Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Amit a szovjet sporttól tanultunk A felszabadulás döntő módon megváltoztatta a magyar sportéletet is. Az elmúlt húsz esztendő alatt a sport állami és társadalmi támogatással népi tömegmozgalommá fejlődött. A felszabadulás előtti utolsó hivatalos statisztika nem egészen ötvenezerre becsülte azoknak a számát, akik valamilyen formában rendszeres sporttevékenységet folytattak. Ezzel szemben ma az ország lakóinak körülbelül 15 százaléka szervezett kapcsolatban áll a sport- mozgalommal és több mint négyezer sportegyesület majdnem egymillió tagot számlál. Közismerten nagy sikereket értek el a magyar sportolók az elmúlt húsz év alatt a nemzetközi sportkapcsolatok ápolásában is. Legjobb versenyzőink megfordultak mind az öt világrészen, mérkőztek és versenyeztek a sportmozgalomban számottevő ország csapataival és sportolóival, kiemelkedő sikereket értek el a világversenyeken. Már 1946-ban Európa-bajnoksá- got nyertek, az utolsó húsz esztendő négy olimpiáján pedig összesen 51 aranyérmünkkel, számos további szép helyezésünkkel mindig a legeredményesebb országok között foglaltak helyet. Sőt a soprtstatiszti- kusok világszerte kiszámolták: ha a győzelmek számát az országok lakosainak számával hozzák arányba, akkor a magyar sportolók tekinthetők a legeredményesebbeknek. A testnevelési és sportmozgalom fejlesztésében elért szép sikerek elsősorban a felszabadulás tényének köszönhetők. Annak, hogy az állam és a társadalom fontos népegészségügyi feladatnak tekintette a sport közkinccsé tételét. Sokat számított azonban az is, hogy rendelkezésünkre álltak a szocialista szovjet sport értékes tapasztalatai. A magyar sport tömegmozgalmi hagyományokkal alig rendelkezett. Így amikor a fel- szabadulást követő eszetndők- ben rövid idő alatt százezrek kapcsolódtak be a sportéletbe, ki kellett alakítani a magyar sport új, tömegmozgalmi módszereit is. Ebben a tekintetben a szovjet sport óriási hatással volt sportéletünkre. Tapasztalatain okulva honosítottuk meg például a jelvényszerző-mozgalmakat, mint a tömegek foglalkoztatásának alapvető eszközét. Az MHK, a VIT és olimpiai jelvényszerző versenyek, legújabban pedig a Kilián Testnevelési Mozgalom a fiatalok és a dolgozók százezreit vezette el a sporthoz, s ha különösen az MHK bevezetésekor előfordultak is — a tapasztalatok hiányából fakadó — hibák, ma már a Kilián Testnevelési Mozgalom jól bevált, és eredményes eszköze a tömegek sportfoglalkoztatásának. A szovjet gyakorlatot alkalmaztuk a falusi sport fejlesztésében is. A felszabadulás előtt a hivatalos statisztika is alig tizennyolcezerre tette a falusi sportolók számát. A falusi spartakiádok versenysorozatának bevezetése rövid idő alatt hatalmas sikert hozott, s ma is kitűnően megállja a helyét. Elsősorban a spartakiádok népszerűségének köszönhető, hogy a magyar sport térképéről gyorsan eltűntek a „fehér foltok”, s ma már az ország minden nagyobb községében működik sportegyesület A felszabaduláskor ismeretlen volt a magyar sportéletben az állami vezetés gyakorlata is. Csak természetes, hogy hazánk, csakúgy mint a többi szocializmust építő ország, a szovjet példát igyekezett követni. Így jött létre 1951-ben az Országos Testnevelési és Sportbizottság, amelynek megyei, járási és városi szervei szorosan a tanácsokhoz kapcsolódva végezték feladataikat. Akkor készült először Magyarországon összehangolt, minden eseményre kiterjedő országos versenynaptár, akkor jöttek rá, hogy a sport- mozgalom fejlesztése is csak előre kidolgozott tervek szerint végzett következetes munkával gyorsítható meg, akkor mondták ki először — sok vihart is váltott ki a szakemberek körében —, hogy nem az edzés a verseny függvénye, hanem a verseny az edzésé, tehát a versenyeket is be kell illeszteni a felkészülés egészébe. Akkor kezdték alkalmazni — ugyancsak szovjet példa alapján — a felkészülés időszakra bontását, s akkor kezdett terjedni a meggyőződés, hogy tartós nemzetközi sikert csak azok a sportolók érhetnek el, akik a felkészülési időaaakot megnyújtAZ ELSŐ HlR A spirtützplBBi Ssvíili feladatai a bajai járásban — A KTE összes labdarúgói, birkózói, vezetői és mindazon sportolók, akik a KTE színeiben akarnak szerepelni, folyó hó 21-én, vasárnap délután 2 órakor szíveskedjenek megbeszélésre megjelenni Nagykőrösi u. 21. sz. alatt. — így hangzott az első sportvonatkozású hír a felszabadulás után, amelyet a Kecskeméti Lapok 1945. január 18-i számában olvashattunk. Amikor az emberek kezükbe vették a lapot, felcsillantak a szemek. Akkor még alig révedeztünk a háború okozta dermedtségből. A rövid hír, az, hogy újra sportolásra gondolhatunk, az első pillanatban szinte hihetetlennek tűnt. Pedig az események gyorsan követték egymást. Hamarosan már az alakuló gyűlést is megtartotta a KTE. A február 18-i számban az új vezetőség nevét is olvashattuk. Elnök Kovács Jenő lett. Főtitkár dr. Kákonyi József, aki ma is tevékeny részvevője a sportmozgalomnak. És a szakosztályvezetők? Labdarúgó szakosztály: Báron László. — Tegnap kint jártunk a KTE edzésén, és a 20 évvel ezelőtt xnejaváLasztott g7a k-nsy.talvvezfitőt most is ott láttuk a sportolók között. — Birkózó szakosztály: Gyulai Ferenc, és még egy sor ismerős név. Március 8-án az első edzésről, sőt néhány nap múlva már az első edzőmérkőzésről adott számot a Kecskeméti Lapok hírrovata. Ellenfél a szovjet repülők válogatottja. Minden valószínűség szerint ez a mérkőzés volt a város első sporteseménye. Április 19-én már az első bajnoki labdarúgó-mérkőzésről tudósított a lap. A KTE labdarúgói 7:0 (4:0) arányban győztek a Kiskunfélegyházi TK sportolói ellen. Mint az egykori tudósítás közli. — „A szezon eleji formában játszó félegyháziak ellen biztosan győzött a kecskeméti csapat. A jó képességű játékosokon máris meglátszik Vé- csey (a Kispest volt kapusa, akkor a KTE játékosa és edzője) mester keze. A gólokat Szabó 3, Magyar 2, Husztig és Nagy rúgták.” Ugyanezen a napon a KAC csapata is játszott, és Fél egyházán a KRVSE-től 4:3 -rányban kapott ki. így kezdődött! Saabé Zottáa ják, a versenyidőszakot pedig megrövidítik. Az Ol SB megalakulását követő négy esztendő — nem kis mértékben a szovjet tapasztalatok alkalmazásának eredményeként — a magyar testnevelési és sportmozgalom legnagyobb sikereit hozta. A magyar szakemberek ugyanis, a szovjet sporttól" átvett alapelveket alkotó módon továbfejlesztették, alkalmazták a hazai viszonyokra. Az 1953—55-ös évek nagy magyar vívósikerei például elsősorban annak voltak köszönhetők, hogy a szovjet példán okulva mi fordítottunk először nagy gondot a technika oktatásán túl a versenyzők fizikai fejlesztésére is. Igen sokat tanultak a szovjet szakemberektől tornászaink, súlyemelőink, birkózóink, atlétáink. Egy sportág, a röplabda pedig kifejezetten a szovjet katonák népszerűsítő munkájának erednényeként honosodott meg. Az elmúlt húsz esztendőben a szovjet és a magyar sportmozgalom között gyümölcsöző együttműködés alakult ki, s a kölcsönös baráti segítség- adás a jövőben is egyik legbiztosabb pillére a magyar sport fejlődésének. A. A. Bemutatjuk Király Imrét, a megyei asztalitenisz-szövetség elnökét Egyike a megyei TS legrégebbi társadalmi munkásainak. 1951-ben a TSB megalakulásakor választották meg az asztalitenisz-szövetség elnökévé. Ezt megelőzően 1947-től kezdve a Pest megyei Asztalitenisz AIszö- vetség titkára volt. Megyénkben a későbbiek során is titkára, majd 1958-tól újból elnöke lett a szövetségnek, és ezt a tisztséget azóta is viseli. Évek hosszú során át az asztaliteniszsport vezetői sokszor változtak. A régi aktívák abbahagyták, újabbak és újabbak jöttek, csak Király Imre maradt a helyén. Ö ismert asztaliteniszező volt Budapesten. Mint fiatal Gú első edzőjének, Med- nyánszki Máriának a sokszoros világbajnoknőnek irányításával ismerkedett meg a sportág rejtelmeivel és ekkor vésődött leikébe a sport olyan szeretete, amely még ma is arra ösztönzi, hogy napi munkája után szinte minden idejét az asztali- tenisznek szentelje. Nem kis része van abban, hogy a megyei asztalitenisz-szövetséget az ország legjobb vidéki szakszövetségei között emlegetik. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség megalakulását a sportolók és sportszerető emberek nagy érdeklődéssel és helyesléssel fogadták a bajai járás és város területén. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az átszervezést, követően jelentős előrehaladás történt területünk sportmozgalmában. Kialakulóban van a szervezeti élet, rendszeressé váltak a közgyűlések és szakosztályi értekezletek. Örvendetes, hogy a közgyűléseken a tagság az előző évek 60—65 százalékával szemben 80—90 százalékban vesz részt. Jó dolog az is, hogy ma már sok olyan kérdés kerül megvitatásra, amely nemcsak szakmai, hanem nevelési kérdésekkel kapcsolatos. Emelkedett az alkalmi sport- versenyeken résztvevők száma, amely az előző évi 9951 fővel szénben 11 ezer 579 fő volt. A tömegsportunk előrehaladása mellett a minőségi sportunk fejlődését igazoljak azon eredmények, amelyet kosárlabda, röplabda, atlétika, úszás, evezés, kézilabda, torna stb. szakágak csapatai, versenyzői értek el különböző szintű, bajnokságokon, versenyeken. Felvetődik a kérdés, mi a titka annak, hogy az átszervezést követően ilyen fejlődés tapasztalható területünk sportmozgalmában. Mindenekelőtt a politikai bizottság határozata volt a lendítőerő, amely nemcsak az átszervezésre hozottt határozatot, hanem hosszú időre megszabta testnevelési és sportmozgalmunk feladatait. A sikerhez hozzájárult a sok-sok társadalmi aktíva lelkes és odaadó munkája, akik tevékenységet fejtenek ki egy-egy terület vezetésében, irányításában. Mindezen eredmények igazolják az átszervezés szükségességét, azt, hogy a mozgalom képes az állami szervek erkölcsi és anyagi támogatásával, a tömegszervezetek aktív részvételével, maradéktalanul betölteni társadalmi hivatását. Az új sporttömegszervezet I. kongresszusa határozatában leszögezte, hogy újabb tömegeket kell bevonni testnevelési és sportmozgalmunkba. E célok elsősorban a sportegyesületek munkáján keresztül valósíthatók meg. Ezért fő feladat, javítani a sportegyesületi munkát és emelni a vezetés színvonalát. A sportegyesületek vezetésének korszerűsödniök kell, hogy alkalmassá váljanak a mozgalom új igényeihez. Tovább kell fejleszteni a sportegyesületek tevékenységét, hogy a hagyományos minőségi szakosztályi munka mellett alkalmasakká váljanak a tömegsport vitelére. E célkitűzések megvalósítása persze, nem megy máról holnapra. Társadalmi összefogásra van szükség, szemléletbeni változást kell elérni a sportvezetők és egyéb területen dolgozó vezetők nagy többségénél. Üjabb sportaktívákat kell bevonni a sportmozgalom vezetésébe, gondoskodnunk kell képzésükről, illetve továbbképzésükről. Olyan vezetőkre van szüksége a mozgalomnak, akik nemcsak a jogokat ismerik el, követelődzőéit, önkényeskednek, nagyhangúak, hanem olyanokra, akik szerények, akik tisztában vannak a kötelezettségekkel és mindenkor készek a célkitűzések végrehajtása érdekében dolgozni. Az elkövetkezendő időszakban fokozatosan a központi és a helyi tanácsi támogatáson túlmenően széles körű társadalmi munka bevonásával újabb létesítményeket hozzunk létre. Elképzeléseinket rögzítettük, és örömmel adhatunk számot arról, hogy a létesítmények megépítésére vonatkozó elképzeléseink megértésre találtak. A munkákat már megkezdtük és készülnek a további tervek. Kérésünk az, a sportolók, sportvezetők, üzemi, vállalati, intézmények vezetői felé, hogy segítsék terveink végrehajtását. A kongresszusi határozatok végrehajtásához társadalmi ösz- szefogásra van szükség, és ha ez meglesz, akkor az eredmény sem marad el. Balázsits István Április 25-éí? kezdődik a röfílabiíaísasnokság A Megyei Röplabda Szövetség közli az érdekelt csapatokkal, hogy a nevezések késedelmes beküldése miatt az Északi csoportban a sorsolást 1965. április 6-án tartja. A bajnokság az eredeti kiírástól eltérően az Északi csoportban április 25-én kezdődik. Megyei Röplabda Szövetség Itt a tavasz Nwacsak » pályán, a rund on" i* megindult a iahrinrugn szezon.
