Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-03 / 79. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek' XX. ÉVFOLYAM. 79. SZÁM Ára 60 fillér 1965. ÁPRILIS 3. SZOMBAT A megyei tanács ünnepi ülése hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából Tegnap délelőtt a megyei tanács ünnepi ülést tartott hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. Az elnökségben többek között helyet foglaltak az évfordulóra hazánkba érkezett, s országunk, megyénk felszabadításában is részt vett szovjet vendégeink: Vahrusev Leonid Petrovics vezérőrnagy, a delegáció vezetője, valamint Szviridov Karp Vasziljevics, nyugalmazott altábornagy, Babanyin Nikolaj Andrejevics ezredes és Dunajev Szergej Illaniorovics, nyugalmazott ezredes, a Szovjetunió Hősei. A megyei tanács tagjait, s a megjelent kedves vendégeket a tanácsülést levezető elnök, Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte meleg szavakkal, majd átadta a szót Madarász Lászlónak, a megyei tanács vb elnökhelyettesének, aki ünnepi beszédet tartott. Madarász László ünnepi beszéde A megyei tanácstagok nagy (így elemmel hallgatják az ünnepi beszédet. — Tisztelt tanácsülés, kedves vendégek! — kezdte beszédét Madarász László elvtárs. — Alig 48 óra választ el bennünket annak a napnak 20. évfordulójától, melyen a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege hazánk határain túlra kergette a fasiszta hordákat. A világháború ezzel még nem ért véget. A Vörös Hadsereg katonái még sok véráldozatot hoztak, míg a fasiszta fenevadat saját barlangjában megfojtották. De Magyar- ország területén már megindulhatott az új élet. Nagyon mélyről kellett elindulnia az ország népének. Több százezer ember pusztult el a frontokon és a hátországban, a fasiszta haláltáborokban és a nyilesterror következtében. Az 1938-as nemzeti jövedelem ötszörösének megfelelő anyagi károsodás érte az országot. A húsz év alatt megtett út minden szakaszában, minden jelentős fordulójánál három tényező játszott döntő szerepet: a párt kezdeményezése és irányítása, a testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió önzetlen segítsége és a magyar dolgozó nép szorgalma, hozzáértése, bizalma a pártban és a jövőben. A kommunisták céltudatosságát és a demokratikus erők gyors megszerveződését igazolja, hogy az ország teljes felszabadulásának időpontjára már megszületett a népi demokratikus forradalom egyik legnagyobb vívmánya: a földreform, melynek során megyénkben is több mint 200 ezer hold földet osztottak szét 37 ezer volt cseléd és agrárproletár között. Ezzel végleg megdőlt ezen a vidéken is a nagybirtok fojtogató uralma, s a föld azé lett, aki megműveli. Gondolatban büszkén szorítunk kezet azokkal az elvtár- sakkal, akik már az első percekben meghallották a párt szavát, részt vállaltak a pártszervezetek létrehozásában, s a nemzeti bizottságokban, földigénylő bizottságokban, vagy az ideiglenes nemzetgyűlésben bátran és következetesen küzdöttek a nép érdekeiért. Mint Kecskemétéin Imre Gábor, Kalocsán Ruzsinkó Mihály, Baján id. Folcz Antal, Peágity Mihály, Kiskunfélegyházán Eszik István, Kiskunhalason Macskást József és szerte a megyében sokan mások. A MKP 1945. május 20-án tartott országos értekezletén elfogadott újjáépítési program alapján indult meg a gazdasági élet vérkeringése, a közlekedés helyreállítása, a szénbányászat megjavítása, s mindez egyúttal a hatalomért vívott harcnak is szerves része volt. A párt kezdeményezésére valósult meg 1946 nyarán a stabilizáció, mély lehetővé tette a tervgazdálkodásra való áttérést. A kommunista párt javaslata volt az alapja az 1947. július 11-én — a reakciós erők mesterkedései és ellenforradalmi összeesküvései ellenére — törvényerőre emelkedett hároméves tervnek. Az első hároméves tervet alig két és fél év alatt teljesítettük. Eredményeképpen az ipari termelés lényegesen túlszárnyalta az 1938-as színvonalat és a mezőgazdaság termelési színvonala is megközelítette a háború előttit. Az ezt követő első ötéves terv — az ismert hibák és nehézségek ellenére — tovább emelte hazánkat a fejlődés útján. Az Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese az ünnepi beszámolót tartja. 1954-es évben az ipar részaránya a nemzeti jövedelemnek 68,2 százalékát tette ki. Hetvenöt új ipari üzem létesült, új iparágak jöttek létre, és soha nem látott méretekben kibontakozott a kulturális forradalom. Az 1956-os ellenforradalmat kirobbantó belső és külső reakciós erők is jól tudták, hogy a népi demokrácia szíve, motorja a párt, és elsősorban a párt ellen indultak támadásba. És ismét a párt volt az az erő, mely a forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozásával, a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri segítségével kivezette népünket az ellenforradalom okozta gazdasági megpróbáltatásból és eszmei zűrzavarból. 1957 végére befejeződött a gazdasági élet konszolidációja, s az ezt követő újabb hároméves terv célkitűzéseit több vonatkozásban túlteljesítettük. Pártunk politikájának helyességét a napjainkig bekövetkezett újabb fejlődés mindennél fényesebben igazolja. Az alkotó munka és a társadalmi élet minden területén nagyarányú előrehaladás ment végbe. A második ötéves terv eddig eltelt négy esztendejének eredményeire joggal büszkék lehetünk. A felszabadulás óta élteit húsz esztendő harcainak, alkotó munkájának, nehézségeinek és eredményeinek szerves részét alkotta Bács-Kiskun megye lakosságának tevékenysége is. Sok tekintetben az átlagosnál rosszabb helyzetből indultunk. A Duna—Tisza köze közismerten az ország egyik legelhanyagoltabb és legelmaradottabb területe volt. A sivár homokterületeken szorgalmas munka mellett is csak tengette életét a parasztság, ipar alig volt az Alföldön. Az uradalmi cselédek tömeglakásaiba és a vályogból, sárból épült tanyák ablakai mögé nem világított be a kultúra fénye. Rosszak voltak az utak, a nagy községeknek is csak egy részében volt villany, és alig néhány helyen lehetett egészséges ivóvizet találni. Nem csoda, ha ezen a területen szedte áldozatait legnagyobb számban a „morbus hungaricus”, a tbc, ez a félelmetes népbetegség. A megye párt- és állami vezetése kezdettől fogva azon fáradozott, hogy ezt az elmaradottságot fokozatosan felszámolja, a lakosságnak rendszeres kereseti lehetőséget és magasabb életszínvonalat biztosítson, s új és új erőforrások feltárásával állandóan javítsa a kulturális és egészégügyi helyzetet, emelje a dolgozók életszínvonalát. Az anyagi lehetőségek növekedését és az emberről való sokoldalú gondoskodást mutatják a megyei költségvetés adatai is. Idei költségvetésünk kiadási összege csaknem négy és félszerese az 1951. évinek. Ezen (Folytatás a 3. oldalon)
