Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-14 / 62. szám
Dr. Glied Károly na k, fl me sys mezQpzdaságáeak az átszervezés óta 3 megyei | r . ■ r m wrm pértb^g étért eredményeiről, ut/Hatkozaia a legfontosabb éves feladatokról és a tavaszi tennivalókról Köztudomású, hogy sajátos helyzeténél fogva megyénk- nek rendkívül jelentős a szerepe az ország mezőgazdasági termelésében. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a második ötéves terv időszakának utolsó esztendejében maradéktalanul teljesítsék tervüket mezőgazdasági üzemeink, hogy ezzel egyszersmind megalapozzák a jövő évben kezdődő harmadik ötéves terv teljesítésének lehetőségét. Felkerestük dr. Glied Károly elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát, s megkértük, válaszoljon a megye mezőgazdasága előtt álló feladatok megoldásával kapcsolatos kérdéseinkre. I KÉRDÉS: A szocialista átszervezés óta milyen főbb mutatók jelzik megyénk mezőgazdaságának, elsősorban szövetkezeti gazdaságainak fejlődését? VÁLASZ: Elöljáróban megjegyzem: a dolgozó parasztság történelmi tettének helyességét, hogy a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, az élet rövid idő alatt igazolta. Ez a lépés egyszersmind megindította a parasztság egységesedésének folyamatát. Ma már nem a korábbi vagyoni helyzetük szerint, hanem a közösségi munkában való részvételük alapján ítélik meg, hogy úgy mondjam, rangsorolják a íalvak dolgozóit. Helyesnek bizonyult, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor mélyreható elemzés alapján messzemenően fi- figyelembe vette a megye speciális helyzetét. Az utóbbi abból adódik, hogy szűkebb pátriánk területe három £ő tájegységre — a Duna mellékére, a bácskai lőszvidékre és a Homokhátságra — tagozódik s ezeknek különbözők a természeti, a termelési és a közgazdasági adottságaik. Ennek megfelelően ajánlották megyénk parasztságának a szövetkezés különböző formáit, aminek eredményeként a termelőszövetkezeteken kívül a homoki külterjes területeken termelőszövetkezeti csoportok, a belterjes szőlő-, gyümölcstermelő körzetekben pedig szakszövetkezetek is létrejöttek. Az alacsonyabb típusú szövetkezetek négy év alatt élért fejlődése mindennél jobban bizonyítja a megye vezető szervei állásfoglalásának helyességét. Ám beszéljenek a tények. Ha megvizsgáljuk a megye mező- gazdasága négyéves fejlődésének ütemét, megállapíthatjuk, hogy arra az egyenletesség jellemző. Szövetkezeti gazdaságaink bruttó termelési értéke az elmúlt év végéig 1961-hez képest 19 százalékkal növekedett. Ennél jelentősebb a felvásárlás növekedésének mértéke, amely 41,4 százalékos emelkedést mutat. A közös vagyon 147, a fel nem osztható alapok értéke pedig 120 százalékkal lett nagyobb négy év alatt. Az eredményekben szövetkezeti gazdáink szorgalma mellett igen nagy szerepet játszott az állami támogatás, ami a négy év során 2 milliárd 204 millió forintos beruházásban jut kifejezésre. Ily módon jelentősen nőtt szövetkezeti gazdaságaink termelési alapja. A közös gazdaságok fejlődésének ütemességét jól bizonyítják az elmúlt év eredményei is, hiszen a nem éppen kedvező körülmények ellenére a megye egész mezőgazdaságának bruttó termelési érléke 8,5 százalékkal növekedett, s elérte a 6,5 milliárd forintot, ezen belül azonban a szövetkezetek bruttó termelési értéke 11 százalékkal haladta meg az előző évit. Hibát követnénk el azonban, s a fejlődésünk gátját képező önelégültségre adnánk okot, ha élhallgatnók, hogy — bár az említett eredményeken kívül a mezőgazdasági termékek felvásárlását is összességében 15,8 százalékkal túlteljesítettük, s 2,3 milliárd forint értékű árut adtunk a népgazdaságnak — fontos áruféleségek termelésében I lemaradás mutatkozott. A ke- ! nyérgabonából például 90, burgonyából 71,5, hízott sertésből 85, vágómarhából pedig 90 százalékra tudtuk teljesíteni a fel- vásárlási tervet. Egyébként szövetkezeti gazdaságaink kiadásaik 2,5 százalékos túlteljesítése mellett 103 százalékra teljesítették elmúlt évi bevételi tervüket. Az egy dolgozó tagra jutó 11 200 forint átlagjövedelem 3 százalékkal haladta meg az 1963. évit. A szövetkezeti vagyon 21 százalékkal, összesen mintegy 800 millió forinttal lett nagyobb az elmúlt évben. Ha a szövetkezeti gazdák személyes jövedelme és a felhalmozás közötti arányt vizsgáljuk, azt megfelelőnek mondhatjuk. I KÉRDÉS: A termelési eredmények javulásában milyen tényezők játszottak fontos szerepet, s ml jellemezte a kertészeti termelést, valamint az állattenyésztést? VÁLASZ: Termelőszövetkezeteinkben a termelési eredmények javulásában jelentős szerepet játszott a korszerű agrotechnikai módszerek alkalmazása. Elsősorban ennek köszönhető, hogy termelőszövetkezeteink a legfontosabb takarmánynövényünkből, a kukoricából, májusi morzsoltban számítva 18,1 mázsa átlagtermést takaríthattak be. Eredménnyel járt tehát a megyei vezetésnek a kukoricatermelés megalapozására irányuló erőfeszítése, ami a többi közt magában foglalta a fészkes és sortrágyázás térhódítását. Szövetkezeti gazdaságaink a közös kukoricaföldjüknek csaknem a harmadrészén ezt a vetési és termesztési módszert alkalmazták, a 35 százalékán pedig vegyszerrel irtották a gyomot. A népgazdasági szempontból fontos ipari növények termelésére is nagy gondot fordítottak. Ennek eredményeként cukorrépából a tervezettnél 12 mázsával több, 165 mázsa átlagtermést értek el, fűszerpaprikából pedig az utóbbi évek legjobb termésátlagaként 37 mázsát takarítottak be. A megye kertészeti termelése is felfelé ívelt az elmúlt évben. A hozamok elérték, a szőlőnél pedig jóval meghaladták a tervezett mennyiséget. A nagyüzemi zöldségtermesztést jelentős beruházások megvalósításával segítettük: a többi közt 12 korszerű palántanevélő telep létesült megyénkben. A kertészeti termelés fejlesztését tavaly 232 millió forint értékű beruházás szolgálta, amely összegből a zöldségtermesztés korszerűsítésére 32 millió forint került félhasználásra. Az elmúlt esztendőben tovább javult a gyümölcstermelés minősége, ami elsősorban a gyümölcsösökben végzett szervezett növényvédő munkának az eredménye. Eredményeink között nem kis büszkeséggel említhetjük azt, hogy az állami támogatást és a szövetkezetek saját erőforrásait felhasználva, tervszerűen, jó ütemben oldottuk meg a nagyüzemi szőlő-, s gyümölcsöstelepítés feladatát, amelynek során az elmúlt négy esztendőben szövetkezeti és állami gazdaságaink nagyüzemi szőlőt 28 532, nagyüzemi gyümölcsöst pedig 17 453 holdon létesítettek. Ami az állattenyésztés fejlődését illeti, ennek üteme a többi mezőgazdasági üzemághoz képest lassúbbnak mondható. Az állatlétszám tavaly előtti visszaesését azonban sikerült megállítani, s mezőgazdasági üzemeink állatállománya az elmúlt évben 6,7 százalékkal növekedett, ami számosállatban kifejezve 11 ezer darabot jelent. Ezen belül a szövetkezetek állatállománya 11,5 százalékos növekedést ért. el. S ami különösen fontos, a homoki termelési tájkörzet állatállománya nagyobb arányban fejlődött. E körzetben azonban az egy számosállatra eső abraktakarmányt termő terület a feketeföldű területek 1,7 kh-jával szemben 1,3 kh. Az egy tehéntől kifejt tej mennyisége termelőszövetkezeteinkben az előző évi 1900-ról 2300 literre emelkedett. Az elmondottakból nagyjából érzékelhető a megye mezőgazdaságának fejlődése a szocialista átszervezés óta, de hozzá kell tennem, hogy még előbbre jutottunk volna, ha az elmúlt évben a termést nem károsítják meg a szokásosnál nagyobb elemi csapások, a jégverés, a gabonaszem szorulása, a mezei pocok és egyáb károk, B KÉRDÉS: Melyek az idei év legfontosabb tennivalói a mezőgazdaságban ? VÁLASZ: Tömören megfogalmazva: legfontosabb feladatunk, elért eredményeink megszilárdítása, hogy a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek a megvalósításához biztos alapról foghassunk hozzá. E célok a gazdasá- | gosság fokozásával — amelynek j érvényesülnie kell a műszaki j fejlesztésben, a termelésre fordított eszközök, beruházások falhasználásában —, a' termelékenység növelésével, a termelési költségek csökkentésével, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásba vételének gyorsításával, a műszaki fejlesztés és a termékek minőségének javításával és a legmesszebb menő takarékossággal érhetők el. Gazdaságpolitikai szervező munkánkban megyénk három termelési körzetének, ezeken belül az egyes üzemek adottságainak megfelelően, a területi tervezés, koncentráció és az üzemi szakosítás elvének érvényesítésével törekedni kell a nagyüzemi gazdálkodási rendszer következetes kialakítására. Megyénk mezőgazdaságának ebben az évben a tavalyihoz képest 3,1 százalékkal kell növelnie a termés bruttó értékét, ezen belül a növénytermelés 4— 4,5 százalékos értéknövelésével. A növénytermelésben mindenekelőtt biztosítani kell a kenyérgabona-szükséglet fedezetét. Tekintettel arra, hogy az ősszel a kenyérgabonának mintegy a 30 százaléka optimális időn túl jutott a földije —. s jelentős pocok- és futrinkakárt is tapasztalni —, elengedhetetlenül fontos a vetések tél végi ápolási munkájának elvégzése. Mező- gazdasági üzemeink vezetői egyébként már most számoljanak azzal, hogy ősszel az erre az évre tervezett területen kell a kenyérgabonát elvetni. Ami a megfelelő takarmánybázis megteremt-'sét illeti, első helyen áll idén is a kukorica termesztése. Mezőgazdasági üzemeinkben törekedjenek arra, hogy jó eredménnyel járó fészkes trágyázást, valamint a kombinált kukoricavetőgépekkel való sortrágyázást alkalmazzák. El kell érni, hogy e legfontosabb takarmánynövényünk közös vetésterületének legalább a 40 százalékán e fejlett módszerek alkalmazásával kerüljön földbe a mag. Fontos, hogy a kukoricát minél nagyobb mennyiségben az ősszel mélyen szántott területen termesszük. Gondoskodni kell megfelelő hibridvetőmagról, a vetést megelőző alapos talajelőkészítésről, a vegyszerezés idejében történő elvégzéséről, majd az optimális tőszámról. A rét- és legelőgazdálkodásunk színvonalát is emelnünk kell, amely a szálastakarmányok termesztésének nagy jelentőségét rejti magában. Ezáltal viszonylag korán hozzájuthat állatállományunk nagy mennyiségű és jó minőségű takarmányhoz. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk a lucernamag fogására, mivel a vetőmag központi készletből történő kielégítésére nem számíthatunk. A tömegtakarmányokból az eddiginél többet termesszenek mezőgazdasági üzemeink. Emellett, adottságaiknak megfelelően, vessenek minél több keveréket, s ahol lehetséges, öntözést is alkalmazzanak. Az egész termelési idényben különös figyelmet fordítsunk az ipari növények termesztésére. A megye tervében a cukorrépa 9500, a fűszerpaprika 6400, a napraforgó 13 000 katasztrális holdon f való termesztése szerepel. Az idén is nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ipari növények átlagtermésének növelésére, valamennyi szerződéses növény területi és mennyiségi tervének teljesítésére. Nagyüzemi szőlőt és gyümölcsöst ebben az évben nem telepíthetünk olyan mértékben, mint az elmúlt esztendőben, mivel ezt népgazdaságunk erőforrásai nem teszik lehetővé. Erőforrásaink nagy részét a járulékos beruházások megvalósítására kell fordítanunk., Az utóbbi mellett legfontosabb feladatunk az idén a régi szőlők állagának megvédése, termőben tartása, az új ültetvényeknél pedig a szakszerű kezelés és a hiányok pótlása. Fontos, hogy a szőlőtermelő gazdaságok már most kezdjék meg a szüretre való felkészülést; a szövetkezetek gazdáik körében mérjék fel a fellelhető tárolóedényeket, s gondoskodjanak azok megjavításáról. I KÉRDÉS: Miben látja a kertészeti termelés fejlesztésének és általában a gépek jobb kihasználásának lehetőségét? Melyek a mezőgazdaság közvetlen feladatai? VÁLASZ: A kertészeti termelés további fejlesztését a beruházási eszközök jobb felhasználásával lehet biztosítani. Ügyeljünk arra. hogy az öntözött zöldségtermő területek ne csökkenjenek. Nagyon fontos, hogy a meglevő öntöző berendezéseket mindenütt maximálisan használják ki. Az öntözéses termelésnél nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy — a víz nem minden. Gondoskodni kell megfelelő talajerőpótlóről. és elegendő szakemberről is. A kertészetekben törekedni kell minél több primőráru termelésére, a termelési időszak széthúzására. A nagyüzemi zöldség- termelés lehetőségeinek maximális kihasználása mellett rajta kell lennünk, hogy minden arra alkalmas területen folyjék zöldségtermesztés. Csakis így érhetjük el, hogy a családi önellátás mellett egy-egy falu lakosságának a szükséglete is kielégítést nyer, s e célból nem kell a központi készleteket igénybe venni. Nem szabad megfeledkeznünk a felvásárlási tervek teljesítéséről sem. Ezek megalapozásában nagy jelentősége van a termelési és a felvásárlási szerződések kötésének, aminek eszközlése biztonságosabbá teszi egyrészt a termelést, másrészt a termelési és a felvásárlási tervek erősítését. Nagy gondot kell fordítani szövetkezeti gazdaságainkban a gépek megfelelő kijavítására, s a traktorosok képzésére. A gépek rendszeres karbantartásával hasonlóképpen kell törődni, mivel így nagymértékben lecsökkenthető a meghibásodás lehetősége. Az alkatrészellátásban egyébként ebben az esztendőben, de különösen az év második felében, figyelemre méltó javulás várható. A hiány pótlásához azonban jó lenne, ha azok a szövetkezetek is segítséget nyújtanának, amelyek felesleges alkatrészekkel rendelkeznek; mégpedig úgy, ha ezeket átadják gépjavító állomásainknak. Jelentős tartalék rejlik egyébként közös gazdaságaink számára a gépek okszerű kihasználásában. Ugyanez vonatkozik az egyéb termelési eszközökre és a nem megfelelően hasznosított épületekre is. Termelőszövetkezeti csoportjaink és szakszövetkezeteink a szőlő- és gyümölcsös telepítési tervük teljesítése, valamint az új és öreg szőlőik, gyümölcsöseik ápolása mellett fordítsanak nagyobb gondot a szántóföldi táblás gazdálkodás kialakításéra.' a közös és a háztáji állatállomány fejlesztésére, a közös tevékenység növelésére. Talán mondanom sem kell, hogy mezőgazdasági üzemeink közvetlen feladata most a tavaszi munkák jó megszervezése, s azok maradéktalan elvégzése. E munkák üteme, minősége sok tekintetben meghatározza és alapvetően befolyásolja, hogy megyénk mezőgazdasága miként teljesíti majd ez évi legfontosabb feladatait. A fenti feladatokon kívül szóljunk néhány szót állami gazdaságaink és gépállomásaink külön tennivalóiról is. Az előbbiek eredményeik megszilárdítása és fokozása mellett fordítsanak gondot a létszáméi? bérgazdálkodósra, a munkafegyelemre, a takarékosságra, a gazdaságosságra. Az állattenyésztést például a takarmányfélék hozamának növelésével tegyék gazdaságossá. Erősítsék a gazdaságvezetést, növeljék az üzemegység és a brigádvezetők hatáskörét, de felelősségét is, ugyanakkor pedig fokozzák a dolgozók anyagi érdekeltségét. Gépállomásaink a szövetkezetek gépigényének hiánytalan kielégítése mellett törődjenek azok gépeinek kijavításával, és segítsék a karbantartás megszervezését. Tartsák elsőrendű feladatuknak az önköltség csökkentését, a minden területen való takarékosságot. E célkitűzések megvalósítása ebben az évben is a mezőgazdasági termelés fejlődését eredményezi, ám ne feledkezzünk meg egy nagyon fontos feladatról, a növényvédelem alapos megszervezéséről sem. Megyénkben a kártevők évente több mint 150 millió forint értékű termést semmisítenek meg. Szervezettebbé és hatékonyabbá kell tennünk a növényvédő hálózatot, illetve annak munkáját, s emellett szövetkezeti gazdaságaink saját erejükből az eddiginél több növényvédő gépet szerezzenek be. A mezei pocok inváziójának mértéke közismert, úgyszintén az is, hogy a földművelésügyi miniszter nemrégiben elrendelte a társadalmi összefogással történő irtását. Ez most közvetlen feladatunk, s ha hiánytalanul megoldjuk, ebben az évben nem kell megyénk mezőgazdasági termelésének a veszteség oldalára írnunk 50 millió forintot, miként e rágcsáló kártétele miatt tavaly kénytelenek voltunk megtenni. (Folytatása a 4. oldalon.)
