Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-04 / 53. szám
1965. március i, csütörtök 5. oldal Egy mostoha iskolafajta érdekében Kár a benzinért KEZDETBEN nem volt semmi. Aztán megjelent a mosógép, majd a frizsider lett az egyéni fejlődés mérföldköve. Közben fellendült, majd egetverő robajjal virágzott a motoros korszak, de a bömbölő masinák nyomában már feltűnt a jövő hírnöke, az egyelőre még állami rendszámmal ékeskedő autó. Ekkor az ország népe egy emberként papírt, ceruzát ragadott, kivont, levont, szorzott, összeadott és megszületett az új jelszó: .„Autóra spórolunk!” Az eredmény? Rohamosan nőtt a kocsitulajdonosok — és a balesetek száma. Békés társadalmi rendünk két ellenséges osztályra tagozódott: autósokra és gyalogosokra. A házasulandó ifjú testi vagy szellemi púpját hatásosan ellensúlyozta az autó. Napjaink négykerekű, fényesre glancolt bálványa fő helyen trónol a nyíltan bevallott vagy titkolt vágyak között. „Ön autót akar vásárolni? Nem tudja, milyet vegyen? Tanácstalan? Nézze meg legújabb filmünket. Egyetlen jegy áráért tökéletesen lebeszéljük!” — ígéri a szolgálatkész Lebeszélő és a hangzatos „ellenreklámban” nincs is semmi csalafintaság. NÉGY TÖRTÉNETBŐL áll a film. Az első történet tapasztalatlan hősére rásóznak így agg és viseltes Topolínót. Vesztére! A második történet derék családfője használt „Noé bárkájával” örvendezteti meg az „asszonyt" és öt gyermekét. Van öröm! De nem sokáig... A harmadik történet „dörzsölt” gépkocsivezetőjének már több esze van. „Minek saját kocsi? — véli — amikor ott az állami.” Miután pedig a kocsi „jóvoltából” feleséghez, nászúihoz és egyéb előnyökhöz jut „állampénzen”, végül a kocsit is megveszi. Igaz, most aztán fizetheti az adót, a biztosítást, a karbantartást, ha „ügyetlen”, az üzemanyagot is ... Az utolsó és leggyengébb történet szereplői az ünnepelt színésznő és a kevésbé ünnepelt színészférj. Kocsit már szereztek — nem is akármilyet —, de hát éppen ebből származik minden bonyodalom. Végtére is kellett nekik autó? — vonnánk le a tanulságot... amikor a filmgyár kapujában feltűnnek a hazafelé induló színészek és ki-ki saját kocsijába száll. MULATSÁGOS, jó vígjátékkal örvendezteti meg nézőit Bán Frigyes rendező. Az autó körüli viszontagságok, a frappáns dialógusok az autó hátrányait példázzák, de életünk fonák jelenségeinek, jellemző emberi gyengéinek hol szabályos vígjátéki, hol már szatirikus élű kifigurázását sem nélkülözik. A történetek váltakozó témájához és műfajához stílusosan alkalmazkodnak Hegyi Barnabás képei. Nagyszerűen komédiáznak a főszereplők, Garas Dezső, Pécsi Sándor, Szemes Mari, Major Tamás, Sinkovits Imre, Vass Éva és Kállai Ferenc. Ha a filmnek akadnak is gyengéi — elsősorban konvencionális, a 30-as évekre emlékeztető stílusa — kellemes vígjáték. Lehet, hogy az autóvásárlás szándékától nem térít el senkit, de jókat nevethetünk. És ez sem megvetendő! V. Zs. Egyre inkább korszerűsödő mezőgazdaságunk sürgeti a paraszti dolgozók szakmai tudásának állandó növelését. Valaha a mezőgazdaságban elég volt az apáról fiukra szálló tapasztalat, ami a csekélyke iskolai tudáson kívül nagy részben az ösztönre is volt bízva. Manapság, amikor a mezőgazdaságban mindinkább a gépek és a vegyszerek veszik át a szerepet, nem elég az ösztönös tudás, sem az ősöktől örökölt családi hagyomány. Tudományosan képzett szakemberek kellenek a mezőgazdaságnak. Oktatásügyünk reformja módot és lehetőséget ad arra, hogy a mezőgazdaság dolgozói — a napi munka mellett is — szak- képesítést szerezzenek. Még akkor is, ha munkahelyükhöz közel nincsen mezőgazdasági technikum, kellő számú jelentkezés esetén „helyükbe megy” az iskola. A mezőgazdasági technikumok kihelyezett osztályai arra valók, hogy a munkahelyükön adjanak szakképesítést a mezőgazdasági dolgozóknak. A kecskeméti Mathiász János Kertészeti Technikumnak is Övöm z öröm sokféle lehet. Meggyógyul a gyermekünk. Megérkezik a tavasz. Nyerünk a lottón. Sikerül a vizsga. És ezer más. Most más öröm ért: Molnár János barátom mesélt valamit, ami elgondolkoztatott és fellelkesített. Molnár János könyvbizományos a Kecskeméti Vegyesipari Vállalatnál. Havonta kétezer forint áru könyvet ad el. A dolgozók 80 százaléka nő. Legtöbbjük asszony, gyerekes anya. Nem vaktában, ötletszerűen veszik meg a könyveket, hanem így: — Hozzon egy Solohovot, János! — Ha lehetne egy Balzac- regényt! — Nincs magánál József Attila? — Jancsikám, ha lehetne Jevtusenko verseit! Így tovább. Havonta kétezer forint könyvre, egyetlen munkahelyen. Érdemes egy percre elidőzni, jólesik az ilyen öröm. V. M. vannak ilyen kihelyezett osztályai. Az iskola hatásköre Szolnok, Csongrád és Bács-Kiskun megyére terjed ki. Osztályaiban a szőlő, gyümölcs- és dísznó- vénykertészetből kaphat tudást és bizonyítványt a hallgató. Az iskola 16 osztályából 4 a megyén kívül működik: Cser- keszőlőn, Szegeden, Pusztamérgesen és Bordányban. Természetesen ezek az osztályok levelező tagozatúak. Tóth József, a Kecskeméti Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatának vezetője részletesen informált bennünket ennek a szakiskolafajtának bajairól, gondjairól. Bármennyire hasznos iskoláról van ugyanis szó, rengeteg akadály- lyal kell megküzdeniök, hogy' az iskola hivatását betölthesse. Ez az iskolatípus a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik. A minisztérium azonban azon kívül, hogy a tanügyi költségeket (tanerők fizetése) fedezi, és a tantervet biztosítja, semmi más segítséget nem ad az iskoláknak. Így azok magukra hagyatva kilincselnek hely után, ahol az előadásokat megtarthatják. Az osztályok tisztára a helyi szervek jóindulatára vannak bízva, hiszen a helyiségért, a fűtésért és világításért fizetni nem tudnak. Erre nincsen keret. Sokszor a legképtelenebb megoldásokkal kell megelégedniük. Példa erre a kiskőrösi ki- < ----------—— he lyezett osztály. Sehol sem kapott helyet, mire a Sütőipari Vállalat, megértve az oktatás fontosságát, saját irodahelyiségét engedte át. Itt szorongnak itt húzzák meg magukat a hallgatók. Soltvadkerten egyik iskolába sem engedték be őket, végül is a KISZ-bizottság helyiségében leltek otthonra. Vannak más bajok is. Olyan községekben, ahol sok a szőlő és gyümölcsös és ahol szükség volna a szaktudás emelésére, nem lehet új osztályt indítani, mert a fiatalok inkább a gimnáziumot választják. Ott kevesebb a tantárgyi megkötöttség. Egyébként is a szaktudás emelésén kívül — ami az embernek saját háza táján is sokat jelent — nem fűzi a hallgatót anyagi érdek, az iskola elvégzéséhez. Az oklevél, amit az iskola ad, brigádvezetői beosztást biztosít legfeljebb, ám nincs kötelezőleg előírva, hogy minden brigádvezető köteles a technikumot elvégezni. Ezek után érthető, hogy többnyire nehéz megszervezni és fenntartani a mezőgazdasági technikumok kihelyezett osztályait. Nemcsak jobb propagandára, hanem több támogatásra, és a szaktudás nagyobb megbecsülésére is szükség van. Ebben pedig legtöbbet a termelőszövetkezetek és gazdaságok vezetői tehetnek. Balogh József Nagygyűlések, baráti találkozók, műsoros estek a Nemzetközi Nőnapon Szovjet, jugoszláv, észt és bolgár vendégek érkeznek hazánkba A Magyar Nők Országos Tanácsa rendezésében tartják március 8-án az 55. Nemzetközi Nőnap ünnepségeit. Országszerte nagygyűléseken emlékeznek meg, hogy két évtizeddel ezelőtt bontotta ki zászlaját a demokratikus magyar nőmozgalom, s azóta is együtt küzd a világ haladó asszonyaival, leányaival a békéért. Az ünnepségeken emlékezetbe idézik a 20 év alatt megtett utat, s azt a nagy változást, amely a magyar nők életében bekövetkezett. A nőnapi ünnepségeket gazdagítják a hazánkba látogató külföldi nőküldöttségek. Március 5-én a Szovjetunióból 200 asszony és leány érkezik. A vendégek 6 napot töltenek a fővárosban. Megismerkednek Budapest nevezetességeivel, majd ellátogatnak Szegedre, Pécsre, Székesfehérvárra, Kecskemétre és Dunaújvárosba. Március 16-án a Belügyminisztérium klubhelyiségében nagygyűlésen búcsúznak a magyar asszonyoktól. Áprilisban magyar asszonyok viszonozzák a látogatást a Szovjetunióba. 65 tagú jugoszláv nőküldöttséget is üdvözölhetünk Budapesten, akik Újvidékről érkeznek hozzánk. A KPVDSZ meghívására 65 tagú bolgár nőküldöttség jön hazánkba. A távoli Észt SZSZK-ból, , Tallinn- ból is nővendégeket köszönthetünk Budapesten. (MTI) Fejtörő csapa!verseny a tárgyalóterem. Bejönnek a bíróság tagjai, s mindjárt állva is maradnak az emelvény mögött. A teremben mindenki feláll. Zsupán egyedül van középütt. Messze, igen messze mindenkitől. Saját magától is. A bíró rákezdi fennhangon: — A Magyar Népköztársaság nevében! Doktor Zsupán Sándort ittas vezetés, gázolás és cserbenhagyás bűntettében marasztalja el a járásbíróság. A cserbenhagyás ezen felül foglalkozás körében elkövetett bűn- cselekménynek minősül, mivei a vádlott orvos létére mulasztotta el a kötelező segélynyújtást. Az enyhítő körülményeket is figyelembe véve, a vádlottat összbüntetésül kétévi szabadságvesztésre ítéli a járásbíróság. Indoklás: ... A bíró hangja elenyészik Zsupán számára. Amit ezután mondhatnak neki, az már nem érdekes. Tudja, a többit önmagának kell tisztáznia. Dermed- ten áll. — A munkás, alkit elütöttem, csuklótörést szenvedett Azóta meggyógyult. De meg is halhatott volna. Rettenetes... Később két fegyőr kikísérte a teremből. A folyosón csak arra van módja, hogy az őrök mellől intsen búcsút a feleségének. Örömmel látja, hogy az asszony nem veszíti el a fejét, viszont végsőkig feszített önuralma annál jobban árulkodik szenvedéséről — Megkímélhettem volna azt a munkást is, magamat is, ha betartom a parancsomat. A parancsomat, amire a feleségem, meg a magam akaratán kívül más nem kényszerített. Ha másképp döntünk, a kutatók közé szólított volna ez a parancs. Zsupán egyedül van a cellában. Ablakából, a piszkos üvegen és a rácson keresztül lelát a parkra, ahol színes trikóban játszanak a fiatalok a kézilabdapályán. — Igen, a kutatók közé. Indulhatott volna a maratoni futás sikeréért. A sikert talán hamar elérhettem volna. Lehet, hogy soha. Volna, lehet, talán: labilis elvontságok, ki nem próbált lehetőségek. A feltáratlan negyedik dimenzió, bátraknak való csatatér, ahol soha nem fejeződik be a küzdelem. Amíg élek, sajnálni fogom, hogy nem mehettem erre a csatatérre. Jön a foglár, elkíséri az ügyész irodájába. Közük vele, hogy feltételesen szabadlábra helyezik a másodfokú tárgyalásig. — Mint ahogy azt is sajnálom, hogy nem én voltam az első űrhajós, hogy, nem én fceszpn termékennyé a Szaharát, hogy nem fogok tízezer évig élni. De hát óik ez arra, hogy zsákutcában érzem magam? ... Megborotválja a börtön borbélya, visszakapja használati tárgyait, a cipőfűzőt, a nyakkendőt. Miután rendbeszedi magát, a megtévesztésig hasonlít egy szabad emberhez. — Hagyjam magam leteper- ni a gazemberektől, akik soha nem voltak kíváncsik a negyedik dimenzióra, de annál többet ártanak az ismerős három között? Dobjam ebek harmáncad- jára a hitemet, amiért a markukba röhögnek a hitetlenek? Jó dolog a vágyaik honába kívánkozni, de a szülőföldünk mégis csak a való világ. Ügy szép, ha egyszerre élhetek mindkettőben. Az egyiket veszni láttam, mert a másik, a segélyért kiáltó mindenestől magának követelt. De hiába lett a hajdani álmodozásból mérhető bizonyosság, nem akartam belátni, hogy a tett már több mint a becsvágy. Kilép a törvénykezési épület kapuján. Megszokott városkép tárul eléje ezernyi jellegzetességével, de most minden színfolt varázslatos élményt, semmihez sem hasonlító boldogságot jelent számára. — Havas zkodná próbáltam. Ügy aikartam menekülni, hogy ne érje veszteség a becsületet. Arra gondoltam, hogy helyettem más is gyógyíthatná az embereket, de arra nem, hogy a nekem szánt kutató köpenyt más is jogosan viselheti. Tétován merészkedik csak a szabad emberek közé. Fuvaros kocsi áll a járda mellett, megveregeti a lovak pofáját. Aztán megy tovább, lassan visszanyerve régi biztonságát. — így adódott, hogy otthagytam egy embert. Akiről nem is tudtam. Ha nem gázolok, viszont elmenekülök a kényelmes laboratóriumba, vajon hány ismeretlen embert hagyok cserben? Zavarbaejtő kérdés. Persze, a választ régen tudom. Csak vonakodtam elismerni. Milyen kár, hogy ehhez egy szörnyű véletlen segített hozzá. Drága volt a segítség. A véletlen súlyosbításért fellebbezett. A buszhoz megy, amely majd hazaviszi. Senki sem gondolná, mi járatban van. Arcán olyan meggyőző a nyugodt hétközna- piság, mintha csukagyan végleg szabad lenne. — Kétévi börtön... Iszonyú. Gyorsan, gyorsan haza, egy gramm se vesszen kárba ebből a maréknyi szabadságból... (Folytatása következikJ Érdekesnek Ígérkezik a Kulturális Szemle fejtörő csapat- versenyének kecskeméti döntője. A selejtezők után 12 együttes küzd a helyezésekért. Az első fordulóra egyszerre négy helyen — a Katona József Gimnázium dísztermében, a Berkes Ferenc kollégiumban, a Lőwy Sándor tanulóotthonban, á felsőfokú intézmények ifjúsági klubjában — egy időben, 1965. március 10-én, szombaton du. 4 óraisor kerül sor. A továbbjutók március 21-én, hétfőn mérik össze tudásukat az egészségügyi szakiskolában és a reszelőgyár klubjában. Az elsőség március 27-én, szombaton du. 5 órakor a városi művelődési ház nagytermében dől el. A résztvevők a felszabadulás óta élteit húsz esztendő poüti- kai, művészeti, tudományos és sportéletének ismeretéről adnak számot. A kulturális szemle operatív bizottsága örömmel vette tudomásul, hogy több üzemi, hivatali csapat nevezett, mint az elmúlt esztendőben. (ZIM, parkettagyár, tervezőiroda, 9. sz. AKÖV, bíróság stb.) A kérdések egy része érdekes műsorszámok formájában hangzik el, és így a résztvevők, hallgatók tanulnak is, szórakoznak is. H. N.
