Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-28 / 99. szám
1965. április 28, szerda 5. oldal rI''alán szélsőséges történet, de jellemző: Az egyik faluban az iskola- igazgató mesélte, hogy az új állatorvos — fiatalember — csak a község öreg doktor bácsijával van beszélő viszonyban. Neki, az igazgatónak legfeljebb visz- szaköszönni hajlandó, s akkor is csupán egy kurta jónapottal. — Nálunk ez elképzelhetetlen volna — tiltakozik egyszerre mindhárom beszélgető partnerem. — Na de bizonyára az elv- társaknál se jár el mindenki egyformán a másikhoz. Az értelmiség itt is csak csoportokra tagozódik!?... — Hogyne. Negyven-negyvenöt ember — különösen, ha nem egykorúak és nem azonos foglalkozásúak —, feltétlenül csoportokat alkot. De itt, Csátal- ján az érdeklődési kör és a ro- konszenv tartja össze az embereket a magánéletben, nem pedig valami kaszt-szellem. A közéletben viszont semmiféle ősz- szetartó, vagy ellentétes csoportosulások nincsenek. Röckl József iskolaigazgató szavaihoz helyeslőén bólogat Szommer János, az Új Tavasz Termelőszövetkezet elnöke, és Stark Ádám, a tsz főkönyvelője. Tőlük kérdezem: — És az agronómusok őket is „bevette” az értelmiség? Másutt gyakran nem is számítanak oda. — Igen. Semmiféle idegenkedés nincs közöttük. ”17 ppen az vezetett Csátal- jára, hogy a járásnál is, a megyénél is csupa jót hallottam a községbeli értelmiségről. Mert akad még panasz ma is, nemritkán, a falusi értelmiségre. Mi több, egymásra panaszkodnak legtöbbször. A létszámuk mindenütt sokkal nagyobb ma, mint húsz évvel ezelőtt, de az egykori válaszfalak kisebb- nagyobb darabjai még gyakran fellelhetők közöttük, ahogyan a bevezető példa is tanúsította. Csátalján nem. Pedig kerek félszáz ember már nem olyan kis csoport, hogy ösztönszerűleg is össze kellene tartaniuk. Lássuk, kiket számíthatunk ide ebben az alig két és fél ezer lakosú kis községben? A tizennyolc pedagógust az iskolában, s a három óvónőt, a két orvost, hat agronómust, a gépjavító üzem technikusait, a tanács és egységekkel — megkerülő mozdulatot hajtott végre. A szántóföldek felázott barázdáin, mély dűlőutakon, Kecskeméttől északra elértér: az or- ságütat, amely ezt a várost Budapesttel összeköti. Az ellenség megkezdte visszavonulását, de számtalan csapdát és fedező csoportot hagyott maga után. Páncélosaink azonban újra és újra megkerülték a támpontokat, elszántan, váratlanul hatoltak az ellenség hátába.” Leonid Pervomajszkij Magyarországi naplótöredék című írásában érdekes adatokkal szolgál a Kecskemét környéki harcokról. \ „Kovtun-Sztankevics ezredes és katonái már mélyen bent jártak az ellenség hátterületén és elérték a hitleristák védelmének egyik legfontosabb támaszpontját, a budapesti országút mentén épült Kecskemétet. A németeket teljességgel váratlanul érte a dolog. Kecskemét nyugodtan élte a maga hátországi életét. A vasútállomásra vonatok érkeztek, az utcákon vígan sétafikáltak a német katonák, a város határában levő repülőtérre gépek szálltak alá. De ha már leszálltak, többe fel nem repülhettek. Polenov és Privoszpickij kapitányok harcosai rátörtek a repülőtérre, elfogták a meglepetéstől kővé meredt őröket és zsákmányul ejtettek harmincöt As alap : a kölcsönös megbecsülés Épül? - Nem épül?... Huzavona a kecskeméti Árpád mozi körül az fmsz, az állami gazdaság és a termelőszövetkezet néhány vezető beosztású dolgozóját. Hogyan lehet ennyiféle em- bért összefogni? Rendszeresen és nagy sikerrel zajlanak az értelmiségi ankétok. Klub híján a cukrászdában — de igazán sokoldalú és érdekes programmal. És itt nemcsak „felülről” várnak előadókat, nemcsak a nevek vonzása gyűjti egybe esetenként az embereket, hanem a helyi tanács, az fmsz, vagy tsz vezetői is tarT tanak időnként egy-egy tájékoztatót. S az annyi különféle foglalkozású ember szívesen hallgatja a községe gondjairól, jövőjéről, gazdasági helyzetéről szóló beszámolókat. Sőt, egyszeregyszer szívesen élnek az alkalommal, amikor a tsz vezetői felajánlják, hogy tekintsenek körül a határban, nézzék meg hogyan állnak, mit végeznek a földeken. Jó együttműködésről vall másrészt az a sok új kezdeményezés és sikeres akció, ami Csátalján az értelmiség munkájához fűződik. A pedagógusok például a termelőszövetkezet és az állami gazdaság segítségével szervezték meg a dolgozók iskolájának két csoportját, s a különféle tanfolyamokat, előadássorozatokat. A helyiséget, sőt, még a tankönyveket is a gazdaságok adják. A tsz pedig még fizet is a hallgatóknak óránként három és fél forintot — nagyon okosan: visszamenőleg, ha sikerrel levizsgáztak. Jó az együttműködés a népművelők és a gazdasági vezetők között a kulturális élet más területein is. Itt nem várják a gazdasági vezetőik, hogy „majd a pedagógusok megcsinálják”. A továbbképző iskolában például — amely a bajai járásból, s főképp Csátaljárói indult el annak idején — csak a közismereti tárgyakat tanítják a pedagógusok, a többit az illetéikes szakemberek, mezőgazdászok, műszakiak, orvosok. Hí ár ebből is látható, hogy Csátalján alig akad olyan értelmiségi, aki ne végezne valamilyen társadalmi munkát, ne venne részt a közéletben. A tanács, a pártszervezet, a népfront, a nőtanács vezetői között mindenütt ott találjuk az értelmiségieket. Ami pedig ilyen kis községben ritkaság: van heüzemképes repülőgépet. S a németek minderről semmit sem tudtak. Már a mi kezünkön volt a repülőtér, amikor három újabb teherszállító repülőgép ereszkedett a földre, s legénységét nyomban elfogták a repülőgéppel együtt.” A városért vívott harcban a földi erőle komoly támogatást kaptak a szovjet repülőktől, amelyek szorosan együttműködve a többi fegyvernemmel a levegőből könnyítették meg azok harcát. Bombázták a város körüli ellenséges védelmi berendezéseket, bénították a tüzérséget, szétverték az ellenlö- kések végrehajtásához csoportosuló fasiszta páncélos egységeket, szétszórták a tartalékokat és légi biztosítást végeztek. Kecskemét déli szegélyén a fasiszták jól álcázott tüzérsége erősen akadályozta a szovjet csapatok támadásának kibontakozását. Sacki főhadnagy va- dászrepülő-köteléke többször lecsapott a tüzérségi állásokra, elnémította az ott rejtőző két ellenséges üteg tüzét és ezzel elősegítette a lövészcsapatok rohamának sikerét. Sztrukov főhadnagy csata repülői a város nyugati részén verték szét az ellenlökést végrehajtó fasisztákat. Az összes fegyvernem mesteri együttműködése meghozta gyümölcsét. Kecskemét alatt a fasiszta védelem összeomlott. A Kecskemétért folyó harcokra és a város felszabadulályi TIT-szervezet, csaknem húsz taggal. Röckl elvtárs, amikor az értelmiségiek „közérzete” felöl érdeklődtem, ezt rgondta: — Vigyázni kell, hogy ki ne hagyjunk valakit a munkából, mert mindjárt panaszkodik, hogy: „Őrá már nincs szükség?” S ha már a közérzet szóba- került, hadd idézzem itt Gira Lászlót, a járási könyvtár vezetőjét: — Csátaljára szívesen megy mindenki előadást tartani. Any- nyi figyelmet, olyan érdeklődést sehol sem tapasztal az ember, mint itt. Mindig sokan jönnek össze. De soha nem akad rendbontó, még a a gyerekek között sem. És soha sehol annyi kérdés, mint itt... Még egy jellemző apróságot legyen szabad itt megemlíteni. Amikor arról érdeklődtem, kik azok az értelmiségiek, akik a legjobban dolgoznak, a legtöbbet teszik a köz érdekében, az iskolaigazgató nemcsak a pedagógusokat — Széllé Erzsébetet, Baranyai Józsefet, Szelte Kálmánt, Hargitai Jánost, Atyánsz- ky Zoltánt — említette, hanem velük együtt Illés Gábor vb-el- nököt, Patocskai Mihály vb-tit- kárt, Mezei Jánost, az állami gazdaság üzemegység-vezetőjét és másokat hosszú sorban. ebből a felsorolásból ^ nemcsak az látszott, hogy jóformán mindenki kiveszi a részét az értelmiségiek közül a társadalmi munkából, hanem az is, hogy foglalkozásra való tekintet nélkül, a végzett munka alapján becsülik egymást. Az eredmények mellett ez a légkör az alapja jó hírüknek. A Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium vendégeként két napot töltött városunkban a budapesti Tímár utcai általános iskola zenei tagozatának 37 növendéke. A vendégek az iskola furulyazenekarának tagjai és hangszeres szólistái voltak. Tanáruk, egyszersmind karmesterük: Fodor László, a magyar furulyaoktatás országosan elismert szaktekintélye, maga is kitűnő művésze hangszerének. A tanulók vasárnap délelőtt a sára érdekesen emlékezik Mihail Ivanovics Mohoy gárdaalezredes, a Szovjetunió Hőse. Mohov — akkor még főhadnagy — egy speciális tüzérhadosztályban szolgált, amelynek Bobrovnyikov tábornok volt a parancsnoka. A Mohovra bízott kis páncéltörő alakulat mindig ott került bevetésre, ahol nagyobb német páncélos erőkre lehetett számítani. A Kecskemét alatti harcokhoz Pancsová- ról érkeztek. Négy páncéltörőágyú volt a parancsnoklására bízva. Két német páncélost a város alatt és egy rohamlöveget a város szívében, a nagyállomás környékén semmisítettek meg. Mohov gárdaalezredes húsz év múltán is jól emlékezik a város kihaltságára. Nagyon feltűnt neki és valamennyi szovjet katonának, hogy szinte egyáltalán nem találkoztak emberrel. A városban a harcokkal együtt összesen másfél napot töltött és úgy emlékezik, hogy a felszábadítási harcokban Kecskemét épületei alig-alig károsodtak. A felszabadulás első pillanatairól Tóth László a következőket jegyezte fel: „Néhá- nyan, köztük Molnár Erik barátommal szembeszálltunk a kiürítési paranccsal és a Tisza felé indultunk. Amint Szentkirályon az első szovjet katonákkal találkoztunk, jöttünk visz- sza a városba. Ide az első alakulatok október 31-én, a késő délutáni órákban érkeztek. A A mozi ma már szinte élet- szükséglet. A legkisebb település sem lehet el nélküle. Ahol kevés egy mozi, ott gondoskodnak kettőről. Művelődési otthonokban, klubokban lehetővé teszik a filmvetítést. A 30 ezer lakosú Baján például három jól felszerelt mozi van. Kecskeméten, a közel 80 ezer lakosú városban, ha minden úgy megy, mint eddig, hamarosan egy mozi sem fog működni. „Befagyott“ 400 ezer torint 1964. október 15-én bezárták a kecskeméti Árpád mozit azzal, hogy teljesen felújítják és a legmodernebb berendezéssel látják el. A Bács megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat vállalta el a munkát. Elvállalta, de nem kezdte el. Azaz hogy elkezdte: december 15-én nyúltak hozzá először és év végéig 6000, azaz hatezer forint értékű munkát el is végeztek. 400 ezret kellett volna elkölteni a közel másfél milliós költségvetésből. A szabályok szerint a fennmaradó összeget már nem lehetett áthozni 1965-re. A pénz elveszett... A hosszú huzavonává szélesedett vitában a kivitelező vállalat arra hivatkozik: azért kezdett hozzá a munkához csak év vége felé, mert a terveket ekkor kapta meg. A tervező- iroda ezzel szemben állítja és bizonyítja, hogy a terveket 1964. július 18-ára elkészítette és a szerződést október 19-én megkötötték, a kivitelező vállalat október 27-én felvonult és a munkát megkezdhette volna. művelődési ház gyermekszínpadán nagy sikerű, változatos műsort adtak a kecskeméti gverekek és érdeklődő felnőttek részére. A koncerten, melynek műsorán klasszikus és mai szerzők eredeti furulyakompozíciói, valamint átiratok szerepeltek, néhány számban a kecskeméti iskola tanárai (Lukács Jánosné, Körber Tívadarné, Lukács János) is közreműködtek. A hangverseny méltó befejezése volt a gyermekszínpad idei zenei sorozatának. K. T. parancsnokság alig tudta megérteni miért és hova menekült a városi lakosság, öreg fa árnyékában elférnek annyian, ahányan itt maradtunk és az élet elindítására a városháza rendőrségi sarokszobájában november 1-én szövetséget kötöttünk. Égette szívünket a kérdés: Hogyan kapaszkodunk fel? November 2-án tájékoztattuk a Széchenyi tér 8. szám alatt elhelyezkedett parancsnokságon Dondé őrnagyot a felszabadulást megelőző eseményekről, a kiürítési rendeletekről, annak a tábori csendőrökkel történt kíméletlen végrehajtásáról, s azokról az értesüléseinkről —, amelyek szerint a menekülők zöme a közeli szőlőkben rejtőzött el, a Duna—Tisza közéről elűzött további tízezrek a Duna mentén várakoznak. Jönnének haza, de a fasiszták elhíresztelték, hogy a szovjet katonaság felgyújtotta a várost, a Nagytemplom leégett, életnek a városban semmi nyoma. Mit tegyünk? — ez a kérdés merült fel a szovjet hatóságokkal való első találkozáson. Bátortalanul vetettük fel a terveket, amikor Dondé őrnagy határozottan rendelkezett: Húzzák meg barátaink a harangokat! A hatás mindannyiunkat meglepett: ezer. számra tértek vissza az el- űzöttek és az áléit, sötét városban megkezdődött az újjáépítés.” Következik: Az új élet első lépései A teljes rekonstrukció befejezési határideje: június 30. Nagyon közel van ez a dátum. Hogyan áll most az építkezés? Kint jártunk az Árpád moziban a moziüzemi vállalat műszaki vezetőivel és megállapítottuk, hogy az építkezésben az eddig eltelt hat hónap alatt mintegy 15 százalékot haladtak előre. Milyen kép fogadja az érkezőt a „tett színhelyén”? Romok, bontás. És kihalt táj... Két ember — egy öreg és egy fiatal — cselleng a romok között, feljönnek a pincéből, bebújnak valami menedékbe és cigarettáznak. Megkérdezem: mi a munkájuk? — Hát, teszünk-veszünk ... A Vita tárgya: fa vagy beton? És mit mond az építkező vállalat? — Menet közben derült ki. hogy az előcsarnok tetőszerkezetét le kell bontani. Elkorhadtak a fagerendák. Erre új tervet kell elkészíteni. A tervre várni kell. Addig mi nem tudunk dolgozni., A tervet a tervezőiroda készíti. Vita van afelett, hogy az új szerkezet fa legyen vagy beton. A betont állítólag nem bírja el a falazat. Deszkaanyagunk viszont nincs, ezt nem vállalhatjuk. A vita tart... Igen, de ... Ha a munkát idejében — még december közepén — elkezdi az Építő- és Szerelőipari Vállalat, ez már akkor kitűnik. így a június végi átadási dátum nem került volna veszélybe, és megkímélték volna Kecskemétet attól, hogy mozi nélkül maradjon. Mert: az Árpád mozit felújító vállalat legújabban már november 7-re ígéri a mozi átadását. A jelek szerint abból sem lesz semmi. Ezzel szemben a másik mozit, a Városit ugyancsak hamarosan orvosolni kell. Ez nyilván azzal jár, hogy hosszabb-rövi- debb időre bezárják a Városi mozit is. — A Városi mozi — mondja Rohrbacher Béla, a moziüzemi vállalat műszaki igazgatója — elöregedett, 50 éves épületben van. A felújítást legkésőbb az év második felében meg kell kezdeni, tovább várni nem lehet. A költségkeret megvan a felújításhoz, nem akarunk úgy járni vele, mint az Árpád mozi esetében. Nyilván be kell tehát zárni a mozit átmenetileg. De hová jár akkor moziba a kecskeméti közönség? Ezt kérdezzük mi is. Más beruházások rovásáfa? És mi a véleménye erről a Bács megyei Építő- és Szerelő- ipari Vállalat igazgatójának, Fehér Pálnak? — Tegnap összehívtam a vállalat műszaki gárdáját, hogy megbeszéljük: mit lehet tenni az Árpád mozi ügyében. Rajta leszünk, hogy ha az új terv — az előcsarnok födémterve — elkészül, nekifogjunk a munkának és mielőbb befejezzük. Tudjuk, hogy az Árpád mozi munkálatainak mielőbbi befejezése elsőrendű fontosságú, ezért megpróbáljuk más beruházások rovására ezt a feladatot teljesíteni. Természetesen, ha megbízóink hozzájárulnak ... Sovány ígéret... És mit mond a tervezőiroda? Négy héttel ezelőtt kapták meg a megbízást az előcsarnok mennyezeti tervének elkészítésére. Szóbeli tárgyalásokon és naplóföljegyzésekben tettek javaslatokat a kivitelező vállalatnak, de továbbra sem tudnak megegyezni: miből legyen a födém. .. így tehát — az idő múlik, a vita, huzavona tart. Meglehet, hogy Kecskemét hamarosan mozi nélkül marad ... Balogh József M. L. JHangverseny a kecskeméti gyermekszínpadon
