Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-21 / 93. szám
1965. április Sí, szerda 1 oldal A nagy munka előtt a kukoricafnldön Tapasztalatok — módszerek három szövetkezetben Megyénk három közös gazdaságába látogattunk el, hogy érdeklődjünk a legidőszerűbb mezőgazdasági feladat, a kukorica vetésének módszerei, a különböző agrotechnikai eljárások alkalmazása és a munkák megszervezése felől. Legalább húszezres tőszámmal Másfél száz holdon vetne* az idén kukoricát a kiskunfélegyházi Bem József Tsz-ben. Ebből 82 holdra az Mv—1-es hibrid, a vetésterület többi részére pedig az Mv—5-ös fajtájú silókukorica kerül. A magágy talaját az ősszel 25—32 centiméter mélyen megszántották és az elmúlt hónapban el- símítózták. A vetés előtt még tárcsázásra, utána pedig fogasolásra és símahengerezésre kerül sor. A családi művelésű kukoricatáblákon tavaly nem egyforma mennyiségű tőszámot hagytak. Ennek következtében jelentős volt a hozamok eltérése. Éppen ezért az elmúlt évi 17— 18 ezres átlag helyett az idén egységesen húszezren felüli lesz a holdankénti tőszám, amit a talaj minősége lehetővé is te íz. Az Mv—1-es hibrid fajta magjából TVD—6 vetőgéppel 8—10 kilogrammot, míg a silókukorh cáéból ennek a mennyiségnek x kétszeresét juttatják földbe. A megművelendő területen a három, 50—50 főnyi, brigádon belül családokra osztották szél. Az ápolási munkák során a háromszori sorközművelés a tsz gépeivel történik, a gazdák teendője szükség esetén egyszeri ritkítás, a cső és a szár betakarítása, s ezenkívül személyenként egy-egy napi részvéte1 a silózás munkájában. Mindezért a termés 16 százaléka a részesedésük. Kétszálas termesztés A régi és gazdag kukoricatermesztési hagyományokkal rendelkező Mélykút község egyik szövetkezeti gazdaságában, az Üj Életben, az előbbinél jóval nagyobb területen — több mint ezer holdon — kerül az idén vetőágyába az Mv—1. Termesztésére — két terme1 ő- szövetkezetnek a közelmúltban történt egyesülése folytán — nemcsak terjedelmesebb vetés- területen, de sokszorosan több hasznos tapasztalat birtokában kerülhet most sor. Az ősszel mélyen szántott talajt már megfogasolták, tárcsázták, a tavaszi szántású táblákat pedig gyűrűshengerrel nyomban lezárták. A terület kétötöd részén — az ősszel mélyítő szántással megmunkált 400 holdon — négyzetes, fészkesen trágyázott, másik 400-on pedig — első ízben, más nagyüzemi gazdaságok példája nyomán — Hungazinnal gyomtala- nított talajba vetnek. A talaj minőségétől függően a tőszám 18—22 ezer között váltakozik. A négyzetes-fészkes vetési módnál a sakktáblaszerűen sorvonalazott táblákon 70 cent1- méter sor- és tőtávolságban készített gödrökbe mintegy fél marék dúsított tőzeget vagy istállótrágyát, majd fészkenként 4—5 kukoricaszemet szórnak. Egyébként a kétszálas termesztési eljárást alkalmazzák. A brigádok közt arányosan osztották el a jobb és a gyengébb talajú parcellákat. A családi művelést végzők a megállapodás értelmében gondoskodnak a szükséges tőszámról, a két-háromszori kapálásról: kötelességük továbbá majd a tér tnés letakarítása, a szár kúp ba rakása is. A górézást a tsz fogatosai végzik. Az említeti munkák után a gazdák mindegyikének az összes termés egyötöde jár, amit az általuk művelt terület hozamából a letakarított táblán nyomban meg is kapnak. Az eddigi évek gyakorlatához képest ez megtakar rítást eredményez a munkaerő és a szállítóeszközök igénybevételét illetően. Sűrű állomány — a homokon ts Nem kevés gonddal terhelten jutottak el a vetési idény küszöbére a kiskunhalasi Vörös Október Tsz gazdái. Közös kukoricaterületük 350 holdjának egyelőre csak a felén foghatnak pár nap múlva a vetéshez. A többi táblát ugyanis talajvíz borítja, s késlelteti a tavaszi szántást. Kétszáz holdon vegyszerezést végeznek, a fennmaradó 150 holdon pedig trágyázott fészkekbe juttatják a vetőmagot. E célra már 10 vagon dúsított tőzegkorpával rendelkeznek. A jó talajerőben levő táblákon 16—18 ezer tövet hagynak meg holdanként, mivel több szövetkezeti gazda tavalyi tapasztalatai alapján ezzel a tőszámmal is „a homok jól bírja a kukoricát”. Többen 40—45 mázsa, vagy ennél több csöves termést takarítottak be, bizonyságául annak, hogy kellő táperő mellett a korábbinál sűrűbb tőállomány bővebb hozammal fizet. A vegyszerezést egyszázalékos Hungazin-oldattal végzik. Tavaly e módszer eredményességéről ugyancsak meggyőződhettek, hiszen még a háromszor kapált kukoricaföld is gyo- mosabb volt, mint az, amelyet vegyszerrel gyomtalanítottak. A fészkekbe vetett kukorica művelésénél kétszeri kézi kapálás, a vegyszerezett földeken pedik egy alkalommal ritkítás a követelmény. A betakarításkor a kukoricatörés és góréba rakás, valamint a szárvágás és kúpozás a gazdák feladata. Az előbbi művelési mód esetében holdanként tíz munkaegységei kapnak, valamint a teljes termés 20 százalékát, a vegyszerezett kukoricából pedig a csöves termés és a szár 15 százalékai „részelik” a kiskunhalasi Vörös Október Tsz gazdái. J. T. SteUpopoea MCP CM ZDAS MC Létrából a fokot... Karbantartás után E hónap elején fejezték be a Kecskeméti Gazdasági Malom évi nagy karbantartását és egyben korszerűsítését is. Több új berendezést szereltek fel, s ezzel napi 50 mázsával növelték az üzem kapacitását. A karbantartók a liszt minőségének javítása érdekében a malomipari szakemberek irányításával néhány módosítást is eszközöltek a berendezéseken. Képünkön Ziskó Jenő főmolnár az újra üzemelő malomban a daratisztító gép munkáját ellenőrzi. Sokat beszélünk manapság a takarékosságról, és teszünk is érdekében egyet-mást — csak valamivel kevesebbet. És sajnos, néha abban sincs köszönet. M ért takarékoskodni sokféleképpen lehet. Jól is, és úgy is mint népszerű vicclapunk karikatúrájának munkásai, akik kispórolták a létrából a fokokat. Vagy úgy, ahogy az £M Bács megyei Állami Építőipari Vállalat mélyépítői tették nemrégiben. A történtek lényege egészen röviden a következő: A megyei beruházási iroda szerződést kötött a vállalattal egy bizonyos csatornaszakasz megépítésére a kecskeméti Lendnvárosban. A tervben — ahogy az már lenni szokott — meg volt határozva a csatorna lejtése is: kereken 5 milliméter méterenként. Év elején az építők két jeles szakembere bejelentette a beruházónak, hogy kidolgoztak egy olyan újítást, amellyel súlyos ezreket lehet megtakarítani a népgazdaságnak. Az újítás pedig az, hogy nem 5 millimétert lejt majd a szennyvízcsatorna, hanem csak kettő és felet méterenként. így nyilván —• kevesebb földmunkára van szükség, kevesebb talajvizet kell elszivattyúzni a süllyesztés során. stb. A beruházási iroda ezt a kérdést tette fel magának és az erre illetékes szakembereknek: Odáig rendben van a dolog, hogy megtakarítják a költség egy részét, de vajon az eredetileg tervezettel egyenlő értékű lesz-e a kisebb lejtésű csatorna? Az egybehangzó válaszok szerint: nem. Nem, mert a kisebb lejtésű csatornát sűrűbben kell tisztítani és amit nyernék a réven, azt elvesztik a vámon. Annyi baj legyen — mondhatja most tisztelt olvasónk — az újítást benyújtották, de nem fogadták el. Ilyesmi előfordult már nemegyszer. Legfeljebb ráfizetik a dologra a szakemberek a tervük kidolgozására fordított energiát. Igen ám, csakhogy az építők el is készítettek egy jókora csatornaszakaszt — már a saját elképzelésük szerint. Mielőtt a beruházót megkérdezték? Igen, mielőtt a beruházót megkérdezték. És hogy az ügy szép kerek legyen mint a perec, nem is jól építették meg. A csatorna hol lejt, hol nem, használhatóvá csak némi javítgatások után válik. Szóval a takarékosság jó, a takarékosság kívánatos, de nem mindegy hogyan fogunk hozzá. Mert, ha kispóroljuk a létrából a fokot, a csatornából a lejtést, i akkor körülbelül olyan sebes- tséggel haladunk majd előre mint az „újított” csőben a lé most. B. D. fisszcny a határban Exersxűx lakosú, meglehetősen szétszórt település a kiskunhalasi járáshoz tartozó Pirtó. S ha a község központjának a tanácsházát tekintjük, innen a valóságos egy kilométernyi távolságnál is mesz- szebbnek tűnik Eke Istvánék szerény kis háza. Homokbuckás tanyavilág. Az udvaron kiteregetett, frissen mosott ágynemű arról árulkodik, korán kelhetett a ház asszonya. Dél sincs még, s az udvar is elnéptelenedett. Csak a kötelességtudó házőrző csahol barátságtalanul. Nem szereti az idegent. — Nincs senki otthon, amarra metszik a szőlőt — igazít útba egy ifjú legény, aki a közeli szántóföldről figyelt fel a kutyaugatásra. Röviddel később a jókora szőlőtábla szélén parkírozó gépkocsinkba telepedve mert csípősen fúj a szél — ismerkedünk, beszélgetünk Eke Istvánnéval. A pirtói nyolc asszonytanácstag egyikével. — Ott az uram, meg a menyecske lányom — mutat a szőlősorokban hajladozó hozzátartozóira. — A tszcs-nk új telepítése ... — Beszélgetésért nem fizetnek, nem baj, ha zavarom? — kérdezem. — Szó se róla! Én már elvégeztem ma a nagymosást és ennyi pihenést megérdem- lek. Nem igaz? Különben is, a gondolat- csere mindig hasznos... — feleli mosolyogva. Szinte kislányos termetű, közvetlen, barátkozó természetű asszony. Hamarosan megtudom, hogy közéleti ember tulajdonképpen gyermekei révén lett, hiszen a társadalmi tevékenykedést a szülői munka- közösségben kezdte. Nemcsak a három sajátja, hanem általában a gyerekek iránti szeretetből, felelősségérzetből. Negyedik osztályos kisebbik lánya most is a munka- közösséghez köti, amelynek négy év óta elnöke. — A kisfiam 18 éves. Kitanulta a villanyszerelő szakmát és azután önként bevonult katonának. Hogy utána nyugodtan tanulhasson. Technikus szeretne lenni, de lehet, hogy még az egyetemet is elvégzi. Mindig szorgalmas, jó tanuló volt... A tanulásvágy, úgy látszik családi tulajdonság Ekééknél — állapítom meg magamban, amikor megtudom, hogy beszélgető partnerem tavaly a hetedik—nyolcadik osztályból tette le a vizsgát eredményesen. — A helyi nőtanács, a szülőd munkaközösség elnöke, kézimunka és főzőtanfolyam vezetője és tanácstag is egyúttal. Nem sok ez egy kicsit a társadalmi munkával járó funkciókból? ' . — Az ifjúságvédelmi állandó bizottságnak is tagja vagyok ... Igaz, hogy összetartoznak ezek a tisztségek, de azért olykor valóban sok egy kicsit. A múltkor mérges is voltam, amikor a nőtanács járási titkára azt adta feladatul, hogy írjuk össze, hol szorulnak javításra az utak. Az öcsém azomban, aki párttitkár a községben, „helyreigazított”.. Azt mondta: . az asszonyoknak jó szemük van, mindent észrevesznek és ezzel is sokat segíthetnek. Mi* mondhattam erre?... — tárja szét a karját mosolyogva. Eke István és menyecske lánya éppen most értek a szőlősorok végére. Bevégezték a miattunk félben maradt sort is. S miközben Ekéné néhány másodpercre őket figyeli, gondolatban bejárhatta az egész választási körzetét. Mert így szél: — Eléggé sivár a táj még, nagyok a tár volságok. Buckás... Nem nagy módú, de nagyon becsületes emberek az én választóim. Jól ismerem őket, gondjaikat, iparkodom érdekeiket jól képviselni és amiben lehet, személyesen is segíteni. De valahogy úgy érzem, hogy a nőtanácsban több a szavazati jogom, mint a tanácsnál... Mert a tanácsülésen nemegyszer ezekkel a szavakkal vezetik be az előterjesztést: Ezt meg kell szavazni... Nagyon hálás a lakosság, hogy idestova fél éve lelkiismeretes házi-betegápolónőt kapott községünk. Az injekciózásra, kezelésre szoruló betegeinket nem kell már Soltvadkertre szállítanunk. De bővíteni kellene az egészségházunkat, vagy újat építeni. Régóta be van tervezve, valamiért azonban mindig el- odázódik. Pedig a terve 25 ezer forintba ni. S miközben a dűlő út pora vastagon sincs községeinknek, bölcsőde is jó lenne, az utakat szüntelenül társadalmi munkával toldozhatjuk, de a végrehajtó bizottságunk inkább a tanácsháza előtti kertben levő kút bővítését szorgalmazza, ami 190 ezer forintba kerül. Kell a víz is, de még jó ideig megtenné a régi hidrofor. Ne értsen félre, szeretjük mi a végrehajtó bizottság elnökét és titkárát, de úgy érzem, nem mindig veszik figyelembe a mi javaslatainkat. Vagy talán az a baj. hogy nem elég gazdag a szókincsünk, nem tudjuk elgondolásainkat elég határozottan kifejezni. .. Elhallgat. Esxrevessem, hogy többször is kipillant a most három szőlősort fogó, egyre távolodó övéire. Nem szeretném feltartani. S miközben a dűlő út pora vastagon gomolyog mögöttünk, jó érzéssel könyvelem el: egy okos, kedves ismerőssel lettem gazdagabb, jPemy Irén
