Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-22 / 94. szám
1965. április 22, es«törtök 9. oldal Mi lesz 850 köbméter fa sorsa ? Nagyvonalúság — a népgazdaság rovására V ándorhagymások Az anyagtakarékosság, a készletek ésszerű elosztása áthághatatlan törvény minden gazdasági vezető részére. Különösen fontos követelmény a tervszerűség az importanyagok beszerzésénél és elosztásánál, mert itt a lazaságok a devizaköltség emelkedését eredményezik és igen súlyos kárt okoznak a népgazdaságnak. Ismeretes, hogy az iparban feldolgozott fa nagy részét is külföldről “ásároljuk és csak erőfeszítések árán tudjuk kielégíteni a termelés évről évre növekvő igényét. Sajnálatos, hogy még mindig akadnak olyan gazdasági vezetők, akik — fittyet hányva a takarékosságra, terv- szerűségre — fölhalmoznak sok- száz köbméter fát, anélkül hogy megteremtenék a felhasználásra szükséges műszaki és egyéb feltételeket. Építkezés — a tetőn kezdve „Olyanformán fogtunk mi a parkettakészítéshez, mint az, aki a cserepezéssel akarta elkezdeni a házépítést” — hallottuk a Lajosmizsei Vas- és Fémipari Ktsz egyik dolgozójától. Mint látni fogják, a hasonlat találó. Sánta János, a ktsz elnöke múlt év őszén beutazta a fél országot és megvásárolt 850 köbméter ipari keményfát azzal a — homályos — céllal, hogy idén parkettát készítenek majd belőle. A szövetkezet azonban máig sesm tudta beszerezni a termeléshez szükséges gépeket, telephelye szűk ahhoz, hogy az anyagot, illetve a készárut elhelyezzék — a fát jelenleg is a tanácstól kölcsönzött területen tárolják — ezenkívül villa- mosenergia-hálózatuk sem bírná el az újabb gépek üzembe helyezésével járó terhelésnövekedést. Végül, de nem utolsósorban a szövetkezet idei tervében sem szerepel a parkettakészítés, és így nyilvánvalóan létszám és munkabér sem áll rendelkezésre a termelés megindításához. Nem tudja a jobb kéz... Az imént azt írtuk, hogy Sánta János elnök vásárolta a fát — elhamarkodottan. De vajon hol volt, és miért nem emelte fel a tervszerűtlen anyagvásárlás ellen a szavát a szövetkezet többi vezetője, például a főkönyvelő? Tormássy László főkönyvelő így nyilatkozott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata alkalmából: „A parkettagyártásról csak akkor értesültem, amikor a fa ideszállítása megkezdődött.” Lehetséges, hogy a szövetkezet „második embere” nem tud egy ilyen arányú kezdeményezésről? Rendes körülmények között tudnia kellene róla. A lajosmizsei ktsz esetében azonban nem beszélhetünk .,rendes körülményekről.” Hosszú hónapok óta viszálykodnak a szövetkezet vezetői. Nehéz eldönteni, ki mennyire hibás abban, hogy a dolgok idáig fajultak. De tapasztalataink a Népi Ellenőrzési Bizottság következő észrevételét támasztották alá: „Az elnök mindenben egyedül intézkedik. ..” Ellentmondásos, cseppet sem meggyőző véleményt hallottunk ezzel kapcsolatban a KISZÖV illetékeseitől. Azt elismerték, hogy Sánta János elhamarkodottan intézkedett, de szerintük közvetlen munkatársai még tovább növelték a bajt azzal, hogy nem segítették, hanem tétlenül szemlélték, vagy egyenesen gátolták a munka megindítását — csak azért, hogy ezz 1 lejárassák az elnököt. A fa értéke egyre csökken A Vas- és Fémipari Ktsz előtt jelenleg három út áll: Vagy értékesíti a 618 ezer forint értékű fát úgy ahogy van, vagy feldolgozza fríznek és így szerez rá vevőt, vagy változatlanul kitart az eredeti elgondolás mellett és megpróbálja megteremteni a gyártás feltételeit. Az első variáció látszik a legkézenfekvőbbnek. Egyrészt azért, mert a szakszerűtlenül tárolt fa értéke egyre csökken, másrészt azért, mert a bank a továbbiakban csak 18 százalékos kamat mellett hajlandó készlethitelt adni és így tovább súlyosbodik a ktsz jelenleg sem rózsás pénzügyi helyzete. Az viszont kétségtelen, hogy ez esetben a tetemes szállítási és fuvarköltség semmiképpen sem térülhet meg. Valószínűleg ezért, a KISZÖV vezetői inkább a másik két megoldás felé hajlanak. Elhatározták, hogy segítséget nyújtanak a parkettagyártó gépek beszerzéséhez, tárgyalnak a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalattal az energiahálózat fejlesztéséről és pótlólag létszám- és bérkeretet is adnak a szövetkezetnek. Ha pedig mindezt nem sikerül nyélbe ütni, akkor felfűrészeli a ktsz a fát és félkész termékként értékesíti. Így esetleg megtérül az eddig keletkezett kár. E munka megkezdését azonban pillanatnyilag gátolja az a tény, hogy a fát annak idején át sem vette szabályszerűen senki a szállítóktól és most utólag kell megállapítani, megvan-e egyáltalán a papíron szereplő mennyiség. A felelőtlenség iskolapéldáját szolgáltatta a Vas- és Fémipari Ktsz vezetősége a hatalmas mennyiségű fa megvásárlásával. Nemcsak a „nagyvonalú” elnök, hanem a többiek is, akik sokáig tétlenül szemlélték mindezt. Emellett a KISZÖV vezetőinek sem ártott volna már korábban — a mostanihoz hasonló eréllyel — fellépni a lajosmizsei ktsz-nél tapasztalható visszásságok ellen. Békés Dezső Befejezték a nyitást és a metszést a kiskunmajsai Jonatán Szakszövetkezet nagyüzemi szőlőjében. A Jonatánnak 170 hold közös szőlője és 6 hold nagyüzemi gyümölcsöse van, amelyeknek a telepítéséhez három évvel ezelőtt fogtak hozzá. Ez év tavaszán még húsz holdon telepítenek szőlőt, s így a második ötéves terv időszakára előirányzott területnek több mint a másfélszeresén létesítenek új ültetvényt. A venyigék megeredése 88—90 százalékos, tehát átlagon felülinek mondható. Az elsőnek telepített 57 holdról tavaly már mintegy 170 mázsa szőlőt szüreteltek. Az ültetvényt 40 tagú állandó brigád műveli. Közöttük jó néhányan olyanok, akik Látszatra jól elmunkált a talaj: fekete, bársonyosan fénylő, szemcséi zsírosak. A Tisza majd’ minden tavaszi áradáskor kihordta ide a termékenyítő iszapot. Az ilyen földeken teremnek a lábszámyi vastag kukoricacsövek. Hanem itt, a tiszaújfalusi Alkotmány Tsz 25 holdján most vöröshagymát duggatnak. Idősebb és fiatalabb asszonyok hangos beszélgetés közepette hajladoznak a kihúzott sorok fölött. Távolabb az „erősebb nem” néhány képviselője is megtalálható. Alacsony, zömök, javakorabeli férfi egyikük, névszerint Cs. Kiss Péter. — Tavaly ilyenkor jobban meg volt szántva a föld a hagymának — mondja. — A múlt ősszel valahogy elsiette a szövetkezet. Igaz, október közepétől folyvást esett az eső, s az bizony nem használt a talajmunkának. — honnan tudja, hogy esett, hiszen akkor már nem is volt itt? — kérdi tőle évődve az egyik asszony. — Onnan tudom, hogy Makón is esett. Az országos esőnek pedig mindegy, hogy Makó vagy Tiszaújfalu... — Péter bácsi makói? — vetem közbe. — Az volnék — feleli. — És hogyhogy itt? ... — Tudja, ez itt hagymának való föld. Ezért jöttünk ide kilencen. Pontosabban négy házaspár, rajtam és a feleségekorábban az iparban dolgoztak. A növényvédelmet áz idén teljesen gépesítik: a két Rapid- tox II-vel és a saját műhelyükben előállított, UE 28-as traktorra szerelhető szóróberendezéssel permeteznek. Ebben az évben egyebek közt 160 ezer forintért gépszínt építenek, s felújítják, továbbá kerítéssel körülveszik a központi majort. Az elkövetkező években nagyüzemi — több ezer hektoliter tárolására alkalmas — pince építésére is gondolnak, hogy saját maguk tárolhassák és kezelhessék minőségi boraikat. Ezekért egyébként, a szakszövetkezet megalakulása óta — 16 oklevelet kaptak a megyei, az országos, s nem utolsósorban a nemzetközi borversenyeken. men kívül Szabó Józseféit, Mihály Jánosék, B. Nagy Imréék, valamint egy agglegény: Kovács István. Felesben bérel' i a huszonöt holdat. A nejem óién öt holdat vállaltunk. A szövetkezet is jól jár, meg mi is . — Mennyi volt tavaly a jövedelmük? — Nem panaszkodhatunk — válaszol most a felesége. — Akkor nyolc holdat műveltünk. Száztíz mázsa hagymát termeltünk holdanként. Ez itt ne rossz termés, bár Makón gyakori a 140—150 mázsás átlag is A zöldhagyma értékesítéséből húszezer, • MÉK részére történő átadásból -pedig 28 ezer forint jutott nekünk. Persze, van ám kiadásunk is ... — Hány vándorhagymás járhat el így Makóról? — Szám szerint nem tudnám megmondani — így Cs. Kiss ~'é- ter. — De jó néhányan lehetünk. Az ország minden részébe jut belőlünk. Lie lines nép vagyunk, nem keil minket félteni. Nem sajnáljuk az erőnket, s ezért a föld — persze, csak a hagymának való —. megfizet érte. Ha eljön a kapálás ideje, egy napot sem késlekedünk. De a duggatással sem. Nos, felírhatja, hogy ez a hagymatermesztés titka. Meg még sok más. Hogy egyebet ne mondjak, sok függ attól is, milyen hőfokon, mennyi ideig párologtatjuk a dughagymát. Én 70 fokon szoktam, két héten át. Jól kiszárad, s csak a nedves földben hajt ki. És tudja, főleg szív kell ide! A termesztés minden csínjának- bínjának benne kell lenni az ember idegzetében. Az én őseim mindig csak a hagymatermesztéssel foglalkoztak. Engem az anyám a hagymaföldön hozott világra. Ezt szó szerint tessék érteni. Elmosolyodik. A munkát szerető, az abban értelmet lelő emberek önbizalmával. Amikor megkérdem, hogy hol laknak, amíg az itteni munkájuk tart, a falu felé mutat. Néhány földkunyhó látszik a falu szélén. Alig emelkednek ki a talaj felszínéből. — Maguk készítették? _— Nem. A hevesi dinnyekertészek. De ilyenkor mi lakunk bennük. Most mintha közelebb lennének a kunyhók. Egyiknek a kéményéből vékony füstcsík száll felfelé. Hatvani Dániel Csaknem 200 hóid új ültetvény Várospolitika — a kikötőben !——---------/ szegletes, hajóforma vasdo bozt hegeszt a két munkás a Sugovi- ca partján. Van több mint 10 méter hosszú a lemezekből összeállított alkotmány. Vári Árpád lakatos térdel az éledező füvön és figyelmesen néz valamit a magasan feltámasztott, tartályszerű vasépítmény alján. Egy helyen vékony folyamban ömlik a víz kifelé. — Hajó lesz ez? — Kirakodó ponton a MAHAJOSZ- nak - áll fel fél karján a hegesztő pajzzsal a munkás. — Folyik? — intek a csörgedező vízre. — Nem.. . A vízpróbát végezzük most. Ilyenkor megtöltjük a pontont, s ellenőrizzük, nincs-e lyuk valahol a burkolaton. Az a kifolyónyílás, amit lát. Máshol nincs lyuk. — Hányán dolgoznak rajta? — Négyen. Ö — odafent ± ledler Antal. Himáth József brigádvezető most bent van a központban. Vele ment Altsammer Ádám is. Mi négyen gyűrjük az ipart... Míg egy sort hallgatunk, elnézzük a Sugovica kicsit még vad színű vizét, az éledező szigetet túlfelől, megérkezik a másik két lakatos is. Jó itt kint a tavaszi napsütésben, de túl éles szél kapkodná le a fejről a kalapot, tépné a noteszlapot. Beszélgetni a kerekeden lakókocsiba térünk. Itt megszorul már a meleg. A kis ablakból a MAHAJOSZ kicsi, de dzsungel zsúfoltságé kikötőjére látunk. A hosszú, mogorva mozgó úszóműhely előtt csinos kis piros hajó ring a folyón. — A 303-as vontatóhajó — mondja rá a brigád vezető. Egy hónapja fejeztük be... Az idén csináltunk új lakást egy uszályra. Megjavítottuk a Nefelejcset és a kompot is az érsekcsanádi átkeléshez. Mohácsnak ugyancsak kompot hoztunk létre.------------! majd egy 18 méteres úszó ki rakodó elkészítése következik... Szó van egy 30—40 folyóméter hosszú uszályról is, de az még nem biztos... — Mióta ilyen nagy bedolgozója a Vas- és Fémipari Ktsz a hajózásnak? — Négy éve... Télen—nyáron kint vagyunk. — Télen is a szabadban dolgoztak? — Hogyne. Az ember ujja ki-kirepe- dezik, pedig kesztyűnk van, melegedhetünk idebent. Csak hát millimétemyi méréseket kesztyűben bajos végezni. .. Kapunk jó forró teát is. Amúgy baj nincs, mindenhogy könnyítenék a dolgunkat. Nincs elég helyünk, ez a hiba. A városi tanács is szeretné, ha innen továbbadnánk. Igaza is van: elcsúfítja pont a város legszebb részét ez a sok fekete, szürke, rozsdás vízieszköz... De hova mehetne a MAHAJOSZ, vagy mi? — És a nagy Duna mellett? — Ott biztosan lenne hely valahol, nem létezik, hogy ne akadna — szól közbe Vári Árpád. — A villany kivezetése odáig; — az a nagy probléma — jegyzi meg Altsammer Ádám. — Pedig így sehogy sincs jól. Menynyivel szebb lenne itt hajók, ócskavasak nélkül a táj. . . Ráadásul egy hají- tásnyira innen a fövenyes strand.. . Pedig valamit tenni kell. Nyaranta egyre több a vendég. Kirándulnak ide pestiek. .. Jönnek külföldiek. Meg is jegyezték tavaly: Olyan ez a tájrészlet, mint Budapesten a Margitsziget és a Duna. .. — Igen, de hozzátették, hogy ez a sziget elhanyagolt. — Parkosítsuk! — Építsenek ide is olyan szállodát, mint a Szelidi tó mellé... I— AZ EGÉSZ I 1-----------------------! varos szívesen menne társadalmi munkára, hogy a szigetet kicsinosítsuk. .. Én is jókedvvel szál'tam be, mikor a stadiont kezdtük építeni... Mindent megteszek, csakhogy szépüljön ez a város — lelkesedik Hir- náth József. Tessék elhinni, úgy szeretem. Itt r°m hagynám semmiért. — Mindezek bizonyára benne vannak a városrendezési tervekben. Maguk is látták már, nem? — Hogyne, pár éve a gyerekem az iskolából hozta a közvéleménykutató ívet például arróL hogy mit akarok inkább — fürdőt vagy stadiont?... Én a stadionra szavaztam. — Viszont megépült a fürdő — veti közbe Altsammer. A városnak az jobban hiányzott... A stadiont is csak csinálják. — Hívjanak bennünket, s mi megyünk! — csatlakozik megint Vári Árpád, aki a szűk helyiség ajtajából vesz részt a városrendezési „értekezletben”. — Nincs olyan bajai, aki ne akarná, hogy szép városunk még szebb legyen. . .---------------------is lehet. Példa erre a so k-sok helybeli és környékre való, aki máris, a csípős szélben, szeszélyes időben vágyakozva áll — sűrű csoportokat alkotva — fent a magas Sugovica-sétá- nyon. Akárhol megáll köztük az ember, ilyeneket hall. — Az a fehér négyszög, ahol bagge- rolnak. a stadion lesz. —- Ügy hallottam, oda az úton erről építenek... — Arra kintebb elég elhagyatott a sziget... — Nézd, már színesedik a Duna túl- felén a nagy erdő... Majd jönnek megint vadászni a külföldiek. — Szeretnek nálunk lenni. .. Az egyik pénzember azt mondta: adjuk ki neki a szigetet bizonyos időre. Kikövezteti érte a város minden utcáját. — Azt csak bízza ránk — dörmögi egy robosztus gépkocsivezető. — A mi szigetünk nem kiadó... Tóth István
