Petőfi Népe, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-16 / 63. szám
ft * ■ ff r"í. mm 1985. március 16. Seild Felelősek a tervekért A SZÖVETKEZETI gazdaságok idei termelési és pénzügyi terveit többségükbe« már megerősítették a járási, illetve a városi tanácsok mezőgazdasági osztályai. Több helyütt a terveket jóváhagyó közgyűléseket is megtartották. A korábbi elgondolások most érnek elhatározássá: a szövetkezeti gazdák, vezetők törvényerőre emelik azokat a javaslatokat, amelyek segítségével magasabb szinten kívánják folytatni a gazdálkodást. Nem kis tétről van szó: a mezőgazdaság gyarapodása, hozamainak növekedése, a jövedelem alakulása múlik a jóváhagyott tervek teljesítésén. Éppen ezért a gazdák nagy felelősséget vállalnak magukra a tervek elfogadásakor. Ám felelősségük továbbra sem csökken, sőt növekszik a tervek végrehajtása közben a közös gazdálkodás hétköznapjaiban. És a legnagyobb felelősség éppen a gazdáké: az ő munkájuk nélkül a legszebb elgondolás is zátonyra futna. SZÜKSÉGES tehát, hogy jól ismerjék az együttes feladatok rájuk vonatkozó részét, s azt mindig a közös érdekek szem előtt tartásával végezzék el. Tudvalevő, hogy nemcsak az íróasztal mellett, de „kint”, a termelésben is lehet bürokratikus valaki, ha munkájában csak a megszokott gépiesség, vagy éppenséggel az egyéni önzés érvényesül. Mindez különösképpen vonatkozik a szövetkezet első számú vezetőjére, az elnökre. Az ő felelőssége ugyanis részint közvetlenebb, másrészt több irányú, mint a többi gazdáé. Egyfelől a tagságnak tartozik elszámolással, másfelől figyelemmel kell lennie a népgazdaság követelményeire is. Mindenekfölött a népgazdaság célkitűzéseit kell szem előtt tartania, amelyek egyébként nincsenek ellentétben a gazdák egyéni és közös érdekeivel. Az elnök egyik fő feladata, hogy a gazdák széles körét . meggyőzze a közös gyarapodását szolgáló tervek helyességéről. Ha ezt nem tudja elérni, akkor vagy az események uszályába kerül, vagy magára marad. Márpedig a terveket csak a tagságra támaszkodva lehet végrehajtani. Tapasztalataink szerint leginkább 3 jövedelemelosztással kapcsolatban merülhetnek fel viták, nézeteltérések. A különböző ösztönzők hatása általában pozitív, eredményes, de hangsúlyoznunk kell, hogy saját fejlődésének szab gátat az a közös gazdaság, amelyben az ösztönző módszereket mértéken felül alkalmazzák. Mindenképpen fontos azonban, hogy a jövedelemelosztás módjainak meghatározásában a lehető legteljesebb egyetértés szülessen. Az efféle kérdésekben már a terv végrehajtása során keletkező és kiéleződő vitáknak ugyanis súlyos következményei lehetnek a gazdálkodásra nézve. AZ ELNÖK, s általában a vezetők felelősségéhez tartozik az is, hogy ismerjék az állami támogatás rendszerét. Sok, gazdaságilag meg nem * erősödött tsz vezetője például még tavaly sem tudott arról, hogy szükség esetén a mezőgazdász részére igénybe lehet venni a kedvezményes lakásépítési akciót. Holott e gazdaságok éppen szakemberhiánnyal küszködtek. Sok múlik a könyvelésen is, amely napról napra regisztrálja a tervek teljesítésének menetét. Ha ezt valóban hiánytalanul megteszi, akkor év végén nem fordulhat elő kellemetlen meglepetés: felszínre kerülnek a hónapokkal korábbi „kiesések ’. Ha egy üzemágban nem látszik megvalósíthatónak a terv teljesítése, más ágazatok soron kívüli fejlesztésével azonnal hozzá kell fogni a hiányok pótlásához. Mindezzel kapcsolatban elismerést érdemel a kiskunfélegyházi járásnak az a törekvése, hogy a dotációk kifizetését a gazdálkodás jövedelmezőségétől teszik függővé. HA KÜLÖNBÖZŐ mérték- bán, is, de végső soron egyenként és együttesen is felelősek tehát a szövetkezeti gazdák a tervek teljesítéséért. Ebből a szempontból a kommunisták felelősségérzete is hatványozottabbá kell hogy váljék, hiszen a szövetkezeti pártszervezetek egyebek közt akkor töltik be hivatásukat, ha állandó figyelemmel kísérik a hozamok alakulását, s hathatósan közreműködnek azok növelésében. * H. D. lyezésével, mint most. Több helyen teremtettek alkalmat a foglalkoztatásukra. Fiúknak főleg az Építő-Szerelőipari Vállalat, lányok számára a megyei kórház, a szociális otthon. Molnár Ferenc családfenntartó, két gyermek apja, a földművesszövetkezetnél történt létszámcsökkentés miatt keres most új állást. Ügy látszik, a munkakönyv jó ajánlólevél, mert Szántó János éppen csak belelapoz, máris tudja, hová kell irányítania. — A Rádiógyár szálbefűzőnek tudná alkalmazni. Megfelelne? — Meg, kérem. Akár mindjárt fel is veszem a munkát! A soron következő három férfi lakatosszakmunkás. Keresett emberek. Elhelyezésük nem gond. A Finommechanikai Vállalat kikérő levelével érkeztek, s a munkaügyi hivatal irányító lapjával máris indulhatnak új munkahelyükre, ahol, reméljük, évtizedekre gyökeret vernek. — Ezt figyelje ! — Most egymás után néhány „nehéz eset” következik — súgja az irányító lapokat kitöltő Tóth Árpádné. — Ezek a fiatalemberek három hónap óta szinte minden félfogadáson itt vannak, de bármit kínálunk is, munkát nem vállalnak. Lakatos József 19 éves, jói megtermett, életrevaló legénynek látszik. Szinte otthonosan mozog itt, az irodában. December 17-én lépett ki önkényesen a Várpalotai Szénbányászati Tröszttől. S azóta? Válogat. Mert itt keveset fizetnek, amott nehéz a munka, s ehhez hasonló kifogás akad még a „tarsolyában”. Mekkora türelmet igénylő feladat — gondolom magamban, miközben hallgatom a hivatal dolgozóinak türelmes, szinte szülői érveléseit. — Fiatal barátom, a dologta- lan élet nem vezet jóra. Sorolhatnék rá példákat — mondja a hivatalvezető. — Tudom — így Lakatos József. Közben ravaszkásan mosolyog, de egyúttal a homlokát is ráncolja. Ki tudja, mi zajlik odabenn, a ráncok mögött? Cimborája, Zsigár Miklós hasonló természetű legény. Három hónapja nem dolgozik. Munkakönyvében sok az önkéntes bejegyzés, s a felkínált lehetőségek közül egy sem kedvére való. Közömbösen érirfti minden magyarázat. — Mondja, fiatalember, mégis hová volna kedve? — Ahol nem kell sokat dolgozni, de legalább 1100—1200 forintot fizetnek. A barátját váró Lakatos JőHO százalék és a tények Gátéren befejeződik, a többi községben még tart a járdaépítési program végrehajtása A kiskunfélegyházi járás KOFA „térképe" A múlt évben 110 százalékra teljesítették a községfejlesztési tervet a kiskunfélegyházi járásban, s így összesen kilencmil lió forintot költöttek a falvak kommunális és szociális ellátására. Mit’jelent ez a 110 százalék, s milyen feladatok előtt állnak ez évben a községek — erről tájékoztatták lapunkat a járási tanács vb községfejlesztési csoportjánál. A tavalyi eredményeket nézve, a legjelentősebb volt a járdaépítési program elvégzése. Így 492 ezer forintos beruházással és több mint egymillió forint értékű társadalmi munkával Csólyospáloson, Gátéren, Jász- szentlászlón, Fálmonostorán és Szánkon összesen 4200 folyóméter gyalogjárót készítettek. Tovább javult a községek ivóvízellátása is. Az 1959-ben megkezdett vízművesítést folytatva tavaly közel kétmillió forintot költöttek a vízvezetékhálózat bővítésére és az új vízművek létesítésére., Alpáron már befejezték, Kunszálláson és Csólyospáloson még tart a tör- pevízmű-építkezés. Az 1964-ben készített 3515 folyóméter vízvezetékkel együtt pedig manapság már 18 kilométer hosszúságot tesz ki a félegyházi járás településeinek vízvezetékcső hálózata. v A falvak villamosítása után, Pálmonostorán, Alpáron.,- Gátéren történő vezetékbővítéssel pedig 25 kiflornéter hosszúságúra növekszik a járás vízveze- ték-hálózajta., K. M. tavaly már a községek közvilágítási hálózatának kiépítései, illetve felújítása szerepelt a Kö- FA-programban. így 163 ezer forintos beruházással 154 lámpahelyet állították fel Alpáron,^ S UgJancsak^ö^Sejlesztés« KÍ$C$Ífeg|( ÉS 3 BOIlÉZOiUk alap felhasználásával építették/ 3 3 a csólyospálosi postahivatalt és az alpári ravatalozót. Amellett két-két pedagógus lakást adtak át Kömpöcön és Jászszentlálsz- lón, politechnikai műhelyt kapott az alpári« új tantermeket pedig a tiszaújfalui iskola. A jóváhagyott tervek sízerint ez évben 6 368 0G0 forint hozzá- ; járatást, 305 ezer forint értékűéi saját anyagot és közel egymillió forint értékű társadalmi munkát fordítanak a községek fejlesztésére. Befejezik az 1964-ről áthúzó-^ dó beruházásokat; a posta és az> autóbusz-váróterem építését Pálmonostorán, a tűzoltószertár és a ravatalozó építkezését Csólyospáloson, illetve Kömpöcön. Amellett folytatják a gyalogjáró- és útépítést is. Ez évben elsőnek Gátéren fejezik be a járdaépítési program végrehaj-- tását, de elkészül Alpár, Szánké Kömpöc és Jászszentlászló főlob utcáinak szilárd járdaburkolata, is. A 2,5 millió forintos vízmű- vesítés során elkészül a kun- szállási és a csólyospálosi törpe vízmű, s a Jászszentlászlón, Európa-szeríe egyedülálló gyűjtemény A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben van az ország egyik legnagyobb évelő dísznövény arborétuma. Szögi József kutató több mint egy évtizede gyűjti az évelő virágokat, cserjéket, abból a célból, hogy közülük a homoktűrökel kiválogassa. Európa-szerte is egyedülálló a pünkösdi rózsa 200 fajtájából álló gyűjteménye. Az arborétumban összesen több mint ezerféle dísznövényt tartanak nyilván. A kísérleti virágpark növény- állományát még mindig növelik. Az ország más vidékeiről és külföldről is hozatnak azoknak a fajtáknak a „rokonai” közül, amelyek könnyen meghonosodnak a homokos területeken is. Németországból, Hollandiából és Franciaországból például tavaly különböző rózsa, lángvirág, csillagvirág, őszirózsa, japán birs és szerelembokor került a, gyűjteménybe. zsefben azonban mintha megmozdult volna a lelkiismeret. Visszalép az asztalhoz és irányító lapot kér. Mégis megpróbálja a ZIM-ben. (És mint utóbb megtudtam, megtette! Dolgozik. Jóllehet, ezentúl a munkában bizonyítja be, milyen is a fiatalos virtus.) így ment ez egész délelőtt. Az irodában — a lépcsőházban várakozók közül — egymást váltották a csoportok. A napokban sokan közülük elfoglalták új munkahelyiket. De szép számmal akadnak olyanok is — főleg segédmunkaerő, s legtöbben fiatal férfiak —, akik újra és ismét megjelennek a munkaügyi hivatal félfogadásán, s ki tudja milyen meggondolással, elutasítják a felkínált munkalehetőségeket. S önkéntelenül is felvetődik a kérdés: ugyan miből élnek ezek az emberek? — Közel két és fél hónap tapasztalatából ítélve úgy látom, hogy a Munka Törvénykönyv módosítása eddig kevésbé érezteti remélt hatását — jegyezte meg Szántó János, amikor a félfogadást követően beszélgettünk. — A munkahelyeket gyakran váltogató, úgynevezett „csellengő” emberek közül sokan tőlünk értesülnek róla, milyen kedvezmények megvonásával jár a magatartásuk. Aztán, a februári hónapot alapul véve, érdekes adatokkal ismertetett meg. Ebben a hónapban összesen 688-an jelentkeztek a munkaügyi hivatalban; 295 férfi és 393 nő. Ugyanez időben férfiak részére 741 munkahelyet (s ebből 331-et szakmunkások számára), nők részére pedig 242 munkalehetőséget tartottak nyilván. A jelentkező férfiak közül mégis mindössze 199, a nők közül 227, tehát összesen 426 személy vállalt munkát. Kecskeméten tehát — aki szeret dolgozni — nem marad állás nélkül. A korábbi évekhez képest több a lehetőség a nők elhelyezkedésére, bár még mindig nagyobb a kínálat, mint a kereslet — főleg a szakképzetlen női munkaerőben. A tavasz azonban — például a konzervgyári idénykezdet — ezt is megoldja. A lászlófalvi Űj Tavasz Tsz viszont már most kínál alkalmat. Március 9-én negyven nődolgozót kért — tízen még aznap jelentkeztek is — áprilisban újabb harmincra, júniusban pedig hatvan munkaerőre jelentette be igényét. A közös gazdaság gépkocsival szállítja ki a Kecskemétről kijáró dolgozókat. S a kereseti lehetőség? Négy-öt forintos óra-, illetve teljesítménybér. A nagyobb arányú közös baromfitenyésztést tavaly honosították meg a kisszállási Szabad-- ság Tsz-ben. Az első évben nem várt sikert hozott az üzemág; egyebek között ötezer pulykát értékesítettek, s csupán ebből majdnem 30 ezer forint többlet- bevételhez jutottak. • Természetes, hogy az idér nemcsak folytatják, de fejlesz tik is a baromfitartást. Már ezer naposcsibét nevelnek, hogv május közepén átadhassák f Baromfifeldolgozó Vállalatnak Még ebben a hónapban ötezr kispulykát is kapnak, amelye két a szövetkezet hozzáértő esc ládtagjai heteken át az előneve lőben gondoznak. Felvételünkön Farkas Mihály-
