Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-08 / 83. szám
1955. április 8, csütörtök 5. oldal L Égig évad tapa Ifjúságunk zenei nevelése az egyik legbonyolultabb és legsoű*étűbb folyamat. Igen sokféle objektív és szubjektív tényező szabja meg irányát és dönti el eredményességét. Csak néhányat említek meg: a gye rek ösztönös zenei igénye, a szülői ház légköre, a társadalom hatása, mely különböző áttételeken keresztül (baráti kör, iskola, társadalmi szervek), vagy a rádión, tv-n, rendezvényeken, zenélő csoportokon át közvetlenül jut el hozzá, a divat (minden pozitív és negatív vonásával), sőt nem egy esetbe a szereplési, érvényesülési vágy stb. — mindez együtt bonyolult kölcsönhatásokban alakítja ki jövendő felnőttjeink zenei ízlését és érdeklődését. Az iskolai nevelés természetesen sokat jelent, de egymaga nem képes mindent megoldani, mivel az is csak egy (bár egyik legfontosabb!) a gyereket ért különféle hatások között. A zenei nevelés két legfontosabb feladata: felébreszteni az igényt a zene iránt és megnyitni, járhatóvá tenni a hozzá vezető utat. Ennek leghatásosabb (vagy talán egyetlen használható?) eszköze a művészi élmény. Az utóbbi években a hivatalos tantervek az éneklés és a zenei írás-olvasás mellett egyre nagyobb helyet szánnak a zenehallgatásnak, mint az élmény fő forrásának. Az órákon történő zenehallgatások azonban szinte kizárólag gépzenére (lemzejátszó, magnetofon) korlátozódnak, amely nem megvetendő dolog, hiszen a mai gyerekek már a rádió és a tv mellett nőnek fel, a művészet közvetítése természetes módjának érzik és fogadják el ezeket a technikai eszközöket is. A hangversenyek, a zenével és a művészekkel való közvetlen találkozások azonban mindezeknél többet jelenthetnek. Ezért nagy jelentőségűek a Filharmónia által több év óta Kecskeméten is rendszeresített ifjúsági koncertek. Az idén két sorozatban 5—5 hangversenyt hallott az általános iskolás bérletezőkből álló ifjú közönség. Valamennyi csaknem telt ház előtt zajlott le. Ebből két alkalommal a színházban a felnőtteknek adott esti koncert műsorát hallották kisebb rövidítésekkel (pl. szimfóniából csak három tételt). A rövidítések szükségesnek látszanak, mert ez a közönség hosszabb műveket még nem képes figyelemmel végighallgatni. A nézőtéren együttülő több mint 700 gyerek így sem viselkedett végig elég fegyelmezetten, különösen az első hangversenyen, amelynek műsorán klasszikusok (Bach, Mozart, Beethoven) művei szerepeltek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezen a délutánon az együttes produkciója is a várakozás alatt maradt. Olykor az az érzésünk, hogy egyes művészeink még ma sem érzik az ügy jelentőségét és az ifjúság előtt való muzsikálást kissé „félvállról” veszik. A második zenekari koncert (Dvorzsák, Honegger, Britten-művek) minden tekintetben jobb képet mutatott. Talán nem elhamarkodott dolog ebből az egy esetből is megállapítani, hogy a modernebb zene világa nem idegen Ifjú közönségünknek. A másik három hangverseny színhelye a Városi Művelődési Ház idén megnyílt nagyterme volt. Itt hallhattuk többek közt Szabó Csillát, a kiváló fiatal zongoraművésznőt, akinek rövid műsora nagy sikert aratott. A helyi zenetanárok műsora az idén a korábbiaknál magasabb színvonalat mutatott. Sajnos, a sorozat utolsó koncertjének átlagnívója viszont a többi alatt maradt. Itt azonban megfigyelhettük a gyerekek ösztönös jó Ítélőképességét: az egyik közreműködő művész, Alföldi Mária szép hangon és zeneileg igen tartalmasán előadott énekszámait megkülönböztetett tapsokkal honorálták. A hagyományos zenei fejtörőt az idén Rácz György vezette, szellemesen és közvetlenül. A hangversenysorozat műsoröszeállításában — amint ez a fentiekből is kitűnhetett — nem mutatkozott valamiféle egységes vezérelv: kissé esetlegesnek, az alkalomhoz és a művészek személyéhez kötöttnek érződött. Ez nem lenne baj, hiszen nincs valami külön „gyereknek való” zene, ha terjedelme nem lépi át a gyerek befogadóképességét, bármilyen értékes zenemű fejlesztheti műveltségét és ízlését. Nem áldana azonban a jövőben tervszerűbben megkomponált műsorokat adni, mint például egy-egy zeneszerző vagy korszak zenéje, zenei műfajok és formák tematikus műsorok, zenei-irodalmi analógiák stb. Az elmúlt évek távlatában szemlélve az idei szezon tapasztalatai biztató képet mutatnak. Feleletet a jövő eredményei fognak adni: ha ifjú hangverseny-látogatóink egykor a felnőtt közönség — a mainál szélesebb — alapjává válnak, akkor igazolódik célkitűzésünk és eszközeink helyessége. Körber Tivadar Büszkén gondolunk rájuk A mint kezünkbe vettük az Állami és Kossuth-díjak kiosztásáról, az új kiváló és érdemes művészekről tudósító hivatalos közleményt, öröm fényesítette a listával való ismerkedés első pillanatait. Büszkén fedeztünk fel a kitüntetettek között kecskeméti szárma- zásúakat, s azokat, akiket őszinte, alkotói barátság szálai fűznek városunkhoz. A Kossuth-díj I. fokozatával kitüntetett Pátzay Pál ma is szeretettel gondol a Művésztelepre. Uitz Béla és mások társaságában dolgozott itt a proletárdiktatúra időszakában. Páger Antal az 1924/25-ös évadban a színházlátogató közönség kedvence volt. A Kecskeméti Közlöny egyébként szigorú kritikusa így búcsúztatta: „Minden szerepére ambícióval készült, szépen kidolgozott alakítást nyújtott és sok derűs percet szerzett a közönségnek, amely teljes mértékben honorálta fáradozásaitAnnyira szerették, hogy gázsijából — mint az újság terjedelmes riportjából kiderült — még egy új öltönyt is készíttethetett... A solti községi művelődési házban a régi szobácska mellett egy másikat is kapott a könyvtár, s a két helyiségből megfelelő nagyságú olvasótermet alakítottak a megyei könyvtár, valamint a községi tanács anyagi támogatásával. A több mint hatezer kötet könyv most szép környezetben várja a látogatókat. Képünkön Kerti Istvánná könyvtáros a kölcsönzési idő szü netében a könyveket rendezgeti. milyen párt tagja vagyok. Megmondtam, hogy a Magyar Élet Pártjához tartozom. Ezután kijelentette, hogy ismeri a kecskeméti helyzetet, nagyon kívánatosnak tartja a városban eddig mutatkozott harmónia megőrzését, és ennek kapcsán feltette a kérdést, hogy vállalom-e a kecskeméti főispáni tisztet. Igennel válaszoltam.. A kinevezés április 27-én Jaross aláírásával a következő leiratban került a város tudomására: „A Kormányzó Úr Ő Főméltósága az 1944. évi április hó 26. napján kelt legfelsőbb elhatározásával — előterjesztésemre — dr. Horváth Ödön felelős szerkesztőt Kecskemét thj. város főispánjává kinevezni mél- tóztatott.” A még be nem iktatott, de már kinevezett főispán nyomban nyilatkozott: „Hála Istennek, leesett a hályog az ország népének szeméről. Mindenki látja, hogy most már nem banális értelemben, hanem tényleg sorsdöntő állomáshoz jutott az ország. A jövendő tisztán és kizárólag a haza fiainak, polgárainak magatartásától, meggyőződésétől, fegyelmétől és elszántságától függ... Kormányzatunk, mely az ország legsúlyosabb egyéniségeit és szaktekintélyét egyesíti, szinte egyedül álló munkatempót diktál a nemzet sorskérdéseinek megoldásában. Ezt az évtizedek óta esedékes munkát a kormányzat kecskeméti exponensének a leg- magyarabb város viszonylatában maradéktalanul és hasonló iramban kell végrehajtania.” A beiktatás nagy ceremónia volt. Részt vett Szász Lajos iparügyi miniszter és Kolozsvá- ry Borcsa Mihály államtitkár. Liszka Béla így köszöntötte Horváthot: „Hiszünk és bízunk az új magyar kormányban, hiszünk céljaink tisztaságában és bízunk akaratának erejében. Hiszünk és bízunk Főispán Ürban is, aki e kormány képviselőjeként foglalja el székét, s e kormány intenciói szerint kívánja tisztét betölteni.” A főispán válaszából érdemes néhány idézetet feljegyezni. ,„.. első szavam alattvalód hódolattal száll a legelső magyar emberhez, Magyarország főméltóságú kormányzójához, aki engem Kecskemét város íőispánjá- jává kinevezett. Nem sókkal több mint egy év előtt a Don mellett álltam a Legfelsőbb Hadúr parancsából, most pedig az államfő legmagasabb elhívása folytán a hazai frontnak e felelősségteljes posztján fogok őrködni. Győzni vagy meghalni!... Belügyminiszterem mondotta a napokban, hogy a katonapolitikát kell tenni a magyar élet középpontjába. A háborús erőkifejtés maximális alátámasztása ma a legelső parancs. A háborút meg kell nyerni! És meg is fogjuk nyerni, hűséges és becsületes bajtársiasságban hatalmas szövetségesünk, a nagy Német-Birodalom oldalán. Ez a kormány, mely az ország legkiválóbb férfiaiból alakult, az egyetemes nagy nemzeti érdekekre szegezi tekintetét és megalkuvás nélkül követi azt a jobboldali utat, amelyet a magyar élet parancsa kijelölt... A zsidókérdés maradéktalan megoldása páratlan perspektívát nyit meg a nemzet előtt... mert kikapcsolódik az a réteg, mélynek semmi sem volt elég, semmi sem volt drága. Boldogan ölelek magamhoz mindenkit, aki velem jön, aki a meggyőződésem szerint egyetlen úton halad, amely a haza üdvéhez vezet. De akik gáncsot vetnek. .. azok kemény emberre találnak bennem.” Horváth Ödön nem sokkal később tisztelgő látogatáson jelent meg Sztójay Döme miniszterelnöknél és vitéz Rácz Jenő helyettes miniszterelnöknél. Egy hét múlva Horthy fogadta. Horváth a kihallgatásról így ír: „A kihallgatás a szokásos 10— 12 perc helyett 28 percig tartott. A német kérdéssel kezdődött a beszélgetés. A németek magatartásáról a kormányzó a legelítélőbben, sőt, kifejezetten ellenségesen nyilatkozott és meghallgatta az e tekintetben általam előterjesztett adatokat és a tapasztalatokat. Azután a nyilasok és a németek viszonyáról beszélt a kormányzó. Amikor én is megszólalhattam, súlyos aggodalmamnak adtam kifejezést a kormány tagjai között mutatkozó súlyos ellentétek és az egyes kormánytagok részéről megnyilvánuló szélsőséges hang miatt, amely a legszélesebb körökben él és sokunkat annyira elkedvetlenít, hogy a konzekvenciák levonásának gondolatával foglalkozunk. Horthy meglepetést mutatott, ilyen őszinteség — úgy látszik —nem volt szokásos hasonló kihallgatásokon. De azután igen részletesen válaszolt. Kicsendült szavaiból. hogy tisztán látja a problémát, de ő az, aki leginkább tudja az orvoslás nehézségeit. Mindamellett kiérzett szavaiból hogy a helyzeten változtatni kíván. Ennék a változtatásnak az időpontja pillanatnyilag még bizonytalan, de be fog következni belátható időn belül és akkor szüksége lesz azokra, akik tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. Itt erősen rámnézett és kezet nyújtott, mintegy válaszul azokra a szavaimra, amelyekben a konzekvenciák levonását említettem.” Látható, hogy Horváth utólagosan morfondíroz, hiszen, ha eleve megfelelő állásponton van, akkor vagy nem vállalja a főispáni tisztséget, vagy ha vállalja, akkor útjában áll a legdurvább szélsőségeknek. Ami a tárgyilagos helyzet megítélését illeti, erre 1944-ben sok alkalma lett volna, különösen a mindent eldöntő október hónapban: a város kiürítésének időszakában. Horváth tárgyilagos helyzet- megítélése ellen szól az a júniusi nyilatkozata is, amelyet abból az alkalomból tett, hogy a törvényhatósági bizottság állást foglalt az úgynevezett magyar egység mellett: ..... nagy öröm mel és mélységes megelégedettséggel látóin, hogy Kecskemét thj. város bizottságának közgyűlésén az egységes magyar vidék egészséges hangja szólalt meg. Kecskemétnek a magyar jobboldali egység mellett történő megnyilatkozása azt a megvalósításért kiáltó vágyat önti formába, amely vágy olyan erősen és élénken él a magyar lélek mélyén.” Következik: Zöldi SS-százados < az üldözöttek. Szabolcsi Bence professzor leveléből idézünk: „Kodályról mindig a legnagyobb örömmel beszélek, Kecskemétre mindig a legnagyobb örömmel utazom.” Kassák Lajos régi tisztelője a Hírős városnak. Fél évssázada annak, hogy először járt itt. A világháború alatt néhány napot a Művésztelepen töltött. Az ,,Asszonyok a parkban” című tartalmi és formai szempontból egyaránt nevezetes költeménye ennek a látogatásnak állít maradandó emléket. A költő a Műkertben sétál: „Az alacsony és magas fák óriási csokorban állnak, szelíd, gótikus pózban egymáshoz nyújtóznak, mint valami vásári rosta, szövődnek, bogozódnak s ezüst leveleik közt átszűrik az indigószínű estét”. ÍZ- ülönös, sejtelmes, borzon- gató éjszaka. „Az állomásról idezokog az induló menetszázad bombardonja" s az utolsó találkozásra vágyó feleségek, menyasszonyok várják a parkban a „köhögős tehervona- tot”, „s megnyúlt arcukat — hideg, sárga fénnyel lakkozza a hold.” Szívesen emlékezünk Garat Gábor, Váci Mihály közreműködésével tartott versbarát-es- tekre. Űk is jó szívvel távoztak minden alkalommal. Ezt tanúsítja a vendégkönyvünkben látható bejegyzés: „A ballószögi irodalmi estekből számomra sosem lehet elég; adja isten, hogy a lakosoknak, a hallgatóknak is ez legyen a véleményük, s akkor majd megindulnak irodalmunk felé, mely szintén keresi őket. Váci Mihály és Sánta Ferenc.” Különben a megyeszékhely kulturális életének frisseségét dokumentálja, hogy az új díjasok többsége az utóbbi években szerepelt Kecskeméten. Vásárhelyi Zoltánnak, most már a Magyar Népköztársaság Kiváló Művészének a pályafutása innen ívelt magasra. Hegedűtanár volt az M. Bodon-fé- le zeneiskolában. A Tanácsköztársaság kikiáltásának tiszteletére rendezett hangverseny után így írt a Magyar Alföld: „Vásárhelyi Zoltán mesteri játékából a tiszta művészettud,ás erejét hallottuk előretörni.” Igazi sikereit kórus-karnagyként érte el. Páratlan szuggesztívitás- sal szervezte át a helyi énekkart. Számos Kodály és Bartók mű bemutatásának dicsősége fűződik nevéhez. Csuka Zoltán a Tóth László által vezetett Részvény-Nyomdában adta ki írásait. Takács Margit szinművésznő az 1950-es években a kecskeméti társulat tagja volt. Mezei Mária színművésznőt a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címmel tüntette ki a forradalmi munkás-paraszt kormány. A sokoldalú művésznő ismert kecskeméti család sarja. Szülővárosára ma is hálával emlékezik. ¥> emeljük, hogy a kitüntetetteket mielőbb köszönthetjük személyesen is itt Kecskeméten. Heltai Nándor Célszerű községfeiiesztés Kerekegyházán A községfejlesztési alap okos és célszerű felhasználásában példái mutat a Kerekegyházi Községi Tr nács. Az 1964. évi községfejleszt«'» alapból 70 ezer forintot adtak í sportpálya bekerítéséhez szükséges betonelemek megvásárlására. 25 000 forintot társadalmi ösztöndíjakra fordítanak, 200 ezer forintos részlettel most már teljesen letörlesztik a művelődési ház építkezéséhez foly4- sított OTP-hitclt. Nagyarányú községrendezést hajtanak végre 140 ezer forintos költséggel: a község szélén 670, egyenként 250 négyszögöles házhelyet alakítanak ki, majd ezeket értékesítésre átadják az OTP-nek. A község- rendezés során szükségessé váló kártalanításokra 50 ezer forint jut a községfejlesztési alapból.
