Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-23 / 69. szám
6. oldal 1965. március 23, kedd ai^^S5S3^e?i Ify jutottunk idáig... Húsz óra SÁNTA Ferenc krónikája legalább akkora érdeklődést keltett megjelenése idején, mint Fejes Endre regénye, a Rozsdatemető. Olvasták, beszéltek róla és még talán le sem csillapodott körülötte a vita, már jött a hír: Fábry Zoltán filmet készít a Húsz órából. Az ér- aeklődés ismét fellángolt érthetően, hiszen Sánta Ferenc riportregénye a közelmúlt nagy könyvsikerének számított, Fábry Zoltán pedig jelentős művészegyéniség. A film most elkészült. Bemutatták, értékelték, bírálták, elemezték, de a legszigorúbb kritika is csak néhány, jelentéktelen hibát vethetett az alkotók szemére. A Húsz óráról nehéz is lenne rosszat mondani. Egyrészt, mert régen hallott és látott őszinteséggel ábrázolja a paraszti élet átalakulásának inkább a mélyben, mint a felszínen zajló, drámai folyamatát, másrészt mert a filmet formai megoldása, stílusa is egyaránt húszesztendős filmgyártásunk ünnepi eseményévé avatja. Négy barátról, egykori zsellérekről szól a film, sem „fehér”, sem „fekete” emberekről —, akiknek a sorsa, történelem. Kemény, férfiindulatoktól fűtött közegbe ütközik és ereszkedik le a riporter, hogy kikutassa, megismerje, felderítse a falusi élet mai formáit, hogy választ kapjon olyan kérdésekre, amelyek mögött homály lappang és kifürkészhetetlennek tetsző titok. A NYOMOZÁS kérlelhetetlen szigorával és a görög sorstragédiák fájdalmas fenségével bontakozik ki előttünk a felelet. Tragikus szembefordulásoknak lehetünk tanúi. Sűrűsödő, majd kirobbanó ellentéteknek, amikor az egyik barát megöli a másikat és akik régen megosz-1 ■Z" erekegyházán a tanácshá- za mellett van egy húsbolt. Mellette a kis helyiségben — lehet 3,5x3,5 méter — valaha trafik volt. Most a hét több napján jókedvű gyerekek gyülekeznek itt össze délutánonként és kezükbe veszik az éles •kést. Hosszú, türelmes munka után apró kis tárgyak kerülnek ki a kezükből. Az ember megcsodálja ezeket a szép kis tárgyakat és nem is hiszi el, hogy tizenkét esztendős gyerekek műve. Pedig az. A kerekegyházi fafaragószakkör tagjainak a kezéből kerülnek ki ezek a kis remekművek. ff ogy is kezdődött? — 1963. decemberében egy nyugdíjas pedagógus, akit fafaragó szerszámai nem hagytak odahaza békességben — megalakította a kerekegyházi általános iskolások közül a szakkört. Olyan gyerekeket hívott-toborzott, akik a legjobb tanulók voltak. Véges Béla pedagógus régóta foglalkozik faszobrászattal. Most a saját szerszámait: késeket, reszeléket, fűrészeket, gyalukat adta oda a szakkörnek, hogy elindulhassanak. Elindultak. Alkottak. Nem is akárhogy. Háromhónapi munkájuk eredményét sikeres kiállításon mutatták be. Aztán a szakkör — megszűnt. Nem volt számukra alkalmas helyiség. A gyerekek majdnem sírtak — a szó teljes értelmében; Akiben alkotási vágy van, az nem maradhat tétlen, így volt ez a szakköri tagokban és a vezető pedagógusban is. Addig ostromolták a községi tanácsot, míg a művelődési házban kaptak egy szűk kis helyiséget. Ám, ott még a nagyfűtották egymással a nyomorúságot, most úgy állnak szemben, mint kibékíthetetlen ellenfelek. „Miféle világ ez?” — szakad ki a kiáltás, fájdalmasan Balogh Antiból. Nem könnyű megítélni az embereket. Nem szabad két táborra osztani őket: jókra és rosszakra — mondja ki a film. Minden átalakulás — forrongás: a régihez szokott ember keresi helyét az új társadalomban és nem olyan biztos, hogy első kísérletre megtalálja. Az egyén és a társadalom viszonyának a magyar falu húsz órájába — valójában húsz évébe — ágyazott nagy kérdéseit, a regény különleges szerkezetéhez hasonlóan, két síkra bontva szólaltatja meg a rendező. A valóság és a visszaemlékezés képei azonban nem párhuzamosan, hanem szaggatottan, szabálytalan idősorrendben követik egymást. Tömören megfogalmazott, mégis nagy horderejű epizódokból áll össze a történet, a mi életünk története. A RENDKÍVÜLI téma, a feladat nagysága művészien szép, érzékletes felvételekre ihlette Illés György operatőrt. Részben az ő érdeme, hogy sikerült szinte már dokumentumfilmszerűen élethű, valóságos atmoszférát teremteni. A népes és kitűnő szereplőgárdából is kiemelkedik Páger Antal indulatos emberséggel megformált elnök Jóskája, Görbe János bárányból oroszlánná vadított Balogh Antija, Horváth Teri, Mészáros Ági, Szirtes Ádám — de a film minden egyes szereplőjéről csak elismeréssel szólhatunk. Hosszan lehetne még elemezni a FIúsz órát. Röviden csak annyit: filmgyártásunk legjobb alkotásai közé tartozik. Vadas Zuzsa rész is alig fért el. Onnan hamarosan átkerültek a mostani helyiségbe, ami alig nagyobb a másiknál. Csak hat gyerek fér be egyszerre. És a vezető. Most itt faragnak rendületlenül, olyan szorgalommal, hogy az ember megsajanija őket, ha arra gondol, hogy a fafaragószakkör ismét megszűnik. Eddigi munkáiból kiállítást rendez április 4-re, aztán... Nincsen pénz, nincsen támogatás. Csodálják és dicsérik őket, de a hónuk alá nem nyúl senki. llf egnéztem a munkájukat. Gyönyörű napsütéses időben hat gyerek dolgozott lázas szorgalommal bent a szűk kis helyiségben, a többi kint focizott a téren és alig várta, hogy sorra kerüljön. Mert csak így, sorban vehetik kezükbe a faragókést. Nincs hely, de nincs szerszám se. A nyugdíjas pedagógus kései, gyalui már tönkremennek. És nincs miből pótolni. Pedig-pedig... Ez a szakkör igen hasznos dolgokra tanít. Nem művészképzés folyik itt, de — ahogy az elkészült szép munkákat nézem — nincs kizárva, hogy egy-két gyerek életpályának választja a fafaragást. G. Nagy Laci tanyáról biciklizik be, elég messziről, hogy faraghasson. Fritz László, Szigeti László, Bertők István, Ipoly Zoltán, Sörös János és Pentz István, mind-mind alig várják a kedd és péntek délutánt, hogy alkothassanak. Mert itt arról van sző. Az alkotó munka megszerettetéséről. És egy kis művészetről is azért. Aki megkóstolja a művészkedést. az már kicsit jobb ember. Ezt észre kéne venni. Balogh József „A forradalom emlékkönyvei” — legszívesebben így nevezném azokat a kis monográfiákat, melyeket a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából — városok, községek, üzemek, szövetkezeti gazdaságok, intézmények összeállítottak. Egy- egy helységben, a megyében, s az egész országban mindenütt. Akár az orgoványi tanácsnál, akár a ZIM-ben, vagy a szó szoros értelmében ezer más helyen megmutatták ezeket a miniatűr történelmi műveket, mindenütt felemelő meghatottságot eláruló szavakkal nyújtották át. Körülbelül ugyanazt mondották: „így jutottunk idáig...” Mert egyetlen sora nem születhetett meg ezeknek a kis munkáknak, hogy a konkrét, józan adatok mögött ne jelentkeztek volna a 20 esztendő mindannyiunk számára közös, ugyanakkor helyi sajátos emlékei. Mikor a Zománcipari Művek történetének első mondatait — a háború befejezéséről, a termelés megindulásáról — fogalmazták az elvtársak, feltar- tartóztathatatlanul előtolultak olyan epizódok emlékképei, melyekhez hasonlók feltétlenül kísérték a községek, vállalatok, iskolák húsz évét megörökítők tnunkáját is. Élmények hangulata, íze futott át az emlékezéseken. Mikről is? Az első, ágyúszó nélküli éjszakáról. A lebegő nyugalomról, melyet az sem tudott megzavarni, hogy az ablaküveget deszka vagy papír helyettesítette. Megindult a termelés. Mikor a monográfiába belekerült egy- egy műhely, gép neve, — a kezek, az ujjak a jeges hó hidegére emlékeztek, amely alól kikaparták, ami megmaradt. Az emlékek „filmarchivumában” friss epizódok peregtek. A fülessapkás, vöröscsillagos Ivánról, Andrej ról, Sztyepánról, aki visszhangos lármával magyarázta: azért hozta a teherautó szenet, hogy áramot csináljatok; azért ajándékoz meg a táltos - értékű gyenge lovacskával, hogy ne te húzd az ekét... Hogy szerették a gyerekeket! Ők adták sokuknak az első csokoládészeletet, az első marék valódi cukrot, amit életükben láttak, ízleltek a kicsik... Mindenütt emlékeztek a melaszra, az élelmiszerjegyekre, a kukoricakenyérre. Az ünneplővé előléptetett viselt katona- köpenyre, a madzagfűzős bakancsra. Aztán a vonat tetején utazásokra, a batyuzókra, feketézőkre. .. És amikor például Kiskunfélegyháza mai történetírói a köz- ségfejlesztés eredményeit gyűjtötték csokorba, mint mindenütt máshol, ők is gondoltak arra a házra, azokra az utcákra, ahol először írták ki az MKP nevét és rajzolták, festették mellé a jelvény mását... A párttól elválaszthatatlan képek megállíthatatlanul fényesedtek fel az emlékezet vásznán. Földosztás, „Földet vissza nem adunk!” államosítások... Egy- egy gyár történetének összeállítója meg-megállt az írással. Talán épp abban az irodában dolgozott a füzetkén, ahol az első munkásigazgató kijelentette azon a nagy napon: „... mától kezdve a gyár vezetését én veszem át.” „A forradalom emlékkönyvé” - nek íród, tíz-, száz-, ezredma- gukkal gondolták végig a mögöttünk levő nagy éveket. Azt, hogy az iskola, a tudás mindenkié lett; hogy azután megszűnt a jegyrendszer; hogy kezdtük nagyobb választékban szőni a selymeket, szöveteket. Lett jó forintunk... Mikor a monográfiaírásban odaértek, hogy — az első gépállomások, az első termelőszövetkezetek — ki ne idézte volna vissza az első pártnapi, röpgyű- lési, szemináriumi felszólalásokat. Hogy milyen jó érzés volt az első önálló gondolatot, érvet a közösség elé tárni... A népnevelő utak, a tsz-agitáció... Űj sor a község, a gyár vagy mezőgazdasági üzem történetében. Felidéződnek a harcos kiállások mozzanatai: „El a kezekkel Koreától!”... Mert az imperializmus azóta is nap mint nap eszünkbe juttatja, hogy sikereink megvédéséhez erősebbek kell lennünk... Azóta volt már Kuba, Szuez, Vietnam... A kis történelemkönyvek írásakor megmelegszik a szívünk, ha agitációs érveink fejlődésénél is elidőzünk egy kicsit. Többek közt természetesen, beszéltünk kezdetben arról, hogy mennyi volt a múltban a cukorfogyasztás egy személyre, hány ruha, cipő jutott éveken át egy embernek. Büszkén hirdettük és ma is mondjuk: „Míg régen, addig ma...” Később sú- lyosodtak az érvek a faluban levő biciklik, majd motorbiciklik számával... Ma már az autó, a gépesített háztartás a „sláger”. „1962-ben 100 m hosszú csarnokkal bővült az üzem...” — olvassuk egyik összefoglalóban. Akik ezt írásba foglalták, nem tehették meg, hogy ne essenek egykori szenvedélyes viták, éjszakákba nyúló fejtörések hangulatába, ami a létesítmény megvalósulását kísérte... Villamosítás, mozi, könyvtár, színház, iskolázottság, külföldi ösztöndíjasok, kórház — nincs az életnek olyan „pici” vagy nagy területe, amelynek említése ezekben a forradalmi emlékkönyvekben ne a felszabadult, tehetségét, életörömét gazdag alkotásokra váltó dolgozó nép dicséretét zengené. Amely ne bizonyítaná, hogy a munkásosztály vezette társadalom jó úton halad, hogy a politika, melyet ennek az osztálynak az élcsapata érvényesít, minden igaz, becsületes ember javát szolgálja. Erről tanúskodnak az emlékkönyvek olyan apró tényei, mint mondjuk egy mai étlap parádés választéka a negyvenötös sülttökkel szemben. Vagy olyan „gondok”, melyek a monográfiák ilyesfajta mondatainál jelentkeznek: „Ebben az évben tizenöten mennek külföldi körutazásra...” Bizony, nehéz a választás: a Krímbe, NDK- ba vagy Rómába jelentkezzen a dolgozó, aki 1946-ban meny- nyei élvezettél szívta a járda- szegélyen vágott kapadohányt. Persze szőlőlevéllel keverve, mert spórolni kellett. S milyen furcsa íze volt az újságszél-ci- garettapapírnak! Tóth István Gazdasági alapfogalmak Nemzetközi fizetési mérleg A „MÉRLEG” a gazdasági életben gyakran használt elszámolási, összehasonlítási módszer, amely egy-egy gazdasági jelenséget úgy vizsgál, hogy az erőforrásokat és a felhasználást — tételesen részletezve — szembeállítja egymással. így kiderül: a vizsgált területen hiány, vagy felesleg mutatkozik-e? Minden évben összeállítják pl.: a legfontosabb anyagok, termékek népgazdasági mérlegét, a munkaerő mérlegét stb. A nemzetközi fizetési mérleg az ország egy év alatti külföldi pénz kifizetéseinek és külföldről származó pénz bevételeinek szembeállítása. A különböző tételek felsorolása után elkészítik az egyenleget, ami nem más, mint a mérleg két oldalának, a bevételek és kiadások végösszegeinek különbsége. Az egyenleg aktív, ha a bevételek meghaladják a kiadásokat, míg ellenkező esetben passzív. Milyen tételek szerepelnek a nemzetközi fizetési mérlegben? Legjelentősebb a külföldre szállított és a külföldről vásárolt áruk ellenértéke. Ezeket a kereskedelmi bevételeket és kiadásokat külön is számbaveszik és külkereskedelmi mérlegnek nevezik. Ez összegszerűen a fizetési mérleg legnagyobb része. Az országok nemzeti jövedelmét alkotó terméktömegben vannak olyan áruk, amelyeket az országban nem használnak fel, s ugyanakkor szükség van egy sor olyan termékre, amelyeket az országban nem állítanak elő. Hazánk pl.: gyógyszereket, műszereket stb. sokkal többet termel, mint amennyit felhasználhatunk, míg pl.: vasérc, koksz, pamut stb. szükségletünket leginkább külföldről fedezzük. így a nemzeti jövedelem egy része a külkereskedelemben kicserélődik. Magyar- ország nemzeti jövedelmének kb. agyharmadát cseréli más termékekre, ami magas aránynak számít és azt jelenti, hogy a külkereskedelem lényegesen befolyásolja az ország egész gazdasági életét. NEMZETKÖZI pénzmozgás keletkezhet úgy is, hogy egy ország beruházásokat végez más ország területén. Ilyesmire pl.: segély keretében kerülhet sor (mint az asszuáni gát építése Egyiptomban a Szovjetunió által), vagy ha több ország, közös használatra létesít beruházást más ország területén. Az ilyen nemzetközi tőkemozgás, valamint a törlesztésekkel, továbbá az esetleges kamat- vagy osztalék-kiegyenlítéssel összef ü ggő fizetések szintén szerepelnek a nemzetközi fizetési mérlegben. Az áruk szállításával, a biztosítással stb. járó szolgáltatások, az ajándékozás, örökösödés, a diplomáciai képviseletek fenntartása mind szükségessé tesznek országok közötti fizetéseket, s így szerepelnek a nemzetközi fizetési mérlegben. Jelentősek lehetnek az idegenforgalommal összefüggő tételek is. EGY ORSZÁG fizetési mérlegében természetesen, sok országgal kapcsolatos fizetések szerepelnek. Hazánk fizetési mérlege is tartalmaz szocialista és kapitalista országokkal kapcsolatos tételeket. Ami a szocialista országokat illeti, nem szükséges, hogy mindegyikkel külön-külön fizetési egyensúlyban legyünk. Az ún. klíring elszámolási rendszer lehetővé teszi, hogy az egyes országokkal kapcsolatos, tartozásainkat más országokban fennálló követeléseinkkel egyenlítsük ki. Ez a lehetőség kapitalista országokra nem vonatkozik, velük országonként kell megteremteni a tartozások és a követelések egyensúlyát. Hazánk gazdasági helyzetének szilárdsága abban is tükröződik, hogy nemzetközi fizetőképességünket a legbizalmatlanabb, a legnagyobb biztonságra törekvő tőkés cégek, országok sem vonják kétségbe. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy maximális importtakarékossággal és a tervben megszabott exportfeladatok pontos és megfelelő minőségű teljesítésével is tovább javítsuk nemzetközi fizetési mérlegünket. B. Gy. • • Ügyes kezek, éles kések — tompa közömbösség
