Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-13 / 61. szám

f. »Mal Í96S. március Í3, szombat Az idén próbát tesznek... A nemrégiben befeiező- dött zárszámadások a kiskő­rösi járásban sok tapasztala­tot kínálnak okulásra, tanul­mányozásra, és természetesen továbbfejlesztésre is. Av.da 7oltánt, a járási tanács vb me­zőgazdasági osztályának terv- és pénzügyi csoportvezetőjét az előbbiek foglalkoztatják. — Nézzük például a véglete­ket — mondja. — Míg a ke­celi Vörös Zászló Tsz-ben ta­valy minden költséget bele­számítva 231,62 forintért állí­tották elő a kenyérgabona má­zsáját, a jobb minőségű föl­dekkel rendelkező soltvadkerti József Attila Tsz-ben 404,35 forintért. A cukorrépa mázsá­ja a páhi Petőfiben 73,81, a császártöltési Űj Barázda Tsz- ben 38,97 forintba került. Vagy a szarvasmarha-hizlalás: a császártöltési Új Barázdában (ahol 150 szarvasmarhát hiz­laltak) 14,65 forintot fordítot­tak egy kiló hús előállítására, Kecelem, a Vörös Zászló Tsz- ben pedig kisebb volumenű hizlalás mellett (kb. 20—25 db.) ugyanerre 20,76 forint költség jutott. Még nagyobbak a különbségek a sertéshizla­lásban. A kaskantyűi Kossuth Tsz például, amely tenyésztés­sel és hizlalással egyaránt fog­lalkozik, nyolchónapos korra kész hízókat állított elő, s egy kilogramm húsra fordított összköltsége 11,82 forint. A páhi Ifjú Gárda Tsz viszont csak hizlal, az előbbi gazda­sághoz hasonlóan táppal etet, s a ráfordítási költség mégis, három fillér híján 21 forint volt. — Elgondolkoztató összeha­íj állatgyógyászati szerek Számos új állatgyógyászati szert is előállít az idén a Chi- noin Gyógyszerárugyár. A baromfitífusz elleni szerek új változataként, a Furidint hozzák forgalomba. Ez azért jobb az eddigieknél, mert nem­csak a baromfi tífusza, hanem orsóférgessége és galandférges- sége ellen is hatásos, ezenkívül a sertések galandférgességét szintén megszünteti. Előnye, hogy takarmányba is keverhe­tő. Különleges galandférgesség elleni készítmény a Devermin A is, a Devermin B pedig az első olyan máj métely elleni szer, amely nem injekcióként, hanem takarmányba keverve éri el ha­tását. A Zonikol ugyancsak ta­karmányba keverve a baromfi­kolera nagyhatású szerének ígérkezik. A Chloroseptyl elne­vezésű készítménytől nagy ha­tást várnak az állatok bélgyul­ladásának gyógyításában, bár­milyen kórokozó idézte azt elő. sonlítások — fűzöm tovább a szót. A számpárok mögött pro- és kontra, tanulságok rejlenek. — így van ■— folytatja An- da Zoltán. — Gazdaságaink­ban egyes ágazatok igen ráfi­zetésesek, s ez gondolkoztat el. Persze, egy év távlatából már nem könnyű az elemzés és ér­velés, de az évközbeni önkölt- ségszámitás rendkívül sokat se­gíthetne a gazdálkodás mód­-szereiben, következésképpen a jövedelmezőségben is ... Ez adta az ötletet: az idén próbát teszünk. Olyan ágaza­toknál, ahol erre a legjobban kínálkozik mód, például az ál­lattenyésztésen belül hizlalás, állatnevelés, takarmányértéke- sülés stb. megkíséreljük a ne­gyedévenkénti gazdaságossági számítást. Természetesen a tsz- ek vezetőivel egyetértésben. A tapasztalat bizonyítja, hogy az elnökök általában igénylik ezt, de mi az egész vezetőségnek szeretnénk hozzá kedvet csi­nálni ... — A járás jellemzője a sző­lőtermelés. Hogyan alakultak ebben a termelési költségek? — Egy-egy mázsa szőlő ter­melésére 270—360 forint között mozog a ráfordított költség. A kaskantyűi Kossuthban 270, a császártöltési Üj Barázdában 301, a fiilöpszállási Kiskunság- ben 344, a páhi Petőfiben pe­dig 360 forint volt a mázsán- kénti önköltség. S az eltéré­sekre egy kis magyarázatot az is ad, ha megemlítem, hogy az előbbi két tsz-ben munkaegy­ségre művelték a szőlőt, az utóbbi kettőben pedig százalé­kos művelésre adták a gazdák­nak. Pillanatnyi gondolkodás után újabb példákkal hozakodik elő Anda Zoltán. Elmondja példá­ul, hogy még sok helyen egy­él telmű eredménynek könyve­lik el, ha egy traktor ezer nor- máiholdat teljesített. De hogy eközben hány fratoros váltot­ta egymást, mennyi volt az ál­lásidő, és így tovább — ez el­kerüli a figyelmet. Például a traktorral végzett munkát be­jegyzik reggel 3-tól, este 6 óráig, pedig ez nem jelenti mindig a tényleges termelés­ben eltöltött időt. Szó, ami szó, csak egy kicsit is a közgazdász szemével nézelődve ezek vizs­gálatával is számos gazdasá­gossági tanulságra lehet buk­kanni,, s nyomában — ahol kell — segíteni. — A modern nagyüzem­ben szinte nélkülözhetetlen a rendszeres önköltségszámítás. Ehhez pedig a szakvezetés és a könyvelés pontos, céltudatos, jó együttműködése szükséges — vélekedik a csoportvezető. S vele együtt reméljük, hogy a cél, az egyre gazdaságosabb gazdálkodás érdekében ebben sem lesz hiány. P. I. Hízók a mérlegen Havonta egyszer mázsálással ellenőrzik a hízók és a süldők súlyának gyarapodását a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag Tsz-ben. A szövetkezet egyes számú telepén jelenleg 250 ser­tést hizlalnak és 480 süldőt ne­velnek. Nem könnyű do.'og eny- nyi állatot felhajtani a kutricás mérlegre. Felvételünk a mérés egyik pillanatát ábrázolja. Dömsiidi László és Kocsis János sertés- gondozó tereli a hízókat, Szabó József brigádvezeíő pedig a mérleget figyeli. — Az átlagsúly nyolcvan kiló — állapítja meg. Két évtized tükrében Vályogfalú toldalékoktól a négysoros istállókig Hazánk felszabadulása előtt a Duna—Tisza közén, az ország többi területéhez képest, vi­szonylag kevés volt a nagybir­tokok száma. Többnyire a kis­paraszti, s a 30—50 holdas mó­dosabb paraszti birtokforma volt az uralkodó. Ebből követke­zően csak szórványosan voltak uradalmi majorságok megyénk mostani területén. Számuk tán egy tucatra tehető. 1948-ban alakultak az első ter­melőszövetkezetek, többek kö­zött a városföldi Dózsa, a kis­kunfélegyházi Dózsa, a vaskúti Dózsa, a bácsalmási Táncsics, a tassi Petőfi és a bajai Boká­nyi Dezső Tsz. Az utóbbi a mos­tani Lenin Tsz része. A mező- gazdaság kollektivizálásának e kezdeti időszakában, ahol istál­lók is voltak, bekötötték az ösa- szeadott, vagy inkább kölcsön­ből vásárolt egynéhány állatot. Az átszervezés későbbi idő­szakában olyan községekben is alakultak közös gazdaságok, amelyekben egyáltalán nem volt épület a nagyüzemi állattenyész­tés megindításához. Itt tehát építeni kellett. Kölcsönt a föld­művesszövetkezet adott. A tsz- ek pedig megszerezték az anya­got, egy-két mestert is alkal­maztak, és saját embereikkel fogtak hozzá az építéshez. Az első években többnyire a toldo- zás-foldozás jelentette a közös építkezést; vályogból készültek az istállók, nemegyszer tégla­alap nélkül. Víz- és villanyve­zeték? Ilyesmiről csak álmodni lehetett. Vándorbrigádok A tanácsok megalakulása után valamit javult a helyzet a szö­vetkezetek építkezését illetően. Ettől kezdve ugyanis a közös gazdaságok a Földművelésügyi Minisztérium szakirányítása alá tartoztak. A járási mezőgazdasági osz­tályok státusa 1953-tól építési előadókkal gyarapodott. Az ak­kori lehetőségeknek megfelelően ezek a beosztottak azokból a szövetkezeti mesteremberekből kerültek ki, akik korábban a legjobb épületeket készítették a járásban. Később építési vizs­ga, majd a technikum elvégzé­sének feltételéhez kötötték ezt a munkakört. Ma már nehezen mérhető le, iiogy ténykedésük­nek milyen előnyei voltak az első években. A toldozás-foldo- zás ekkor már nem sokat segí­tett, hiszen az igények egyre növekedtek. Csakhogy: sem ter­vező, sem kivitelező nem volt. Próbálkoztak a ktsz-ekkel, ám ezek teljesítőképessége is gyatra volt még akkoriban. Ezért 1954 —1955-ben két-három község iparosaiból úgynevezett „ván­dorbrigádokat” szerveztek. Vi­szonylag még ezek szolgálták legjobban a közös építkezés ügyét. Típustervek szerint A szövetkezeti építkezés terv­szerű formája 1956. után ala­kult ki. Mint megyei szerv, lét­rejött a Beruházási Iroda. Nem­csak a közvetlen építési szer­vezés feladatait vette át, de hozzáfogott az átgondolt major­telepítéshez is. Korábban ugyanis oda építkeztek, ahová a tsz-ek vezetői éppen jónak látták; ezer holdra már nagy majorságot terveztek, anélkül, hogy figyelembe vették volna a víz, villany, legelő, az út, piac közelségét, a vetésszerkezetet, s még sok más fontos tényezőt. Az iroda valamennyi község és város határában nemcsak a meg­levő, hanem a később létrejövő szövetkezeti gazdaságok részére is kijelölte a majorközpontot. Kialakult a népes műszaki gár­da, s a kivitelezésbe bevonták a nagyobb állami vállalatokat is. Még a házilagos építkezé­sekhez is központilag utalták ki az építőanyagot. A minisz­térium kebelében ténykedő AGROTERV típustervei — ame­lyek nagy választékban készül­tek — egyhamar kiszorították a maszek-terveket. Most már valóban nagyüzemi létesítmé­nyek készültek, egyre több lett a százférőhelyes tehénistálló, amelyet 1956. előtt csak egy-két gazdaságban építettek. Megkez­dődött a majorok villamosítá­sa, s megjelentek az első önita­tós betonjászlak is. Szükség esetén az iroda jogi képviseletet is vállalt a közös gazdaságok részére, ha építke­zés közben viták merültek fel. A forradalmi munkás—paraszt kormány 1957-ben kiadott első 3004-es rendelete, majd a többi kedvezett a tsz-építkezéseknek, minthogy a legjelentősebb tá­mogatást a beruházásokhoz biz­tosították. A majorok teljes kiépítése Gonoszkodás Ízlésesen öltözött diák áll az autóbusz peronján. Nincs sok utas, így van idő arra, hogy puszta időtöltés­ből alaposabban szem­ügyre vegyék egymást az emberek. Persze, a figyelem rendszerint arra irányul, akin va­lami különleges látha­tó. Ezúttal a fiatalem­beren akadnak meg a szemek. Ami különös, szokat­lan, tehát idegzetbor- Eoló, — az a fiú tiszta, szép sportszatyra meg a bennevaló. A piros­fekete kockás táskában ugyanis semmi más nincs, csak egy hatal­mas vasdarab. Biztosan, megvan 10 kiló, *és az is szemet szúr, hogy meglehetősen rozsdás. A diák nyugodtan áll. Lábánál súlyosan lóg a szatyor a vassal, ami lehet traktor-, eke- vagy marógépal­katrész is. Le is tehet­né maga mellé a sa­rokba, hiszen nehéz tartani. De ő csak csün- geti a vasat a táskával, még bele is dől az ál­lásba, hogy helyzete stabil legyen. Mozdulatlan szem­mel néz ki a buszab­lakon. Lélekben na­gyon messzire járhat innen. Sem tartásában, sem ruházatában, sem arckifejezésében nincs kihívó, kirívó. Azt az ormótlan vasat is úgy tartja, mint ahogyan rendes férjek szokták a piacon vásárolt krumplit, káposztát, zöldséget — tekinté­lyük féltése nélkül, magától értetődően ha­zacipelni. Mégis kikez­dik a legényt. Először a kocsi közepén ülőik. — Figyeli?... Egy m a i fiatal. — Az, az. Én is ész­revettem. Ez is valami hobby lehet, azzal a vassal. — Feltűnési viszketeg- ség! Itt hézag van — mutat saját homlokára az egyik sárga képű honpolgár. — Inkább valami fo­gadalom lehet.;. Re­kordkísérlet, hogy va­jon mennyi ideig ci­peli. — Ahelyett hogy ta­nulna. .. Pedig a szü­lei mindent megadnak neki. Egy izgatott szemű, gyanakvó arcú, sápadt férfi teljesen indoko­latlan . gyűlölködéssel szól oda a fiúnak. — Mondd, fiam, van neked normális eszed? Mit hőzöngsz itt azzal a vassal? Nem látod, hogy mindenkit meg­botránkoztatsz? A diák nem zökken ki nyugalmából. Csak egy picit pirosodik ki, míg igen szerényen megmagyarázza. — Bácsi kérem. Le­estem a tornaszerről, s úgy sérült meg a kö­nyököm, hogy nem tu­dom a karom kiegye­nesíteni. Az orvos így rendelte. Míg helyre nem jön, ezzel a nehéz vassal kell szoktatni, hogy húzódjon a ka­rom. Érdekes. A felnőttek elnémulnak, de mind­egyik olyan arcot vág, mintha vérig sértődtél! volna. Ilyen nehéz el­viselni, ha melléfo­gunk? — th —n A mezőgazdaság átszervezése után az addig elkészült közös létesítmények befogadóképes­sége egyszeriben eltörpült a megsokszorozódott állatállomány elhelyezésének igényéhez képest. Az addigi „masszív építkezés­sel” nem látszott megoldhatónak a feladat. Ekkor született meg kormányunk elhatározása: át­menetileg, a szövetkezeti gaz­daságok készítsenek egyszerűsí­tett, favázas épületeket. Kezde­tét vette a szerfás építkezés időszaka, amelyet ma már szin­tén kellő távolságból szemlél­hetünk. Egyébként azok a tsz-ek, amelyekben lelkiismeretes mun­kával hoz'ták létre és téliesítették a szerfás épületeket, még jó né­hány évig megfelelően haszno­síthatják őket. Jelenleg már csak juhhodályo- kat és górékat készítenek szer­fából. Helyette mindinkább tért hódítanak a vasszerkezetek, az előre gyártott panelek. Nem, ritkaság, hogy 160 tehén részére építenek négysoros istállót egy gazdaságban, duplabojler beépí­tésével, vagyis állandó meleg­víz biztosításával. A sertés- és a baromfitenyésztésben infra- lámpás melegítőket alkalmaz­nak. Megkezdődött az állatte­nyésztés gépesítése. A soron következő feladat a majorok teljes kiépítése. A Be­ruházási Iroda a koncentrált beruházás és a komplex kivite­lezés elvét igyekszik megvaló­sítani. Egyebek között ezért is tervezik két évre a beruházá­sokat. Az eddig elkészült szövetke­zeti építmények összes értéke meghaladja a 700 millió forin­tot. A tucatnyi uradalmi ma­jorság csordakútjainak legtöbbje beomlott. Helyettük magasbr nyúlnak a csillogó hidroglobv. sok, H. D.

Next

/
Thumbnails
Contents