Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! & A magyar, szocialista aawwkáspArtt bAcs-ioska/im megyei lapja XX. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM Ara 80 fillér 1965. MÄRC. 21. VASÁRNAP Gratulál az édesanya Alekszej Leonov édesanyja tele­fonon gratulál fiának, páratlan teljesítményéhez, hogy a világon elsőnek lépett ki az űrbe. Az égen és a Földön A leiknek alkalmuk volt szabad szemmel meg­figyelni a Voszhod—2 repü­lését, fényes csillagot láttak átúszni az égboltozaton. Va­lóban azzá vált: a tudomány, a hősiesség, a kutató emberi elme fényes csillagává. Egy újabb „lehetetlen” eltűnt szó­tárunkból, már nemcsak az űrkabin védettségében szá­guldónk a végtelen kozmikus térségekben, hanem az em­ber kilép hajójából, lebeg, „űrsétát tesz’, maga lesz a szputynik szputnyikja. 1\T—7ilván hosszabb időt fog ’ * még igénybe venni, amíg a tudósok pontosan ér­tékelik az űrpáros útjának minden mozzanatát. Nincs ki­zárva, hogy közben talán már újabb kísérlet tanúi lehetünk. Bizonyos következtetéseket azonban már most, hogy úgy mondjuk, laikus szemmel is megállapíthatunk. Ez az űr­kísérlet ismét bebizonyította, milyen csodákra képes száza­dunk embere. Két és fél esztendeje sincs, hogy felbo­csátották az első szputnyikot, és a jólismert bip-bip jelzé­sek a kozmikus korszak nyi­tányát jelentették. Csak áp­rilisban lesz egy évfordulója, hogy Jurij Gagarin Kolum- busként nekirugaszkodva elő­ször kerülte meg másfél óra alatt Földünket. Azóta az űrben elért eredmények min­dennapjaink szerves részét képezik. ★ A „Kozmosz” mesterséges holdak sorszáma már a hatvan körül mozog, a „Tel- star” segítségével olimpiai közvetítéseket láthattunk a világ másik végéről, az űr­hajósok családja tizenöt ta­got foglal magába. És most — kiszállás az űrhajóból! Vajon mit fognak hozni a következő esztendők és évti­zedek, hogyan szárnyalják majd túl a fantasztikus regé­nyek íróinak legfantasztiku­sabb feltételezéseit? Az űr­sikerek általános emberi vo­natkozásához elválaszthatat­lanul hozzátartozik azonban a másik gondolat: nem vélet­len, hanem törvényszerű, hogy a szocializmus hazája, a Szovjetunió vezet a koz­mosz meghódításában. Az Egyesült Államok kitűnő tu­dósokat, roppant anyagi esz­közöket összpontosított hátrá­nyának behozására, de a szovjet előny változatlan, sőt meg is növekedett. ★ E s a verseny az űrben hatással van a békés gazdasági versenyre a Föl­dön is. Mert jóllehet nem egy területen a szovjet ipar és mezőgazdaság azért foly­tatja erőfeszítéseit, hogy utolérje és túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országot, Amerikát — a korszerű tech­nika élén járó ágazatokban, az atomiparban, a rakétaku­tatásban és a kozmosz meghó­dításában csaknem min'c nütt, már a Szovjetunió ke rült az élre. Ez természete sen biztató távlatokat jeleni már a közeljövőre nézve, Az új űrkísérlet kapcsán nemcsak lelkes tudósítások és szakszerű tudományos be­számolók jelentek meg, ha­nem egy fontos politikai ok­mány is, a szovjet párt és állam vezetőinek felhívása a világhoz. ★ ¥ mmár nemes hagyo- many, hogy a kozmi­kus sikerekkel egyidőben, amikor az ember minden addiginál inkább érzi erejét és lehetőségeit, a Szovjetunió nemcsak az égre, hanem egyúttal a Földre is irányít­ja a figyelmét. A moszkvai felhívás most is újra leszö­gezte, hogy a Szovjetunió mind a Földön, mind a vi­lágűrben tántoríthatatlanul folytatja a béke politikáját. Elsősorban a szovjet erőfe­szítések nyomán sikerült atommentes övezetté tenni a világűrt, de a szocialista po­litika ki akarja terjeszteni az atommentesítést Földünk mind nagyobb területeire is. Ezért helyénvaló a szovjet felhívásban az a szakasz, amely újra elítéli az Egye­sült Államok agresszív viet­nami politikáját. Vajon le­het-e magyarázatot vagy mentséget találni, amikor amerikai részről a repülés eredményei, a korszerű hadi- technika legújabb vívmányait arra használják fel, hogy dél-vietnami iskolákat bom­bázzanak, sorozatosan támad­ják egy független ország vá­rosait, falvait?! ★ J elképes maga a név is, a Voszhod napfelkel­tét jelent. Az új kísérletek valóban minden eddiginél inkább a kozmikus korszak napkeltét mutatják. S híven a természethez, a nap kele­ten kéL Ünnepi megemlékezés Kecskeméten a Tanácsköztársaság kikiáltásának 46. évfordulója alkalmából A megyeszékhelyen tegnap I nagytermében megrendezett délután a városi művelődési ünnepségen emlékeztek meg a ház Rákóczi út 3. szám alatti | Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 46. évfordulójáróL Az emlékünnepség díszelnöksé­gében helyet foglalt Madarász László, az MSZMP megyei bi­zottságának tagja, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese, Er­délyi Ignác, a városi pártbi­zottság első titkára, Imre Gá­bor, Hajnal József, a munkás- mozgalom veteránjai, Fehér Sándor, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, Sánta Lajos, a városi tanács vb elnökhelyettese, Mészáros Sándor, a KISZ városi titkára és Kállai Árpádné, a Baromfi- feldolgozó Vállalat párttitkára. A Himnusz elhangzása után az ünnepséget Imre Gábor nyi­totta meg, majd Madarász László méltatta a Tanácsköz­társaság jelentőségét. Feleleve­nítette a Tanácsköztársaság 133 napjának leghősibb tetteit, dicsőséges történelmi emlékeit, s hangsúlyozta: — Napjaink küzdelmeiben is lelkesít bennünket a Tanács- köztársaság példamutató emlé­ke. Amit ma teszünk és hol­nap tenni fogunk, annak a történelmi örökségnek a való­ra váltása, amelynek bölcsője ott ringott az 1919-es remény- teljes tavaszban. Az ünnepi beszéd után ke­rült sor a 336. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat kisdobosai­nak úttörővé avatására. Meg­ható percek voltak, amikor Szekeres Mihálynak, a járási­városi munkásőrség parancsno­kának a kicsik letették az út­törőfogadalmat, s a város ün­nepségen részt vevő munkás- mozgalmi veteránjai a gyere­kek nyakába kötötték a piros nyakkendőket. A megemlékezés méltó be­fejezése volt a Katona József Gimnázium Irodalmi színpadá­nak „20 év” című verses ösz- szeállítása és a Berkes Ferenc kollégium énekkarának szerep­lése. Befejezte munkáját a szocialista brigádvezetők országos értekezlete Az űrséta, a kézi vezérlésű leszállás Tudományos kommentár a Voszhod—2 útjáról Nem túloznak azok a szakemberek, aikik szerint a Voszhod—2 repülése Gagarin felszállása óta az űrrepülés leg­jelentősebb eseménye volt s va­lóban újabb fejezet kezdete a világűr békés meghódításáért folyó vetélkedésen. Éppen a szovjet űrkutatás kísérleted mu­tatták be szemléletesen, hogy csakis a lehető leglogikusabban felépített program, az előző eredmények közvetlen hasznosí­tása és beépítése minden követ­kező kísérletbe, a gondos előké­szítés útján — csak ezekkel az eszközökkel lehet emberáldozat, oktalan és szükségtelen kocká­zat nélkül sikereket elérni. Elegendő futólag végigtekin­teni a hat Vasztok és a két Voszhod repülésén, s látni az állandóan növekvő feladatot, amit az űrrepülők sikerrel meg­oldottak. Gagarin egykörös re­pülése ma már talán rövidnek i tűnik a Vosztok későbbi piló- líáinak 4—5 napos repüléséhez iképest, de ne felejtsük el, hogy \G Rgarin nélkül ezekre sem ke- 1 leülhetett volna sor. S ugyanígy talán egy űrállomás összeszere­lésének több napos, vagy több hetes munkájához képest Leo­nov húszperces űrsétája (ha egyáltalán sétának nevezhetjük) nagyon rövid vállalkozás volt, de mégis ez vetette meg az alapját a jövő nagyszabású ak­cióinak. Ha így tekintünk végig az ember részvételével végre­hajtott nyolc kísérleten, akkor először is állapítsuk meg, még hozzá a legcsekélyebb elfogult­ság nélkül, hogy az amerikai űrkutatás teljesítménye e téren meg sem közelíti a szovjet ered­ményeket. Ez jelentős részben tudható be a szovjet rakétatech­nika tervszerű fejlesztő tevé­kenységének, amely a jelek sze­rint állandó két-hároméves előnyt biztosít számára. Hiszen a világűrbe felküldhető teher nagysága függ a rendelkezésre 'ló hordozórakétától. A szovjet repülési kísérletek nagyjából most valósítják meg mindazt, (Folytatás a 3. oldalon.) Szombaton reggel 9 orakor az Építők Szakszervezetének Székházában Nagy Dezső vájárnak, a Szocialista Munka Hősé­nek elnökletével folytatta munkáját a szocialista brigádvezetők országos értekezlete. A jelenlevők egy perces néma felállással adóztak a pénteken elhunyt Georghe Gheorghiu-Dej, a Román Muskáspárt Központi Bizottsága első titkára, a Román Nép- köztársaság Államtanácsa elnöke, a munkásmozgalom régi har­cosa emlékének. Ezután Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Fock Jenő beszéde Fock Jenő bevezetőben a Központi Bizottság és a kor­mány nevében üdvözölte a szo­cialista brigádvezetők országos tanácskozását, majd megálla­pította, hogy a tanácskozás teljesítette feladatát. Hozzáte- hetem — mondotta, hogy sze­rencsére sem a beszámoló, sem a hozzászólások nem hallgattak a hiányosságokról. Ez biztosí­téka annak, hogy — ismerve a hiányosságokat — ki is fogjuk tudni küszöbölni azokat és a továbbiakban erősíteni tudjuk e nagyszerű mozgalom alapvető­en pozitív vonásait. — Néhányan megemlítették, hogy a brigádmozgalom fejlő­dését nem segíti eléggé elő az agitáció, a propaganda, a sajtó. Én ezzel nem tudok teljesen egyetérteni. Megbocsáthatatlan- nak .tartom, hogy az értekezlet szervezői, a SZOT, a KISZ ve­zetői nem tartották érdemes­nek, hogy az írókat erre az ér­tekezletre meghívják. A szónok megemlítette, hogy felszabadulásunk 20. évfordu­lójának megünneplésére készü­lünk. A magyar nép történeté­ben ez a két évtized az előző századok egész soránál nagyobb fejlődést eredményezett — mondotta. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a munkásosztály politikájának célja a szocialista, a kommu­nista társadalom felépítése. Tár­sadalmi életünk fejlődése bi­zonyítja, hogy pártunk, a mun­kásosztály élcsapata, amely ma­gában tömöríti a forradalmi erők legjobbjait, sikeresen va­lósítja meg, következetesen ér­vényesíti ezt a politikát. A történelmi jelentőségű 20 esztendő alatt végzett munka kötelez. Még jobban kell dol­<Folytatás a 3. (Maion.)

Next

/
Thumbnails
Contents