Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-09 / 84. szám

IMS. április 9, péntek I. »MS) Arcok a törzsgárdából 4 paprikamalom molnára I megyei TIT-szervezetek vezetőinek országos tanácskozása Az 1965—1966-os oktatási év ismeretterjesztési programjának összeállítását tűzte napirendre a TIT Országos Titkárságának csütörtökön a Kossuth Klub­ban megkezdődött kétnapos ér­tekezlete. A társulat országos tanácskozásán a megyei TIT- szervezetek vezetői és a szak­titkárok vesznek részt. Dr. Ortutay Gyula akadémi­kus, a TIT elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Honfi Jó­zsef, a TIT országos titkára vázolta az őszi hónapokban induló új ismeretterjesztési évad fő irányelveit, teendőit. Az értekezlet pénteken foly­tatja munkáját. Vélik a zöldborsót Jól elmunkált őszi mély­szántásba vetik a zöldborsót a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz 240 holdas táb­láján. A termés legnagyobb részére a Kecskeméti Kon­zervgyárral szerződtek. Felvételünkön: Budai Mi­hály traktoros és Bari István, a munkagép kezelője a tar­tályba önti a vetőmagot. Fényképes riportot akartunk készíteni a Kiskunfélegyháza és Környéke Földművesszövetkezet petőfiszállási nyúl telepéről. Ám zárva volt a telep kiska­puja. Rövid keresgélés után megtaláltuk azonban a régimó­di, rángatós csengő fogantyúját, többször egymás után és egyre türelmetlenebbül működésbe hoztuk a „készüléket”, míg vég­re az egyik épület mögül elő­került egy javakorabeli asszony. Sajnálattal adta tudomásunkra, hogy csak akkor léphetjük át a telep küszöbét, ha pecsétes en­gedélyt hozunk a földművesszö­vetkezet ügyvezetőjétől. Erre szigorú utasítást kapott. Az új­ságíró igazolvány? Amelyhez másutt sincs szükség írásos en­gedélyre? Itt mitsem ér. Riport nélkül, de bosszúság­gal eltelve távoztunk. Letettünk arról a szándékunkéi, hogy en­Kövér, piros zsákok állnak őrt a paprikamalom bejáratá­nál. Tíz pár henger alól szitál egyenletesen a finom por. Illa­ta szaftos pörköltek, csípős gu­lyások gyomorvidító emlékét idézi. Az ember csak beleszip­pant a levegőbe — aztán nyúl­hat is a zsebkendő után. Szép János derűsen figyeli fintorgásomat. Ö már meg­szokta, észre sem veszi a pap­rika fullánkját. Húsz éve dol­gozik itt a hengerek mellett, a Kalocsavidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat őszülő csoportvezetője. A hajós szakmát cserélte fel a molnársággal 1945-ben, és hogy miért, annak érdekes sora van. * A szovjet hadsereg már az utolsó csapásokat mérte az egy­re erőtlenebbül védekező ma­gyarországi német hordákra, amikor egy apró vontatóhajó indult el Gönyüről Bécs felé. Kötelén néhány üres uszály. Géppisztolyos német katona állt a kormányos mellett, ösz- szehúzott szemmel figyelte a hajó orra előtt hasadó hullá­mokat. Víziaknák lestek áldo­zatra a mélyben. Néhány nap­gedélyt szerezzünk, s utána még egyszer visszatérjünk. Utólag azért bánjuk, hogy nem jártuk meg a „száz tű hosz- szát” a nyúltelepre való beju­tás végett. Felderíthettük volna eme elzárkózás nagy titkát. Vagy talán fertőző betegség be- hurcolásától félnek? De hiszen vannak védekező rendszabályok, amelyek betartására pecsétes papír nélkül is felhívhatják a látogató figyelmét —, aki nem­csak riporter, hanem esetleg nyúl vásárlása iránt érdeklődő is lehet. Marad tehát az egyetlen ok, amire gyanakodhatunk: a nagy titok. Vajh mi lehet az? Talán csak nem az — urambocsá’, er­re még gondolni is" alig me­rünk —, hogy nincs is nyúl a telepen?! H. D. pal korábban ezen a tájon rob­bant fel egy határ felé tartó hajó. Az első uszály szűk házikó­jában Szép János ült. Agya egyetlen gondolatot őrölt szün­telen: Néhány hét múlva vége a háborúnak, felesége várja, és ő kénytelen tűrni, hogy elhur­colják ezek az átkozottak. A part messze, az őrség éber. In­dulás előtt a tiszthelyettes eny- nyit mondott: A hajót meg kell menteni a vörösöktől, bármi áron. Aki ellenkezni mer, az golyót kap. * Becsből megszökött. Sze­rencséje volt, mert csak egyet­len nyilas csapattal találkozott a határnál. Futni hagyták. Ta­lán a húsz doboz német ciga­retta bizonyult jó menlevélnek, de az is lehet, hogy sarkukban a szovjet csapatokkal már csak a menekülés foglalkoztatta a zöldingeseket. — Ennek az útnak a kelle­metlen emléke is közrejátszott abban, hogy új szakmát válasz­szák a felszabadulás után. Így kerültem ide, a paprikásokhoz. Az elsők között kezdte a mun­kát az üzemben 1945-ben, és az elsők között lépett a kommu­nista párt zászlaja alá is. — Ismertem az elvet. Kez­dettől fogva tudtam, mit aka­runk, mit kell tennünk. Apám vöröskatona volt. Hosszú téli estéken összegyűltek nálunk a barátok, jószomszédok. Mint suttyó legény ke, a sarokba hú­zódva hallgattam az öregek vi­táját. Jól eszembe véstem, mit mondtak a szegények sorsáról, földről, kenyérről és a kommu­nizmusról, amely apám szavai szerint: Eljön, mint a tél után a tavasz. * — Mi minden történt ve­lem ez alatt a húsz év alatt? — kérdez vissza elgondolkozva. — Dolgoztam, igyekeztem helytáll­ni itt a malomban és a párt­szervezetben is. No, és felne­veltünk öt gyereket az asszony­nyal. Ez sem kis dolog — fűzi hozzá mosolyogva. — Vagyont viszont nem gyűj­töttünk. Nincs autónk, frizsi­derünk. De higyje el, nem is bánkódunk emiatt. A fontos az, hogy a gyerekek boldogulnak. A nagyobbaknak már szakma van a kezükben, a kicsik isko­lába járnak. Van egy aprócska házunk, és ha kedvünk szottyan egy kis furikázásra, motorra is ülhe­tünk a feleségemmel. A masina közös szerzemény, benne van a nagyobbik fiam keresete is. Esténként meg ott a televízió. • A könnyűipar kiváló dol­gozója. „Evek óta tagja a párt- szervezet vezetőségének, csak példaként említhetjük szorgal- \mát, odaadását." „Ű nem ismer 1 olyat, hogy már lejárt a mun­kaidő. Ha csak rajta múlna, sokszor talán ott is aludna a paprikás zsákok mellett." „Szak­munkások egész generációját nevelte már fel az üzemnek.” „A Jani bácsi, az kérem min­denhez ért. Úgy ismeri a ma­lom gépeit, mint a tenyerét” — így vallottak róla az üzem ve­zetői és közvetlen munkatársai. Fejcsóválva hallgatja, amint visszaolvasom neki füzetemből az elismerő jelzőket. — Hagyjuk ezeket a szép sza­vakat — vág közbe egy alkal­mas pillanatban —, jöjjön, nézzük meg inkább, hogy kija- vították-e már a legények a hengert. Reggel óta rakoncát- lankodik, A szétszedett gép körül né­hány fiatal szerelő tanakszik. Láthatóan megkönnyebbülve ve­szik tudomásul, hogy Szép Já­nos is nekigyűrkőzik a munká­nak. Mert .. Jani bácsi úgy ismeri a malom gépeit, mint a tenyerét”. B. D. Á „titokzatos1* nyúlteSep Két évtized tührében Uj iparágak a megyében A felszabadulás előtt az or­szág legelmaradottabb vidékei közé tartozott a mai Bács- Kis­kun megye területe. E megálla­pítás vonatkozik a mezőgazda­ságra, iparra, s az általános életszínvonalra egyaránt. És hogy az itt élő nép többre lett volna képes, bizonyítják a me­zőgazdaság fejlesztésében, a fu­tóhomok aranyhomokká szelídí- tésében elért eredmények. Az elmúlt két évtized ipari fejlő­dése pedig a megye lakosságá­nak új iránti érdeklődését, te­hetségét, alkotóei-ejét dicséri. Bács-Kiskun megye területén 1945 előtt a malmokon, szesz­főzdéken és téglagyárakon kí­vül alig folyt ipari tevékenység. Jelentősebb üzem csupán Kecs­keméten a konzervgyár, a gép­gyár, a cipőgyár, a baromfifel­dolgozó, a gyufagyár, Baján a posztógyár, Kalocsán a paprika- feldolgozó volt. Ezek is jelenle­gi termelésüknek csak elenyé­sző részét adták. A Kecskeméti Gépgyárban naponta 10—15 ká­dat gyártottak, most több mint háromszázat. A munka a leg­több üzemben szezonjellegű volt. Még a cipőgyárban is csak az év 6—7 hónapján át folyt a termelő munka. Együtt a lakossággal A háború hatalmas károkat okozott az üzemekben. Ám az elmúlt húsz évben nemcsak ar­ra futotta a megye dolgozóinak erejéből, hogy az elpusztult üze­meket helyreállítsa, nagyüze­mekké fejlessze. A párt irányí­tásával új, eddig ezen a vidé­ken ismeretlen iparágakat ho­nosítottak meg olyan emberek, akiknek közben a szakmát, a vezetés tudományát is el kellett sajátítani. Két évtizeddel ezelőtt alig kétezer — jórészt szakképzet- len — idénymunkás volt a me­gyében. Ma 45 ezer munkás dolgozik a gyárakban a külön­böző vállalatoknál. Hozzátehet­jük olyan magasabb szakmai képzettséget igénylő iparágak­ban, mint a villamosipar, a gépgyártás és a műanyagipar. Hogy milyen szoros összhang­ban voltak a párt politikai cél­kitűzései a megye lakosságának érdekeivel, az az iparfejlesztés húszéves történetéből is kitű­nik. Kiskunhalason például a vágóhíd helyén 300 munkással dolgozó vasipari üzem létesíté­sét tűzték célul. Az egész város megmozdult. Két korszerű mű­helycsarnok és egy motel típu­sú étkező épült úgy, hogy a tervezést, a földmozgatást, sőt a szakipari munka jó részét is társadalmi erőforrásokra tá­maszkodva végezték a lelkes halasiak. Ez az üzem egyébként ma már nem tanácsi vállalat. Átvette és továbbfejlesztette az Építésügyi Minisztérium, és je­lenleg mint az ÉM Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikk- ipari Vállalat kiskunhalasi tele­pe működik. Kiskunfélegyházán a több mint félezer munkást foglalkoz­tató Villamosszigetelő és Mű­anyaggyár 2-es számú gyáregy­ségének helyén nem is olyan régen még nyúltenyészet volt. Amikor felszámolták a telepet mindössze két nyitott szín és egy takarmányraktár maradt örökül a Bács-Kiskun megyei Finommechanikai Vállalatra. Mintegy 400 négyzetméternyi üzemi termelésre alkalmas te­rületet létesítettek. Már akkor kialakult a műanyagprofil. A megyei tanács 1961-ben mű­anyagfeldolgozó vállalattá szer­vezte át az üzemet. Akkor het­ven munkással dolgozott és 12 millió forint értékű árut ter­melt. Három évvel később 1964- ben már 54 milliós termelési tervet hajtott végre. Gépek óí Január 1-e óta az üzemet át­vette a KGM. Üj műhelycsar­nokokban korszerű 40—160 ton­nás bakelit présgépeken, fröccs­öntő automatákon, híradástech­nikai berendezések alkatrészei készülnek. Két-három év múlva már 2500 munkás dolgozik majd itt, s elsősorban a nők elhelyez­kedési problémáit oldja meg csaknem teljes mértékben Kis­kunfélegyházán. E város króni­kájához tartozik az első ötéves terv idején épült Bányászati Berendezések Gyára, most Vegy­ipari Gépgyár fejlődése. Nagy szaktudást igénylő munkát vé­geznek itt a nemrég még me­zőgazdaságban foglalkoztatott em berek, ifjú szakmunkások. Többek között konzervgyári be­rendezéseket gyártanak export­ra. Tizenhat évvel ezelőtt Baján ifjú Noficzer Ferenc autójavító műhelyéből autó- és gépjavító vállalat alakul. Tizenhárom munkás, hat gép kezdi meg a termelést. 1953-ban már a mai profil irányában bontogatják szárnyaikat. Hatvannégy mun­kás, 16 gép dolgozik az üzem­ben, s foglalkoznak" villanymo­TázenegyezeröSs Hosszan lehetne sorolni a kü­lönböző új iparcikkeket gyártó üzemeket. Ennél érdekesebb azonban, hogy néhány megyei vállalat bizonyos áruféleségek­ből egymaga elégíti ki a bél­és külföldi igényeket. Reszelé­ket például csak a Kéziszer­számgyár Kecskeméti Gyáregy­sége, magnetofonokat csak a Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Gyáregysége, fürdő­kádakat egyedül a ZIM Kecske­méti Gyáregysége készít az or­szágban. A cikk elején említettem, hogy a felszabadulás előtt alig kétezer, jórészt szakképzetlen munkás dolgozott a megyében. Ma 45 ezer munkásból a szák­emberek tor- és mérleggyártással is. Ké­sőbb a vállalat a KGM irányí­tása alá kerül. Porszívógépek­kel, laboratóriumi kemencékkel, hegesztőgépekkel bővül gyárt­mányösszetételük. Most a Ganz Villamossági Művek bajai ké­szülékek gyára néven ismert az üzem. Gyártmányai — a korszerű villamossági berende­zések — révén nemcsak ha­zánkban, hanem messze hatá­rainkon túl is hírnevet szerzett magának. Kalocsán sem maradt tétlen a lakosság, amikor a vágóhíd helyén a finommechanikai vál­lalat létrehozásáról volt szó. Hatalmas új műhelycsarnok épült. Különösen a paprikaipari vállalat dolgozói jeleskedtek a társadalmi munkában. Ez volt az első üzem a paprikafeldolgo­zón kívül. Sokan, akik Buda­pesten tanultak szakmát, haza­jöttek az új üzembe dolgozni. Közülük többen a később ala­pított vállalatok vezetői lettek. Ma már hatezer embert foglal­koztat a város ipara, amely elektromos készülékeket, lám­pákat, építő kisgépeket, ruhá­zati és műanyagcikkeket gyárt. sás szakmunkás munkások száma meghaladja a 11 500-at. Az ipari termelés mi­nőségi mutatóinak javítása azonban egyre több szakmun­kást kíván. Az idén 3200 ipari tanulót iskoláznak be. A megye ipara az idén már 5 milliárd forint értékű árut termel, ebből 1 milliárd 250 millió az export. Nem múlt el hát nyomtalanul a felszabadu­lás óta eltelt két évtized. Olyan ipar született ezen az elmara­dott, nyomorúságos vidéken amelynek gyártmányai elismer­tek, s országszerte-világszerte kelendők. Erre pedig csak egy alkotóerejének béklyóitól meg­szabadult nép képes. Nagy Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents