Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
KIS KUN MEGYEI LAPJA XX. ÉVFOLYAM. 8«. SZÁM Ara 1 forint 1965. ÁPRILIS 4. VASÁRNAP Az Országgyűlés ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából szombaton ünnepi ülést tartott az országgyűlés. Készt vett az ülésen Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc> Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett párt- és kormányküldöttségek, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vezetésével a szovjet, Emil Bodnaras, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes vezetésével a román, Zsivko Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese vezetésével a bolgár. Alekszandar Rankovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára vezetésével a jugoszláv, Otakar Simunek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, miniszterelnökhelyettes vezetésével a csehszlovák delegáció tagjai. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Ezután nagy taps közben Dobi István lépett a szónoki emelvényre. Dobi István beszéde Tisztelt Országgyűlés! Zászlódiszt öltött, ünnepel Magyarország. Az ünnep melegét szívében érzi a nép. A szívekben élő hála vezet, amikor elsőnek ón is kedves vendégeinket üdvözlöm. Hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójárt ünnepi ülésünk nevében köszöntöm a magyar népet. Tisztelt Országgyűlés! A felszabadulás előtt Magyar- ország rendkívül nehéz helyzetben volt. Az 1919-es Tanácsköztársaság tragikus bukása után negyedszázados áldozatos, kemény és keserves küzdelem folyt itt a nemzet haladó erői és az országra nehezedő zsarnokság között. A harcot a munkásosztály forradalmi pártja, a kommunista párt vezette. A magyar munkásosztály — szövetségben a dolgozó parasztsággal — élén járt az önálló nemzeti létért, függetlenségért, szabadságért folyó küzdelemnek. Ebben a harcban szövetségesekre talált minden dolgozó osztályban és társadalmi rétegben. Az elnyomott tömegek az élenjárókra figyeltek, onnan vártak jelzéseket, irányítást — bíztatást is a jövőre —, s elmondhatjuk, hogy ezekben a háború- ellenes és antifasiszta küzdelmekben született meg a nemzet összefogása. A haladó és antifasiszta, békebarát erők mozgalmai, harcai, véráldozatai nem voltak hiábavalók. Tisztelettel és kegyelettel emlékezünk most azokra, akik fegyveresen szervezkedtek és harcoltak Magyar- ország német náci megszállói és a nyilas banditák ellen, a partizánharcok és az ellenállási mozgalom hősi halottaira, vértanúira. Érdemeik és áldozataik örökké emlékezetesek maradnak. Számunkra valóban megváltás volt a felszabadító seregek megjelenése hazánk földjén. A szabadságot hozták nekünk, a fel- emelkedés, az emberi élet lehetőségét sok millió elnyomott magyar számára. Népünk és országunk életében forradalmi és történelmi fordulatot jelentett a felszabadulás, ezért nevezzük és érezzük április 4-ét legnagyobb r mzeti ünnepünknek. Kérem kedves vendégeinket, elsősorban szovjet barátainkat, s mellettük azoknak az országoknak a képviselőit, amelyek a szovjet seregek oldalán részt vettek Magyarország felszabadításában, az itt megjelent román, bolgár, jugoszláv küldötteket, fogadják a hála és tisztelet kifejezését. amit népünk, országgyűlésünk és a magam nevében tolmácsolok, érezzék, hogy ez a hála és tisztelet népünk szívéből-lelkéből árad országuk és népeik felé. A hitleri háború legszömyűbb szenvedéseit a Szovjetunió népei viselték, ők hozták a legnagyobb áldozatot a fasizmus megsemmisítésére létrehozott nagy szövetség teljes győzelméért, s a mi felszabadításunkért is. Ezért érez népünk soha el nem múló hálát és testvéri barátságot a szovjet népek iránt. Ezért megbonthatatlan és örök érvényű a szövetség, amely Magyarországot a Szovjetunióhoz fűzi. Tisztelettel emlékezem meg ezen az ünnepnapon a fasizmus ellen harcolt szövetség többi országáról és népéről is, külön kegyelettel azokról az angol, amerikai és lengyel katonákról, akik itt haltak hősi halált, magyar földben pihennek, s csehszlovák barátainkról, testvéreinkről, akik velünk egyek voltak a szenvedésben és partizánharcaikkal a mi sorsunkon is enyhítettek. Tisztelt Országgyűlés! Most két évtizedes szabadság, sokszor nehéz és küzdelmes, de a magunk javára végzett munka eredményeit vesszük számba. Nem feledhetjük azonban, hogy miközben a nép éhezve építeni kezdett, már a felszabadulás utáni első időkben komoly politikai erők, nem lebecsülhető hagyományokra támaszkodva, egy letűnt világ szemlélete és fogalmai szerint tervezték a jövőt, a múlt átmentésén fáradoztak. A régi zsarnokságot próbálták újjáéleszteni, személyekben és intézményekben a nép nyakára telepíteni. Ezzel próbálkoztak többször is, később is, a hatalomért folyó harc idején. Reményeik véglegesen 1956-ban hiúsultak meg, amikor tapasztal- niok kellett, hogy a magyar nép szocialista rendje megdönthetetlen. A kommunisták mindvégig hirdették, hogy nem engedhetünk, nem topoghatunk egy helyben. A nép két évtized társadalmi harcai közepette mind nagyobb bizalommal fordult a kommunista párt és a vele szövetséges következetesen haladó, baloldali erők felé, a jobboldal, a reakció pedig döntő, történelmileg visszavonhatatlan vereséget szenvedett. A legfőbb, hogy a hatalom szilárdan a munkás- osztály vezette dolgozó nép kezében van, szocialista az ipar, a mezőgazdaság, megszűnt a tőkés kizsákmányolás, leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait. A múlt, a hárommillió koldus, a nyomor, a munkanélküliség, a szellemi sötétség, az urak Magyarországa örökre eltűnt. (Folytatás a 3. oldalon.) Világ proletárjai, egyesüljetek!
