Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

A szabadság születése

Elsargult újságok között lapozgatva, a szabadság első napjainak írott emlékei után kutatók a Kiskunfélegyházi Levéltárban. Ám alig látok munkához, Szabó Sándor — a levéltáros — egyetlen gépelt lapra sűrített visszaemlékezést vesz elő a szekrényből.

— Magának készítettem, talán ez is segítségére lesz.

Szívbe markolóan szomorú sorokkal kezdődik, a szabadság születése előtti hónapokról:

„1944. március 19. A várost megszállták a németek. Katonai parancsnokságuk rendeletéi egymást követték. Elrendelték a zsidó származású lakosoknak a sárga csillag viselését, nem sokkal később a gettó felállítását. Erre a célra a volt Bercsényi utcát ürítették ki. Ebben a lezárt, katonák által őrzött utcában két hónapig a legembertelenebb körülmények között tengődtek a városból, járásból összegyűjtött emberek. Két hónap után, mindenüktől megfosztva, a Kossuth utcai iskolába kerültek, innen vitték el őket — 269 férfit, 341 nőt, 373 gyermeket — június 15-én a kecskeméti téglagyárba, onnan pedig Auschwitzbe. Közülük nagyon, nagyon kevesen tértek csak vissza ...”

Úgy érzem nem véletlen, hogy az emlékezés e tragikus sorokkal kezdődik. Félegyházán a háború egyik legfájóbb emléke ennek a közel ezer embernek, gyermeknek értelmetlen elpusztítása.

Olvasom tovább a főleg személyes emlékek alapján készült feljegyzést:

.. 1944. októbere. Már első hetének éjszakáin felvillantak a közeledő harc egy-egy ágyúlövésének fényei. Közeledtek a szovjet csapatok. Végül október 21-én — vasárnap volt éppen — hajnalban elérték és elfoglalták a külső területek egyes részeit. Reggelig a város délkeleti oldalán elterülő Közelszőlőkig nyomultak előre. Vedekező állásba helyezkedve délelőtt 9-kor innen kezdték a harcot a városban rejtőzködő németek ellen.

A küzdelem a város felszabadításáért hétfőn este 10—12

óráig tartott..

Elérkezett hát a várva várt nap. A szabadság első napja.

— Kedden reggel jött egy szovjet tiszt — folytatta most már élőszóval az emlékeket Sándor bácsi. — Végtelenül kedves volt, s mi örömünkben kínáltuk, amivel tudtuk ... Később irodát rendeztek be a házunk egy részében. Két, különösen kedves barátot köszönhetünk ennek. Egyikük nagy termetű, nagy bajuszú őrnagy, akinek édesanyja magyar származású volt. A másik egy őrmester — fényképét ma is őrzöm. Hozzá fűződik a béke első napjának egyik legderűsebb élménye. Valamelyik délután ugyanis ezzel állított haza:

— Gyorsan, gyorsan öltözni, cipőt tisztítani! Mindenki készüljön, a nagymama is.

Értetlenül álltunk körülötte. Kézzel-lábbal akrobatákat utánzó mozdulatokat tett. így értettük meg, hogy cirkuszba invitál.

— Rájuk még harcok vártak, így hamarosan elment tőlünk. De megígérte, hogy visszajön. Berlin eleste, a háború befejezése után jött is. Katonai autó állt meg a házunk előtt Csak pár perce. Ö bejött, körben járta a lakást, elégedetten nyugtázta, hogy élünk, jól vagyunk, s már is búcsúzott.

Sti it dór bácsi eltűnődik — én pedig az előttem heverő újságba pillantok. Vastag címbetűk hirdetik:

„Értesítés a felnőtt dolgozók tanítóképző intézetének és polgári iskolájának megnyitásáról.” A cikkben a részletes jelentkezési feltételek, s köztük: „Az iskolába a férfiak és nők együtt járhatnak.” Akkor ez még, úgy

— Ez volt az a gyorssajtó, amit akkor áram nem lévén, kézzel hajtottunk — mutatja Tóth Miklós.

Köznapi gondok

„Nagyobb megbecsülést vártunk volna..."

Az első oldalon a lap neve: Félegyházi Élet, s a dátum: 1946. március 2. Az impresszumban a felelős kiadó jelzése alatt, a kiskunfélegyházi nyomda vezetője, lapunk tudósítója és segítőtársa, Tóth Miklós neve. S miután az újság legelső számát a levéltárban hiába kerestem, elindulok, hogy életre hívójától érdeklődjem a szabadság első napjainak újabb részleteiről.

Mint rendesen, most is a nyomdában, gépe mellett találom.

— Miklós bátyám itt élt a fel- szabaduláskor?

— Hol lettem volna? A várost nem ürítették ki — szól csodálkozva. Aztán, pillanatok múlva, mint méltó elégtételt nyert, csínytevő kamasz meséli:

— Pedig megvolt a kiürítési parancs kézirata! Mégpedig itt, nálunk, a nyomdában. Naponta más-más ürüggyel halogattuk a kinyomtatását. Végül a város- parancsnok — ők már összepakolva, készen álltak az indulásra — kikelt magából. Türelmét vesztve kiabált, s kiszaladt a száján: „Lecsukatom az egész nyomdászbandát!”

— Mi, banda?! Halálosan megsértődtünk, s emiatt a pa- rancskinyomatás újabb egy nap késedelmet szenvedett. Mire a sok huza-vona után elkészült, már nem maradt idő a kiürítésre.

1944. október 23., kedd. Ma már másodszor hallom ezt a dátumot, mely a félegyháziak életében a szabadság első napját jelenti. A két nappal előbbi kora hajnalon Tóth Miklós még szinte lopva ment tejért pár hó napos kislányának. Egy nappal előbb az utcájukban állt a front, akna csapódott a szomszéd házba, s míg síró kislányukat a sezlon előtt nyugtatták, szokott őrhelyüket, az ablakot szilánkok szaggatták össze.

— Két nappal később, október 25-én már újra a nyomdá ban voltunk. Plakátra nyomtattuk az első számú parancsot, ami arra szólított fel, hogy mindenki jöjjön ki az óvóhelyről és segítsen a romok eltakarításában, az élet megindításában.

Hlint az országban mindenütt, Kiskunfélegyházán is a kommunisták voltak azok, akik az újjáépítő munka élére álltak, Tóth Miklós így mondja el erről személyes élményeit:

— Az első párttitkár Kohut Béla, nyomdásztársunk volt Neki köszönhetem, hogy tizennyolcadikként engem is felvettek a pártba. A kisvárosháza épületének egyik szobájában jöttünk össze, s hogy megválasztottak könyvtárosnak, elkezdtem az udvarokon, házak folyosóin szétdobált könyvek ősz- szegyűjtését. Ezek alkották a később megnyílt könyvtár első köteteit. Közben elindultunk az üresen maradt lakások összeírására, hogy mielőbb tető alá kerüljenek a hajléktalanok. Lassan éledt a határ is. A szovjetek hosszú szőrű kis ,^usz- ki lovakat” hagytak hátra — mert a németek a mieinket elvitték —, még ősszel velük szántották fel az első darab földeket. A nyomdában? Orosz—ma gyár kisszótárt készítettünk, ami több kiadást megért. Mintapél dányát egy tüzértiszttől kaptuk kölcsön. S amikor még áram sem volt, kézzel hajtott gyorssajtón készítettük már a Félegyházi Élet első példányait.

Eszik ®va

Kecskeméten, a Széohenyivaros 35. szám alatt lakunk, ott, ahol az Építési és Szerelőipari Vállalat munkásszállása is van. A helyzetünkkel azonban cseppet sem dicsekedhetünk. Az épület mögött ugyanis szemétdombot létesítettek, amelyen az ételmaradékoktól kezdve 'mindenféle fertőző hulladék megtalálható. S hiába húztunk elé kerítést, mert 19-én délután 4 óra tájon a VB 34—55 rendszámú vontató, amellyel tüzelőt szállítottak, keresztülgázolt rajta. Amikor ezt szóvá tettük, a „kedves szaktársak” olyan durva sértésekkel illettek bennünket, hogy az írásba nem

is foglalható. Nekünk erre semmi szükségünk, de annál nagyobb a kerítésünkre, mert külterületi részen lakunk. Nagyobb megbecsülést vártunk volna az említettektől, hiszen mi is dolgozó emberek vagyunk, s környezetünk rendjét, tisztaságát, legalább a körülményekhez képest, szeretnénk megvédeni.

Ezúton szeretnénk a vállalat igazgatóságának figyelmét felhívni és kérni, hogy legyen a segítségünkre az itt uralkodó áldatlan állapotok megszüntetésében.

Özv. Nagy Józsefné gyári dolgozó

Szakmunkástanulók kiállítása a Városligetben

A fővárosi Városligetben nyílik a szakmunkástanulók és középiskolások országos kiállítása, amelynek anyagát megyei bemutatók sorozatán válogatták ki. Az ügyes kezű fiatalok remekeinek tárlatát pályaválasztási tanácsadással kapcsolják össze.

Munkásőrök a rádioszobábom

Méterről méterre „pásztázza” a rövidhullámú adó-vevő készülék a hullámsávot. A soklámpás rádió mellett álló férficsoport érdeklődéssel figyeli az éterből szűrődő hangokat.

Itt, az MHS kecskeméti rádiósklubjában jöttek össze ezen a délelőtt a Munkásőrség Bácskával, s így az oktatást a rádiózás alapjaitól kellett kezdeni, hogy a detektoros készüléktől eljuthassunk a napjainkban használatos, legmodernebb adóvevők működéséig.

Bari Gusztáv rajparancsnok, aki civilben a Kecskeméti Városi Tanács V. B. pénzügyi oszFarkas Imre előadó a végerősítő csövek szerepéről beszél a munkásőröknek.

Kiskun megyei Parancsnoksága híradós szakaszának tagjai. S a több órás, fárasztó elméleti előadás után szinte felüdülést jelent a rádiószoba izgalmas, változatos világa.

— A munkásőrök URH-ké- szülékeket használnak, de mindenképpen hasznos, ha megistályának előadója, arról beszél, hogy az 1963-ban létrehozott híradós szakasz nemcsak bajtársi hanem baráti közösséggé is kovácsolódott. A foglalkozásokon túl is találkoznak; közösen mennek moziba, színházba. Sőt, a közelmúltban „fehérasz- tal-találkozót” szerveztek, meBari Gusztáv, Főző József, Fokti József, Fokti Károly, Du- dok Pál és Farkas Imre a rádió szobában tevékenykednek.

(Tóth Sándor felvételei.)

merkednek az amatőröknél használatos, rövid- és középhullámú adóvevők kezelésével, működésével is — mondja Farkas Imre, ciki ezen a délelőtt az előadói tisztességet tölti be. -— A szakaszban tevékenykedő elvtársak közül sokan korábban nem foglalkoztak rádiótechniPETOFI nepe

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség:

Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont i 26-19. 25-16.

Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telefon: 17-09.

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető!

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj I hónapra 13 forint

Bacs-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefoni 11-85. Indes: 25 065.

lyen a családtagok is részt vettek.

A Kecskeméti Konzervgyárban végzett jó munkájáért érte Dudok Pál szobafestőt, a TMK dolgozóját az a megtiszteltetés, hogy a helyi pártszervezet őt is javasolta a munkásőrség tagjai sorába.

— 1960-ban még a városi

századnál tevékenykedtem, s csak a híradós szakasz létrehozásakor kerültem a megyéhez — mondja Dudok elvtárs. — Az előtt nem foglalkoztam rádiózással, de itt megszerettem. Sokat segítettek az elektromosságban jártas elvtársak is.

A rádiószobában találkozik Csehszlovákia és Törökország, Lengyelország és Egyiptom. Randevúzik a világ. S itt, a készülék mellett a ceruza sebessen rója papírra a ti-ti, tá-tá jeleket.

Ez még csak „bemelegítés” azokra a feladatokra, amiket majd a gyakorlatok alkalmával kell megoldaniuk a munkásőr- rádiósoknak. Amikor a század előtt kell vizsgázniuk a tél folyamán tanultakból.

K. M.