Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-14 / 88. szám

jBeszélnek as elsárgult papírok Kétféle gondoskodás jelenlegi szociális otthon). Itt már 145 szegényt tartottak nyil­ván, de ebből is még mindig csak 21 volt az intézetben el­helyezett, a többi csak kenyér­juttatásban részesült. A gondo­zottak 36 centiliter levest, 36 centiliter sűrű főzeléket és meg­határozott napokon 10,5 dkg főtt marhahúst kaptak. Az új Szegényápoló Intézet még keve­sebb szegény befogadására ren­dezkedett be, mert egy 1932. évi levéltári adatban ez áll. „Az ápoltak részére eddig két szoba állott rendelkezésre, az egyi­ket tel'esen férfiak, a másikat fér­fiak—nők vegyesen lakták.” Az ápoltak néha adakozás folytán kalácsot is kaptak. Er­ről a 72 éves Gulyás Róza ápolt nagy örömmel így emlékezik meg: „ma kalácskát is kaptunk”! Így volt ez a múltban. S ma? A 32 ezres lélekszámú vidéki városban megoldódott a leghosszabb időn át kísértő gond: a foglalkoztatottság. Mint- egy ötezer tagot számlálnak a városhatárban működő termelő- szövetkezetek, a tanácsi, tárca- és szövetkezeti iparban dolgo­zók száma pedig meghaladja az ötezret. S nemcsak a férfiak jutottak állandó, biztos kereseti forráshoz, hanem a nők ezrei is. Az úgynevezett putrikat, sár­kunyhókat a város túlnyomó­részben felszámolta. Az eddig ott lakók részére egészséges la­kóházakat építettek. ... és a mostani étlap Nézzük meg, hogyan alakult az elhagyatott, család és gon­dozó nélküli emberek helyzete a felszabadulás után. Ma a szo­ciális 'otthon 14 lakószobával, 3 fürdőszobával, 2 ebédlővel, egy elkülönítővei és korszerű kony­hával rendelkezik. A gondozot­tak létszáma 115 fő. Ma egy fő­re eső havi kiadás 1135 forint. Azt is elmondhatjuk, hogy ugyanilyen fejlődést mutat a gondozottak étkeztetése is. Né­hány napi átlagos étrend: hét­főn: reggeli tej, tejeskávé, cit­romos tea, barackíz; ebéd: sár­gaborsó leves, túrós tészta, va­csora: burgonya, sült szalonna, citromos tea. Kedd: reggeli tej, kávé, citromos tea, sajt; ebéd: húsleves griznokedli, burgonya­püré, rántott csirke; vacsora: sajt, kompót, citromos tea, tej. Szerda: reggeli tej, citromos tea, vaj, zsemle; ebéd: tejfeles tojásos leves, mákos hajtott; vacsora: tökfőzelék, főtt kol­bász, citromos tea, tej. Csütör­tök: reggeli tej, kávé, citromos tea meggyíz; ebéd: raguleves, nokedli, csirkepörkölt, savanyú paprika; vacsora tejbedara, kakaó, citromos tea. Az étlapon szereplő ételek íz­letesek, táplálóák és változato­sak. A gondozott személyek nagy megbecsülést élveznek, s elmondhatjuk, semmi nyoma nem maradt már a hajdani „szegényház” rossz emlékeinek. Szabó Sándor levéltáros Ha visszalapozgatunk a le­tűnt időket rejtő régi iratokba, nagyon szomorú adatokat talá­lunk a kiskunfélegyházi szegé­nyek házára vonatkozólag. A szegények száma a XVIII. szá­zadban, de még a későbbi idők­ben is elég nagy lehetett, mert a városnak koldusbírót is kel­lett tartania, hogy valamilyen rendet tartson a koldusok tábo­rában. A koldusbíró fontos ssemély Hogy mennyire nem törődött a város a szegények sorsával, az kitűnik abból is, hogy a sze­gényházban levő gondozottak egész heti élelme köleskásale- ves, vagy tarhonyaleves volt Ezzel szemben a gondnok, aki­nek a fizetése havonta csak 15 forint volt, gazdagodott, házat, földet vásárolt. Végre a város a házankénti koldulás megszüntetésére ispo- ,tály felállítását határozta eL A felettes hatóságtól az engedélyt 1830-ban meg is kapta. A Ta­nács Széke az engedélyt ezek­kel a szavakkal köszönte meg: „Eö. Császári Kir. Herczegségének a helyben leendő Ispotály felépítése megengedése eránt költ kegyes Re- solutioját (engedelmét), minek rend­iében minekutánna annak sietős felépítését a naponként szaporodó népesedés öregbítése az ügyefogyot- tak sanyarú sorsának könnyebbité- sére nézve méltán megkívánná, a szükséges matériálék már különben is meg szerezve lévén annak még a Nyári munka ideje előtt való felállítása ezennel elrendeltetik Gondoskodás az elesettekről és. betegekről intézményesen 1830-tól történik, de azért az intézeten kívül még szép szám­mal maradt olyan, aki segítség­re szorult. A Szegényápoló In­tézet nem volt nagy befogadó- képességű, éppen ezért a város már csak akkor vette fél a tel­jesen magára maradt nincste­len beteget, amikor már ágy­nak esett. 36 centiliter leves Az intézetet a város nem bő­vítette, a szegények száma pe­dig egyre csak nőtt. A város főutcáján levő Szegényápoló In­tézetet a város 1891-ben meg­szüntette. Üj Szegényápoló In­tézet céljára már 1889-ben meg­vette az Ihász-féle malmot (a Készül a bekötőút Közelebb kerül a városhoz a lászlófalvi Kossuth Termelőszövetkezet Állami erőből és társadalmi összefogással készül a lászlófal­vi Kossuth Termelőszövetke­zet új bekötőútja. Az útépítés kezdetét jelző földmunkák el­végzését a termelőszövetkezet tagjai is segítették. így, a Köz­úti Üzemi Vállalat még a múlt évben 3600 méteren elkészült az át alapozásával. A közel öt ki­lométer hosszú, négy méter szé­les bekötőút alapozásának utol­só szakaszáról készült képünk. Körülbelül április utolsó hetére már járható lesz az út, s május végén megkapja a záróréteget is. A közel 3 millió 200 ezer forin­tos beruházáson eddig megköze­lítőleg kétmillió forint értékű munkát végeztek el. Az új út elkészültével egy közös gazdaság ismét „közelebb kerül” majd a faluhoz, városhoz, gyorsabbá, könnyebbé válik majd a szállí­tás, a közlekedés. A koldusbíró fontos szemé­lyéről tanúskodik az 1884. év­ben kelt 425. számú polgár mes­teri irat is, mély Agócs János plébánosnak a koldusbíró fize­tésemelés iránti kérelmére írt ajánló sorait tartalmazza. Ami szóról szóra így hangzik: Babos Mihály rendben tartja az ítemplomi koldusokat és aránylag több dolga van, mint az újtemplo­mi koldusbírónak, ugyanannyi fi­zetés élvezetére méltó.”­A szegények nagyobb ünne­pek alkalmával a templomok bejáratát két hosszú sorban tel­jesen ellepték. Ilyen alkalmak­kor nyolcvan-száz személy is üldögélt a templom körül. A koldusbíró ezeknek a rendben tartásához kellett, hogy min­denki a helyén üljön, más azt el ne foglalhassa, és hogy az utcákban ne kolduljanak. Hogy ilyen rendszabályhoz kellett fo­lyamodni, annak — az általános nyomor mellett — a város ve­zetőinek nemtörődömsége volt az oka, mert az elesettekről in­tézményesen nem gondoskodtak, a dolgozni bírók részére mun­kaalkalmat nem teremtettek. Az emberpiacon napokig is el­álldogálhatták a szerencsétle­nek, míg véletlen folytán heten­ként egyszer, vagy kétszer va­lamilyen napszámosmunkára felfogadták őket. /€ főosztályvezető ** így szólt az áj titkárnőhöz: — Rövid beszélgeté­sünkből is látom, jól fogunk együtt működ­ni. Mindig ilyen értel­mes, kitűnő munkaerő­re vágytam. Fél óra múlva csenget a telefon és Ilonka, az új titkárnő így szól a beszélőhöz: — Hogyne kérem, a főosztályvezető elvtárs itt van. Kapcsolom. Alig telt el egy perc, a főosztály vezető be­csengette a titkárnőjét. — Mondja kérem, miért kapcsolta be azt a Komoróczit? — Kérem, ez a szín­tiszta igazság. Megkér­dezte, hogy a főosztály­AKI NEM TUD HAZUDNI vezető itt van-e? Csak nem hazudhatok! Whél felé egy kelle- metlen látogató előtt nyitotta ki a főnö­ki ajtót. Ez már sok volt a főosztályvezető­nek: — Nézze, Ilonka! Én nem érek rá mindig és mindenkinek. Mondja azt, hogy majd megné­zem; itt van-e? Érti? És ha én akarok vala­kivel beszélni, csak ak­kor mondja azt, hogy itt vagyok. Próbáljon meg néha hazudni! Saj­nos, előfordul, hogy szükség van rá. Kettőkor a miniszté­riumból telefonáltak sürgős ügyben. Ilonka igy szólt a beszélőhöz. — Rögtön megkérde­zem a főosztályvezető elvtárstól, hogy önnek itt van-e? Amikor a főosztály- vezető megtudta, hogy Csemcsei kereste, a hi­vatal legfőbb revizora, rászólt Ilonkára: — Neki persze, hogy itt vagyok! fLWire azonban a tit- M kárnő visszajött a telefonhoz, már nem volt senki a vonalban. Az illető dühösen le­csapta a kagylót. Ilonka jelentette, mi­re a főnök kioktatta: — Ha ez a Csemcsei a minisztériumból jön, azonnal beengedni! És másnak nem vagyok itt! Megértette?! Wtár perccel később ■* Ilonka leszaladt a büfébe egy duplát in­ni. Ezalatt a hivatalse­géd „helyettesítette”. Ö vette fel a kagylót, ami­kor csengett a telefon. A minisztériumból te­lefonáltak. Közölték, hogy Csemcsei helyett a főnöke, maga Ko­vásznál fog elmenni. Ilonka visszajött és a hivatalsegéd jelentette: — Telefonáltak, hogy valami Kovásznál fog idejönni. — Hiába jön! Úgy sem engedhetem be — jegyezte meg a titkárnő. így is történt. Ami­kor Kovásznál megér­kezett, sajnálkozva mondta: — Sajnos, a főosztály­vezető elvtárshoz nem lehet bemenni, mert fontos értekezletet tart, jelentést ír, ezenkívül beteg és házon kívül van. A főosztályvezető csak az ajtó be­csapódásának zajára fi­gyelt fel. Kijött és meg­kérdezte: — Ki volt itt? — Valami Kovásznál Diplomatikusan elküld­tem. Tessék nyugodt lenni. Már tudok ha­zudni ... Palásti László Rejtett tartalék JÓ DOLOG a tanácstagi csa­ládlátogatás. Tapasztalatból tu­dom. Hiszen ezek a baráti esz­mecserék nagyszerű alkalmak arra, hogy meghányjuk-vessük a közösség gondjait, célkitűzé­seit. Mint a minap is. Miután az egyik tsz-gazda választóm jólesön emlegette, hogy a legutóbbi zárszámadás­kor néhány fillérrel többet ért a munkaegység, mint amennyit terveztek, s hogy végre három évre visszamenőleg kifizették a földjáradékot is, hirtelen nekem szegezte a kérdést: — Sok új szót tanultam meg, amióta a tsz-ben vagyok. De most azt magyarázza meg ne­kem, Szalay elvtárs, mi is az a „rejtett tartalék”? Brigádveze­tőnk mondta az egyik megbe­szélésen, hogy „minden rejtett tartalékot meg kell keresni és kihasználni egész éven át, mert zárszámadáskor a zsebünk érzi meg a hasznát”. KICSIT meglepett a váratlan kérdés, de mivel ismerem a helyi szövetkezetei, nagy gon­dot nem okozott a válasz. — Rejtett tartalék például, ha a szövetkezet minden lehe­tőséget figyelembe vevő tervet készít. Olyan tervet, amit a gazdák legjobb tudásuk sze­rinti munkával képesek valóra váltani, sőt, szorgalommal, öt- letességgel túl is teljesíteni. Ez a túlteljesítés a rejtett tartalék. Vagy: ha a rendelkezésre álló munkaeszközökkel, mint szemé­lyes tulajdonukkal bánnak, nem dobják félre, ha egy kicsit meghibásodik, hanem kijavít­ják. Ha a gépeiket úgy kezelik, hogy azok ne szoruljanak na­gyobb javításra, ne essenek ki a munkából... Ha nem tűrjük el szótlanul, hogy egyesek ösz- szetévesztik a közöst az „enyém­mel” ... Egészen belelendültem a fel­sorolásba. Egyszer csak azt vet­tem észre, hogy az én kedves tsz-gazda barátom is hozzáfűzi a maga példáit. Ha igazán sa­játunknak éreznénk a ránk bí­zott munkaeszközöket, minden­nel úgy spórolnánk, mint ott­hon, ha pontosan betartanánk a takarmányozási előírásokat... Hiszen egész egyszerű ez. TALÁN még úgy is mond­hatnám, hogy a becsületesség a legnagyobb rejtett tartalék ... Szalay János Söntés vagy büfé? A Kecskeméti Városi Tanács épületének földszintjén — na­gyon célszerűen egy kisebb bü­fé is van elhelyezve, amely az épületben dolgozók kényelmét van hivatva szolgálni. A tanács­házára érkező azonban megle­pődve látja, hogy időnként szin­te kocsmai kép fogadja az alsó folyosón — például az anya­könyvi hivatal közelében — el­haladó ügyfeleket. Sört isznak itt üvegből, nem is kis mennyi­ségben, de van, aki tömény szeszt is fogyaszt, mert a „bü­fében” ez is kapható. Kívül­állók ide térnek be, mert itt nincsenek szem előtt, s néha minden félhomályos sarokra jut egy „kiskocsma”. Furcsa állapot ez, annyi bizonyos... Javasoljuk: sürgősen szüntes­sék meg a büfé „talponálló” jel­legét, s maradjon csak meg az eredeti jellegének megfelelően. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Teiefon: li-85. Index-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents