Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-16 / 63. szám
1965. március 16, kedd 5. oldal wKi mit tud999 avagy: hogyan tovább? Akár a mérkőzésekre kiéhezett futballszurkolók tábora, úgy várta a közönség nemrégiben a Kecskeméti Katona Jó zsef Színházban lezajlott megyei „Ki mit tud?” döntőt. Bizony, sokan kivülrekedtek, hiszen napokkal előbb elfogyott minden jegy. Feszült érdeklődés, izgalom előzte meg a nagy sikert aratott műsort még akkor is, ha egy-két esetben nem azok jutottak tovább, akikre a közönség „totózott”. Sok tanulsága volt ennek a műsornak, s amikor a legfontosabbakra kívánunk utalni, elsősorban nem is a győztesekről, a rendezésről, a konferá- lásról, a zsűri munkájáról kell írnunk, hanem a közönségről, melynek vastapsa — a páho lyoktól a kakasülőig — oly sokszor felzúgott. A nézőkről, akik szintén „főszereplői” voltak ennek az estének. Közülük sokan a megyeszékhely környékéről, a városokból, falvakból érkeztek, bizonyítva azt, hogy van igény, érdeklődés ifjúságunkban a kultúra, a tartalmas szórakozás iránt. Maga a műsor pedig azt demonstrálta, hogy megvan a képesség, az akarat, a tettvágy fiatalságunkban, hogy dolgozzanak, produkáljanak is ennek érdekében. A felszabadulási kulturális szemle „Ki mit tud?” versenye elérkezett befejező aktusához. Önkéntelenül felmerül tehát a kérdés: hogyan tovább? Hiszen megyénkben — hozzávetőlegesen — több mint szá2 csoport és több ezer szólista került évről évre a kulturális színvonalversenyekre, s az idén csupán „Ki mit tud?” vetélkedőkre csaknem nyolcszáz fiatal nevezett be. Miként biztosítsuk az öntevé' kény mozgalomban részt vevő, ifjúság további fejlődését? .Ezt a kérdést azért is fel kell tenni, mert nem sikerült még mindig rendszeres kulturális szórakozási lehetőséget ajánlani és nyújtani számos „időmilliomos” fiatal részére, akiknek egy része nem kívánatos szórakozóhelyeken vagy a falusi kocsmák asztalánál „csapja agyon” az unalmas esti órákat, éjszakákat hónapról hónapra, évről évre. És itt, ezen a ponton találkozik a KISZ Központi Bizottságának a szabad idő célszerű, helyes felhasználásáról szóló határozata az ifjúság többségének törekvéseivel, érdekeivel. Az öntevékeny csoportok mind ez idáig csak kampányszerűen készültek a versenyekre, más alkalmakkor nem, vagy alig léptek közönség elé. Pedig kétségtelen, hogy a jelentős sikerek ellenére sok még a kihasználatlan lehetőség, rejtett tartalék. A KlSZ-szervezetek- ben, a művelődési házakban, az iskolákban működő amatőr versmondók, tánc- és kamara- zenekarok, színjátszók, irodalmi színpadok, népi és modern táncosok, a balett- és egyéb csoportok fejlődését sokszor helyiség-, a pódiumhiány, más esetekben a művelődési szervekkel való nézeteltérések és a felkészült, képzett szakemberek elégtelen száma is nehezíti. Pedig e fiatalok a tanulás után, szabad idejükben végeznek tehetséggel, lelkesedéssel alkotó munkát, az önművelésért, érzelmi világuk gazdagításáért, tudatuk alakításáért. És maga a művészet, mint élethivatás, csak elvétve merül fel némelyekben. A további, még színesebb, tartalmasabb, elevenebb élet kialakítása a KlSZ-szerveze- tekben, a művészeti csoportokban azonban csak állandó, rendszeres munkával biztosítható. így érhető el, hogy például a „Ki mit tud?” bajai városi döntőjében szereplő nyolcvan, s a Kecskeméten még ennél is több műsorszám résztvevői — és a többi fiatal — magasabb színvonalon folytathassa munkáját. Ehhez azonban szükséges, hogy a tanácsok és a művelődési otthonok vezetői kivétel nélkül abból induljanak ki, hogy a célszerű, hasznos szabad idő eltöltés fiatalságunk esetében az egész társadalom ügye és érdeke. A „hogyan tovább?” kérdésre tehát ez az egyik felelet. A válasz másik oldala a további fellépési lehetőségek biztosításával függ össze. A megyei „Ki mit tud?” döntő után sokakban felmerült a gondolat: meg kellene ismételni ezt a műsort, hiszen a közönség igényelné. Ez igaz. De miért ne lehetne — ugyancsak Kecskeméten —■ bizonyos hétfői szünnapokon például a Katona József Színházban vagy más alkalmas időpontokban a városi művelődési házban, a piarista gimnázium nagytermében, a Szilády utcai ifjúsági klubban, esetleg a gyermekszínházban többször, rendszeresebben helyet adni a KISZ különböző műkedvelő csoportjainak, szólistáinak? Ilyesmire sok országos példát is felhozhatunk: Debrecenben, a kamaraszínházban, szinte hetenként fellép a város valamelyik irodalmi színpada, s minden előadást hatalmas közönségsiker, érdeklődés kísér. Megyénkben is felmerült a legjobb irodalmi színpadok, zenekarok stb. fesztiválja megrendezésének gondolata, ami Ugyancsak támogatásra méltó, hasznos, reális elképzelés. Néhány tehetséges fiatalember irodalmi stúdió, kísérleti színpad létrehozásán is fáradozik az utóbbi időben Kecskeméten. ... És sokáig sorolhatnánk az életrevaló ötleteket, elképzeléseket, melyek segíthetnék, gyorsíthatnák egész Bács megyében az ifjúság ízlésének, érzelmi kultúrájának szocialista irányú fejlődését, korszerű általános és szakmai műveltségének emelését, szocialista életszemléletének kialakítását. Ezért hívja fel felnőtt társadalmunk minden tagjának figyelmét a KISZ Központi Bizottsága: váljék társadalmi üggyé az ifjúság szabad idejének célszerű, hasznos eltöltése, biztosítsuk ennek feltételeit, „mert a jövő olyan lesz, amilyenné a jelen társadalma formája az ifjúságot”. Bubor Gyula Két évtized tükrében A kiművelt emberfők sokaságáért Technikumon, egy pedig a kecskeméti kertészeti technikumban. Kellenek a szakemberek. Mi arra törekszünk, hogy állandóan legyenek ösztöndíjasaink, mert így a szakemberutánpótlásunk biztosítva lesz mindig. És vajon dr. Magyar Kálmánnak mi a véleménye a munkahelyéről? Itt akar-e maradni, vagy másfelé vágyik? — Itt akarok maradni — mondja. — Szeretem a munkámat, a munkahelyemet, és úgy érzem, engem is szeretnek. Ez így van, az elnök is megerősíti. Az ifjú doktor munkáját szeretik, megbecsülik. Dr. Kovács Gyula megyei főállatorvos is elismerően nyilatkozott róla. Balogh József A felszabadulás után párt és a kormány törekvései között kezdettől fogva igen fontos helyet foglalt el az évszázados kulturális elmaradottság felszámolása. Történelmünk során először a Tanácsköztársaság látott hozzá erélyesen és céltudatosan ehhez a feladathoz. Rövid néhány hónap alatt azonban nem érhetett el tartós eredményeket. Negyedszázaddal később, a felszabadult országban tudták csak folytatni a kommunisták a megkezdett munkát. A XX. század közepén még mindig feudális maradványokkal megvert országban a nép milliós tömegei talán még az anyagi nyomornál is súlyosabb szellemi ínségben szenvedtek. Különösen az Alföld tanyavilágában és a nagybirtokok zsellérkunyhóiban élt teljes elmaradottságban a nép. Kecskemét hat éven felüld lakosságának a 30-as években 9,7 százaléka nem tudott írni, olvasni. A községekben még rosszabb volt a helyzet. Fülöpszálláson az iskolás korúak és idősebbek 12 százaléka, Kerekegyházán több mint 15 százaléka, Jakabszálláson pedig csaknem 20 százaléka volt írástudatlan. Minden ötödik felnőtt analfabéta! Európa szívében, a XX. században! Megdöbbentő adatok... Magunk is alig hisszük már. Köteteket tenne ki a művelt emberfők sokaságáért a fel- szabadulás óta folytatott kétév- tizedes harc ismertetése. De ha a megtett út állomásait nem is ismertetjük részletesen, a mai állapotok szembeállítása az előbbi adatokkal mindenkit meggyőzhet róla, milyen óriási munkát végeztünk e történelmileg rövid idő alatt. A párt- és áliamvezetés legnagyobb erőfeszítéseinek középpontjában az iskolahálózat kiépítése állt. Az iskolák államosítása után céltudatos, erőteljes fejlesztési program szerint épültek új iskolák a legelhagyatot- tabb vidékeken is, a kis községekben és a tanyavilágban. Bár ma még korántsem mondhatjuk, hogy iskoláink jó helyzetben vannak, hogy elég a megfelelő képzettségű pedagógus és elegendő számú tanterem áll rendelkezésünkre —, annyi bizonyos, hogy a hiányoknak oka elsősorban mégis az óriásira duzzadt tanulólétszám. Egyrészt ma már a régebbi hat elemivel szemben kötelező a nyolc általános elvégzése, s ez mindenképpen a létszám legalább egy- harmaddal való növekedését jelenti. Ám, a tanulólétszám tovább növekedett azért is, mert ma már gyakorlatilag alig fordul elő, hogy valaki a tanköteles kor betöltése előtt kimarad. Egy jellemző számadat: míg 1952-ben nem egészen 6 ezer volt a megyében a nyolcadik osztályosok száma, tavaly több mint 9 ezren voltak. Sok millió forintba került az a törekvés is, hogy megszűnjenek az osztatlan rendszerben — I-től VIII-ig, vagy az alsó és felső tagozatban együtt — tanító kis iskolák. A körzetesítés és az utóbbi években gyorsan szaporodó tanyai kollégiumok réKészül a műsor április 4-re A rádió stúdióiban már készül az április 4-i nagyszabású műsor, amelynek cime: „Mintha tegnap történt volna...” — ez a műsor Szilágyi György „trilógiájának” befejező része. Az első két emlékezetes műsor a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” és a „Szabad egy századfordulóra?” című adás volt. Ezeket a már elhangzott műsorokat még egyszer bemutatják, még pedig március 16-án délelőtt a „Szabad egy század- fordulóra”. Március 26-án este pedig a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” című összeállítást. vén ma már az általános iskolások több mint 80 százaléka szakrendszerű oktatásban részesül, ami azt jelenti, hogy a felsőtagozatosok szaktanárok vezetése alatt külön osztályokban, gyakorlatilag a városihoz hasonló körülmények között tanulnak az egészen kis községekben is. Mindenképpen meg kell itt említeni a napközi otthonok rendszerét. Általános iskolai napközi otthon a múlt rendszerben sehol se volt. És bár még sok a panasz, kevés a napközi otthon, s az igények sokkal nagyobbak a lehetőségeknél, mégis nagy eredmény, hogy csaknem kétszáz csoportban több mint hét és fél ezer gyerek tanítás utáni elhelyezésének terhét le tudjuk venni a dolgozó szülők válláról. Külön nagy fejezetet érdemelne a gimnáziumok és technikumok fejlődése. Tizenkét esztendő alatt a gimnáziumok száma éppen két és félszeresére nőtt. Ma 25 gimnázium, 5 köz- gazdasági technikum, 5 mező- gazdasági technikum és 5 felsőfokú tantézet van a .megyében. Közöttük olyan, mint a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum, amely az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye lesz néhány év múlva. Ipari felsőoktatási intézmény egy nemrégiben még tisztán mezőgazdasági jellegű megyében ! A nappali tagozatos iskolákénál is nagyobb a fejlődés a felnőttoktatásban. Különösen az utóbbi évtizedben elementáris erővel tört fel az emberekben a tudásvágy, megnövekedett a tanulási kedv. Ezrek és ezrek igyekeztek és igyekeznek még ma is pótolni az ifjúkori kényszerű mulasztásokat. Csak egyetlen esztendőben, a múlt iskolaévben több mint 12 ezer felnőtt járt iskolába. Többségük, mintegy 60 százalékuk a középiskola esti és levelező tagozatára. Az iskolafejlesztésnél is szembetűnőbbek a népművelés eredményei. Államunk óriási összegeket fordított a népművelésre; a művelődési házak, könyvtárak, mozik hálózatának kiépítésére. Régen legfeljebb a gazdakörök, legényegyletek és ipartestületek látták el ezt a feladatot, többnyire az egyház befolyása, irányítása alatt, s természetesen a legreakciósabb eszmék szolgálatában. A megyében az első falusi kultúrházat Óbögön avatták, 1950-ben. Ma 11 művelődési ház, 82 művelődési otthon, 14 kisebb művelődési terem és két klub szolgálja a lakosság kulturális igényeit. A tanács kezelésében levő intézményeken kívül a szakszervezet kezelésében 12, a termelőszövetkezetek kezelésében pedig 16 művelődési otthon, klub van még a megyében. A kultúrházak és klub- bok igen sokrétű munkát folytatnak. A múlt évadban 6 ezer ismeretterjesztő előadás hangzott el negyedmillió főnyi hallgatóval. Kétszáznegyvenhat akadémia, 60 szabadegyetem, s egyéb tanfolyam, 266 szakkör, és 550 művészeti csoport, vagy tanfolyam dolgozott a Miegyében, mintegy 17 ezer főnyi hallgatóval. Ezernégyszáz műsoros esten 390 ezren vettek részt, 4000 klubfoglalkozáson és 9500 különféle egyéb rendezvényen, mintegy 600 ezren. A gyermekeknek tartott 3700 előadást és rendezvényt 173 ezren látogatták. A művelődési házakban egy esztendő alatt megforduló közönség létszáma tehát többszörösen meghaladja a megye összlakosságának számát. M. L. elnöke, Heincz György ezt mondja: — Nekünk most is öt ösztöndíjasunk van. Egy Mosonmagyaróváron tanul az agrártudományi főiskolán, három a Gyöngyösi Felsőfokú Kertészeti Ösztöndíjjal végzett Mindössze 25 éves dr. Magyar Kálmán állatorvos-gyakornok. 3000 birka, 70 ló, 380 szarvas- marha és 450 sertés gondja van rábízva. A fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezetben dolgozik, amely 6000 holdon gazdálkodik, és ennek megfelelő állatállományt tart. Most még gyakornoki cime van dr. Magyar Kálmánnak, de a munkája a teljes jogú állatorvosé. Tudása is az, legfeljebb a tapasztalata gyérebb, ami természetes is. Hiszen tavaly került ki az egyetemről. Ösztöndíjjal végzett. Társadalmi ösztöndíjjal. Szinte félénk embernek vélhetné valaki úgy külsőre. Ám ez csak a látszat. A nagy gondoknak — a több ezer állat állandóan ébren tartott gondjának — bátran megy elébe. Ha kell éjjel, ha kell, hát kora hajnalban siet a távoli majorba, ahová éppen a szükség szólítja. Érdeklődöm: hogy került erre a pályára? — Kunszentmiklósi parasztgyerek vagyok. Mindig érdeklődtem a biológia iránt. Ahogy leérettségiztem, akkor mindjárt nem sikerült az állatorvosi egyetemre bejutnom. Egy évig a Herceghalmi Állami Gazdaságban dolgoztam, mint afféle mindenes. Jó iskola volt ez, mert megismerkedtem, persze csak úgy nagyjából, a nagyüzemi mezőgazdasággal. Aztán felvettek az egyetemre. Életem egyik legnagyobb öröme volt ez. Egy évig — ahogy elmondja — szülei költségén tanult. A második évben már havi 500 forint ösztöndíjat kapott. A fülöpszállási tanáccsal kötött szerződést társadalmi ösztöndíjra. — Elég volt ez a pénz? — Nagyjából igen. Nővéremnél laktam, szüleim természetbeni segítséget: eleséget és egyebet adtak. Az ösztöndíjból ruházkodtam, egy-egy színházra és mozira is jutott belőle, meg aztán könyvek, könyvek...! Sok könyvet vettem. Nagyon érdekel a szépirodalom. Az utolsó évben már 850 forint volt az ösztöndíjam. Igen, mert jobb lett a tanulmányi eredményem is. Ebből még többre futotta. Igazán gondok nélkül éltem a társadalmi ösztöndíjból. De kifizetődd volt-e a sok költség a másik félnek, a taníttatást vállaló gazdaságnak? A fülöpszállási Vörös Csillag
