Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-14 / 88. szám

IMS. április 14, szerda

5. oldal

Jakab László kunszentmik- lósi szigorló fogorvos az egyetemen élt hétköznapjai után, a «abad időben az elmúlt öt esztendő alatt mindössze két vasárnapot töltött a fővárosban. A legtöbb diáktól elíitően nem vonzza az ottani levegő. Hanem annál inkább a kiskunsági zúgó nádas, a zsombékosok, vadmadarak, a semlyékes bibictanyák. Meg a nádasok vízében rejtőző teknőcök, békák és halak színes világa. Ez húzza őt haza.

Tavaly év vége felé Budapesten a Technika Házában kiosztották a amatőrfilm pályázat díjait. Nagy meglepetésre Jakab László kunszentmiklósi fogor- vostan-hallgató nagydíjat nyert a „Nádi szél nyomában” című tudományos kisfilmjével.

Mi van e mögött a nagydíj mögött? Szenvedélyes érdeklődéssel teli néhány esztendő, szorgalmas fotomunka, az orvosi tanulmányokon túl rengeteg időt igénybe vevő szakmai továbbképzés a fényképezésben.

Érdekes ember Jakab László, örökké mozgó, állandó nyugtalansággal telített cselekvőkészség ég benne. Terveket forgat a

11. A felszabadulás első reménye

i.

Gyanakodva figyel a fészek oltalmából a nádirigó. — Jelenet a díjnyertes filmből.

re kapni, közölni másokkal, gyönyörködtetni és tanítani: ezt akarja a fiatal orvosjelölt. Meg gyógyítani itt vidéken. Ez szép életcélnak ígérkezik.

Balogh József

Gimesi Lajos árkászhad- nagy ezeknek a napoknak a bevezető eseményeiről a katonai nyelv tömörségével a következőket jegyezte fel:

„Október 8: Ezen a napon a gyűjtőszázad egy tiszt parancsnoksága alatt — körülbelül 250—300 főből állott — indult útnak vasúton, pótlásra Kiskunfélegyházán át Kistelek—Szeged felé. (Tudomásom szerint más egységek ezen a napon Kecskeméten: repülő egységek (német—magyar) a repülőtéren, és a méheslaposi iskola, szaktanítóképző körzetén kevés tü- zérműhely-legénység a Rudolf- laktanyában, és a helyőrségi kórház személyzete.)

Este: Szigorú összetartásra parancs, majd riadó. A riadóin- tézedés szerint a 7. pótszázadnak három tábori őrsöt kellett felállítania.

Október 9: A nap nyugodtan telt. Az országút polgári menekülőkkel telik meg. Ritkán egy- egy katonai kocsioszlop. Pótszázadnál a laktanyában, értesülés szerint tartalékos tisztek bevonultatása és irányítása Or- goványra és Soltvadkertre.”

Október 9-ről 10-re virradó éjjel a rendőrségen a központi ügyeletes tiszt Császár Lajos csoportvezető volt. A történteket így jegyezte fel: „Október

10-én hajnali három órakor jelentették, hogy a katonaság ria- dóztatva van, mivel orosz páncélos járművek közelítették meg a várost. A jelentés vétele után értesítettem a tűzoltóságot, elrendeltem a rendőrség riadóz- tatását, a jelenlevő Keresztes rendőrfőtanácsos, aki Szegedről jött Kecskemétre, átvette a parancsnokságot, és a Szegedről itt levő rendőrséggel együtt és az itt levő összes tűzoltósággal Keresztes rendőrfőtanácsos úr parancsára elhagytuk a várost. Én és dr. Revuczki Béla, aki a honvédhadosztály parancsnoksága és a rendőrség között mint összekötő szerepelt, hagytuk el utoljára a várost kb. fél nyolc

reggel, motorkerékpáSikerrel szerepeitek tanulóink

a pécsi országos kamarazene-fesztiválon

Nyolcadszor rendezték meg az sek összeállításában) enyhítette idén az évenkénti hagyományos az ilyen hosszú program fára- Ifjúsági Kamarazene Fesztivált, dalmait és lenyűgöző élményt április 6—9-e között Pécsett. Ez nyújtott a bemutatók hallgató- a város élenjár a jól szervezett sága részére, színvonalas kulturális esemé- Ebben az erős mezőnyben menyek, baráti találkozók, művészi gyénket 5 csoport képviselte. A vetélkedések rendezésében, veze- Sándor Frigyes főiskolai tanár tőinek és zenei szakembereinek elnökletével működött, helyi és lelkes ügyszeretete az idei fesz- országos szakemberekből álló tivál sikeres előkészítésében és zsűri értékelése szerint kiemel- lebonyolításában is megmutat- kedő volt a kecskeméti Állami kozott. Zeneiskola zenekarának (vezéA fesztiválon a megnyitó be- nyelte Dómján József), valamint széd után a helyi együttesek Eichardt Erika és Tetézi Gábor, két Kodály-mű vet: a Pávavariá- a bajai Állami Zeneiskola nö- ciókat és a Psalmus Hungari- vendékeinek produkciója, s igen cust szólaltatták meg Paulusz jól szerepelt a kecskeméti Ének- Elemér, illetve Antal György zenei Általános Iskola és Gimná- vezényletével. A szerda reggel- zium, kvartettje (tagjai: Felcsiki tői csütörtök estig szinte meg- Zsuzsa, Pataki Éva. Legeza Ju- szakítás nélkül folyó zenei be- dit, Horváth János), mutatókon az ország minden A fesztivál programját han- részéből összesen 93 együttes lé- gulatosan egészítette ki az ifjú- pett dobogóra, átfogó képet ad- Ságnak és kísérő tanáraiknak va zenélő ifjúságunk jelenlegi megrendezett ismerkedési est. felkészültségéről a muzsika A fesztivál befejezésével a egyik alapvető ága: a kamara- résztvevők azzal búcsúztak egy- zene területén. A műsor váltó- mástól: viszontlátásra, jövő ta- zatossága (mind a művek meg- vasszal!

választásában, mind az együtte- Körber Tivadar

órakor ron.”

A városból való elmenetelük előtt azonban egy számukra nagyon fontos bűnjel eltüntetéséről nem feledkeztek meg: elégették azt a nyilvántartást, amelyet még 1919-ben az ellen- forradalom hatalomra jutásakor fektettek fel, és amelyben a huszonöt év alatt mintegy 140 kommunistagyanús neve szerepelt. A Budapestre menekülés olyan gyors volt, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint: „Kecskeméti kapitányságról dr. Sida Károly rendőrfogalmazó 12 órakor személyesen jelenti, hogy Kecskemét városát az éjjel ellenséges orosz erők támadták meg, a város szélén utcai harcok vannak, mire a kapitányság helyét elhagyta, és Budapest felé útbaindult...”

Ezen a napon ismét fellobbant a menekülési láz, amelyben elöljártak a város nyilván rossz lelkiismeretű vezető tisztviselői, akik hozzátartozóikkal együtt még a hajnali órákban útnak indultak. A reggel fél hat óra körül elhangzott első ágyúlövés után a Jókai utcán négyes sorokban indult meg az emberek áradata. Joós Ferenc szemtanú szerint: „A Rákóczi út keramitját becsapódások érik, az úton tűzvonalban fekszenek a katonák, s a nagyállomás irányába lőnek. Délután négy óra tájban csendesedik a harci zaj. Még ég a Csongrádi út végén felrobbant vonatszerelvény, amelyhez kapcsolt személykocsikon menekültek is voltak.”

Gimesi Lajos már idézett naplójából:

„Október 10: Reggel megszaporodnak a visszavonuló katonai egységek az úton. Közben az 1. huszárhadosztály (a huszárhado^ztály-parancsnokság valószínűleg ezen a napon települt a Faragó Béla Országos Árvaházba, ahol a következő napok egyikén találtam). Délelőtt folyamán összekötőim jelentik, hogy a Ferenc József és a Horthy laktanyában elhelyezett egységek elhagyták a várost. A Ferenc József laktanya raktára felrobbant, az udvaron iratok égnek. Az állomásparancsnokság nincs a helyén.

A város délkeleti része felől robbanások hallatszanak. Látom a reptéri rádióállomás tornyának robbantását. Aknabecsapódások. Az orosz gépesített egységekkel előnyomult a Csongrádi úton. Aknavetőkkel és páncéltörőkkel lövi a várost. Saját részről élénk repülőtevékenység. Sajátunk (a visszavonuló I. hu- szárhadosztály egységei) felveszik a harcot a méheslaposi iskola, Műkert és az attól keletre fekvő szőlők szegélyén.”

A városba benyomult szovjet harckocsicsoport számbeli méretei ismeretlenek. A visszaemlékező szemtanú is nagyon kevés, hiszen az emberek a pincékben vagy az udvarokban, kertekben levő légoltalmi árkokban húzódtak meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a harcok súlypontja a Műkert környékén alakult ki, de az előőrsök elérték a Csongrádi utcát, sőt a város belterületét. A szovjet alakulat azonban még aznap rendben visszahúzódott, hiszen a város alá érkezésüknek nem lehetett más célja, mint harcfelderítés.

(Folytatása következik)

Jakab László cs legjobb barátja, a felvevőgép.

vállalkozás. Már maga a gondolat: egy Pesten tanuló orvos- tanhallgató, akinek a szigorlatai úgyis elég gondot adnak vállalkozik ilyen vidéki kultúr- munkára — ez egymagábar érdekes és dicséretes. Tettrí kész fiatalokat szervezett be gyűjtött maga köré, akikben felgyújtotta ugyanazokat a vágyakat, amelyek benne támadtak. És a filmstúdió már dolgozik is, igaz, hogy nagyon szerény keretek között, de tele reménnyel, bizakodással.

Jakab László pár hónapon belül kézbe kapja a diplomáját. És mi lesz azután? Mik a tervei?

— Valahol itt, a Kiskunságban, valószínűleg Szabadszálláson teszem ki az orvosi táblát — mondja. De akkor sem hagyom abba a filmezést. Sőt: a kiskunsági tavakban, nádasokban bőven lesz mód a természet-fényképezésre. Már eddig is van kapcsolatom Homoki Nagy Istvánnal. Ezt még jobban kifejlesztem. Szeretnék ezen a tájon sok természetfilmet csinálni, hisz bőven van itt érdekesség.

Meg kell becsülnünk az ilyen szándékot, különösen ha már eredményekkel is bizonyította életképességét. A természetben rejtőző sok szépséget lencsevégfejében, amelyek megvalósításáig nincs nyugta.'

Megalakította szülőhelyén a Kiskunsági Filmstúdiót. Nem kis

ZÚGÓ SZÉLBEN NÁDERDŐ

letisztulási folyamat úgy érezzük megindult. Jól mutatják ezt a Tavasz szél és a Sugársorozat egy villanása vagyunk című versek. Nagyobb műgonddal, körültekintőbb versépítéssel, a képzavarok kerülésével (A hús csókjainak most gyújtanak őrült tüzeket a fekete sivatagban) azonban ezeken is bizonyára túljut.

Érdekes, szép gondolatokat olvashatunk a kötet más szerzőitől: Üj Rezsőtől, Kovács Györgytől, Huszáráé Sándor Magdától (a könyv egyetlen női szereplőjétől) is.

SAJNOS, a szerkesztés fogyatékosságából ered, hogy mind a tíz íróról, költőről nem mondhatunk teljes értékű véleményt, hiszen olyan aránytalanságok találhatók a kötetben, amelyek egyáltalán nem indokoltak. Jobban meg kellett volna gondolni például Filadelfi Mihály túlzott arányú szerepeltetését, s hogy az erősen vitatható értékű huszonhárom (23 !) vers mellé még ugyancsak halvány két prózai írást is tettek. Mások viszont — mint például a tehetséges Bencsik Máté — csupán egyetlen írással szerepelnek a kötetben. Filadelfi verseit olvasva olyan érzésünk van, mintha múltszázadbeli költő könyvében lapozgatnánk. A Lumumba sírjára címűtől eltekintve ugyanis ezek az írások egyáltalán nem a mai• ember problémáinak, életérzésének kifejezői. Langyos lirizálás ez rengeteg képzavarral és sok frázissal: „Rímtelen éjek százvarázsú csendjén...” (Kórházi ágyhoz kötözötten), „ ... kamasz-kiáltás rugdal a a szívemen” (Ligetben), „Tárgyaltam messzi nagyvárosban, s most jövők: hoz ez a méla dal” (Úton), „Már régen tudjuk mi az a van, és régen tudjuk mi az a nincs, és a vég előtt mienk az élet” (S bízunk magunkban), „A vadméhek odva mélyén lágyan zümmög mézillatos csend ...” (A csend) stb.

Igényesebb válogatással, gondosabb szerkesztéssel ezeket el lehetett volna kérülni, ami feltétlenül a kötet hasznára vált volna.

G, S.

TÍZ ÍRÓ címszerint hatvanegy versét, elbeszéléséi tartalmazza az a kis kötet, amely Jelszabadulásunk huszadik évfordulójára Békéscsabán megjelent. A vállalkozás, de maga az eredmény is dicséretre méltó. Elismerés illeti a Békéscsabai Városi Tanácsot, amely lehetővé tette, hogy ez a könyv napvilágot lásson, s mintegy összefogva a városban élő, alkotó embereket — bemutassa munkáikat. A bemutatást természetesen nem szó szerint kell érteni, hiszen vannak közöttük, akiknek nevével már országos lapokban is találkoztunk (Sass Ervin, Üj Rezső), de így, életrajzi adatokkal, fényképekkel bővítve még inkább megismerhetjük őket.

Nézzük meg azonban, hogy ez a behatóbb ismerkedés milyen érzéseket és főleg milyen gondolatokat kelt az olvasóban. Mindenekelőtt azt, hogy Békéscsabán élénk irodalmi élet van. A tíz szerzőn kívül bizonyára még számosán foglalkoznak prózával, írnak verseket. Itt csak azokkal az emberekkel találkozunk, akik már kisebb- nagyobb mértékben bebizonyították tehetségüket, hozzáértésüket.

Nincs módunkban, hogy a kötet valamennyi szerzőjével külön foglalkozzunk, de általában megállapítható, hogy törekvéseikben, szándékaikban, a problémák felvetésében, meglátásában korszerűek. Közöttük többen is vannak, akikre érdemes figyelni. ígéretes tehetségnek mutatkozik például a prózaíró Bencsik Máté, Varga Dezső és a kötetben két elbeszéléssel szereplő Cserei Pál.

A KÖLTŐK között elsősorban Sass Ervin szatirikus verseire kell felfigyelni. Ezeknek éles, találó hangja, gördülékeny szellemes stílusa olyan költői mutat, aki nagy életismerettel tapasztalattal bír, s tehetsége sem vitatható. Üj útat kereső nyugtalan hangjával hívja fei magára a figyelmet Vájná, László. Versein még érezni c kezdők bizonytalanságát, a pongyola stílust, felületes fogalmazást, de ezek leküzdhető nehézségek. múló problémák. Ez e

A mi időnk

Békéscsabai irók antológiája