátha komolyabb balesetet előz meg. A LELEMÉNYES ember példája azért — úgy érezzük — mégsem követhető általánosan. Azt javasoljuk: nemcsak itt, de más helységekben is fordítson a tanács nagyobb figyelmet ezekre a kis „buktatókra”. Az említett gépkocsivezető jól megindokolta, hogy miért... t i 1 l 1 1 1 i flépe pe~ iréTon ~-épt i'etőTavasz KEDDEN ballagok a Rákóczi úti sétányon és krikszkraksz, körbe-körbe-karikás kréta-„raj- zokra” figyelek fel. Elég hosz- szú szakaszon. Elmosolyodom. Mintha az erdőben eltévedt Piroskának jelezte volna az utat a rajzos kedvű kis óvodás ... SZERDA délutánra elmosódtak az útmutató jelek. Helyettük pont, pont, vesszőcskékből összehozott pojáca ábrája hívja fel magára a figyelmet. Egész ügyes, szabályos vonalak, fejlődés ... — állapítom meg magamban. CSÜTÖRTÖKRE újabb meglepetést tartogat a járda. Először szép, gömbölyű betűkkel írott fiúnév. Két-három méterrel előbbre kötőszócska. Üjabb szabályos távolságra egy kislány neve és legvégül, mintegy öt lépés megtétele után az állítmány. Sorba rakottan így hangzott a visszájáról olvasott mondat: „szerelmesek: Szabó Ilonka és Hajdú Jancsi” ... KI HITTE volna, hogy három nap alatt ekkorát fejlődik a gyerek?... (P. I.) Politechnika A cipők „glédába” állítva tisztításra sorakoznak. Hogy az alapos munkát megkezdhessük* már csak egyetlen aprócska, jelentéktelen műveletet kell elvégeznünk: felnyitni az újonnan vásárolt cipőkrémes doboz tetejét. Nincs hozzá használati utasítás, de hát józan „paraszti ész” is van a világon. Elfordítjuk a doboz oldalára helyezett, nyitásra alkalmasnak látszó csavarfélét. A doboz csukva marad. Megismételjük a műveletet még egyszer, kétszer, tízszer* húszszor — az eredmény ugyanaz, a doboz nem nyílik. A fiókból kést veszünk elő, élével próbáljuk „lefejteni” a doboz tetejét. Hasztalan. Következik a kalapács. Kezdetben apróbb kis suhintások a doboz oldalára — az horpad, hajlik — de nem nyílik. Hopp. Megvan! A kerek dobozt, „élével” a földre állítjuk, ráhelyezzük egyik talpunkat — görgetni próbáljuk. A doboz elgurul, s jó ha nem borul velünk a konyha- asztal, amint egyensúlyunkat vesztve mellébukunk. Jöjjön hát a konzervnyitó. Ebben nem is csalatkozunk — pillanatok alatt feltárul az elgyötört doboz tartalma. Minden bosszúság nélkül, elégedetten látunk munkához, mert lám; ismét bebizonyítottuk: van némi technikai érzékünk, s módfelett leleményesek vagyunk! S van ennél megnyugtatóbb? (É. É.) Csendélet a vonaton Egy gombostűt sem lehetne leejteni a túlzsúfolt szakaszban. Hiába, szombat délután több ember utazik, mint amennyi „hivatalosan” elfér a Kecskemét—Kiskunfélegyháza között közlekedő szerelvényen. Testes, jól öltözött asszony nyomakodik a peronról a kocsi közepe felé. Közben fennhangon rikoltja, hogy ezek a mai fiatalok olyan udvariatlanok! Még a helyüket sem adják át! — s a padokra pislog. Közben rátapos egy 12 év körüli kislány lábára, aki a fájdalomtól felszisszenő hangon mondja: De néni, az állóhelyemet is átadjam?! (—i —s) retőM "ép* *■•»#? "*P* tts,: iépo *-otSr
