Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-23 / 69. szám

1965. március 28, Kedd I «Mal Félmilliárd fűszerpaprika-palántát nevelnek szántóföldi termesztésre Munkában a pártvezetőség A kommunisták példája követésre talált Kalocsa környékén az idén — a tavalyinál nagyobb terüle­ten —■ 6700 holdon termesztik a íűszerpaprikát. Az ezzel kap­csolatos előkészületekhez már hozzáfogtak. A terület zömét ebben az év­ben is előnevelt palántákkal ültetik be, s csupán 300 holdon kerül földbe helyrevetéssel a mag. Megkezdték a palánta­Március 5-i számunkban olyan munkaügyi vitákat szed­tünk csokorba, amelyek a Te­rületi Egyeztető Bizottságon nyertek — tanulságos — befe­jezést. Cikkünkéi kapcsolatban számos olvasónk nyilvánított vé­leményt — levél útján. Ez is bizonyítja, hogy a dolgozók élénk figyelemmel kísérik az új munkatörvények alkalmazását és élénken reagálnak minden olyan döntésre, amely szerintük nem a határozatok szellemében fogant. Sz. I. szobafestő így kezdte levelét: „Megírták a TEB igaz­ságos döntéseit, de a téves hatá­rozatokról nem szóltak. Pedig ilyen is van.” A továbbiakban arról számolt be, hogy a Kecs­keméti Ingatlankezelő Vállalat­tól bocsátották el nemrégiben — létszámcsökkentés címén. A Területi Egyeztető Bizottság is jóváhagyta a döntést. Sz. I. sze­rint azonban igazságtalanul, mert mint írja: „Két gyerme­kem van, feleségem beteges, nem dolgozhat, Elhelyezkedni még nem tudtam. Az ottmaradt három festőnek lényegesen jobb a helyzete.” A panasznak utánanéztünk az Ingatlankezelő Vállalatnál és a Területi Egyeztető Bizott­ságon is. A következőket tu- tuk meg: A vállalat valóban szükséges létszámcsökkentést hajtott végre, öt szobafestője közül kettőt elbocsájtott. Meg­tartotta a legrégebben ott dolgo­zó szakmunkásnőjét és két férfi munkást, akik mindketten táp­pénzes állományban voltak; egyikőjük azóta szanatóriumba került. Bár Sz. I. munkája, ma­gatartása ellen valóban nem volt kifogás, a választás az em­lített okok miatt rá, illetve egyik munkatársára esett. Levélírónknak azóta alkalma nyílt volna arra, hogy segéd­munkásként elhelyezkedjen. A TEB munkatársai azt is kö­zölték vele, hogyha a későb­biek folyamán — és ez szakmá­ját tekintve legkésőbb tavasszal várható — szakképzettségének megfelelő állást talál, akkor minden további nélkül áthelye­zik. Az Mt. V. 49/A § (X) be­kezdésének b) pontja szerint ugyanis: „A vállalat köteles a dolgozót kérelmére az általa megjelölt vállalathoz áthelyezni, ia nem szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgo- ~ik és új munkaviszonyában lyen munkakörbe kerül.” Az át­helyezés tehát semmi káros kö­vetkezménnyel — szabadság­csökkentés stb. — nem jár. Sz. I. természetesen maga dönt sor­sáról. De ha — mint mondja — családja átmenetileg sem nél­külözheti az apa keresetét, ak­kor véleményünk szerint jobban tenné, ha mielőbb munkát vál­lalna. A Dél-Báes-Kiskun megyei Vízmű Vállalat Egyeztető Bi­zottságának munkatársai leve­lükben határozottan tiltakoztak cikkünk egyik mondata ellen, mert az szerintük sérti a testü­let önérzetét. A kifogásolt mon­dat így hangzik: „A dolgozó a Vállalati Egyeztető Bizottsághoz fordult, az azonban a lehető leg­kényelmesebb megoldást válasz­ágyak készítését, s a becslések szerint 200 ezer négyzetméter­nyi területen csaknem félmil­liárd — bokronként 4—5 szál — növényt nevelnek a szántóföldi termesztés céljából. Az utóbbi években — a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zése óta — sok változás történt e fűszernövény termesztésében. Amíg e vidéken azelőtt a szán­totta és szavazategyenlőséggel tovább „passzolta” az ügyet a Területi Egyeztető Bizottság­hoz.” Változatlanul fenntartjuk azt a véleményünket, hogy a szava­zategyenlőségnél kényelmesebb megoldás elképzelhetetlen. Ez ugyanis semmiféle felelősséggel nem jár. Az egyébként is idéző­jelbe tett ..passzolta” kifejezést viszont kizárólag a szöveg élén­kítése, színezése céljából és nem sértő szándékkal használtuk. Figyelemre méltó viszont, hogy a Vízmű Vállalat egyez­tető bizottsága — a levél sze­rint — azért nem vállalkozott a döntésre, mert nem ismerte azt a paragrafust, amely a nyugdíj előtt álló idős éjjeliőr esetében kizárta az elbocsájtást. Arra int ez, hogy az új munkatörvényt ismertető előadásokra, tanfolya­mokra, újságcikkekre továbbra is igen nagy szükség van. B. D. A Szőlészeti Kutató Intézet la­kiteleki gazdaságában szőlősza­porító üzem építéséhez fogtak hozzá. A Német Demokratikus Köztársaságból vásárolt 6 ezer négyzetméter alapú üvegház elemeit erdővel szegélyezett, si­mára dózerolt homokterületen állítják össze, ahol a szociális létesítmények is helyet kapnak. A szaporító üzem, amely a tervek szerint teljesen jövőre készül el, az újonnan nemesí­tett csemege- és borszőlőhibri­dek gyors nagyüzemi elszaporí­tóföldeken öntözés nélkül ter­mesztették a paprikát, most már majdnem az egész terüle­ten mesterséges csapadékellá­tásban részesítik. Az öntözés biztonságossá teszi termeszté­sét, „átsegíti” a növényt a ta­vaszi szárazságon, majd növeli a virágkötődést. Egyes öntözött területeken tavaly is a szoká­sosnak a háromszorosára nőtt a terméshozam, holdankénti átla­ga elérte a 90—100 mázsát is. Az előző években, amíg több­nyire kézi erővel duggatták el a sok millió palántát, az idén már teljesen gépesítik ezt a mun­kát. A termelőszövetkezetek több mint 30 palántázógéppel rendelkeznek. Ezek segítségével kedvező időjárás esetén 10 nap alatt beültethetők a paprikaföl­dek. „Nyitány” a zöldséjíkerlé^zetben Készítik a káposztafélék pa­lántaágyát a szalkszentmártoni Petőfi Tsz zöldségkertészei. A március elején megkezdett munka az enyhe, tavaszias idő hatására az utóbbi napokban még jobban nekilendült. Képünkön Gyökeres Sándor húsztagú brigádja szorgoskodik a területen. A háttérben az erő­gépek szállítják az istállótrá­gyát, előttük pedig Tornyai Im­re és Polánszki István leszórják a melegágyi földet, amelyet Mé­száros Károlyné szakszerűen el­egyenget a palántaágyak kere­tei között. tására hivatott. A hatalmas üvegházban a homoki intéze­tekben nemrég kialakított rügy- dugványozási, szőlőszaporítási módszerrel évente 3—4 ezer rügydugványt nyernek egy-egy tőkéről. Előzetes számítások szerint minden évben 200 ezer gyökeres vesszőhöz és 20 mil­lió kétrügyes dugványhoz jut­nak hozzá a további üvegházi szaporítások céljából. Az intézetben egyébként már évek óta tart az előkészület a nemesített csemege-^ illetve A kecskeméti Aranyka­lász Tsz határában tavaszias a hangulat. A tsz-központ köze­lében több gazda a meleg­ágyak körül szorgoskodik. A távol eső táblákon a pöfögő traktorok nyomán fényes-feket- tén csillog a friss szántás. Tíz holdon földben a mák. Az egész őszi vetés megkapta a fejtrá­gyát. S a határozott kiállású, kemény kézfogású párttitkár: Szecsei Teréz félretéve a gaz­daságossági kimutatást, melyet éppen tanulmányozott, ezzel fo­gad: — Már tavaszi műszakban, reggel 6-tól délután 5 óráig dolgozunk. Szinte egy ember­ként minden gazdánk. Mert ahogyan Petényi Sándor tehe­nészünk valamenyik nap talá­lóan megjegyezte: „Nagyon meg kell fognunk a munka végét, hogy az állatbetegség miatti jö­vedelemkiesésünket pótoljuk...” Ez jellemzi egész tagságunk hangulatát is. — S mivel foglalatoskodnak napi munkájuk mellett a párt­vezetőség tagjai? — tudakolom. — Sajnos, mozgási lehetősé­günk jó ideje korlátozott, de azért minden kis lehetőséget kihasználunk az eszmecserékre és főleg a tennivalóink alapos előkészítésére — feleli a párt­titkár. A múlt év novemberében megtartott vezetőséget újjává­lasztó taggyűlés óta — ha nem is teljes létszámmal —, de két alkalommal tanácskoztak a tsz- pártszervezet tagjai. Ahogyan Szecsei Teréz mondja, évenként egy alkalommal az állattenyész­tés, egyszer a növénytermelés, s ugyancsak egyszer a könyvvi­tel tapasztalatainak pártvezető­ségi ülésen való számbavétele nyomán szabják meg a soron következő legfontosabb párt­szervezeti teendőket. — Tavaly pártvezetőségünk kezdeményezésére egész éven át grafikont vezettünk a napi tej­hozamról. Igen jó hatással volt ez a tehenészetben dolkozó gaz­dáinkra, hiszen állandóan fi­gyelemmel kísérhették az ada­tokat. S a 65 tehenünk átlagá­ban az egyre eső évi tejhozam elérte a négyezer litert! — mondja jogos büszkeséggel Sze­csei Teréz. — Akadt olyan te­henészünk is, aki csupán pré­mium címén 26 ezer forintot kapott kézhez. Ez persze nem­csak elgondolkoztatja, hanem minőségileg jobb munkára is Hétfőn a Technika Házában sajtótájékoztatót rendeztek az 1965. március 23-án megtartan­dó meteorológiai világnap prog­ramjának ismertetésére. Dr. Dé- si Frigyes egyetemi tanár, az Országos Meteorológiai Intézet igazgatója tájékoztatásul elmon­dotta, hogy az idei meteoroló­giai világnapot a meteorológiai borszőlők elszaporításához. A fiatal gazdaságban húsz, a köz­termesztésben részben még is­meretlen szőlőhibrid kapott törzstelepet, ahonnan biztosít­ják majd a szaporítóház ellá­tását. Elsősorban a . csemege- szőlőket, az Attilát, a -Pannónia Kincsét, s a legutóbb nemesí­tett Olympiát, valamint a Re­kordot szaporítják el a közter­mesztés részére, majd a nemes borszőlőfajták kapnak helyet a szaporítóházban. serkenti azokat, akik jóval ke­vesebbet vagy egyáltalán nem kaptak prémiumot... Az új pártvezetőség a tehenészekkel együtt beszélte meg például annak idején a téli takarmányozás helyes módsze­reit. A két párttag tehenész: Dóra Imre és Lovas András példamutatása a munkában pe­dig követésre talált. Hogyan festett ez a gyakorlatban? Elő­ször csak Dóra Imre területén volt példás rend az istállóban. Alig telt bele néhány nap, a pártonkívüli társ, Petényi Sán­dor csatlakozott le. Ma pedig valamennyi istállóra jellemző a rend és a tisztaság. — Két asszony van itt, Té­riké, érdeklődnek, mikor lesz munka. Mit mondjunk neki? — kérdezi a kis irodába belépő fő­könyvelő. — Két-három hét múlva . 1 1 — gondolkodik el a párttitkár. — Tecssék mondani nekik, Bandi bácsi, jöjjenek két hét múlva. A növénytermeszjés igencsak megindul akkor. S a főkönyvelő távozása után megtudom, hogy tavaly ötven asszony bedolgozó családtag­ként szorgoskodott a gazdaság földjein. A pártvezetőség tag­jainak hívó szavára jöttek, hi­szen mindannyiukkal személye­sen beszélgettek előbb ottho­naikban. Úgy tervezik, a kö­zeli napokban megismétlik ezt a módszert. Az Aranykalász Tsz pártve­zetőségének és kommunistáinak napi „apró” munkájáról még sok minden a jegyzetfüzetembe kerül. De hadd említsem in­kább, hogy a Központi Bizott­ság és a megyei pártbizottság határozatainak szellemében a munkafegyelem tovább szilár­dítását és a közös vagyon vé­delmére való nevelést tekintik a legfontosabb feladataiknak. — Mert mondjam azt, hogy rendetlenek vagyunk? — teszi fel a kérdést mintegy ön­magának Szecsei Teréz. — Gon­dolok a néha széthagyott gé­pekre, zsákokra, ládákra .., Vagy arra a szemléletre: „Mit számít az a közösben, ha egy szatyornyi ezt-azt hazaviszek?” Elvétve bár, de még előfordul az ilyesmi. A mindennapi mun­ka sodrában azonban tudunk hatni egymásra, és ezernyi bi­zonyítékát sorolhatnám annak, hogyan változnak, válnak egyre öntudatosabbakká az emberek... P. I. világhálózat kialakításának je­gyében tartják. A meteorológiai világszervezet naponta 8000 idő­járási megfigyelési adatot és több mint 700 magas légköri mérési eredményt összesít, illet­ve továbbít az egyes országok meteorológiai intézeteinek. Az előrejelzések iránt támasztott fokozott igények szükségessé te­szik a még szélesebb körű együttműködést az egyes orszá­gok között, az úgynevezett me­teorológiai fehér foltok felszá­molását, végső soron pedig a meteorológiai világhálózat ki­építését. A világközpontokat máris kijelölték: az egyik Moszkvában lesz, a másik Wa­shingtonban. Hamarosan sor ke- rül a regionális központok V' jelölésére is. A meteorológiai világháló- t kiépítésének előkészítését n- r 1964-ben megkezdték, a gyak- - lati megvalósítás végső terv- t azonban csak 1967-ben tárgy; - ják meg az V. meteorológiai vi­lágkongresszuson. Ugyancsak hétfőn nyitottá; meg a meteorológiai világnál) alkalmából rendezett kiállítást 3 Technika Házában. (MTI) CIKKÜNK NYOMÁN Igazságos volt-e a döntés? Importált elemekből szőlőszaporító üzem épül Lakiteleken Meleoroiáatai világnap: 1965. március 23.

Next

/
Thumbnails
Contents