Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-19 / 66. szám
r IMS. m*rrftw ti, ptoték S. tíMal I LR10SMIZSEI KOMMUNISTA NEVELŐK Mégis könyvtár lesz belőle... Három éve alakult önálló pedagógus-pártszervezet Lajosi-rúzsén, akkor még nyolc taggal. Azóta ide tartoznak nemcsak a belterületi iskola, hanem a tanyai iskolák kommunista pedagógusai is. A pártszervezet titkára, Kem- mer Mihály elvtárs, sem bent a községben tanít, hanem 6 kilométerre, a felsőlajosi iskolában. Amikor a napokban meglátogattam, éppen az elsősök tudásának felmérésével volt elfoglalva. Róluk indult a beszélgetésünk is, hiszen Kemmer elvtárs mindenekelőtt pedagógus — tegyük hozzá, hogy a javából —, és csak azután párttitkár. A pártszervezetről szólva „kényes kérdéssel” kezdődött a beszélgetés. Milyen nehéz lehetett eleinte olyan körülmények között dolgozni, amikor a pártba jelentkező pedagógusokról azt híresztelte némelyik kolléga, hogy karrieristák. Aki kéri a felvételét, biztosan igazgató akar lenni. Ma már persze könnyű bizonyítani az ellenkezőjét. Hiszen azok az igazgatók és helyette- sesk ma is, akik azelőtt, s van köztük ma is pártonkívüli. Senkit se szándékoznak bekénysze- ríteni a pártba. A huszonnégy párttag és tagjelölt nem élvez különleges előnyöket, éppen ellenkezőleg. Mindannyian tudják, hogy kommunistának lenni nagyobb kötelezettségeket jelent. Ma a lajosmizsei járás legnagyobb létszámú — és jól dolgozó pedagógus-pártszervezete. A tanyai iskolákban tanító nevelők csaknem 40 százaléka tagja a pártnak. A pártépítéssel azonban ugyanúgy törődnek, mint akkor, amikor még kis létszámú volt az alapszervezet. Több évig szemmel tartották például Vavra István tanyai pedagógus munkáját, s most, amikor úgy látták, hogy kiérdemelte, a pártszervezet vezetői megkérdezték: akar-e párttag lenni, közéjük tartozni? Nagy figyelmet fordít a pártszervezet vezetősége arra, hogy a kommunisták példát mutassanak. A párttagok járnak elöl a társadalmi munkában, valamennyinek meghatározott pártmegbizatása van. Nemcsak a KISZ-t és az úttörőcsapatot veeztik, hanem például a titkár az Almavirág Tszcs • pártszervezetét segíti. A párttagok közül kerülnek ki a szakmai munkaközösségek vezetői, ők a pártoktatás propagandistái és többnyire a tanyai előadók is különféle alkalmakkor. Nagy gondot fordít a vezetőség a hetven pedagógust magában foglaló belterületi és külterületi tantestület tagjainak ideológiai továbbképzésére. Ebben ismét a kommunisták pél-1 Madxigálhangveiseny Kecskeméten AZ IGAZÁN jó kamaramuzsikalás mindig valami bensőséges légkört teremt, melyben a közönség nem csupán hallgatónak érzi- magát, hanem a művészi közlés részesének. Talán a régi háZirriüzsikáláSok évszázados, de ma már, sajnos, kiveszőben levő hagyománya hat még ma is ilyen erővel? Vagy csak az a felismerés, hogy a zenélésnek ez az érzékenyebb módja sokszor mélyebb rétegekig képes hatolni, éppen mert a külsőséges hatásokat nélkülözi? Az idei szezonban a kamarakoncertek egyre nagyobb látogatottsága mindenesetre közönségünk fogékonyságának és fejlődő ízlésének bizonysága. A keddi hangverseny a sorozaton belül is egyedülálló, igazi zenei „csemege” volt. Szólistákat, szonátapárokat, hangszeres együtteseket többet hallottunk már, kamarakórust most első ízben. A Szekeres Ferenc vezette Budapesti Madrigálkórus a kamaraéneklés magas művészi fokát mutatta be. Az a színes ötletgazdagság, az a biztos tájékozódás az európai zene több évszázadának vokális stílusaiban, az a szép hangzás és persze — mindenekelőtt — abszolút biztos intonálás, mely produkciójukat jellemezte, mindenkit az élmény erejével győzött meg az együtténeklés művészetének magas rendűségéről, egyszersmind a régi zene ma is élő frisseségéről. A kórusirodalom olyan végtelenül gazdag és sokrétű, hogy még a szakmában tevékenykedők is csak töredékét ismerhetik meg életük, munkájuk folyamán. A nagy mesterek életműve is tartogat mindig meglepő „újdonságokat”, hát még az a sok elfeledett, vagy csak név szerint ismert régi zeneszerző, akinek egy-egy megtalált, vagy általunk először hallott alkotása szinte zavarba ejt szépségével, ötleteivel, a nyelv és a technika tökéletességével. Legtöbbször a karvezetö buzgalmán múlik, hogy mit és mennyit „ás ki” ezekből a régi, de a közönség számára ismeretlen, új világot jelentő művekből. A BUDAPESTI Madrigálkórus műsorán körülbelül egyenlő arányban szerepeltek a hazai kórusok bevált, ismert darabjai és a bemutatószámba menő újdonságok, persze valamennyi a régi korok muzsikájából. Műsorukat felsorolni is sok lenne, nemhogy egyenként méltatni a számokat. A közismert és sok közepes előadás során elkoptatott számok (pl. Lassus: Zsoldosszerenád, vagy Scandelli: Bongiorno madonna) most egészen új arcukat mutatták, s talán éppen ez volt az est egyik legnagyobb élménye. Szekeres Ferenc az előadáshoz hozzá merte tenni a modernebb zene előadóművészetének minden eredményét, változatos, sok esetben egyéni felfogással közelített a művekhez, mm ragaszkodva a megcsontosodott hagyományokhoz, vagy a kottakép, a papírforma merevségéhez (mely a saját kor előadói stílusából úgysem őrzött meg semmit). Interpretálását éppen ezért éreztük annyira elevennek, modernnek és mégis tökéletesen korhűnek. Egyszerű faktúra, közhelyszerű harmóniák (azoknak a koroknak is megvoltak a maguk sablonjai!) mögött életre hívta azt a differenciált, szipor- kázóan szellemes, áhitatos vagy könnyed, kedvesen pajkos élmény- és érzésvilágot, mely a reneszánsz emberének sajátja volt. Külön örültünk Banchieri: Festino című madrigálkomédiá- ja részleteinek, mely műfajánál fogva is új színt jelentett a műsorban. A KÖRUS a művek nagyobb részét eredeti nyelven énekelte (és ülve, ez utóbbi a közvetlenség és kamaraszerűség élményét még fokozta, mintha csak egy társaság tagjai énekelnének a saját gyönyörűségükre!). A szövegeket a kiváló előadóművésznő: Jancsó Adrienne olvasta fel költői fordításban. Hangulatos, átélt szövegmondása a művek iránti érdeklődést hatásosan keltette fel. A hangverseny elején Nemes- szeghy Lajos tartott színvonalas ismertetést a madrigál műfajáról és az estén szereplő szerzőkről. damutatására támaszkodnak. És van mire hivatkozniuk. Torma László tanyai igazgató elvégezte levelező tagozaton a pártfőiskolát. Nemrégiben sikeresen államvizsgázott filozófiából a párttitkár. Korsós István tanyai igazgatóhelyettes most tért visz- sza az öthónapos pártiskoláról. Podmaniczki Béla, a belterületi iskola igazgatója egyetemen tanul. A tantestület tagjai — néhány idős pedagógus kivételével — elvégezték az ideológiai továbbképző tanfolyamot, most pedig egy négy előadásból álló sorozatot hallgatnak. De nemcsak a tanulással, hanem azzal is törődik a pártszervezet, hogy hogyan adjon segítséget a tanultak alkalmazásához. Ez még általában gyenge területe a pedagógusok munkájának. Rendszeresen tartanak a párt- szervezetben politikai tájékoztatót, zömmel járási előadókkal. A nevelői értekezleteken is foglalkoznak politikai kérdésekkel. Olyanokkal, amelyekkel a szülők, felnőttek körében találkozhatnak. Legutóbb az egységes paraszti osztály kialakításáról és a párt szövetségi politikájáról beszéltek. Sokat tesznek emellett a pedagógusok közötti egészséges vitakészség, a bíráló légkör fejlesztéséért, valamint a munkafegyelem javításáért. A pártszervezet foglalkozik az iskola életének fontos kérdéseivel, de természetesen úgy, hogy ne vegye át a felelősséget a vezetők, osztályfőnökök válláról és ne csorbítsa hatáskörüket sem. Hogy mindez milyen eredményekkel jár az iskola munkájában, arról csak két példát: Ebebn a tanévben 10 százalékkal kevesebb tanuló iratkozott be hitoktatásra, a munkára nevelésben pedig elérték, hogy a gyerekek szívesen dolgoznak, örömmel vesznek részt a gyakorlati foglalkozásokon. A lajosmizsei pedagógus-pártszervezet kommunistái teljes megértésben, együttműködve dolgoznak a pártonkívüliekkel. Mindannyian érzik felelősségük súlyát, hiszen több mint kétezer gyermeket oktatnak és nevelnek. Horváth Ignác Munkában a Kiskunsági Filmstúdió A Kunszentmiklósi József Attila Művelődési Otthon közelmúltban megalakult Kiskunság Filmstúdiója a napokban megkezdte hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából bemutatásra kerülő híradó- és dokumentumfilmek forgatását a községben. A stúdió vezetője Jakab László szigorló fogorvos és lelkes munkatársai napok óta dagasztják a sarat, és lencsevégre kapnak minden olyan dokumentumot, ami a község 20 éves fejlődését szemlélteti. Munkájuk során elkészült Kunszent- miklós község 1. számú filmhíradója, amely a község villamosítását, a képzőművészeti kör munkáját, sporteseményeket és a falusi tél örömeit mutatja be 8 mm-es kisfilmen. A híradót a község mozijában és a környező tanyai területeken vetítik. Ha sikere lesz, rendszeresen megjelentetik a filmhíradót. A filmesek megkezdték a Virradat fényénél című dokumentációs jellegű irodalmi színpadi mű filmjeleneteinek forgatását is, amely Galambos Sándor általános iskolai tanár forgató- könyve alapján emléket állít Kunssentmiklós felszabadulásának és 20 éves fejlődésének. K. S. Életjel a Hattyú-házban Amióta — több mint fél éve — rom és barikád veszi körül az egykori Hattyú-házat Kiskunfélegyházán, mindenfélét hallhat az ember a körülötte forgó tervek felől. Maga az a tény, hogy a ház félig lebontva várja az összedőlést, arra enged következtetni, hogy a mendemondáknak van valami alapjuk. Ám a sok egymással ellentétes hír között most már látni lehet az elősejlő igazságot: munkások tesznek-vesznek a romok között, munkájuk nyoma is látszik valamicskét. Nemrégiben a Kossuth Rádió is foglalkozott az üggyel, és az ott elhangzott nyilatkozatokból az derül ki, hogy a Hattyúházat, ahol a „jó öreg kocsmátartja a raktárát, mint a járási könyvtárat. Mindenesetre elejét kellene venni egy hosszas vitának, mert minden olyan mozzanat, ami az építkezést késlelteti, a könyvtárat hozza hátrányos helyzetbe. Fölényben a járás A járási könyvtár jelenlegi mostoha körülményei közepette is igyekszik feladatának megfelelni. Tavaly év végén a járási tanács megtakarított összegből 120 ezer forintot adott könyvek mok és barikádok között előkapott 20 ezer forintot. Mert Kiskunfélegyháza város a járásban utolsó helyen áll könyvtári szempontból. Az egy lakosra jutó könyvátlag a váA terem, ahol a járási könyvtár jelenleg szorong. Olvasók és könyvtárosok türelmetlenül várják, hogy teljesítik-e az építők ígéretüket. ros” latolgatta a húst, mégiscsak felépítik eredeti formájában, csaknem másfél millió forintos költséggel. Bisalom a% új határidőben? Zvara Pál járási könyvtár- igazgatót az összezsúfolt könyvtárban, a múzeum épületében találtam meg. Véleménye iránt érdeklődöm. — Ügy tudjuk, hogy július 1-re kész lesz a Hattyú-ház, és akkor beköltözhetünk régi helyünkre. De a sok huzavona után hihetünk-e ennek a dátumnak? Most már azt mondja az építő vállalat, hogy betartják a szavukat. 1963-ban hagytuk ott régi helyünket azzal az ígérettel, hogy csupán egy évig kell itt szoronganunk. Ebben az egyetlen teremben zsúfolódik össze 25 ezer kötet könyv, ez az olvasóterem. Meg az iroda. Ez tarthatatlan helyzet. A Hattyú-ház rekonstrukciójával kapcsolatban új variáció született. A könyvtár, hogy feladatát teljesíthesse, az egész házat igényli, erre részletesen kidolgozott tervek vannak. A házban még ott van a Totó—Lottóiroda. Azonkívül a cukrászdái raktárát, amely az épület egy jelentős részét foglalja el, nem akarják kiköltöztetni. A vártssi vb határozata szerint ki kell költöznie, de a vendéglátóipar valamiféle megyei határozatra hivatkozik, és fontosabbnak rosban 0,7, a járás falvaiban pealig mindenütt fölötte van az 1-nek. A város csak évi 20 ezer forintot ad könyvtári célra a KÖFÁ-ból, a járás viszont 65 ezret. Talán ez is egyik előidézője a városi könyvtár lemara- dottságának. Az utolsó öt esztendő alatt a járási könyvtár beszerzési kerete tízszeresére emelkedett: 1960-ban 30 ezer forintért vásároltak könyvet, 1964-ben pedig 320 ezerért, város és a járás versenyében a járásé az előny. Méltó régi jó híréhes... A Hattyú-ház tehát — a romok és barikádok között elővillanó életjelek szerint — mégiscsak felépült. A Községgazdálkodási Vállalat műszaki vezetője szerint most már betartják a végső határidőt: július 1-et. És ha minden rendben lesz, ha a jelenlegi bérlők is rendben kiköltöznek, hogy fog akkor a hellyel gazdálkodni a könyvtár? A város központjában méltó környezetben, tágas termekben helyezik el az egyre gyarapodó könyvállományt. Külön olvasótermeket, foíytiirat- osztályt és ifjúsági szobát is létesítenek zenegéppel és minden kényelemmel, ami egy jó könyvtárhoz hozzátartozik. Az öreg Petrovics régi „hivatala” új rendeltetést kap. Méltót régi jó híréhez ... Balogh József
