Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

Az ital - és az iskola „Fanyűvő" a tanyán Aki hónapokig hallgatott Pedagógus az iíjúságvédelemről Állok az öreg iskola boltíves bejárata előtt, a csöndbe me­redő kaktuszok, a kiszáradt vi­zestartály társaságában. Az aj­tó mögött szótagolva olvasó el­sős kislány cérnavékony hang­ja rezeg, időnként hosszabb csend, majd folytatja. Négy osztály van együtt a tanterem­ben. Nem zavarom a pedagó­gust, megvárom amíg vége lesz az órának. Közben aka­ratlanul is a benti hangokra figyelek. Hosszabb idő telik el, amíg kinyílik, az ajtó és kilép a ta­nító néni: — Bemutatkozunk egymás­nak, aztán az épület másik fe­lében levő szolgálati lakásba tessékel. Könyvek, könyvek és petróleumlámpa. A szünetet élvező gyerekek lármája behal­latszik az udvarról, a vékony hangok közé csak néha vegyül a kövesúton elfutó dömperek, teherautók, zetorok zaja. Cs. J.-né húsz éve tanít ebben az ivásban a férfinak, s ilyenkor az orgonasípszerűén egymás után következő öt-, hatéves csöppségek teljesen ki vannak szolgáltatva a mámoros fel­nőtteknek, a dühöngő szülők­nek. — Legtöbbnek a gyereke idejár hozzám. Első pillantás­ra észre lehet venni rajtuk a rendezetlen családi élet nyo­mait. Tanulni odahaza nem tudnak, de némelyik már szel­lemi gyengeséggel születik — szintén az alkohol miatt. Itt van például B. L., aki városba jár be dolgozni. Feleségét már nyomorékká verte, ha berúg, mindent összetör. M. J. tizen­hatéves lánya még mindig csak az általános iskola ne­ezeknek az embereknek a szépre, jóra való intés sem­mit sem ér. A rendőrség csa­ládi ügyekbe nem avatkozik. Az apró tanyák borgözös „fa- nyűvői” bántódás nélkül tör­hetnek, zúzhatnak, s a meg­rémült gyerekeket szétzavar­ják a szőlők között. A kibon­takozó, a világ dolgai, jelen­ségei után tapogatózó gyer­meki lélek sokszorosan érzé­keny, s talán egész életében hordja az égő lelki sebeket. — Van egy kis tanítványom — folytatja a tanító néni. Ami­kor feljött az iskolába, hó­napokig nem tudtuk szóra bír­ni. Képeket, rajzokat muto­gattam neki s az egyiknél fel­kiáltott: — Kakas! — Azóta iskolában. Ismeri a gyerekek szüleit, s közülük nem egynek ő vezetgette a kezét az első betűk kacskaringóin. Most ta­nácstag, a gyermek- és ifjú­ságvédelmi bizottság elnöke. — A háromféle munka na­gyon jól kiegészíti egymást — kezdi, amikor rátérünk a be­szélgetés lényegére, arra, hogy milyen feladatai vannak egy ilyen kis községben a gyer­mekvédelemnek. — A család- látogatások alkalmával, akár mint pedagógus, akár, mint tanácstag, vagy ifjúságvédel­mi minőségben járok kint, egyaránt gyűjthetek tapaszta­latokat, adhatok tanácsokat, se­gíthetek. Sajnos, ez egyáltalán nem olyan könnyű, mint gon­dolná. Itt különösen sok és ne­héz feladata van a gyermek- védelmi bizottságnak. Legsaj­nálatosabb, hogy a felnőttek­től, nemritkán éppen a szü­lőktől kell megvédeni a kis­korúakat. Nem kesergés ez, hanem a problémák őszinte feltárása. A tanító néni számtalan család,ot tud említeni, ahol legnagyobb hatalma a részeges apának van, aki, ha felönt a garatra, világgá kergeti az amúgy is gyenge idegzetű, rémült gyere­keket, a tehetetlenségében sí­ró asszonyt. Van azonban olyan is, ahol maga az asz- szony, a feleség méltó társa az gyedik osztályáig jutott el. A másik család, H. I.-ék hatodi­kos kisfia szilveszterkor a kocsmába tört be. Az apa és az anya állandóan isznak, a családdal nem törődnek, a gye­rekek éppen ezért télen nem járnak iskolába: se ruhát, se cipőt nem vesznek nekik — sorolja a tanítónő a valóban szomorú eseteket, s mikor be­lefárad, szinte önmagától kér­dezve széttárja a karját: — mit lehet itt csinálni, hogy kellene segíteni? Erre a kérdésre valóban nehéz felelni. Nem olyan egy­szerű a válaszadás. Sokkal ko­molyabban kellene venni az alkoholizmus elleni harcot a társadalom minden tagjának, rétegének, mert — mint ahogy a fenti történetek is mutatják — rengeteg ember életét mér­gezi meg a bor, a mértéktelen italozás. Sajnos, legtöbb eset­ben a gyerekek, a kiskorúak sinylik meg a felnőttek zül- löttségét. Mit tehet itt a gyer­mekvédelmi bizottság, hiszen már feloldódott benne a féle­lemérzet. De van olyan gye­rek, aki ötödször járja az el­sőt. Ő is az italozás áldozata. Elbúcsúzás után még egy ideig barangolok a házak kö­zött. A kis ablakok titokzato­san lefüggönyözve eltakarják előlem a családi otthonokat. Amíg a nyárfákkal kerítéssze- rűen szegélyezett úton hala­dok, azon gondolkodom, min­dent megteszünk-e, hogy a „szellem napvilága” teljes fénnyel ragyogjon szerte a kis falvakban, s a tanyavilágban? Gál Sándor A pedagógussal folytatott beszél­getés ha nem is új. de a legtöbb gondot, bajt okozó oldaláról tárja fel az italozás káros következmé­nyeit. S az, hogy milyen módon kiizdjünk ellene — nemcsak egyet­len falusi pedagógus, közéleti em­ber, józan életű szülő problémája. Éppen ezért úgy határoztunk, hogy e cikket gondolatébresztőnek szán­va, megkérjük rovatunk olvasóit: írják meg véleményüket, tapaszta­lataikat, de legfőbbképpen javas­lataikat az alkoholizmus elleni küz­delem módszereire vonatkozóan. Miért hasznos? MÁR az első kora tavaszi napo­kon megjelent a piacon a paraj, a fejessaláta, de kapható az ősszel ellett kelkáposzta is. Az úgyneve­zett leveles zöldség- és főzelékfé­lék elsősorban azért értékesek, Á fürdőszoba nem lomtár Városban, falun egyaránt gyor­san szaporodnak a komfortos, te­hát fürdőszobával is rendelkező lakások. A megyeszékhely jelen­legi lakosságának például egyne­gyede él felszabadulás óta épüli házakban, bérházi lakásokban, aho. a fürdőszoba sem hiányzik. Mégis nem egy esetben tapasztalható, hogy azt rendeltetésétől eltérő cé­lokra használják, vagy amolyan házi raktár-lomtár szerepet töli be. Az is gyakran előfordul, hogy az egész lakás ragyog a tisztaság­tól, — viszont a fürdőszoba sajná­latos módon elhanyagolt. A fürdés fontosságáról nem kell bővebben szólni. Jól tudjuk, hogy a tisztaság nemcsak kellemes, friss közérzetet biztosít, hanem a kulturált, egészséges életmód egyik fontos tartozéka. Ám otthonunk is csak akkor nyújthatja a kultu­rált lakás képét és örömeit — ha a többi helyiséghez hasonlóan vi­gyázunk fürdőszobánk rendjére is. Ügyeljünk tehát tisztaságára é:- próbáljuk meg —• akárcsak a la kószobát — csinosítani. A laka; ban — így a fürdőszobában is - ma az élénk, vidám színek do mmálnak. Igaz, nálunk még kéve! helyen használnak színes vág mintás csempét, de tarka frottír- törülközőkkel, színes szivacsokkal, szappan- és fogkefetartókkal élén­kíthetjük fürdőszobánk fehér alap­színét. Nagyon mutatósak és hasz­nosak a kád elé helyezhető gumi vagy habszivacs szőnyegek. Újab­ban divatba jöttek a patikák pol­cain látható színes kristályüvegek is, csakhogy gyógyszer helyett most fürdősót rejt a belsejük. Ál­talában nagyon hangulatos egy polcot vagy falba mélyedő pár­kányrészt megrakni illatszeres üvegekkel, arckrémes tégelyekkel. A kisméretű fürdőszobákban a fürdőkád fölé- került a zuhanyozó. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy használat után úszik az egész für­dőszoba. A képen látható mű­anyag lap segítségével azonban gá­tat vethetünk az „áradatnak”. Akár házilag is felszerelhető, zu­hanyozás után pedig vissza lehet hajtani a fal mellé. mert a levelükben a napfény ha­tására a víz, ásványi sók stb. köz­reműködésével a hasznos vegyüle- tek jönnek létre. A zöld parajban, salátalevélben, sóskában a leg­szembetűnőbb vegyület a levélzöld, a klorofill, valamint a sárga színű karotin. Itt fordulnak elő az élet- fontosságú Ovitamin, ásványi anyagok, az enzimek és az úgy­nevezett növekedési anyagok. Az utóbbi kettő hatása csak a zöld­ség és gyümölcs nyers fogyasztá­sa után várható. Ezért a friss sa­látát inkább ecetesen fogyasszuk, mert így teljesebb értékű, mint főzelék formájában. A GYÖKEREK — a petrezselyem, sárgarépa, torma —, a gumók, a burgonya, a nálunk étkezésre nem használt csicsóka, a hagymák, a vörös- és újhagyma — vitaminok­ban és ásványi anyagokban igen gazdagok. Bár a petrezselyemgyö­kér csak mérsékelten, a sárgaré­pa pedig csak alig tartalmaz C-vi- tamint, mégis ezek a leglényege­sebb C-vitamin-forrásaink. Kevesen gondolnak arra, hogy mindaddig, amíg a burgonya földrészünkön el nem terjedt, s néptáplálkozási cikké nem vált, áldozatok tízezreit szedte a skorbut. Napi 30 dkg bur­gonya fogyasztása biztosítja egy felnőtt napi C-vitaminszükségleté- nek felét. Vitaminhoz juthatunk a gyorsfagyasztott paradicsom, zöld­paprika fogyasztásával. Ez sűrített vagy savanyított állapotban is igen értékes. A KÁPOSZTAFÉLÉK és a kara­lábé szintén értékes C-vitamin-for- rás. Rozsdamentes eszközzel gya­lulva, reszelve önálló vagy vegyes saláták készítésével jelentős vita­minmennyiséghez juthatunk. Az ilyen saláta — például a sárgaré­pa, torma, ecettel ízesítve — kitű­nő hideg vacsora mellé is. Ez utób­bi zöldségfélék már annyira érté­kesek a kora tavaszi időszakban — amikor a fertőző betegség- -k el­len minden vitaminforrást csata­sorba kell állítani —, hogy ,/mte gyógyhatású ételként alkalmazzuk a családi étkezésekben. Dr. Lindner Károly Harmincezer asszonyt várnak Megyénkben évente millió­kat költenek a lakosság egész­ségügyi ellátására. Bővülnek a kórházak, új rendelőintézete­ket kapnak a falvak, s állan­dóan korszerűsítik az egészég- ügyi intézmények felszerelését. A rákos megbetegedések elle­ni küzdelem tekintetében is eredményesek voltak az elmúlt évek. A szűrőállomások egész hálózata épült ki, s a legki­sebb falvakba is eljutnak az onkológiai intézetek egészség­őrei. A megyei rendelőintézet­ben egy év alatt például 9500-an vettek részt szűrő- vizsgálaton, a megyében pedig 31 személyről készí­tettek diagnózist. A megelőzést illetően is megtört a közömbösség. Bizo­nyítja ezt az is, hogy a köz­ségekben, üzemekben, terme­lőszövetkezetekben megtartott egészségügyi előadásokon több százan vesznek részt. Az onkológiai állomások or­vosainak kutatásai, megfigye­lései szerint — a kecskeméti onkológiai gondozó szakorvos­gárdája 14 éve gyűjti ezekhez a szükséges adatokat — a rákos megbetegedések gyógyíthatók, amennyiben azzal időben fordulnak szakorvoshoz. sokan a betegség végső stá­diumában keresik fel a szak­rendelő-intézeteket. Ezzel szemben szükséges és kívána­tos volna, hogy minden har­minc éven felüli nő — termé­szetesen férfi is — önként és legalább évenként egyszer részt venne a szűrővizsgálato­kon. A gondozó által „kiszűrt”, korai stádiumban levő betege­ket soron kívül, azonnal felve­szik a megyei, illetve a buda­pesti vagy a szegedi, rádium­mal felszerelt intézetekbe. A betegség korai megállapítása céljából a múlt év őszétől a megyében is működik onko- citológiai állomás. A megbetegedés elleni küz­delem természetesen nemcsak az orvosokon, a korszerűen felszerelt egészégügyi intézmé­nyek kitűnő ellátottságán mú­lik, hanem azon is, hogy a lakosság mindezeket időben, a betegség korai szakaszában ve­gye igénybe. Sokan idézés nélkül is fel­keresik az onkológiai gon­dozót, mások pedig idé­zésre sem jelennek meg a vizsgálatokon. Pedig a több tízezer ember ki­értesítése nemcsak sok költség­gel, de tetemes adminisztrá­ciós munkával is jár. Mindeze­ket nélkülözni lehetne, ha többek példájára, idézés nélkül keresné fel :az intézetet a többi között az a 30 ezer, Kecskeméten és környékén élő asszony, aki elérte vagy túlhaladta a 30 éves kort, s így saját érdekében célszerű lenne a szűrővizsgálatokon megjelennie. Óvodás kislányok ruhái Az óvodás kislányok ruhái­nál elsősorban is tekintetbe kell venni a testtartást. Ebben a korban (3—5 év) a lábak még rövidek, a has előreóll, a nyak rövid, a váll keskeny, a test hátradőlt jellegű. Az öltözte­tésnél figyelembe kell venni a gyermek mozgásigényét. A megfelelő testi és szellemi fej­lődés egyik feltétele a gyer­mek szabad mozgásának biz­tosítása. A kislányokat legjobban a trapézruha öltözteti, amely a válltól lefelé könnyedén bő­vül, elrejti a gyermek kidom­borodó pocakját, a jó mozgást is biztosítja. Előnyös, csinos viselet még a kötény ruha. Ugyancsak tra­péz szabással, vagy egyenes fel­sőrésszel, kissé hosszított de­rékkal. Húzással, hólozással bővített szoknyarésszel. A gyermeket változatosan öltöz­tetjük, ha a kötényruha alá blúzt, pulóvert adunk. A blúz nem csúszik ki, mint a kan­táros szoknyából, ebben a kor­ban a gyermek dereka egye­nes, a szoknyát nem tartja meg. A trapéz vonalú kötény­kék is csinosan öltöztetik a kislányokat, nyáron ugyan­olyan anyagból készült kis bugyival, melyet napozónak is használhatnak. Nagyobb, 5—6 éves kislányo­kat, hosszított derekú ruhák­ba öltöztessünk. Ebben az idő­ben a gyermek alakja már nyúlánkabb lesz, a váll szé­lesedik, s bár a derék kerü­lete nem változik, mégis kar­csúbb az összhatás. A hosszí­tott derekú ruhaformák igen előnyösek, kényelmesek, nem szorítják a testet, öv nélkül viselhetők. A derékvonalat karcsúsító varrással hangsú­lyozzuk. Ez a ruhaforma még azért is praktikus, mert a nö­vekedéssel a derékvonal nem tolódik el, hanem a helyére kerül, s csak a ruha alját kell leengedni. Tavasszal a kislányok ruhái vékony szövetből, barchentből, nyáron kartonból, klókéból, alperiból, zefírből és pamut- pikéből készülhetnek. Ügyeljünk arra, hogy a gyermek ruháira szánt anya­gok összhangban elgyenek a gyermek derűs, vidám termé­szetével. Ha az anyag mintás, gok összhangban légyénél* a nagymintás anyag kisméretű gyermekruhára alkalmatlan, ízléstelen. A színeket úgy vá­lasszuk, hogy azok hangsú­lyozzák a gyermek üdeségét szépségét. Schiffer Klára, Ruházati Mintatervező V.

Next

/
Thumbnails
Contents