Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-24 / 96. szám
1965. április 54, szombat % 5. oldal Varga néni és a Vörös liliom 0 testvérvárosok világnapja Á gyarmatosítók ellen 'Gyarmat! Hogy mit jelent ez a szó, igazán csak azok tudják, akik szenvedői voltak az indiai éhínségeknek, a szenegáli rabszolgapiacoknak, a gambiai lepratelepeknek, akiknek holttestei szolgáltatták a franciák építette Kongó-vas út talpfáit... „A néger ingyen motor, amelyet banánnal fű te-, nek” — írta egy Kongóból visszatért francia író, megdöbbentő képet festve három évtizeddel ezelőtt az ottani gyarmati állapotokról. A kínai kulit, az indonéz parasztot, a kubai cukomádvágó munkást sem vették emberszámba. A második világháború utón a forradalmi erők számára bekövetkezett kedvező helyzetben másfél milliárd ember döngette a gyarmati rendszert, harcolt új erővel az embertelen kolonializmus ellen, s köztük mindenütt az első sorokban a fiatalok. Kezdetben világszerte február 21-én, a Bombayben horgonyzó Talvar angol hadihajó indiai matrózainak 1946-os lázadásának napja emlékére rendezték esztendőről esztendőre a gyarmati ifjúság harci napját. Huszonkilenc független ázsiai és afrikai ország vezetőinek 1955-ben Bandung- ban megtartott értekezlete után karolta fel a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség azt a javaslatot, hogy a világ fiataljai, a „bandungi napon”, április 24-én tüntessenek a gyarmatosítás és az imperializmus ellen, a békés egymás mellett élés elveinek diadalra juttatásáért. Április 24-e azóta a kolonializmus ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő fiatalok harci napja. Az idén is nagy megmozdulásokra kerül sor. Egymilliárd ember már bebizonyította, hogy a még gyarmati sorban élők lerázhatják magukról az elnyomókat, s a nemzetközi szolidaritásnak ezen a napján a fiatalok azért tüntetnek, hogy az imperializmus távozzék Dél-Vietnamból, Malaysiából, Kongóból, hogy a még mindig gyarmati elnyomás alatt sínylődő 30 millió ember, angolaiak, és brit- guayanaiak, adeniek és mo- cambique-iak megszabaduljanak láncaiktól. S. T. f'' sak meg kéne szúrni a felhőt és már hullana is belőle az áldott tavaszi eső. A kisszállási péknél nyilván házisütés is van: szaporán viszik a tésztát az asszonyok. Fel-felpil- lantanak az égre és sietnek hazafelé, mert küszöbön az eső. Ám az az idős néni a tanácsháza előtti kispadon mit sem törődik az időjárással. Ül rendületlenül, körülötte zajlik a forgalom. Ö csak olvas, mozdulatlanul tartja a könyvet. Lapoz, ha végére ér egy oldalnak. Vélem, hogy a vaskos kötet imádságos könyv a kezében. Nem ritka errefelé a fohászkodó öregasszony. Aztán odaülök melléje a pádra. Köszönök. Fogadja. — Mit olvas, ha meg nem sérteném? Megtekinti a címlapot, csak úgy szokásból. Mondja: — A Vörös liliom. Irta: Ana- tole France. Jó könyv. tk icsit elhőkölök. Megérzi ezt a néni és becsukja a könyvet, hogy elmagyarázhassa. — Olvasok én lelkem, bizony, sokat. Itt jártam, Jánoshalmáról jöttem ide a tanácsba földjáradéki ügyben, aztán az autóbuszom majd csak este hat óra tájba indul vissza. Mit csinálnék addig. Most múlt alighanem dél. Hát elhoztam ezt a könyvet. §7 lmondja, hogy hetvenkét éves és még szemüveg nem nyergelte az orrát. Lát, mint a sas. — Pedig három gyerekkel maradtam ám. Az uram már tizenkilenc éve meghalt, tüdőrák vitte el. Azóta magam bajlódtam a földdel. A gyerekek mind kitanultak. Benn vagyok én a téeszben, de az a kis nyugdíj kevés, ezért aztán dolgozgatok még a három kapa földön. Ezt mi így mondjuk. Egy kapa föld, az kétszáz négyszögöl. Nekem van háztájiban három kapa szőlőm és ezer kvadrát kukoricám. Nagyrészt magam munkálom, de a gyerekek is besegítenek. Jó gyerekek. — Igen. De az olvasás? — Olvasok. Mindig is olvastam. A lányom, aki könyvelő a szövetkezetben, előfizeti a sorozatokat és én mind elolvasom. Ha nincs sürgős munka, három nap alatt egy könyvet átrágok. Jókait mind olvastam már. Meg Tolsztojt, Arany János Toldiját. Hű, sokat olvastam én már. Régen, a folytatásos ponyvánál alig vártuk, hogy a következő füzetet hozza a vigéc. Ravaszul csinálták, mindig a legizgalmasabbnál hagyták abba. Egészen belebolondultunk... A ztán elköszönök tőle. * Vargánénak hívják, Varga néninek. Még a köszönés után is eszébe jut valami. Azt mondja: Jánoshalmán többet kellene törődni a könyvellátással, mert az előfizetett sorozatokat nem kapják meg idejében. Pedig nagyon várják az új köteteket... B. J. Meleg szeretettel köszöntjük a testvérvárosok harmadik világnapja alkalmából a szovjetunióbeli Szimferopol és az angliai Coventry testvérvárosainkat. Kecskemét dolgozó népe forró üdvözletét küldi a Testvérvárosok Világszövetségéhez tartozó valamennyi város lakosságának és vezetőinek. Kecskemét a nemzetközi béke, a világ népeinek barátsága, a városok közötti testvéri megértés jegyében, az egyenlőség és kölcsönösség szellemében ápolja és fejleszti kapcsolatát Szimferopol várossal 1960. óta, Coventry várossal pedig 1962. óta. Ugyanez évtől kezdve tagja Kecskemét a Testvérvárosok Világszövetségének. Kapcsolatainkat, együttműködésünk formáit és fejlesztésének módját mindkét testvérvárosunkkal az 1963. augusztusában megkötött és ünnepélyesen aláírt testvérvárosi szerződésben fektettük le, a világszövetség alapokmányában rögzített elvek alapján. A várOSOk világszövetsége alapokmányában megjelölt célok, elvek haladó szelleműek, a megvalósításukért való fáradozás az emberiség jobb életét, a nemzetközi békét és megértést szolgálja. Célja, hogy kifejlessze a népek közötti egyetértést és együttmúSiödést a faji, nyelvi, vallási különbözőségeket félretéve, s politikai rendszerükből eredő megkülönböztetések nélkül; előmozdítsa ebben a szellemben minden ország városi, területi hatóságai között az együttműködést. Az együttműködés alapvető elve, hogy az egyenlőség és kölcsönösség szellemében élővé tegyük a kapcsolatot, ápoljuk és fejlesszük a városaink lakossága közötti barátságot. Testvérvárosi szerződéseink meghatározzák a fenti célok megvalósításának irányelveit és formáit. Ezek: a városok képviselőinek látogatása tapasztalatszerzés céljából, tájékoztatás városaink életéről; a városépítő, fejlesztési elgondolásainkkal kapcsolatos vélemények kicserélése; iskoláink levelező kapcsolatot alakítanak ki egymással; kölcsönösen bemutatjuk ipari, mezőgazdasági termékeinket; kulturális, sport- és egészségügyi szerveink, intézményeink tájékoztatják egymást. Elmondhatjuk, hogy a testvérvárosainkkal kiépített kapcsolat élő és valóban fejlődő. Simferopol küldöttei két ízben látogattak hozzánk, s városunk küldöttei hasonlóképpen kétszer voltak ott vendégek. Coventry várossal ugyancsak kétszer cseréltünk küldöttséget. — Ezek a látogatások fényes bizonyítékai annak, hogy a világ népei őszintén törekednek az egyenjogúságon és kölcsönösségen alapuló testvéri kapcsolatok megvalósítására, a békés építő munkára. Egymás segítői tudnak lenni és gyümölcsözte- tik azokat a lehetőségeket, amelyek a barátságból fakadnak. Szimferopolból kaptuk az ifjúsági tábor építésének gondolatát, terveit. A tábor azóta megépült és több ezer gyermeknek szerzett örömet. A Szimferopolban szerzett tapasztalatok alapján épült meg a ba- romfikombinátunk. Városunk lakosai naponta igénybe veszik az egyszerű, de praktikus és mutatós autóbuszmegállóhelyeket, ennek a tervét,' több más tervdokumentációval együtt Coventryből kaptuk. Általános iskolás gyermekeink legjobb rajzaiból kiállítási anyagot küldtünk angol testvérvárosunkba. Coventryből származik a városi makettkészítés alapgondolata, amelyek sok hasznos segítséget adnak város- fejlesztő munkánkhoz. Ezen az ünnepi napon a Testvérvárosok Világszövetsége céljainak megvalósulása érdekében is kötelességünknek érezzük felemelni tiltakozó szavunkat a vietnami háborús agresz- szió ellen. Ez és a hasonló cselekmények súlyosan veszélyeztetik a világszövetség célkitűzéseit. E helyen is javasoljuk, hogy a világszövetség is juttassa el tiltakozó szavát a világ parlamentjeihez. A testvérvárosok harmadik világnapján — április utolsó vasárnapján — Kecskemét, mint a Testvérvárosok Világ- szövetségének tagja, ünnepélyesen, az ügy cselekvő részeseként megemlékezik a nemzetközi együttműködést, a barátságot, a kölcsönös kapcsolatok építését, a világ békéjét szolgáló mozgalomról. Reile Géza Kecskemét Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke Mindig újra törekszik Kisebb-nagyobb megszakításokai gyermek kora óta forgatja a korongot Kiskunhalason Koncz József, a Kiskunság egyetlen fazekasmestere. Koncz bácsi most 65 éves, de — ahogy mondja — még csak most kezd igazán dolgozni. Az egyszerű cserépedények készítésén kívül ugyanis fokozatosan áttért a kerámia gyártására. Eleinte megelégedett a híres nádudvari és mohácsi mesterek munkáinak pontos másolásával, majd saját műhelyében kikísérletezte a rendkívül nagy ügyességet követelő úgynevezett füstös ége- tésű kerámia előállítását. Kemencéjéből többek között antik, ónémet, Pannónia és magyaros stílusú kerámiák kerülnek ki. Újabban pedig fekete színű, karcsú ívelésű, síma virágvázákat, sőt szobrokat is készít. Legutóbb például a kiskunhalasi kuruc szobor miniatűr mását formázta meg és égette ki. Koncz bácsi mindig újon töri a fejét és igyekszik sajátos szakmai módszereket kidolgoz- r "yebek között mások által még nem alkalmazott eljárással végzi kerámiáinak csiszolását. Munkája legszebb darabjait most akarja elküldeni a Népművészeti Intézetnek — véleményezésre. R. M. vártak a főispánra. Sok ezren reménykedtek abban, hogy lakásukban maradhatnak, és nem kell egy kis batyuval hontalanná lenniük. A városházát a tömeg hatalmas karéjban vette körül. Már esti sötétség volt, mígnem hét óra előtt begördült a főispán kocsija. Nyomban a kérdések özönével árasztották el, de Horváth Ödön semmi megnyugtatót nem mondhatott. Az emberek megrendült szomorúsággal távoztak és sokan már aznap este, az egész városban pedig másnap, október 25-én reggel olvashatták a kényszerkiürítési hirdetményt, amelyet a polgármester írt alá, s amelynek az lett a következménye, hogy mindössze háromszázan maradtak a városban, zömmel a pincékben meghúzódva. Az ellenforradalmi negyedszázad drámai fináléját élte. Pontosan 25 évvel előbb még csak tízesével számlálták azokat, akiknek ott kellett hagyni otthonukat, családjukat, mígnem az életüket is elvették. Negyedszázad múlva egy egész városnak kellett erre a sorsra jutnia. A hirdetmény a záradékok nélkül a következőket tartalmazta: „A Duna—Tisza közi hadműveleti kormánybiztosság a m. kir. kormány utasítása alapján elrendelte Kecskemét thj. város alábbiakban körülírt területéről a polgári lakosság átmeneti teljes kivonását. A lakossággal együtt kell hátravon- ni minden járművet, lovat és egyéb állatot, valamint a lakosságnak ezekre felrakható legfontosabb életszükségleti cikkeit. A kiürítési határvonal Izsák felől Ágasegyháza pusztán keresztül a régi makadám út egészen az új dunaföldvári betonúiba való betorkolásáig (52 km) onnan tovább haladva a dunaföldvári betonúton Kis- Kecskemét belső szakaszáig az 59. km-ig, innen a Széktó-lapos és a Szarka-tanya mellett áthaladva kunszentmiklósi maka- dámúton Orbán János törvény- széki tanácselnök szőlőjéig, itt a kereszttől a vasúton áthaladó út a Mária kápolna mögött, a Nyíri úton keresztül a Mária útig, a Mária úttól légvonalban metszve a Máriahegyet a Budai útig, ahol a Benei út kiágazik. A betonúttól a római katholikus egyház földjének belső határán át haladva a Budaihegy és Vacsihegy külső határán a ref. egyház földje mellett a Nagykőrösi útba való be- torkolással a Nyomási elemi iskoláig, innen a nagykőrösi betonúton a nagykőrösi határig. A fent körülírt határvonaltól keletre eső területek — beleértve a város egész belterületét is — kötelesek a hadműveleti kormánybiztosság által kiadott hirdetményben foglalt utasítások értelmében a teljes kiürítést azonnal megkezdeni. A határvonaltól nyugatra eső terület lakosai a további intézkedésig helyben maradhatnak. A határvonaltól délre, délkeletre és keletre eső területek — beleértve a város egész belterületét is — kötelesek a hadműveleti kormánybiztosság által kiadott hirdetményben foglalt utasítások értelmében a teljes kiürítést azonnal megkezdeni. A határvonaltól nyugatra eső terület lakosai a további intézkedésig helyben maradhatnak. A határvonaltól délre, délkeletre és keletre eső területek lakossága a legrövidebb úton tartozik elhagyni a kiürítésre kerülő területet. Bugacmonostor, Felsőmonostor, Alsómonostor, Kis-Bugac és Nagy-Bugac lakosai az Or- govány—izsáki úton Fülöpszál- láson keresztül Soltra. Köncsög, Ágasegyháza, Külső-Ballószög lakosai az Izsáki makadám úton Izsák—Szabadszálláson keresztül Apostagra. Helvécia, Törökfái, Alsó-Csa- lános. Kadafalva, Belső-Balló- szög, Matkó, Alsószéktó lakosai Kerekegyházára menő makadám úton Kerekegyházára, onnan Kunszentmiklóson keresztül Szalkszentmártonba. Városföld, Kisfái, Kohári- szentlőrinc és a város belterülete a környező településekkel együtt a kunszentmiklósi úton Kerekegyháza—Kunszentmiklós útvonalakon Szalkszentmárton- ra és Apostagra. Lakitelek, Kis-Alpár, Felső- Alpár, Árpádszállás, Alsó- és Felső-Szentkirály, Borbás lakosai a városon keresztül a kunszentmiklósi úton és a Benei úton Kerekegyháza—Kunszentmiklóson keresztül, Szalkszentmártonba és Dunavecsére mehetnek.” Október 25-én, szerdán reggeltől kezdve hat napon át az első számú gond a menekülés volt. Távoli helyekre azonban csak viszonylag kevesen mentek. Október 25-én a katonai közigazgatási kormánybiztosság lefoglalt egy autóbuszoszlopot. amely katonaságot szállított a városba. Ezzel hatszáz embert vittek Székesfehérvárra és Budapestre. Aznap déli vonattal is sok menekülő utazott el, és a parancsnokság egyéb, a városon átvonuló járműveket is igénybe vett erre a célra. A lakosság zöme azonban a várost övező tanyavilágban, legfőképpen a hetényi és a nyíri határrészben ütötte fel ideiglenes szállását. Ezekben a főként szőlős tanyákban hatalmas embertömeg zsúfolódott össze. Egy-két nap múltán — mivel semminemű harci cselekményekre nem került sor — megkezdődött a visszaszivárgás olyannyira, hogy 28-án és 29-én, szombaton és vasárnap a városban volt némi forgalom. De a tábori csendőrök éberen vigyáztak arra, hogy a város totális kiürítését kíméletlenül végrehajtsák, és akit megtaláltak a város házról házra történt átfésülése után, a legdurvább kényszerítő eszközökkel távolították el otthonából. A kiürítők hasonló módon léptek fel a város kiterjedt tanyavilágában .is, ennek teljes végrehajtásához azonban már sem erejük, sem idejük nem volt. Bar Kecskemét hosszú történelme során hasonló módon nem szenvedett és nem károsodott, a hivatalosak azonban mégsem voltak elégedettek. Az Országos Elhelyezési Kormány- biztosság 1944. októbet 25-iki értekezletén készü't jegyzőkönyv tanúsága szerint: „A teljes kiürítésre nézve eddig csak egy közeli tapasztalatunk van, nevezetesen Kecskemét kiürítésé. Innen kb. 80 ezer embert karhatalommal igyekeztek hátra szállítani. A kiürítést tegnap kezdték meg, de ma már csak kb. ezer ember menetel Duna- földvár felé, a többiek időközben szétszéledtek. Miután azonban Kecskemétet teljes értékű próbának tekinteni nem lehet, az arcvonaltól nyugatra számítva mintegy ; 20 kilométeres sáv teljes kiürítését vették tervbe, hogy a szükséges gyakorlati tapasztalatokat megszerezhessék.” Következik: Közelednek a felszabadítók.
