Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

1905. április 11, vasárnap

». oMal

34800 munkaóra-megtakarítás év végéig

a Kecskeméti Reszelőgyárban

Az idei terv szerint a Kecskeméti Reszelőgyár termelése a tavalyihoz viszonyítva 4,5 százalékkal növekszik. De nem csupán mennyiségi, hanem lényeges minőségi változást is előirányoz a program: a korábbinál majdnem négyszer több — összesen 4 millió forint értékű — tűreszelőt ad az üzem a népgazdaságnak. A feladat nagyságát érzékelteti a következő két adat: egy munkás egyévi termelési értéke nagyobb méretű reszelőkből 230 ezer forint, tűreszelőbői pedig csak 155 ezer forint.

A párt és szakszervezet támogatásával

A terv végrehajtásához — a bázis időszak termelékenységi mutatóját véve alapul — 26-tal kellett volna növelni a mun- káslétszámot. A reszelőgyáriak azonban elhatározták, hogy csak tíz újabb dolgozót állítanak munkába, megtakarítják a népgazdaságnak a 34 800 munkaórára eső bért,

— Elsősorban jobb munkaszervezéssel, a termelés tartalékainak feltárásával igyekszünk növelni a termelékenységet — hansúlyozta Zöldi János, a munkaügyi csoport vezetője.

A gyár gazdasági vezetői a párt és a szakszervezet támogatásával körültekintően készítették elő a létszámmegtakarítást célzó intézkedéseket. Minden üzemben felmérték a munkaidő-kihasználást, majd a — gyártási programban előírt — normaóraszükséglet, valamint az év közben megvalósítandó műszaki fejlesztés és a technológiai változások figyelembevételével meghatározták a létszámszükségletet. Nemcsak a teljesítmény-, hanem az időbérben dolgozók frontján is. Az utóbbit azért kell hangsúlyoznunk, mert az üzem munkásgárdájának a fele időbérben dolgozik.

A munkaerő átcsoportosítása

A korábbinál jobban szervezték meg a TMK-műhely munkáját. így lehetővé vált, hogy öt karbantartót a termelő üzemekbe Irányítsanak. A termékátvevők sem töltötték ki teljes munkaidejüket eddig. Idén már a meó szervezetében tevékenykednek, nincsenek egy műhelyhez kötve, és így tízen is ellátják azt a feladatot, amit korábban tizennégyen végeztek. A felszabaduló munkaerő ez esetben is a termelő munkások táborát gyarapítja.

Jelen voltunk azon a termelési tanácskozáson, amelyen a vágóműhely dolgozói szóvá tették, hogy időnként akadozik a munkaellátottság náluk. Darabonként kénytelenék gépükhöz hurcolni az anyagot, a felesleges sétálgatás sokat ront teljesítményükön. Ezt a problémát úgy oldották meg az üzem vezetői, hogy a köszörűműhely három időbéres dolgozóját áthelyezték a kovácsműhelybe, ahol teljesítménybérben dolgoznak majd. Munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy elegendő félkész termék jusson a vágókhoz.

Négyezer óra, azaz két ember évi munkaideje megtakarítását eredményezi a műszaki fejlesztés. Az idei programból megemlítjük a bélyegzés gépesítését, amely önmagában ezer munkaóra-megtakarítást jelent.

Beható elemzés után

A normakarbantartás tervének kidolgozásából jelentős részt vállaltak az üzem kommunistái. De a pártszervezet mozgósító erejére, politikai nevelőmunkájára akkor volt szükség igazán, amikor a dolgozók körében kellett megvitatni az előirányzott intézkedéseket.

A pártvezetőség februári ülésén behatóan elemezte a normakarbantartási tervet. Ezt követően a műhelyek pártcsoportjaiban tevékenykedő kommunistáknak bőséges idejük volt arra, hogy alaposan meghány- ják-vessék közvetlen munkatársaikkal a várható intézkedések jelentőségét. Támogatást kaptak ehhez a szakszervezeti bizal- miktól is.

— Hiba lett volna kész tények elé állítani a munkásokat. A „nesztek itt van, csináljátok, ahogy tudjátok”-elv később mindig megbosszulja magát — vallja Pogány Sándor párttitkár.

A politikai munka hatékonyságát az adta, hogy a köszörű- és az edzőműhélyben, már a normák szigorítása előtt megteremtették a termelékenység növelésének a feltételeit. Az előbbi munkahely új gépein

már megfelelő gyakorlatot szereztek a munkások. Javították a tarta lék al kat.rés z- el 1 át ást és a korábbinál gondosabb előkészítő műveletek után könnyebben megmunkálható félkész terméket kapnak a köszörűműhelyben dolgozók. Itt 4—8 százalékkal emelték a normát.

Az edzőműhely 17 százalékos normaemelése első hallásra kissé magasnak tűnik. Másképp fest azonban a dolog, ha tudjuk, hogy idén új, a korábbinál jobb technológiával dolgozik a műhely: ólomedzés helyett elektromos sóedzést alkalmaznak.

Az elmondottaknak köszönhető, hogy mindkét üzemrész dolgozói belátták: a normarendezés indokolt. Töretlen munkakedvvel dolgoznak azóta is. A normák emelése 4500 munkaóra, másképpen mondva két dolgozó munkaerejének megtakarítását eredményezi.

B. D.

Alkatrészpótlás — házilag

Borfajtajeloltek

vizsgája

59 szőlőfaj táj elölt bora vizsgázott a Mezőgazdasági Fajta- és Termeléstechnikai Minősítő Intézetben. Három napon át 126 szakember bírálta, s hasonlította össze 45 féle standard borral a fajtajelöltak ízét, illatát, színét. A rejtjeles és titkos pontozás alapján 15 mutatkozott olyan jó minőségűnek, hogy fajtaelismerésre és széles körű termesztésre kerülhetnek.

Sok gondot okozott eddig a megyei nyomdavállalat karbantartóinak az elhasznált alkatrészek pótlása, hiszen a nyomdaipari berendezések nagy része külföldi eredetű. Nemrégiben egy új típusú univerzális marógépet vásárolt a vállalat, amellyel házilag is elvégezheti a javítások nagy részét, sőt előállíthatja a bonyolultabb alkatrészeket is. Képünkön Mátrai Béla, a TMK-műhely marósa dolgozik az ügyes géppel.

Áfadiák a felszabadulási irodaimé pályázat díjait

Ünnepi külsőségek között adták át a megyei felszabadulási irodalmi .pályázat díjait szombaton délelőtt a megyei tanácsházán. A csaknem teljes létszámban megjelent díjazottakat Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese tájékoztatta a pályázat eredményéről. Mint mondotta, a felhívásra 180 pályamű érkezett, s a pályázat sikerét bizonyítja, hogy a díjait az Országos

Termelőszövetkezeti Tanács tagjait

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a közelmúltban törvény- erejű rendeletet hozott az Országos Termelőszövetkezeti Tanács feladatának és szervezetének megállapításáról. A törvényerejű rendelet alapján a forradalmi munkás-paraszt kormány most kinevezte az Országos Termelőszövetkezeti Tanács tagjait. A négy évre kinevezett

56 tanácstag mindegyike terme- < lőszövetkezeti vezető; elnök, fő- < agronómus, főkönyvelő illetve í brígádvezető. Rajtuk kívül a? megyei termelőszövetkezeti ta- j nácsok elnökei ugyancsak tagjai az országos tanácsnak. Az Őr- j szagos Termelőszövetkezeti Tanács elnöke — a törvényerejű ! rendelet alapján — a földművelésügyi miniszter. (MTI)

magáét a vegyszeres gyomirtás. Az így felszabadult munka-; erő mehet a munkaigényes kertészetre, termelheti a jövedelmező szamócát.

— Vitatkozik-e a tagság? Beleszól-e a közös ügyeibe?

— Van itt néha heves vita, de csak addig, míg közös fejtöréssel el nem határoztunk valamit. Tekintélye van a szakemberek véleményének. Megvan a bő tapasztalat, hogy érdemes rájuk hallgatni. Az 53 forintos munkaegység is ezt bizonyítja. Jól jegyezte meg nemrég egyik tsz-tag, hogy a szövetkezeti demokrácia egyik feltétele az is, hogy értsünk a korszerű gazdálkodáshoz. Akkor tudunk javasolni, bírálni, beleszólni.

— Vannak-e új belépők?

— Múlt év vége felétől 30—35 felvétel volt. Híre megy annak is, hogy évente 30—40-en mennek tőlünk külföldi kirándulásra. Tavaly Moszkvában voltak, idén Jugoszláviába mennek. No meg az idős tagok is csak elbeszélik, milyen jót tesz nekik a harkányi fürdő. Megszokott, hogy augusztus táján odavisszük őket.

... íme, ezekért jó a baja- szentistváni Micsurin Tsz.

—th —n

ilyen szintet tartani? — érdeklődtünk Lusztig elvtárstól.

— Saját magunk neveljük telepünkön a palántákat. Kiss Gáspár brigádja a bemagolástól kezdve a kiültetésig minden munkát maga végez, s azt a leggondosabb szakszerűséggel. Átszitált, jól trágyázott talajjal dolgoznak.

— Bizonyára nem sajnálták a költségeket a palántanevelő kiépítéséhez? — vetettük közbe, de a főkönyvelő megcáfolta fel- tételezésünket.

— Az az elvünk, hogy önmagunknak teszünk kárt, ha „rázzuk a rongyot”. Miért csináljunk fényűző, méregdrága telepet, mikor egyszerű, olcsó eszközökkel, saját erőnkből a célnak megfelelőt tudunk építeni? — így gondolkoztunk. Közönséges melegágyi ablakkeretek alatt nőnek palántáink.

Mattunk oldottuk meg a korszerű öntözést is. A Duna- völgyi főcsatornából tartályba emeljük ki a vizet, s onnan vezetjük el, ahová kell. A tsz- műhely dolgozóinak találékonyságát dicséri mindez. Régebben kannákkal, messziről hordtuk a vizet.

— Nincsenek munkaerőgondjaik?

éve a tsz-gazdák, gazdaasszonyok szemlélete — mutatott rá Lusztig elvtárs, aki egyben a szövetkezet párt-alapszervezeté- nek titkára is. — Hol vagyunk már attól az időtől, amikor idegenkedtek a gépektől, mondván, hogy akkor nem lesz munkájuk! A négy palántázógép beszerzését éppúgy szorgalmazta a taság, mint mondjuk a 14 db nagy platójú, gumikerekű kocsiét. Több erő jut a precíz kertészeti munkákra, s most már olyan gondunk sincs, hogy szállítási kapacitáshiány miatt nem tudunk idejében a MÉK-nél vagy a piacon lenni a friss zöldfélével.

Arról S6ITI kell már külön győzködni a tagokat, mit jelent az agrotechnikai feltételek pontos biztosítása. Már mögöttünk van az az idő, mikor csupán a „kevesebb tőszám — kevesebb kapálás” elv uralkodott. Tudják a tagok, hogy milyen fontos szerepe van például a talajerő figyelembevételének az ideális tőszám megállapításánál. Nem véletlen az sem, hogy szeptember eleji szedéssel 220 mázsás cukorrépaátlagot takarítottunk be az utóbbi 3 évben. Természetes az is, hogy bár költséges, mégis meghozza a

zott művek színvonala a vártnál is magasabb volt. Az elismerésben részesített írások nagy többsége megjelenik a Kiskunság című antológia legközelebbi számában.

Ha nincs víz — a forint „folyik”

A tompái Szabadság Termelőszövetkezetben a Bács megyei Építőipari Vállalat szakipari részlege tavaly palántanevelő-telep építéséhez fogott hozzá. A lehetőségek számbavétele alapján a három és fél millió forintos létesítmény átadását 1964. október 20-ra vállalták, majd a határidőt december 20-ig, végül ez év február 20-ig meghosszabbították.

Közben — hogy a telep minél előbb szolgálhassa a közös gazdálkodást — a palánták öntözésének vízellátásához a termelőszövetkezet maga szerzett be két búvárszivattyút. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy a végre felépült palántanevelőben öntözni is lehessen. Ahhoz a vízvezeték bekötésére lenne szükség!

Vízhiány miatt a tsz az üveg alatti hatezer négyzetméternyi területnek csupán a felét hasznosíthatja, mégpedig úgy, hogy a vizet körülbelül egy kilométer távolságból kell szállíttRnia. A közös gazdaság mindebből származó kára már eddig meghaladja a 800 ezer forintot.

S most már nemcsak a háromezer négyzetméternyi terület hasznosítása követeli az építőipari vállalat részéről a sürgős segítséget, hanem az is, hogy a nehézkes vízellátás miatt az ugyanakkora terület palántaállománya is könnyen tönkremehet.

Egyszóval: jelenleg ezer és ezer forintok folynak el ahelyett, hogy a víz folyna végre — a vállalat jóvoltából.

—th

— Azt bizony nem mondhatjuk, hogy dúskálunk munkaerőben. Fő erőnket — a tagság zömét — az a háromszáz asz- szony jelenti, aki minden dicséretet megérdemel. Szamócaszedés? A primőr nem várhat. Itt minden a gyorsaságon múlik. Ugyanígy az uborkával, más zöldséggel is. Addig van jó ára, míg frissek vagyunk a piacon. Ha gyámoltalankodunk, lassúak vagyunk, később j<5, ha az „önköltségi árat” megkapjuk. Az asszonyok ezt nagyon jól megtanulták. Szombat, vasárnap — nem számít, ha sietni kell a szedéssel.

— Hogy győzik mégis?

— Külön kertészeti brigádunk nincs, de mindkét növénytermelő-brigád mind a 6—6 munkacsapata meghatározott területet művel a kertészetben. Így a szőlőben is. Nálunk ez vált be jól, nincs családi művelés.

Asszonyaink nem elégednek meg az öröklött, csak a régi tapasztalatokra épülő tudással. Két éve negyvenen végeznek közülük szakmunkásképző tanfolyamot. Főkertészünk, Loibl Sándor irányítása mellett szőlő-, gyümölcstermelést, kertészetet egyaránt tanulnak.

Alaposan megváltozott pár