Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-25 / 71. szám

S. OlR» 1965. március 25, csütörtök JOBB KEDVVEL — OLCSÓBBAN m>jbQPQ?ami+ymw Rosszul értelmezett együttműködés Magam sem hittem, meny­nyire meg tudja változtatni a szövetkezeti tagok munkaked­vét az ösztönzőbb jövedelemel­osztás, — egyik évről a másik­ra, ha Bálint Mihály tanács vb-elnök íehéren-feketén be nem bizonyítja. Üléseztek a gátért Aranyka- lészlász Termelőszövetkezet ve­zetői, a várakozás ideje alatt a tanácselnökkel beszélgettünk. Többek között arról, hogy gaz­daságosabban termelt-e a tsz 1964-ben, mint mondjuk előző esztendőben? Ennél a kérdésnél fiókjába nyúlt Bálint elvtárs, és egy pa­rányi jegyzetet vett elő. Ott volt mindjárt a keze ügyében. — Erre mindig szükség van — emelte meg a kis papírt — jó, ha a szövetkezet legfonto­sabb gazdasági mutatóit szá­mon tartja az ember... Vegyük a tehenészetet. 1963-ban ráfizetéses volt a tej­termelés. Egy litert 4,70 forint költséggel állítottunk elő —, az átvételnél 3,60—3,80 Ft-ot kap­tunk érte. 1964-re sikerült 3,30 Ft-ra leszorítani az önköltséget. — Mi volt a nagy költség oka — 1963-ban. — Az alacsony tejhozam. 7 liter volt tehenenként. Ez vi­szont 17 literre emelkedett 1964-ben. Egy kilogramm vágómarhát 17,50-ből hoztunk ki hatvanhá­romban; 1964-ben 13,70-re csök­kentettük. A süldők kilóját 18- ról 14 forintra, a hízöttsertését 19 Ft-ról 11 forintra. Előző év­ben ez is ráfizetéses volt, hi­szen nagyüzemi felárral 18 fo­rintot kaptunk kilójáért. A ba­romfinevelés korábbi években szintén ráfizetéses volt. 1964- ben 19 forintból sikerült 1 kg baromfit kihozni; értékesítésnél 26 forint az átlagár. — Milyen arányban képviseli az állattenyésztés a szövetkezet jövedelmének egy részét? Ho­gyan sikerült ilyen fordulatot elérni? — A tsz jövedelmének mint­egy 50 százalékát adja az állat- tenyésztés, ezért különösen je­lentős a gazdaságosabb terme­lés. .. Mi volt a kulcsa? Szak­szerűbb gondozás, jobb takar­mányozás, lelkiismeretesebben dolgoztak az állattenyésztők. — Ez nemcsak úgy magától jött — Szakítottunk a ha­gyományos munkaegység-mód­szerrel, amely mellett alig va­az azonos típusú traktorok egy táblán dolgoznak. Így könnyebb az ellenőrzés és az irányítás, egyszersmind a szántás befeje­zése után valamennyi géppel hozzá tudnak látni a kiegészítő talajmunkákhoz. A termelőszövetkezetben a munkaerőmérleg és a tavaszi kampányterv is készült. Idejében gondoskodtak a szükséges gépi, fogat- és ké­zi erőről, így az időszerű munkákban nem lesz fennakadás. Már februárban hozzáfogtak a munkacsapatok megszervezé­séhez. Ezzel kapcsolatban a bri­gádgyűléseken számos ésszerű javaslat hangzott el. Így pél­dául a gazdák felhívták a ve­zetőség figyelmét a tavalyi hi­bák elkerülésére, aminek ered­ményeként az idén a többi közt már kellő időben sor került a részesen művelendő kukorica, illetve lucerna területének a ki­osztására is. Messzemenően alkalmazzák a közös gazdaságban az anyagi ösztönzés különböző formáit. így például a közös szőlőben dolgozók a bruttó bevételnek a 10, a kertészetben és a dohány- termesztésben dolgozó szövetke­zeti gazdák pedig a 40 százalé­kát kapják meg készpénzben. J. T. lították üzembe — félszázezer köbméter földmunkát végeztek el. Mivel a gép fagyban is jól dolgozik, már idei teljesítmé­nye is meghaladja a 10 ezer köbmétert. Elkészült a Solt térségében idén létesítendő 8 kilométeres csatornahálózat terve is. A Ke­rekegyháza melletti Kondor-tf természetes tavacskáit pedi;. úgynevezett „belvízi tározókká szándékoznak kiépíteni. E négyéves munka első szakasz már az idén megkezdődik. . társulat a gazdája a hullámte rek árvédelmének is. Az idei a 27 kilométer hosszúságba húzódó nyári gátakat előrelátha tólag teljesen felújítják. lamit jelentett egy-egy kis pré­mium. Az állattenyésztésben komoly prémium járt a hozam, súlygyarapodás, daraértékesítés, szaporulat után. — A növénytermelésben mi­lyen változás történt a javadal­mazásnál? — Vegyük példának a kuko­ricát. 1963-ban járt munkaegy­ségenként 14 forint, és ehhez a tervtúlteljesítés 30 százaléka. Egy holdra fordított valaki 16 munkaegységet, ezért tehát ju­tott neki 224 forint. Ha a ter­méstöbblet is sikerült, kapott még pár mázsa kukoricát, így esetleg összejött neki 400—500 forint egy hold után. 1964-ben nem volt munka­egység, hanem mindenki meg­kapta a termelt mennyiség 33 százalékát. Most 32 mázsa volt az átlagunk, ebből tehát mint­egy 11 mázsát kapott a tsz-gaz- da. 200 forintjával számítva 2200 forintot jelent. Nagy a kü­lönbség. Érthető, hogy kedvvel dol­gozott mindenki. Meg is látszott az átlaghozamon. Előző évek­ben 25—28 mázsát adott egy hold, most a 360 holdon lett 32 mázsa átlag. így volt ez a cukorrépánál: 83-ról 141 mázsára nőtt az át­lag. Lucernából 8-ról 26 mázsá­ra, persze öntözéssel. Az őszi búzánál 4,8 mázsáról hoztuk fel az átlagot 10 mázsára. A családi művelés, százalékos részesedés megtette a magáét... Tólh István Az első párttitkár A húsz év előtti küzdelemre emlékezünk Folcz Antallal, a bajai kiskertes házban. A márciusi napfény kelleme­sen simogató sugarait élvezve találtam rá. Körülötte összeha­sogatott tüskök. — Ez aztán derekas munka, még egy fiatalembernek is di­cséretére válna. Rokonszenves arca mosolyra derült. Felszerelte lengyel halló- készülékét, hogy jobban értse, amit mondok. — Hátha még teljesen egész­séges lennék. Csak hát ez az átkozott nagyothallás. Azért ütött el az autó is, mert nem hallottam a dudáját. De szeren­csére nagyobb baj nem történt. A nagyothallás kapcsán mind­járt a témára tértünk. — Azt mondják az orvosok, hogy a sok megfázás egyik utó­hatása ez a hallásromlás. Bi­zony sokat kellett hideg pin­cékben, kertekben bujkálnom a felszabadulás előtt. Ez kikezdte az egészségemet. És mesélni kezdett a kerti kisszéken. — 1925-ben, pontosan negy­ven éve kerültem Bajára, mint a Szociáldemokrata Párt és a Famunkások Szakszervezetének tagja. A szakmám ugyanis asz­talos. A szakszervezet helyezett ide, hogy segítsem a munkás szervezést. 1929-ben Mónus Illés­sel volt némi nézeteltérésem. Ö akkor már a szociáldemok­rata párt vezető ideológusa volt. Mint ismeretes, ismételten állást foglalt a kommunista párt és az általa meghirdetett egységpoliti­ka ellen. A törvényhatósági vá­lasztások jelöltjei körül folyt a vita köztünk. Ez hatással volt későbbi sorsomra. Szakítottam a szociáldemokratákkal és az egyik kommunista sejt tagja lettem. Röplapokat sokszorosí­tottunk, agitáltunk. Így ment ez hosszú évekig.. Sok megpróbál­atásban volt részem, 1940-től Uandó rendőri felügyelet alatt •Ham, többször elhurcoltak. Folczné, a kedves, barátságos élettárs, aki mindenben együtt Lám, milyen szorgalmasak a mi munkásaink, annyi gépko­csifülkét csinálnak, hogy él sem győzik szállítani — mondhatják a községbeliek, betekintve a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat izsákí gyáregységének udvarára. Mert itt valóban any- nyi vezetőfülke sorakozik, hogy szinte eltűnnek mögöttük az épületek. A szép látszat azonban le­hangoló tényt takar. Mikus Pál telepvezető így beszél erről: A nyerges vontatók vezetőfülkéit az IKARUSZ Autógyár részére készítjük — kooperációban. Tő­lük kapjuk az összes alkatrészt, mi jóformán csak összeállítjuk a gyártmányt. Sajnos, néhány apró alkatrészre hiába várunk hónapok óta. Emiatt nem tudjuk befejezni a munkát, és nya­kunkra halmozódik a félig kész termék. A telephely első negyedévi terve 126 fülke gyártását irá­nyozza elő. Két hónap alatt azonban mindössze harmincötöt tudtak elszállítani. Az udvaron legalább ötven olyan fülke so­rakozik, amiről már csak a kor­mányrögzítő és a kapaszkodó hiányzik. Mindkettő úgyneve­zett „filléres” áru. További harmincötöt be sent tudtak üvegezni az izsákiak — plexi hiányában. Ezeket leta­kargatták ugyan hulladék gumi­szőnyegekkel, de a lenge öltö­zék aligha védi meg — a kiváló nedvszívó tulajdonsággal áldott volt férjével, a szenvedésben, az örömben egyaránt, oda-oda hall­gatott beszélgetésünkre, miköz­ben a házi munkát végezte. — Aztán engem, a megbíz­hatatlant is behívtak katoná­nak. Látszott már milyen rosz- szul áll a náci hadigépezet szé­nája. Nem jelentkeztem a be­hívóra, bújkáltam a környéken, azonban megfenyegették a csa­ládot. Féltettem őket, végül is bevonultam, de néhány nap múlva megszöktem. Ismét buj­kálások következtek. A felsza­badulás előtti utolsó éjszakát egy villa kertjében töltöttem. 1944. október 21-én már teljes egészében felszabadították a vá­rost a szovjet csapatok. Meg­szűnt az addigi hányatott élet nemcsak számomra, a többi elv­társ is előbújt rejtekhelyéről. Sóhajda Istvánnal, Csanyik Jó­zseffel megkezdtük a kommu­nista párt szervezését. Átforrósodott a hangja, amint emlékezett a nevezetes dátumra. — belső farostburkolatot attó hogy felpúposodjon, tönkremen jen néhány hét alatt. — Miért nem rakják be leg alább a szerelőcsarnokba a fül kéket? — kérdeztük a telepve zetőtől. Válasz helyett kitárt; előttünk a csarnok ajtaját. Fül ke fülke hátán itt is. Hihetetler hogy hozzájuk férnek a sze relők. Az izsáki telep idén kizárólaí vezetőfülkét készít. A tervsze­rűtlen alkatrészellátás szinti megbénítja a termelést. Az el­múlt hónapban a dolgozók te­kintélyes hányadának már ki­adták az évi szabadság felét Jelenleg is kényszerpihenői folytat a munkások egyhar- mada. Természetesen a vállalat pénz- gazdálkodásában is zavart okoz az, hogy késnek a szállítások. Munkabért is csak büntetőka­mattal terhes hitelből tudtak fizetni az elmúlt hónapban. Vé­gül, de nem utolsósorban a dol­gozók zsebe is alaposan meg­sínyli az „együttműködést”. Ügy tűnik, hogy az IKARUSZ a „szegény rokon” dicstelen sze­repét szánta az izsáki telepnek, aki örülhet ha egyáltalán kap valamit. Csakhogy sem a saját, sem az egész népgazdaság ér­dekével nemigen egyeztethető össze az ilyen féle kooperáció. AZ IKARUSZ is kárát látja előbb-utóbb ha nem segít az izsáki gondokon. — November 26-án a mai fegyveres erők klubjában meg­alakult a Magyar Kommunista Párt városi szervezete. Küzdel­mes, de szép idők következtek ismét. Én lettem a város első párttitkára. Fontos dolgunk volt a köz- igazgatás megszervezése, helye­sebben újjászervezése. Ez a többi párttal való küzdelemben valósult meg. A háborús hely­zet miatt elmaradt az őszi mun­ka. A férfiakat elvitték katoná­nak, az itthonmaradottak pe­dig állandó rettegésben voltak, hiszen Baja sokáig frontváros volt. Földet osztottunk. Mozgó­sítottunk a kint maradt termé­nyek betakarítására, az elma­radt vetés pótlására. Megkezd­ték az üzemek is a termelést. Nem volt könnyű. Sok szembenálló tényezővel kellett megküzdenünk. Egyes emberek értetlenül szemlélték az esemé­nyeket, a nagy változásokat. Szinte éjjel-nappal dolgoztunk. Nemegyszer az autó tetejéről kellett meggyőző szónoklatot tartani. Rövid megszakítással 1946. jú­niusáig voltam városi titkár. Ezután kerültem a közellátás­hoz. Mint a Bútor- és Faipari Vállalat igazgatója mentem nyugdíjba. Nehezítette a mun­kám, hogy hallásom egyre rom­lott. Most is tagja vagyok a városi pártbizottságnak. Szíve­sen átadom tapasztalatomat a fiataloknak. Majd ők folytatják a mi munkánkat. Folcz Antal annál is inkább joggal mondja ezt, hiszen mind a két fia párttag. Ifjú Folcz An­tal a Ganz Villamoskészülékek Gyára bajai üzemének párttit­kára. Másik fia hajóskapitány. Most hatvankét éves. — Nem tartom magam öreg­nek, Szívesen vagyok az ifjú­ság között. Mikor kikísért, tréfásan így búcsúzott: — Ha lesz időm, megírom em­lékirataimat K. S. Alapos szervezéssel készültek fel a tavaszra a páimonoslori Keleti Fény Tsz-ben — Az őszi kalászosok vető­magja bizony meglehetősen ké­sőn került földbe — mondja kérdésünkre Bontovics Gáspár, a pálmonostori Keleti Fény Tsz fő- agronómusa. — Annál nagyobb gonddal végeztük el a gyengén áttelelt gabona tél végi fej trá­gyázását. A lucernásra és 180 hold rét- és legelőterületre is kiszórtuk a műtrágyát. A közös gazdaságban igen fontosnak tartják a zöldség- és a dohánytermesztés fejlesztését. A termelőszövetkezet egyébként a legnagyobb dohánytermelő gazdaság a járásban: 72 hol­don foglalkoznak ennek az ipari növénynek a termesz­tésével. Tavaly a legjobb eredményt a szabolcsi fajtával érték el: ter­mesztésében országosan az el- 6Ők közé kerültek, s holdanként átlag 30 ezer forint bevételhez jutottak. Elmondja a főagronómus, hogy 16 traktorral rendelkez­nek, ami teljes gépesítést jelent. Az aratás kivételével minden gépi munkát a saját erejükből végeznek. A gépállomással tel­jes műszaki kiszolgálásra kötöt­tek szerződést. Az ütemtervhez igazodva már minden erő- és munkagépüket kijavították. A gépi munkáknál egyéb­ként bevezették a csoportos foglalkoztatást: Bővül a csatornahálózat, felújítják a nyári gátakat A dunavecsei járáson kívül a kecskeméti járás néhány köz­ségére is kiterjed a Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat hatás­köre. A társulat meglehetősen sokirányú tevékenységet fejt ki. Ezek egyike az összesen mintegy 70 kilométer hosszú­ságú, úgynevezett „harmadik kategóriájú” csatornák rendsze­res és folyamatos tisztogatása, karbantartása is. Az utóbbi néhány évben e csatornák 90 százalékát teljesen felújították. Tavaly csatornaépítésre és felújításra, valamint árokásás­ra egyaránt alkalmas kotrógé­pet vásárolt a társulat, amely- lyel — annak ellenére hogy csak az év második felében áí­B. D. Nehéz, de szép idők voltak

Next

/
Thumbnails
Contents