Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-29 / 100. szám
3. oldal SW65. április 29, csütörtök Megkezdik a nagycsarnok alapjának betonozását Döntő szakaszához érkezett a ZIM rekonstrukciója Mérleghiány - tanulságokkal ÜVEGTETŐK sokasága a pa- lántanevélő telepen. Serénykezű fiatalok ápolják a zöldellő paprikát, paradicsomot. Távolabb is csupa mozgalmasság a tisza- újfalui Alkotmány Tsz határa. A látszat nem árulkodik az elmúlt esztendőről, amelyet egymillió 60 ezer forint mérleghiánnyal zártak. Arról sem, hogy bál- az összes bevételük meghaladta a tízmillió forintot, ebből hét és fél millió volt a ráfordítás. Hogyan lehetséges ez a járás egyik legjobb adottságokkal rendelkező közös gazdaságában? — Például úgy, hogy a múlt év utolsó hónapjára három és fél millió forintnyi bevételt terveztek — válaszol Ormándi János, a kiskunfélegyházi járási pártbizottság munkatársa. — De a közben életbe léptetett állategészségügyi korlátozások miatt nem adhatták át az értékesítésié szánt állatokat. Elemi csapás is sújtotta őket — az árvíz 140 holdról sodorta magával a gabonát — de, a legérzékenyebb veszteséget az elhibázott baromfitenyésztésből származó kiesés okozta. — Tavaly kilencezer pulykát nevelt a tsz — tájékoztat Viglá- si József, a tsz párttitkára. — A szárnyasok azonban három transzportban érkeztek, s mégis egy ólban zárták őket össze. Előfordult néhány hiányosság az egészségügyi rendszabályok megtartásában is. Fellépett a kolera. Az elhullásból 400 ezer forint kárunk származott. Papp Elemér, a közös gazdaság elnöke a járás vezetőit a beruházási ügyekkel foglalkozó illetékeseit okolja, mondván, hogy késő kapták meg a beruházást a korszerű épületek létrehozására. így az elmúlt őszszel szalmate'tős szükségfészére- ket eszkábáltak össze á szárnyasok részére. Nem vitás, a járás részéről elhamarkodott volt az ígéret, ez azonban a gazdaság vezetőit nem menti fel a felelősség alól. SZÁMOS GAZDASÁG van a megyében — mint például Tataházán, Bácsalmáson, Kelebián —, amelyek házilagosan készítettek olcsó és praktikus férőhelyeket, minden állami beruházás igénybevétele nélkül. És sikerrel nevelték fel a pulykákat. Miért nem igyekeztek hasonló tapasztalatokat szerezni az Alkotmány Tsz vezetői? — Miért késlekedtek a szalmatetős fészerek kivitelezésével is? Miért kellett a pulykáknak egymás hegyén-hátán összetorlódniuk? Papp Elemér azt sem tudja megindokolni, hogy a termelésben közvetlenül részt nem vevők száma miért van jelenleg is harmincon felül abban a tsz- ben, amelynek 240 munkaképes gazdája van. Mindezekből arra is lehet következtetni, hogy az Alkotmány Tsz vezetése körül sincs minden egészen rendben. Az elnök nem mezőgazdasági szakember, a főagronómusok eddig évenként cserélődtek. A jelenlegi főmezőgazdász Csabai Imre most végzi a technikum utolsó osztályát, szorgalmas, lelkiismeretes ember, de nincs még nagyüzemi gyakorlata. A PÁRTTITKÁR panaszkodik: sokszor nincs alkalmai!) megbeszélni az elnökkel a tennivalókat. Úgy érzi, jobban kellene támaszkodniuk egymásra. Igen ám, csakhogy a puszta óhaj kevés a módszerek változtatásához. A tsz-pártszervezet erejét az demonstrálná, ha többet tenne a vezetés megjavítóOO tr^.rVj-yf Ip A gazdálkodás és a vezetés kudarcai miatt a munkaegység értéke nem érte el a tervezett 30 forintot, hat forinttal alatta maradt. Mit is szándékoznak tenni az idén? — Ami a szakirányítást illeti, a különböző ágazatok élén négy fiatal agronómust alkalmazunk — válaszol az elnök. — Elsősorban rájuk számítunk. Tavaly az összes bevétel 70 százaléka ráment a költségekre. Az idén ezt 55—58 százalékra akarjuk csökkenteni. Ugyancsak 15 ezer forint átlagos évi jövedelmet tervezünk. Fokozottabb mértékben foglalkozunk a kertészkedéssel. Ebben segít bennünket az új palántanevelő üzemünk. Hárommillió forint bevételt várunk ettől az üzemágtól. A GAZDÁLKODÁS közvetlen rendbetételén túl egyéb problémák is végleges megoldásra várnak, mint ahogy Kanyó István, a járási tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője hangoztatja: Sok javítanivaló van a pártszervezet munkájában is, a kommunisták kísérjék éber figyelemmel a gazdálkodás menetét, s főként a költségek alakulását. És ha rendellenességet tapasztalnak, lépjenek közbe. Mindehhez nagyobb öntevékenységre van szükség. Ajánlatos, hogy a figyelmüket ne kerülje el az sem, hogy kellő mértékben érvényesül-e a szövetkezeti demokrácia, megtartják-e rendszeresen a közgyűléseket, vezetőségi üléseket. A vezetés tavalyi gyakorlata e tekintetben is kifogásolható volt. VÉGÜL szólnunk kell a járás felelősségéről. Ügy véljük, a múlt évi hibák, hanyagságok következménye kisebb is lehetett volna, ha idejében felhívják arra a tsz-vezetők és gazdák a_ figyelmet. A járás segítségét "elsősorban néni a hibák utólagos feltárásában, hanem a gazdálkodást fejlesztő, ésszerű, s idejében érkező intézkedésekben. A Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységének rekonstrukcióját 1964. júniusában kezdték. A 300 millió forintos beruházásból azóta körülbelül 9 millió forint értékű munkát valósítottak meg. Elkészültek azok az ideiglenes jellegű épületek, amelyekben az „útban levő” műhelyek találnak átmeneti szállást, előrehaladott állapotban van a kompresszor- és transzformátorház építése is. Idén, a terv szerint 39 millió forint értékű munkát végez el az ÉM Bács megyei Állami ÉpíSávoly Pál Állami-díjas hídtervező, a Hídiroda vezetője elmondotta az MTI munkatársának, hogy a tervezők asztalain most több mint száz új objektum képe kezd kibontakozni. ÉK. goznak számos régi hidunk javításának, korszerűsítésének tervein, néha elkerülhetetlenül pályaszerkezeti vagy egyéb konstrukciós változtatásokat is megtervezve. Ilyen feladatokkal birkóznak például a bajai Duna-, a szegedi Tisza- és a balassagyarmati Ipoly-híd korszerűA Belkereskedelmi Minisztérium Vas-Műszaki Főigazgatóságának a tájékoztatása szerint ebben az évben a tavalyinál mintegy húszezerrel több, ösz- szesen 84 ezer hazai és külföldi hűtőgép kerül forgalomba. Entőipari Vállalat. Az előirányzott összeg 85 százalékát a rekonstrukció legfontosabb létesítményének, a 60 X60 méter alapterületű melegüzemi nagycsarnoknak a felépítésére fordítják. A földmunka befejeződött. Ezekben a napokban látnak hozzá az alap betonozásához, amely körülbelül 9 napig tart majd, ezalatt — éjjel-nappal, megszakítás nélkül dolgoznak az építők. A nagycsarnok építésével kapcsolatban számos problémát kellett megoldani az elmúlt hónapokban. Jelentős segítséget nyújtott a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár sítésének tervezői. Másutt — folyókkal össze-vissza szabdalt hazánkban sokfelé — új hidakat követel már a forgalom növekedése. Tervezésük szintén az UVATERV mérnökeinek feladata. „Kedvenc” munkájuk ezek közül a kunszentmártoni híd tervezése. Építését az egyik legkorszerűbb módszerrel képzelik el: szabadon szerelhető feszített vasbeton hidat szánnak Kunszentmártonnak. Ilyen módr szerrel vasbeton híd nálunk még sehol sem épült. nek a mennyiségnek több mint a felét várhatóan nyárig megkapja a kereskedelem, a legmelegebb idényben, júliusban és augusztusban, azonban még mindig nem tudnak elegendő hűtőgépet adni. azzal, hogy soron kívül elkészíti a 310 tonna súlyú acél tetőszerkezetet. Mindmáig nyitott kérdés maradt azonban, hogy az említett üzem — számításba véve kapacitását — vállalni tud- ja-e a tető szerelését is. A ZIM vezetőivel együtt reméljük, hogy a jelenleg folyó tárgyalások sikerrel zárulnak és nem késik a munka. A nagycsarnok nyugatnémet gyártmányú automata gépsorainak beszerelését ugyanis október 15-ig meg kell kezdeni. Ellenkező esetben a — külföldi céggel egyetértésben megállapított — garanciális határidők eltolódnak, és súlyos devizakár éri a népgazdaságot. De nem tudják tartani a rekonstrukció befejezésének és a teljes kapacitással történő termelés beindításának 1968. január 1-re kitűzött határidejét sem. A gyáregység vezetősége jó- előre felkészül az új technológia alkalmazására, az üzem termelésének ugrásszerű növekedésére. 1968-tól kezdődően a kádgyártás a jelenlegi 92 ezerről 200 ezerre növekszik. B. D. Felelőtlenség Az új ültetvények sokasodásával egyenes arányban gyarapodott megyénkben a méhállo- mány is. E két tényező szoros és hasznos kölcsönhatásban áll egymással, hiszen a beporzást végző rovarok végső soron a többtermelést szolgálják. Emellett nem kevésbé jelentős méztermelő tevékenységük. A méz értékes élelmezési cikk, s nem kis mértékű exportálása révén a népgazdaság számára valutaforrást is jelent. Mindezek ismeretében kevésbé érthető az a nemtörődömség, amely több mezőgazdasági üzemünkben a nem megfelelő időben végzett permetezéssel veszélyezteti a méhállomány létét. A rendeletek félre nem érthetően előírják, hogy a virágzásban levő fák permetezése tilos! Ez az intézkedés a virágzás idején szorgoskodó méhek védelmét szolgálja. Ennek ellenére tavaly több helyütt a tilalmi időszakban perríteteztek, ami a megye méh- állományában jóval több mint félmillió forintos kárt okozott. S nem egy gazdaságban az idén is megismételték ezt az eléggé el nem ítélhető gyakorlatot. Megmagyarázhatatlan például az a már-már szándékosnak minősülő könnyelműség, ami az alpári Búzakalász Tsz-ben fordult elő. Ebben a közös gazdaságban az idén is — és immár a harmadik éve — az ismételt figyelmeztetés ellenére következetesen a tiltott időszakban permeteztek. A környék méhállományában keletkezett kár összegszerű felmérése, illetve az eljárás a vétkesek ellen most van folyamatban. A nemsokára napirendre kerülő törvényes felelősségrevo- nás remélhetőleg intő például szolgál az alpári szövetkezet vezetői, s mindazok számára, akik hozzájuk hasonlóan ilyen felelőtlen és törvénytelen módon tettek eleget a növényvédelem feladatának! J. T. Hatvani Dánirt Először azt kérdeztem Csertő Antaltól, hogy szerinte mi lehet a nehezebb: Megírni — mondjuk Krúdy Gyula módján az étel-ízek, illatok, a sültek, a levesek „világát”, a sertés- csülök hatását a gyomornedvekre, avagy: úgy elkészíteni, oly mesterien megalkotni az inyencmesterség, a gasztronómia remekműveit, hogy ezek akár még a művészi fantázia teremtő ihletőjévé is váljanak? A megkérdezett hosz- szasan gondolkozott a válaszon: — Én nem ismerem a gasztronómia szép- irodalmát, inkább a levesek, sültek, saláták, sütemények alkotóinak könyveit olvasgattam. De azt hiszem: Ahogy a legtöbb szakács sem tudná megírni, hanem „csak” megfőzni-sütni a maga „művét”, ugyanúgy bizonytalan, hogy egy író oly hatásosan tudna ételt készíteni, mint amilyen szemléletesen ír róla... Ezzel az érdekes párbeszéddel kezdődött az ismeretségem Csertő Antival. A sovány, halkszavú. szerény fiút így jellemezték tanárai, szakoktatói: Tudásra, magatartásra, szorgalomra egyaránt ő a Kecskeméti Kereskedelmi Szakiskola élenjáró tanulója, az iskola büszkesége. Rászolgált a dicsőségre, amiben részesült. E dicsőség részleteiről akkor értesültem, amikor a minap, a megyei tanácsnál a megye legjobb kereskedelmi dolgozói tiszteletére rendezett ünnepségen bemutatták. Anti ezúttal egy pénzes bo-’ rítékot kapott és elismerő. dicsérő szavakat, hiszen a Szakma kiváló tanulója kitüntetést már a múlt hónapban átvette Budapesten, miután a Vörös Csillag, a Royal, a Palace, a Béke, az Astoria és más reprezentatív fővárosi szállodák híres szakácsmestereinek tanítványait megelőzve, megszerezte az első helyet a III. éves szakácstanulók országos versenyén. A kecskeméti Kisberetvás étteremben dolgozó ifjú szakácsbajnok sohkás palacsintájának ízét, fűszerezését, az angolbélszín sülésfokát, az aranygaluska aromáját, a zöldségleves színét, ízét. sűrűségét, a szigorú, több évtizedes praxissal rendelkező szakácsművész zsűri szerint egyetlen vetél y- társ sem múlta felül versenymű vével. — Hogyan sikerült elérni ezt a szép sikert? — kérdeztem. Most felcsillan az ifjú szakácsmester szeme; ki tudja hányadszor meséli már el a nagy csata részleteit, de hát lehet ezt unni?! — Hét vidéki és hat pesti tanuló indult. Én a 13-as számot húztam, de hát nem vagyok babonás. .. Már az írásbelin éreztem, hogy nem lehet nagy baj. — De azért izgult egy kicsit...? —• Nemigen. Hiszen én nem voltam „favorit”, csupán az első hat között akartam végezni. De amikor megkaptam a gyakorlati tételt, teljesen megnyugodtam. .. — Mit érzett, .amikor megtudta, hogy első lett.? — Egyszerűen nem hittem el... csak sokára. .. órák múlva... Végül: „belenyugodtam” .. Igen, érdemes volt tanulni, olvasni a szakirodalmat, lelkiismeretesen készülni az órákra, hallgatni tanáraimra. szakoktatóimra —, erre gondoltam legelőször. A többi olyan volt mint egy álom. Megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt. kéthetes jutalomüdülésre mehetek az NDK-ba. beiratkozhatok a vendéglátóipari technikum III. évfolyamára. S persze: a jutalmak, kitüntetések, gratulációk... ... Antiék nyolcán vannak testvérek, s Anti a sütés-főzés gondját évek óta megosztja édesanyjával. — Sokszor vagyok — meséli — családi szakács, de legfőképpen ünnepi alkalmakkor. Amikor hiánytalanul összejön a család, közel száz személyre sütök- főzök. Rokonok, szomszédok is sokszor hívnak magukhoz, vasárnap délelőttjeim mindig „betáblázottak”. De nem bánom. Nekem ez a szenvedélyem, szórakozásom. Csertő Anti szakácsművészete most már nemcsak a családon, hanem a szakmán belül is. ismertté, becsültté vált. S ez a 18 éves fiatalember mindenféle mulatságnál jobban érzi magát a konyhában, a tűzhely mellett, s nemcsak szeret, de tud is sütni-főzni. — Csák még nem eléggé... — teszi hozzá szerényen —, hiszen a mi szakmánkban sincs megállás, állandóan tanulni, fejlődni kell. Én szívesen megosztom bárkivel tudásomat, tapasztalatomat, de szeretnék én is másoktól minél többet tanulni... < Búbot Gyula Konstrukciós változtatásokat terveznek a bajai Duna-hídon 84 ezer hűtőszekrényt hoznak forgalomba Az ízek bajnoka
