Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-19 / 66. szám
2. oldal 1965. március 19. péntek R<* p ülő téren száll le? Vélemények, elképzelések a Voszhod—2-vel kapcsolatban A második csoportos szovjet űrrepülés, amely mindössze öt hónappal a Voszhod—1 emlékezetes októberi űrrepülése után kezdődött, azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió újra megelőzi az Egyesült Államokat, amely március 23-ra tűzte ki az amerikai Gemini-program megvalósítását. E program értelmében Virgil Grissom és John Young — az eredeti tervek szerint — három fordulatot tesz a Föld körül. Mint az AFP hangoztatja, az űrhajó röppályájának a Földtől mért legmagasabb pontja, amely 495 kilométerrel egyenlő, már magában véve is újabb rekordot jelent a Szovjetunió számára. Még soha az emberi űrhajózás történetében nem jutott ki pályájára olyan űrhajó, amelynek apogeuma ilyen nagy távolságban lenne. Tíz perc lebegés a kozmoszban A Voszhod—2 sikeresen folytatja útját. Alekszej Leonov űrrepülő körülbelül 20 percet töltött az űrhajón kívül a világűrben. Szabad lebegése a kozmoszban tíz percig tartott. Ezalatt megvizsgálta a Voszhod —2 külső felületét, bekapcsolta a filmfelvevő gépet és szabad szemmel megfigyelte a Földet és a világűrt. A program teljesítése után visszatért az űrhajóra. Kilépését a kozmoszba és visszatérését az űrhajóra Nyilatkozatok, vélemények az újabb szovjet űrsikerről Hírügynökségi kommentárok rámutatnak, hogy a Voszhod—2 apogeumának nagy távolsága miatt az űrhajó minden egyes fordulón áthatol a Van Allen sugárzási övezet belső részén. Ez valószínűleg lehetőséget ad az űrhajós sugárzásvédelmének kipróbálására. Hogy az űrhajó e sugárzás veszélyes övezetben is kockázatmentesen haladhasson, a Szovjetunió több mint ötven Kozmosz mintájú űrhajót lőtt fel, amelyek a sugárzási viszonyokat, a sugárzásveszélyt tanulmányozták. Mipt az AFP közli, ugyancsak megbízható körökből szerzett értesülések szerint a Voszhod—2 űrhajó pénteken reggel száll le Bajkonur űrrepülőtéren, ahol felbocsátották, ami szintén példa nélkül álló eredmény lehet az űrhajózás történetében. Beljajev parancsnok ellenőrizte, akivel állandó kapcsolatot tartott fenn. Beljajev ezredes az alábbiakat jelentette az irányító központnak: „A kozmikus térségbe való kilépés és visszatérés feladatát teljes egészében végrehajtottuk. A kabinban a paraméterek a meghatározott normák határain belül mozognak. A további munka szigorúan a programnak megfelelően történik.” Az első séta a világűrben MOSZKVA. (Reuter, AFP) Az AFP a következőképpen kommentálja Alekszej Leonov „űrsétáját”: „A világ szenzációt várt ettől az új űrrepüléstől. De az, ami bekövetkezett, felülmúlt minden képzeletet”. Az a kép, amelyet a Kozmoví- zió közvetített az űrhajóból távozó Leonovról, és amelyet a szovjet televízió bemondója úgy kommentált, hogy az embernek a csillagok felé megtett első lépését láthatják a nézők, kétségkívül a legmegkapóbb kép volt, amelyet valaha is a televízió képernyőjén látni lehetett — folytatja az AFP tudósítója. Minden korábbi űrrepülésnél munka, étkezés, beszélgetés közben, egyszóval az űrkabin belsejében láthatták a nézők az űrhajósokat. Csütörtökön első ízben jelent meg teljesen „szabadon” egy űrhajós, akit öt percig csupán egy huzallal erősítettek az űrhajóhoz. Egy huzallal, amely úgy tartotta az űrhajóst, mint a köldökzsinór az újszülöttet. És mindemellett a nézők a háttérben majdnem merőlegesen láthatták a Földet, a felhőket, a felhők mögül előbukkanó kontinenseket. Leonov első űrsétája közelebb hozza azt az időt, amikor mérnökök és űrhajósok egész csoportja vesz majd részt a Földről részenként fellőtt űrállomások összeszerelésében — állapítja meg a Reuter. Ezekről az űrállomásokról rajtolnak majd a bolygók felé induló űrhajósok. Szinte elképzelhetetlen az a kockázat, amelyet Leonov vállalt, amikor az űrhajóból kilépett a világmindenségbe. Csak űröltözékének vékony ezüstburkolata védelmezte a halálos sugárzástól. Ha a huzal, amely az űrhajóhoz erősítette, elszakadt volna, esetleg örök időkön át keringhetett volna a Föld kö* rül* Sir Bemard Lovell, az angol Jodrell Bank Csillagvizsgáló igazgatója az újabb szovjet űrsikert kommentálva kijelentette: — Az ember távozása az űrhajóból az űrhajózás újabb fantasztikus teljesítménye. Joggal tételezzük fel azt, hogy egy nagy űrállomás létrehozása jelentős lépést jelent az oroszok holdutazása felé. „Az orosz tudósok és mérnökök eredményét könnyebben megérthetjük, ha ezt a vívmányt összehasonlítjuk az amerikai Gemini-programmal —, amelynek keretében az év végénél korábban nem születik ehhez hasonló siker.” Ezt az utóbbi gondolatot fejti ki az AFP egyik tudósítása, mely szerint legkorábban ez év nyarán a Gemini G. T.—4 űrhajó felbocsátásakor tesznek amerikai űrhajósok majd első esetben kísérletet az űrhajó elhagyására. Leonov sikeres űrsétája egyben azt is megmutatta, hogy az amerikai Gemini-prog- ramban előirányzott kísérletek megvalósíthatók. Mint az AP washingtoni tudósítása beszámol róla, amerikai hivatalos személyiségeket nem ért meglepetésszerűen a Voszhod—2. felbocsátása és az, hogy az egyik űrhajós elhagyta kabinját. „Számítottunk arra, hogy az oroszok valamire készülnek” — jelentette ki dr. Hugh Dry- den, az amerikai űrhajózási és űrkutatási hivatal igazgatóhelyettese. Dryden azonban nem volt hajlandó részletesebben kommentálni a szovjet űrsikert. Az AFP washingtoni jelentése megállapítja: nyiváfivaló, hogy Grissom és Young amerikai „űrikreket”, akiknek felbocsátását és három Föld körüli fordulatból álló űrrepülését a jövő hét keddjére tűzték ki, alaposan legyőzték szovjet kollégáik. Amerikai szakemberek tisztában vannak azzal, hogy a Szovjetunió vitathatatlanul vezet az emberrel végzett űrrepülések tekintetében — hangsúlyozza az AFP. A több üléses űrhajók szovjet sorozatát most már nyilvánvalóan Voszhod néven anyakönyvezik az űrkutatás két nagy nemzetközi adatközpontjában, Moszkvában és Washingtonban. Előkészítés Beljajev ezredes és Leonov alezredes űrhajója a második a Voszhodok sorában. Kísérletük valószínűségére — természetesen az időpont ismerete nélkül — már február végén lehetett következtetni, amikor február 22-én a Kozmosz—57 űrhajót lőtték fel egy 175 km földközellel és 512 km földtávollal, valamint 91,1 perccel jellemzett pályára, ahonnan két kör múl; va, ugyancsak a Szovjetunió területére visszahozták. Köztudomású, a Kozmosz-sorozat 65 Ritka csillagászélményben volt részük a magyarországi szputnyikmegfigyelőknek, akik a Voszhod—2 fellövése idején éppen Baján tartották konferenciájukat az ottani csillagvizsgáló intézet szputnyikmegfigye- lő állomásán. A tanácskozás után este 19 órakor szabad szemmel észlelték a szovjet űrhajó áthaladását. Az űrhajó és raÜj, eddig sohasem ismert élménysorral gazdagodott az ember, a kozmikus térségben tartózkodás élményével. Dr. Echter Tibor orvosalezredes elmondotta, hogy a kozmikus térségbe történt kilépés oly módon zajlott le, mint ahogyan a keszonból, a tengeralattjáróból történő kiszállás. Zsilip- rendszeren keresztül jutott ki Alekszej Leonov a kozmikus térségbe, amely zsiliprendszerben a nyomás tetszés szerint szabályozható. Az űrhajóst természetesen meg kellett védeni a kozmikus térségben reá váró veszedelmek ellen, hiszen gyakorlatilag a vákuumba. rándult ki és olyan térségbe, ahol mínusz 270—mínusz 271 fok a hőmérséklet A védelmet a légi búvárruha nyújtotta, ami hasonló a búvároknál használatos felszereléshez és ami úgy veszi körül, mint egy hermetikus kabin. Külső légnyomás nincs. Hogy az űrhajós életfeltétele meglegyen, a légi búvárruhába 140—150 higanymilliméteres fokos pályaszögű szputnyik- jainak egy része űrélettani kísérleteket, nemkülönben a jövő embert szállító űrhajóinak kipróbálását szolgálja. S ha e_gy pillantást vetünk a Voszhod— 2 pályaadataira, akkor az utóbbi 173 km földközel, 495 km földtávol és 90,9 perc keringési idő adathármasa a légkör napi változásainak határain belül gyakorlatilag a Kozmosz—57 szputnyikéval azonos pályát jelent. Feltehető a kérdés: miért van szükség ezekre az „üres” előkísérletekre? A válasz egyszerű: mivel a hordozórakéta viselkedését, de főleg az űrhajó dinamikai viselkedését ismételten meg kell vizsgálni a tervezetthez hasonló pályán, tehát hasonló légköri viszonyok között. Csakis így lehet kellő bizkétája mint két nagyon fényes csillag haladt az égbolton, majdnem a zeniten, ami arra mutat, hogy hazánk területe felett haladt át a Voszhod—2 észak-déli irányban. A csillagászok észlelésüket megfelelő műszeres mérésekkel is kiegészítették, pontosan bemérték a Voszhod—2 pocízióit, megfigyelésükről értesítést küldtek Moszkvába. (MTI) nyomást teremtettek és a lélegzéshez tiszta oxigént nyomtak be, megfelelő berendezés segítségével. A légi búvárruhát mesterségesen fűtötték. Kétségtelenül Gagarin űrutazása óta ez a legnagyobb szenzációja az űrhajózásnak. Az űrhajós ugyanis elhagyta a Föld utolsó darabkáját. Az űrhajót az űrhajós úgy tekinti, mint a Föld egy darabját, hiszen földi gyakorlatokon ahhoz hozzászokott, azt ismeri, szinte otthonosan érzi magát benne. Most azonban, hogy abból is kilépett, gyakorlatilag teljesen elhagyta a Földet. Egészen bizonyos, hogy Alekszej Leonov olyan személyes jellegű élményről számolhat be hazatérte után, ami az ember, még az eddigi űrhajósok számára is, teljesen ismeretlen. Hiszen körülvette a kozmikus térség végtelensége, a csendje, és teljesen egyedül volt az űrben, nem pedig egy légi közlekedési eszközben, aminek tekinthetjük az űrhajót. (MTI) tonsággal útjára bocsátani az újabb űrhajót. Az új pálya érdekes jellemzője az eddiginél nagyobb magasság, amire a. Voszhod—2 utasaival felmerészkedik Földünk külső légkörébe. Bár a földközel továbbra is 200 km alatt marad, amire a biztonságos visszatérés érdekében szükség van (így a leszálló ív viszonylag rövidebb), a jóval nagyobb földtávol annyit is jelent, hogy a Voszhod—2 utasai valamivel közelebb kerülnek a Föld körüli sugárzási övezethez, tehát saját műszeres méréseikkel sokkal pontosabban értékelhetik, mekkora a sugárveszély a légkör 300—500 km közötti magassági rétegében, amelyet Tyi- tov kivételével a Vosztok-űr- hajók gondosan elkerültek. (Ez tulajdonképpen biztonsági intézkedés, hiszen a mérések tanúsága szerint a szovjet űrhajósok repülésük közben elenyészően kis sugáradagot kaptak, vagyis tényleges veszélyeztetettségről nem beszélhetünk.) Korlátlan lehetőségek A Voszhod—1 űrhajó két részből állott: a műszerrekeszből, amely nem tért vissza, hanem elégéséig fenn keringett tovább, valamint az erről (és a benne levő áramforrásokról stb.) leválasztott tulajdonképpeni űrhajóból, amely három utasával simán leszállt. Ennek az utóbbi résznek 5320 kg volt a súlya. Ha a Voszhod-fülke három utasnak tudott helyet adni, akkor nyilván jelenlegi két főnyi személyzete még kényelmesebben helyezkedik el. A Voszhod hordozórakéta, mint ezt a Szovjetunió a repülőrekordokat nyilvántartó nemzetközi repülőszövetséggel közölte, hét rakétahajtóművel van felszerelve és 650 000 kg tolóerővel indul. Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunióban sorozatban gyártanak egy, akkora rakétát, mint a jelenleg még a sorozatgyártás előtti kísérletek állapotában levő amerikai Satum rakéta. Komarov és társai hat új világrekordot is felállítottak — joggal állíthatjuk, hogy ezek a néhány hónapos rekordok most veszélyben forognak. Tegyük még hozzá, hogy a Voszhod űrhajókkal lebonyolított kísérletek már ma megvalósítják mindazokat a terveket, amelyeket az amerikaiak az elkövetkező 2—3 év folyamán kívánnak valóra váltani. A szovjet űrkutatás tehát változatlanul tartja a szakértők szerint 1,5—3 éves időelőnyét. Leonov alezredesnek jutott az a dicsőség, hogy az első ember legyen, aki az űrhajóból kilépve a világűrben körüljárhatja azt a parányi „Földet”, amely a kísérlet idejére — számára — öreg bolygónkat helyettesíti. Az effajta kísérletekre azért van szükség, mert minden további nagy feladathoz szükséges az űrrandevú, az űrállomások összeszerelése, összekapcsolása. Súlytalan állapotban tulajdonképpen nem okoz nehézséget az űrhajó körül lebegni, hiszen a kilépő űrhajós örökli a Voszhod keringési sebességét, azt el sem veszítheti, s mindenképpen visszatér hozzá. Mégis, az ilyen kísérlethez bátorság, lélekjelenlét — s nem utolsósorban — megfelelő technikai felszerelés kell. Mindez pedig csak a gyakorlati kísérlettel igazolható, ha már az elvi lehetőséget a mérnökök és orvosok együttes erőfeszítéssel tisztázták. A kísérlet sikerült. A két- három főnyi űrrepülő munka- csoportok most már merészebb feladatokra is vállalkozhatnak a világűr békés meghódításában. Nagy Ernő Brezsnyev beszélgetése az űrhajósokkal MOSZKVA (TASZSZ) Amikor a Voszhod—2 a Szovjetunió területe fölött repült és közvetlen rádiókapcsolatot létesítettek az űrhajóval, az SZKP és a szovjet kormány vezetői a Kreml Szverdlov-termében tartózkodtak. Az űrhajósok jelentést tettek arról, hogy sikeresen teljesítik feladatukat: •— Jelentjük az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak: kitűnően érezzük magunkat, az űrhajó berendezése kifogástalanul működik, a kapott feladatot programszerűen teljesítjük, repülésünk sikeresen folyik. Őszinte köszönet az irántunk nyilvánított bizalomért. Az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a szovjet kormánynak és az egész szovjet nép nevében Leonyid Brezsnyev szívélyesen üdvözölte a merész űrhajósokat és jókívánatait fejezte ki kiemelkedő teljesítményükhöz. — Az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai — mondotta — a televízióban látták, hogyan hagyta el Alekszej Leonov az űrhajót és végezte feladatát a világűrben. Ez óriási hatást keltett. Brezsnyev sikeres űrhajózást és szerencsés visszatérést kívánt az űrhajósoknak. Közvetítették a Voszhod—2 kabinjába az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa üdvözletét is. Az üdvözlet hangsúlyozza, hogy a szovjet űrhajósok hőstette a békét és az emberiség haladását szolgálja. Az űrhajósok az alábbi rádióüzenettel válaszoltak: — Szívünk mélyéből köszönjük a jókívánságokat, az irántunk megnyilvánuló gondoskodást. Teljesíteni fogjuk azt a megtisztelő feladatot, amelyet szovjet hazánk bízott ránk. Forró köszönetét mondunk a szovjet embereknek üdvözletükért és jókívánságaikért. Magyar csillagászok Baián figyelték meg a Voszhodot Leonov alezredes páratlan teljesítményéről
