Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-28 / 99. szám
1965. április 28, szerda ÍO ezer vagon zöldség és gyümölcs elszá III Iá síi víir a vasaira A közösség erejével í. oldal A mezőgazdaság igen fontos és egyre virágzóbb ágazata a zöldség- és gyümölcstermesztés. Az utóbbi években gyors ütemben növekedett a hazai fogyasztás és a külföld igénye is. A termeltetés ugyan a MÉK feladata abból azonban, hogy a fri(ss zöldség—gyümölcs eljusson a fogyasztókhoz, már a vasút is jelentős részt vállal. Ezért a MÁV-nak mindig különös gonddal kell felkészülni a tavaszi forgalomra. A Szegedi MÁV Igazgatóság a kerületébe tartozó három megyében sok ezer olyan vagonról gondoskodik, amelyek a zöldség- és gyümölcsszállítmányókat a belföldi és külföldi rendeltetési helyére továbbítják. A legnagyobb szállító a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítő Központja. Az elmúlt évben 3514 vagont vett igénybe belföldi és 4543 hűtőkocsit külföldi szállítások lebonyolítására. Bács-Kiskun megyében az idén tovább növekedték a zöldA nemzetközi szántóversenyeken a -magyar traktorosok eddig még nem értek el számottevő sikert, s ez jórészt azzal magyarázható, hogy nálunk még az elmúlt években is nagyon kevesen vettek részt ebben a minőségi mutatókkal értékelt, a Zsugorított xakó és jóindulat Karján egy szürke zakóval, felkeresett bennünket D. Mik- lósné és elpanaszolta, hogy az említett ruhadarabot használhatatlanná silányították a Kecskeméti Ruházati Ktsz tisztítórészlegében. Meggyőződhettünk róla, hogy az eredetileg felnőtt méretű kabát gyermeki nagyságúra zsugorodott, bélése pedig cafatokra foszlott. Látogatónk végül feltette a kérdést: mi a véleményünk arról, hogy .a ktsz elnöke — előzőleg — kurtán-furcsán elutasította a reklamációt azzal, hogy nem áll módjukban segíteni a bajon. A vegytisztítás jogi vonatkozásait nem ismerjük. Ezért hónunk alatt a szomorú sorsra jutott zakóval, bekopogtattunk a szövetkezet elnökéhez és továbbítottuk neki az ügyfél kérdését. Először körülbelül ugyanazt kaptuk válaszul mi is, amit D. Miklósné a reklamáció után: „Ilyesmi ebben a szakmában előfordulhat, nem vállalhatunk felelősséget... stb.” Később azonban az elnök úgy nyilatkozott, hogy hajlandók térítést fizetni a kárért. ígéretét — jelenlétünkben — megismételte D. Miklósnénak is, aki ezután elégedetten távozott. Az ügyet tehát lezártnak tekinthetnénk, ha nem motoszkálna a fejünkben egy kérdés: vajon miért nem intézte a ktsz ilyen jóindulattal az ügyet már a mi közbenjárásunk előtt is? Ha néhány jó szóval, udvariasan elnézést kérnek a hanyag munkáért és felajánlják a kártérítést, D. Miklósné — mint ő maga mondotta — nem fordult volna hozzánk panasszal. Ez lett volna a helyes eljárás. Annál is inkább, mert a ktsz feladata a szolgáltatás, másképpen mondva a lakosság szolgálata. B. D. tek, sót az öntözéses kertészkedés is nagyobb területen folyik, mint eddig. Ilyenformán jóval nagyobb termékmennyiség értékesítésére és elszállítására lehet számítani mint a korábbi években. A Bács-Kiskun megyei MÉK Vállalat ennek megfelelően a belföldi szállításokra 4100 vagont, az export lebonyolítására pedig 5700 hűtőkocsit igényel. Mindez azt a feladatot rója a megye vasutasaira, hogy idejében tegyék meg a megfelelő inAz Élelmezésügyi Minisztérium nagytermében kiállítást rendeztek. Az érdekes bemutató fejlődésünkről, eredményeinkről beszél. A cukoripar tablóiról az oltalajművelési kultúra fejlesztését célzó vetélkedésben. Országos verseny a szabályzat értelmében csak két évenként, legközelebb 1966-ban, esedékes. Az országos szántóverseny-bizottság legutóbbi ülésén éppen ezért elhatározta, hogy a közbeeső 1965. évet előkészítésre — a mezőny kiszélesítésére — és népszerűsítésére használja fel: tömegméretű üzemi, járási és megyei versenyeket szerveznek. Az üzemi versenyeket újszerűén bonyolítják le. A versenyzők egész évi munkájukkal vesznek részt a vetélkedőn. Teljesítményük, tehát a munka minőségének értékelhetőségét azzal biztosítják, hogy a versenyzők számára lehetőleg külön táblát jelölnek ki, vagy nyilvántartják az általuk szántott területeket. Az értékelés mind az üzemi, mind pedig az év második felében megrendezésre kerülő járási és megyei versenyeken a nemzetközileg elfogadott, nagyon szigorú szabályzat alapján történik. (MTI) tézkedéseket a zöldség-gyü- mölcsszállítások zavartalan lebonyolítására. Különösen azokon a vasútállomásokon készüljenek jól fel, amelyek körzetében a gazdaságok nagyobb kertészetekkel rendelkeznek. Természetesen, a MÉK sem feledkezzen meg arról, hogy az általa készített szállítási terv csak akkor hajtható végre, ha az esetenkénti vagonigényeket idejében leadja a vasútnak, s gondoskodik a vagonok gyors ki- és berakásáról. Sziládi Sándor vasható le, hogy a cukortermelés az 1938. évi 11 457 vagonnal szemben ma már, 44 200 vagon, s a 10,5 kilós évi fejadag 31 kilóra növekedett. A konzervipar 1949-hez viszonyítja fejlődését, azóta termelése csaknem megtízszereződött, 4755 vagonról 43 037 vagonra emelkedett. Az élelmiszeripar egyik legfiatalabb ága, a hűtőipar az 1955. évi 70 000 tonna áruval szemben ma már mintegy 300 000 tonna áru tárolására képes, s mutatóban már jelzik a jövőt is: 1970-re kerek félmillió tonna áru raktározásáról, hűtéséről gondoskodnak. Más grafikonokról az derül ki, hogy a húsipar a felszabadulás idején több mint 10 000 kisipari egységgel működött, ma 18 nagyüzem 52 termelőegysége gondoskodik a lakosság hús- és zsírellátásról. A húsipar termelését hatszorosára növelte, évi húsfogyasztásunk 36 kilóval nagyobb, fejenkénti átlagban, zsír- fogyasztásunk pedig háromszor akkora, mint volt. Sokat fejlődött az édesipar is. Csokoládéból és cukorkából ma már tízszer annyit készítenek a gyárak, mint az összehasonlítási alapul szolgáló 1948-ban. Utiuzk indul a művelődési autó A megyei könyvtár művelődési autója május 3-án ismét megkezdi kulturális munkáját. A békehónap programjának megfelelően béketárgyú előadásokon működnek majd közre filmvetítéssel és könyvkölcsönzéssel. KÉT ÉVVEL ezelőtt hívták életre a jelenleg működő társadalmi bíróságokat, mandátumuk azonban lejárt. Újraválasztásuk most a szakszervezetek legfontosabb politikai szervező feladatai közé tartozik. Érdemes ilyenkor visszatekinteni az elmúlt két évre. Nézzük először a számokkal is kifejezhető sikereket: 1963- ban 104, 1964-ben pedig 107 társadalmi bíróság működött a megyében. Az eljárások száma az egyik évről a másikra 366- ról 443-ra emelkedett és tavaly már 591 dolgozónak kellett felelnie tettéért munkatársai előtt. EGYESEKBEN talán felmerül most a kérdés: eredményként könyvelhetjük el a bíróság elé kerülő ügyek számának növekedését? — hiszen ezek a munkafegyelem megsértéséből, a társadalmi tulajdon csonkításából, vagy egyéb szabálytalanságokból adódtak. A társadalmi bíróság elé kerülő ügyek szaporodása nem minden esetben azt jelenti, hogy az illető vállalatnál évről évre több mulasztást követtek el, hanem azt, hogy a fegyelemsértések közül egyre többet terelt társadalmi útra a vezetőség és maguk a dolgozók is. A kérdés tehát inkább az, hogy elégedettek lehetünk-e a 443 üggyel — így számszerint? A válasz a kétségtelen fejlődés ellenére: Nem. Ha ugyanis megvizsgáljuk, hogy egy-egy társadalmi bíróság hány tárgyalást folytatott tavaly, akkor óriási eltéréseket tapasztalunk. A magyarázat egyszerű: még mindig sok olyan vezető van, aki nem ismerte fel a társadalmi bíróságok jelentőségét, ezért magának tartja fenn a felelős- ségrevonás jogát — azokban az esetekben is, amikor hasznosabb lenne a dolgozók plénuma elé vinni az ügyet. EZZEL kapcsolatban bőven szolgálhatunk jó és rossz példákkal egyaránt. Az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységének, a Városföldi és a Bajai Állami Gazdaságnak, az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnak a gazdasági vezetői minden esetben megvitatják a szakszervezeti bizottsággal, hogy a szóban forgó fegyelemsértés alkalmas-e a társadalmi bírósági tárgyalásra. Ha igen, akkor át is adják az ítélkezés jogát. Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalni a Kalocsavidéki Fű- szerpaprika- és Konzervipari Vállalatnál, ahol tavaly 132 fegyelmi eljárásból mindössze kettőt intéztek társadalmi úton. PEDIG a társadalmi bíróságok hatékonysága vitathatatlan. Bizonyítékul elég megemlíteni, hogy egy korábbi felmérés tanúsága szerint 485 dolgozó közül mindössze négy követte el ismét azt a szabálytalanságot, amiért munkatársai felelősségre vonták. Miben rejlik a társadalmi bíróságok ereje? Talán túl szigorú büntetéseket szabnak ki? Éppen ellenkezőleg. Nemrégiben kezünkbe került egy jelentés, amelyből megállapítható, hogy egyre kevesebb esetben alkalmazzák a kiszabható büntetések súlyosabb változatait. Ritkán tesznek javaslatot elbocsátásra, alacsonyabb munkakörbe helyezésre, a jutalomból, vagy nyereségrészesedésből való kizárásra, mert a nevelés a fő cél. A TITOK nyitját tehát másban kell keresni. Elsősorban abban, hogyha a kenyerespajtások előtt kell ígéretet tenni, akkor már a „munkásbecsület" is azt diktálja, hogy a hiba ki legyen javítva — akár törik, akár szakad. Ezért helyes, ha egy-egy tárgyalásra minél több dolgozót hívnak meg. Milyen szempontok irányítsák tehát a szakszervezeti bizottságokat a társadalmi bírák kijelölésénél, illetve később a bíróság tevékenységének irányítása, ellenőrzése során? Igen fontos követelmény, hogy olyan dolgozók kerüljenek a bíróságokba, akik kiváló munkaijukkal és feddhetetlen magánéletükkel kivívták társaik bizalmát, tiszteletét. Általános tapasztalat az, hogy ahol megfelelően együttműködik a szak- szervezet a gazdasági vezetéssel, ott jobban dolgozik a társadalmi bíróság. Ezt is jó szem előtt tartani. Szélesíteni lehet és kell is a bíróságok hatáskörébe vont ügyek skáláját, elsősorban az alkohol elleni küzdelem és a családvédelem jegyében. Kívánatos az is, hogy a bírák szakmai oktatásával, az általuk hozott döntések ellenőrzésével tovább erősítsék a fe- lelősségrevonások törvényességét. ÍGY VÁLNAK a társadalmi bíróságok az üzemi demokrácia szélesítésének és a kollektív felelősségérzés kialakításának hatékony eszközévé. Békés Dezső Megtalálta helyét Míg az országúiról figyeltem, mikor következik a Kiskunfélegyházi Műanyagfeldolgozó Vállalat, a felirat láttán nem akartam hinni a szememnek. 1963-ban jártanrS^, emlékszem, nem ilyen volt. Most a kaputól nem messze emeletes, piros, csinos épület emelkedik az akkori hepehupák helyén. Kissé odébb ugyancsak új csarnok vörösük. A régi, fakósárga műhelyeket úgy kell összekeresgélni. Üj üzemek, irodaház, új gépek — épp az imént említették a 22 lengyel gyártmányú, 40— 100—160 tonnás gépeket — és az új üzemben — új emberek. Egyikük — ha nem is éppen a legújabbak közül való — Dobos András. Pontosan úgy ül az íróasztal mellé tett széken, mint ahogyan egy irodista ülne mondjuk az ő esztergagépe mellett, ha ott beszélgetnénk vele a műhelyben. Egyikük sem érzi „otthon” magát. Egyik keze a térdére támaszkodik, a másikkal a banán formájúra gyűrt svájcisapkát fogja. Szürke munkaruhája felső zsebéből jó magasra dugta ki orrát egy hagyományos grafitceruza. Elmosolyodik, mikor kérdésem után az ablak elé fordítja arcát, belesimít sötétbarna hajába. — Értem. Szóval, biztosan azt szeretné tudni, miért csak harminc év körül szántam rá magam a tagjelöltségre? — Szó sincs róla. Ilyen értelemben nem merjük ezt életkorhoz... Hogyan határozta el magát? — arra lennék kíváncsi. Gördülékenyen fogalmaz. — Nem mindegy, hova tartozik az ember. .. Nem akarok nagy szavakat mondani, de... Eljutottam oda, hogy feltettem magamnak a kérdést: Hogyan értünk el idáig?... Megáll a beszédben. Nevetve csóválja a fejét. — Hát csak nagy szavak ezek... Hogy is folytassam? Látta az elvtárs, milyen építkezés folyik itt? — int ki az ablak irányába. Szerény fokon indult a műanyag- gyártás — baba, kiskacsa, halacska készült. Fólia. Ma már műszaki cikkek alkatrészeinél tartunk. Akkora gépcsoportokkal dolgozunk — présgép, fröccsöntőgép, extruder, hogy ezeknek csak a javítása, változtatása, az alkaitrészjavítás rajtuk — igen izgalmas, érdekes, elég komplikált is... Előző munkahelyemen is szerettem a szakmámat... Itt azonban érdekesebb. A műanyaggyártás, feldolgozás nagy jövő előtt áll. Nagy kedvvel csinálom... Odakint élénk csevegéssel cipel valamit néhány munkásnő. Az udvar verőfényében megállnak egy kicsit, kifújják magukat. Egyikük valami nagyot mondhatott, mialatt jelentőségteljesen tolta arrébb vállánál fogva a szomszédját, mert valameny- nyien hátrahajolva kacagnak. Dobos Andrásnak eszébe jut róluk. — Az én feleségem is itt dolgozik. A konfekcióban. — Nem kívánkozik vissza a háztartásba? — Öl... Mikor régebben megszűnt az első munkahelye, sírva várt odahaza. Mi lesz ezután ővele? Mit csinál otthon egymagában? Csak takarítson, főzzön? — Mennyit keresnek ketten? — Háromezer egyszázat—háromezer kétszázat — mikor hogy... Csak mióta ebben az üzemben dolgozom, ki tudtunk fizetni 25 ezer forintot az új lakásért... Van már tv-nk is. Persze, az asszony keresete nélkül csak sokára jutottunk volna ennyire... Hallgattam politikai előadásokat mái- a DISZ-ben, KISZ-ban, aztán tanultam időszerű kérdésekkel foglalkozó szemináriumokon. .. Eddigi életünk Is, meg az itteni jó légkör..., hogy is mondjam, szinte előkészítette az embert, hogy döntsön. Azok közé kell állni, akik ezt a politikát csinálják... Ügy éreztem, befogadnak az elvtársak, ha felvételemet kérem. — Feleségének mi volt a véleménye? — Munkásember gyereke ő is, nézeteink közt nincs eltérés. Egyetértett, mikor megbeszéltük, hogy kérem a tagjelöltfelvételemet. .. Előző üzememben 12 évig dolgoztam. Ott is szándékomban volt, hogy belépek a pártba, de nem kértem... őszintén szólva, nem szerettem volna, ha visszautasítanak. .. — Most tanul? — A „Marxizmus I”-et. Az asszonyt is érdekli... Kint lábdobogás, sűrű beszédhangok. Ebédidő. Dobos elv társ szétigazítja svájciját, feláll. Mielőtt a sapkát fejére tenné kezet fogunk. Tóth István Tömeginéreífivé fejlesztik a száiiíó versen yt Az idén üzemi, járási és megyei döntők lesznek ség- és gyümölcstermő terüleTíz és fél kilóról 31 kilóra nőtt a cukorfogyasztás 36 kilóval több húst essünk
