Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-03 / 79. szám
3. A baloldal lépései — ellenlépések A Magyar Front politikai AKIK 1958-ban tanúi voltunk Mesterházi Lajos izgalmasan aktuális színműve fővárosi bemutatásának, kíváncsian vártuk, nem vesztett-e nagyon aktuális politikai mondanivalójának fényéből valamit is azóta ez az érdekes mű. A mostani felújítás arról győzött meg bennünket, hogy a „hét thébai” sorsának végigkísérése most, a konszolidáció nagyszerű évei beteljesedése idején, amikor az ország a felszabadulás 20. fordulóját ünnepli — változatlanul izgalmas, a legbensőbb benyomások erejével ható élmény. Nem sokkal az ellenforradalmi vihar után úgy érezhettük, hogy egyes igazságok mögé még nem tett pontot az idő, Mesterházi tömény politikummal átfűtött, filozofikusan árnyalt gondolatai még a hétköznapok próbájára várnak. Most a húsz év határmezsgyéjén úgy tűnik, minden erőltetettség nélkül tölti ónika randevúja a horthysta katonatiszt egyenruhájában tetszelgő Deskével. (Dévay Kamilla és Major Pál) vább bonyolítható a hősök sorsa, szinte vágyakozunk rá, hogy találkozzunk velük, megtudjuk (a költői ábrázolás eszközeivel hitelesítve), hová jutottak. Tulajdonképpen nem is kétséges sorsuk további alakulása — hiszen hozzájuk hasonló életutak itt kanyarognak ma is mellettünk —, éppen az volt és ma is az Mesterházi művének varázsa, hogy mindannyiónkból megmutat egy. keveset, hiszen önéletrajzunk egyenként is, kollektiven is bele van írva a mi szocialista húsz esztendőnkbe. Sejtjeinkben őrizzük a háború ágyúdörgésének utórezgéseit, de büszkén vállaljuk tetteinket, életünket, s hatalmas távlatok felé tekintő holnapjainkat. A PESTI EMBEREK, Mesterházi Lajos legérettebb és máig is legérdekesebb színpadi műve. Ő, aki gyakran és szívesen nevezte magát vendégnek a színház világában, ezzel a számunkra nagyon értékes, sajátosan epikus drámával már teljes fegyverzetben jelentkezett. Rá- rdósul ezek a fegyverek formailag is a legmodernebbek. A játék az idővel — a kronológia és a hagyományos színpadi szerkesztés felbontása — itt a téma természetéből adódik. .Hiszen történelmi sorsfordulók pillanataiban felvillantott emberi profiljai, s az ábrázolt történelmi korszak érzékeltetésének lehetőségei így találkozhatnak leginkább,. Szemére vetik, hogy mondatai itt-ott vezércikkszerűek, és hőseit néhol túlságosan hevenyészett vonalakkal vázolja fel a múló idők hátterére. Ez igaz. De még ilyen, egy-egy pillanatra jelentkező gyengeségével együtt is nagy élmény még egyszer felidézni a történelmi időket, a jövőt építő akarat lobo- gását, az embertelenséggel szembeszegülő igazi emberséget. HASZNOS és értékes célkitűzése volt a színháznak, hogy éppen ezzel a művel ünnepli hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját, éppen a Pesti emberek ízléses, pergő ritmusú, a mű szellemében fogant szín padra állításával ébreszt gondolatokat, fájó vagy édes emlékeket, színezi újra a közelmúlt •ennünk már talán kissé fakul' élményeit. Mónus Attila jó érzékkel, at moszférateremtő beleérzéssel, a színpadi hatáskeltés soha túlzásig nem fokozott eszközeivel ét-Te mozgatja rfiinf igazán jó karmester ennek a bonyolult drámának a mechanizmusát. A rendezés tiszta és egyszerűségében is kifejező. Külön elismerés illeti azért, hogy nem jelentett számára problémát a forgószínpad hiánya. A pillanatnyi helyszínváltozások, Mónika és Sándor visszaemlékezéseinek csapongásai jól nyomon követhetők. A mechanizmus azonban sohasem nyomja el a drámát, s a dráma mélyén izzó gondolatot. Jelentős állomás ez Mónus Attila számára, hiszen fiatal rendezőnk, akivel nemrég ismerkedtünk meg, első bizonytalan lépései után most érkezett el tulajdonképpen a művészi alkotás igazi pillanataihoz. Mónika, akinek alakja a darab második részében valóban központivá válik, ihletett tol- mácsolót talált Dévay Kamillában. Fölényes biztonsággal tudja életre kelteni ennek az érdekes asszonyalaknak minden gondolatát. A színészi alakítás választékossága, egyszerűsége, mélyen átélt líraisága magával ragadja a nézőt. De éppen ez a lélek legmélyéről rezonáló érzelmi telítettség, ami — sajnos, nem visszhangzik eléggé darab szerinti visszaemlékező partnere, Mezei Lajos játékában. Kissé száraz és itt-ott mesterkélt Mezei alakítása. Belső feszültséget éreztető, szépen kidolgozott alakítással emelkedik ki az együttesből Fekete Tibor. Természetes optimizmusa, apró emberi rezdüléseket élményszerűen ábrázolni tudó játéka ebben a nem eléggé árnyalt szerepben teljessé, emberivé teszi az alakot. A tisztalelkű és másokért mindig áldozatra kész kommunista, a harcos forradalmár alakját sugárzó fényekből szövi meg Koncz Gábor. Nem volt túlságosan könnyű dolga, hiszen Mesterházi alig néhány színt alkalmaz a jellemzésére. Kitűnően érzékelteti Tamás sorsának tragikumát Schweiz András. Figyelemre méltó Pi- roth Gyula alakítása. Major Pál kissé lágyabbra fogta Deske katonatiszt-figuráját. Kölgyesy György Mónika férjének szerepében igen halvány színekkel érzékelteti a nyomorékká vált orvos sorsát. Jánoky Sándor a nem egyéniségére szabott szerepben eléggé idegenül mozog. Gyulay Antal a narrátor-rikkancs alakjában -rejlő lehetőségekkel nemigen tudott élni. Csáky Lajos Gyula: Itt húsz évig ”'”n lesz semmi! (Piróth Gyula) törekvése, amellyel egy tető alá akarta hozni a németellenes, békéért harcoló erőket, amely e cél érdekében a kommunisták kezdeményezésére a szociáldemokrata és a kisgazdapárt között is megfelelő program szerinti kontaktust teremtett — Kecskemétre is eljutott. 1943 karácsonya előtt a szociáldemokrata pértvezetők fontos beszélgetésre jöttek össze a Szarvas utcai párthelyiségben. Marosán György tartott tájékoztatót az egybegyűlt kilenc vezetőnek, amely a következő témák körül mozgott: 1. A szovjet hadsereg győzelme már nemsokáig várat magéra. 2. Erősíteni kell a pártszervezetet. 3. A helyi kisgazda és más polgári erők részvételével, ki kell alakítani az antifasiszta blokkot. Az iránymutatásnak megfelelően 1944. február 12-án az Arany János utcai kisgazdapárti helyiségben sor került az érintkezés felvételére. A kisgazda vezetők közül részt vett dr. Révész László, Luszíka Emil és még mintegy 10 kisgazdapárti ember. Budapestről Bajcsy-Zsi- linszky Endre részvételét ígérték, de helyette Nagy Ferenc jött le. A beszélgetés központi gondolata volt: közösen fellépni a németekkel paktáló helyi jobboldali vezetők ellen, s egységes frontban kell dolgozni az ország függetlenségéért. A március 19-én, vasárnap történt német megszállás azonban nagyon nehéz helyzetet teremtett, s megkezdődött a baloldali németellenes erők minden addiginál nagyobb üldözése. A helyi pártpolitikai viszonyokra jól utal a kecskeméti rendőrkapitányság a Belügyminisztériumhoz 1944. április 7-én küldött jelentése, amelynek tárgya: helyzetjelentés 1944. évi március hóról. Éppen ezért érdemes idézni belőle: „1; A jobboldali belpolitikai mozgalmakat hatóságom területén az elmúlt hónapban is a nyilaskeresztes párt helyi pártszervezetének működése képviselte, amely azonban különösebb tevékenységben nem nyilvánult meg. A magyar királyi kormányváltozással kapcsolatban a pártszervezetben lehan- goltság volt észlelhető, azért, mert a párt szerephez nem jutott, a kormányzatban képviselve nincs. 2. A baloldali belpolitikai irányzat Kecskeméten f. év március havában és a felsővárosi függetlenségi 48-as párt és népkörrel egyesült független kisgazda pártszervezet és a szociáldemokrata párt élénkebbé vált működésében nyert kifejezést. A két pártszervezet abban is megállapodott, hogy a jövőben szorosabb együttműködést fejtsenek ki, amit főleg egy elkövetkezendő képviselőválasztásra tekintettel létesítettek. A Független Kisgazdapárt szervezete nagyválasztmányi ülése Tildy Zoltán és dr. Nagy Ferenc országgyűlési képviselők tevékeny részvételével folyt le, akik a kossuthi eszmék jegyében az autonómia, állampolgári egyenjogúság, a földreform és a szociális problémák megvalósításának szükségességét és e célból a párt megerősítését hirdették azzal, hogy a párt ezután erőteljesebb működést fog kifejteni, amelyhez a tagok támogatását kérték. Az említett gyűléseken a két párt vezetői által kölcsönösen képviseltette magát, ami kétségtelen bizonyítéka az azok között létrehozott szorosabb kapcsolatnak. Tény az, hogy a kormány- változás nyomán az eladdig felélénkült hangulatú zsidóság észrevehetően lelki depressziókba süllyedt.” A március 19-én történt fordulat után nem sokáig váratott magára az a következő lépés, amely rendőrségi felügyelet alá helyezte vagy internálta a baloldali személyiségeket. A kecskeméti kapitányság 1944. április 14-én hét személy rendőrségi őrizetbe vételéről ad számot; Schmidt József, Kovács Jenő, Faragó János, Felberbaum Jakab, Popper Miklós, Fantó Li- pót és Molnár József. Az indokolásban ilyeneket olvashatunk: „Mert meggyőződéses kommunista”, „mert szélsőbaloldali eszmék híve”, „mert nevezett valótlan hírek terjesztésével az ellenség győzelmét hangoztatta”, „mert az ellenség győzelmét kívánja”. A jelentés záradékában még ez olvasható: „.. .mindazon személyeket, akiknek szabadon hagyása az állam érdekeit már előzőleg súlyosan veszélyeztették, hatóságom már régebben internálta, s így jelenleg csak a fontosabb felsorolt személyek azok, akiknek internálását szükségesnek tartom.” Ezek között szerepel Hegedűs László, Molnár Erik, Básti Ágoston és Farkas Viktor. Idézzünk néhány mondatot az emlékezőktől, Schmidt József: „... a németek március 19-i bevonulása után engem többedm agammal — baloldali érzelmű embereket — összefogtak és Budapestre to- loncházba szállítás után Zemplén megye Riese nevű községébe internáltak.” Horváth Ádám: „1944. április 12-én rendőri felügyelet alá helyeztek, hetenként egyszeri jelentkezéssel. Én a jelentkezésnek eleget tettem. A legtöbb alkalommal személyesen Császárnál jelentkeztem, aki engem vén gazember kommunistának nevezett.” A budapesti főkapitányság politikai rendészeti osztálya 1946. február 7-én kelt jelentésében a következők találhatók: „Mint teljesen konkrét esetet említi meg Popper Miklósné tanú a következőket: Nevezett férjét Halasi Barna dr. mint baloldali érzelműt 1942-ben internáltatta. Mikor Popperné érdeklődött, mennyi időre szól a szabadságvesztés, Halasi kijelentette, hogy egyelőre hat hónap, de ebből 12 lesz, majd 24, vagyis mindaddig, amíg a háború tart. Poppert 1942 novemberében szabadon engedték az internáló táborból, hazatérte után Halasi rendőri felügyelet alá helyezte. 1944. április elején Poppert ismét előállították a kecskeméti rendőrségre, hogy miért, azt nem mondották meg. Másnap a hozzátartozók érdeklődésére Halasi minden felvilágosítást megtagadott, majd három nap múlva kikézbesítettek egy véghatározatot Popperék lakására, — melynek értelmében, mint nem- kívánatos elemet, bizonytalan időre internálták.” Popper Miklóst később Németországba hurcolták, ahol letét vesztette. Következik: Provokáció — vereséggel
