Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-13 / 37. szám
1985. február 9. oldal Élénkült a pártélet Szocialista szerződés az üzemrészek között a Kecskeméti Konzervgyárban 1965 az ötéves terv utolsó esztendeje. A népgazdaság fejlődése szempontjából különösen döntő, milyen mértékben tudjuk megvalósítani az öt évre előirányzott célkitűzéseinket, s ez a tény csaic növeli az idei év eredményeinek jelentőségét. Ezekről a kérdésekről folyik — már hosszabb ideje — termékeny vita a Kecskeméti Konzervgyár üzemi párt-végrehajtóbizottságának ülésein. Természetesen közvetlenül a vállalat 1965. évi terveinek tükrében. A gyár dolgozóira az a feladat hárul, hogy az idén 445 millió forint értékű konzervipari termékeket állítsanak elő — ami kb. 10 százalékkal több, mint az elmúlt évben volt. 2370 dolgozó állandó állományba vétele •** Ez feszített, de végrehajtható terv — állapította meg a párt-végrehajtóbizottság — s a gyár három üzemi pártalap- szervezetnek feladata most az, hogy erről minden dolgozót meggyőzzenek. A pártbizottság emellett leszögezte azt is, hogy a konzervgyár idei tervének végrehajtása sem mennyiségi, sem minőségi vonatkozásban nem tűri el a lazaságokat, a fegyelmezetlenséget Az 1965. évi feladatok végrehajtása szinte új légkört legalábbis olyan változást követel az üzemben, amely sokkal inkább, mint azelőtt a gazdaságos termelésre, a tervek teljesítésére mozgósít minden dolgozót. Az üzemben megélénkült politikai életnek mégis érzékelhető jelei mutatkoznak. Az elmúlt években a szezonra való felkészülés általában késett. Most a jelenlegi ütemterv szerint minden idejében megtörténik. A városi pártbizottság által január 30-án tartott titkári értekezlet alapján az üzemi párt- bizottság már február 1-én megtárgyalta a gyárra vonatkozóan az idei feladatokat. Megvitatták a munkáslétszámmal, valamint az üzemi törzsgárda kialakításával kapcsolatos tennivalókat is. Az idén ugyanis a konzervgyár szerződött munkásainak nagy részét — 2370 dolgozót — állandó állományba veszi. Másnap, február 2-án. már a három üzemi pártalapszervezet vezetősége is megvitatta a teendőket a gyár pártbizottságának irányelvei alapján. Jelenleg kibővített pártcsoportüléseket tartanak, amelyeken az üzemvezetők, szakszervezeti bizalmiak, KISZ-vezetőségi tagok, a szocialista brigádok vezetői bevonásával tárgyalják meg az üzemek éves tervét. Ezeknek a kibővített pártcsoport-értekez- leteknek igen fontos szerepe van, mert az üzemenként megtárgyalt éves termelési tervek alapján készíti el intézkedési tervét a gyár pártbizottsága, a gazdasági vezetés és a szak- szervezet. Gyors-e az ütem ? Az intézkedési tervet kibővített párt-végrehajtóbizotfcsági ülésen, majd a három pártalapszervezet taggyűlésén, végül — az. ütemterv szerint — február 22-én a pártbizottság és üzemi tanács együttes ülésén tárgyalják meg. Ezt követően még e hónap végéig megtartják a különböző üzemekben is a termelési tanácskozásokat, amelyeken minden dolgozó megismerkedik majd egész évi feladataival. Ezekre a rendezvényekre azelőtt csak május hónapban került sor. Most azonban elhatározták, mire a borsós2ezon megkezdődik. már mintegy jól olajozott gépezet fog működni az üzem minden részlege. Az eddigiekből úgy tűnik, hogy gyors ütemet diktál a pártbizottság a különböző rendezvények lebonyolításában, s felmerül a gondolat, vajon nem megy-e ez az alapos előkészítés rovására. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem. A párt-, a gazdasági és a tömegszervezeti vezetés között jó az összhang. Sőt, kibontakozóban van egy újszerű és az éves tervek teljesítése szempontjából nagy jelentőségű mozgalom Is. Széli Pálná, a szakszervezet; vezetőségválasztó taggyűlésen szocialista szerződést kezdeményezett az édesüzem és p karbantartó részleg között. Javaslata az volt, hogy a TMK még a szezon indulása előtt rendbe- hozva, kipróbálva adja át az üzemet a termelésre. A karban tartók elfogadták a javaslatot, s azt kérték ennek ellenében, hogy az édesüzem dolgozói az általuk rendbehozott gépeket, berendezéseket szocialista megőrzésre vegyék át. Szélesíteni a mozgalmat Az üzemi párt-végreh aj tóbizottság igen nagy jelentőséget tulajdonított a kezdeményezésnek, s úgy vélekedik, hogy fontos lenne kiterjeszteni a mozgalmat a konzervüzem, valamint a paradicsomüzem és a TMK együttműködésére is. Foglalkoznak. annak lehetőségével, hogy az anyaggazdálkodási és szállítási főosztály, valamint a feldolgozó üzemek kössenek szocialista szerződést. Ez azért lenne rendkívül hasznos az éves tervek ütemes teljesítése és a minőség szempontjából, mert a nyersanyag beszállítása a gazdaságokból és a nosztró telepekről, s az üzemben való feldolgozása folyamatosabbá válna. Olyan gondolatok is érlelődnek a párt-végrehajtóbizottság tagjaiban, hogy a konzervgyár és a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat között egy esetleg létrejövő szocialista szerződéssel mindkét részről még szorosabbá, rugalmasabbá válna a külföld év közben változó igényeinek kielégítése. Igen élénk a pártélet ezekben a napokban a Kecskeméti Konzervgyárban. Természetesen nem az a cél, hogy ezzel megsértsék az egyszemélyi vezetés elvét, vagy csökkentsék a gazdasági vezetők felelősségét. A pártbizottság a tervek teljesítésére. a termelési költségek csökkentésére igyekszik a párttagság — s közvetítésükkel — az üzem valamennyi dolgozójának figyelmét irányítani. Ezért is kérték a három üzemi párt- alapszervezetet arra, hogy a taggyűlések határozatai mindig konkrét politikai, illetve gazdasági feladatra vonatkozzanak. Véleményünk szerint az élet gazolni fogja ezt gz álláspontot. Nagy Ottó Öntevékenyen, felelősen Külső segítséget csak az várhat, aki saját maga mindent megtett az ügy érdekében. Érdemes ezen elgondolkodni idei gazdasági feladataink számbavételekor és végrehajtásakor. Mert bár kétségtelen, általánosságban a terv nem tartalmaz feszített mennyiségi előirányzatokat, célkitűzéseink^ végrehajtása mégsem könnyű. Hiszen a tervezett gazdasági előrehaladást a tavalyinál nem több beruházással és alig több munkáslétszámmal kell megvalósítanunk. Nem is szólva arról, hogy külkereskedelmünk — nemzetközi fizetési mérlegünk javítása miatt az ipari exportnak lényegesen gyorsabban kell növekednie, mint a termelésnek és az importnak. \ múltban szinte gyakor- lattá vált egyes vállalatainknál, hogy a termelésnövekedést — csak több beruházással, illetve megnövelt munkáslétszámmal, a többletexportot növekvő importtal teljesítettek. Ez az út hovatovább járhatatlanná vált. Az idei feladatok csak akkor oldhatók meg, ha á vállalatok maximálisan és öntevékenyen feltárják, s kihasználják belső erőforrásaikat, lehetőségeiket. Az öntevékenység fokozásának fontos feltételét, a vállalati vezetőknek a korábbinál nagyobb önállóságát a közelmúltban kiadott felsőszintű rendelkezések biztosították. Például az új munkaügyi rendelkezések növelték a vállalatvezetők hatáskörét. i A nagyobb önállóság azon- ban nemcsak nagyobb hatáskört, de nagyobb felelősséget is jelent. Olyan értelemben is, hogy a központi határozatokban rögzített elveket miként váltják át a mindennapok gyakorlatává. Korábban sok panasz hangzott el amiatt, hogy a vállalatok vezetőinek gyakran apróbb kérdésben is megkötik a kezét, s a minisztériumok olyan kérdésekben is maguknak tartották fenn a döntés jogát, amely bőven belefért volna a vállalati igazgató hatáskörébe. Ezekben a bírálatokban kétségtelenül sok igazság volt. De az utóbbi időben ezzel éppen ellentétes jelenségek tapasztalhatók. A vállalati igazKukoricaszárból fehérjedús takarmány Külföldi szakemberek is érdeklődnek a Helvéciái újítás iránt Téli legeltetés Havas tájon ballag át az após tagi Duna Tsz egyik juh- nyája, mögötte a juhásszal, Gulyás Istvánnal és a terelő pulival. Ha nem is sok, de valamelyes téli táplálékot találnak a juhok a földeken, főként ott, ahol még nem takarították be a kukoricaszárat. Több éves kísérletezéssel új takarmánykészítési eljárást dolgozott ki Petőfi Sándor, a Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója és Heltai Imre, a Gombatenyésztő Kutató Intézet főmérnöke. A száraz kukoricaszárat ösz- szetépették, komposztálták és rostjait enzimekkel elemeire bontották. A pácolt zúzalékot műtrágyával keverték, majd sampinyon gombával beoltották. A gomba micéliumai gazdagon átszövik a keveréket, s az abban levő celulózanyagokal is hasznosítják. A kémiai eljárás után a micotápnak elnevezett takarmányt megszárítják és lisztté őrlik. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a micotáp fehérjében gazdagabb a lucernánál, antibiotikumokat, sőt B-12-es vitamint is tartalmaz. Az etetési kísérletek során megállapították, hogy azonos idő alatt az állatok súlygyarapodása 20 százalékkal nagyobb azokénál, melyek szemestakarmányt, és egyéb kiegészítő tápot is kapnak. Az új táppal etetett tenyészállatok erősebb, fejlettebb utódokat nevelnek, s gyakori náluk az ikerellés. A micotáp minősítésére az Állattenyésztő Kutató Intézetet most kérték fel az eljárás kidolgozói. Minthogy a mezőgazdasági üzemekben nagy mennyiségű kukoricaszár halmozódik fel, s kevés a fehérjében gazdag takarmány, igen nagy a micotáp jelentősége. Ezt bizonyítja az is, hogy külföldről — így a Szovjetunióból és Csehszlovákiából — is több szakember érdeklődik előállítása iránt. V. E gatók egy része nem számol a megváltozott helyzettel, nem él a kibővült hatáskörrel, és olyan kis jelentőségű — néhány száz vagy ezer forintos — ügyekben is a minisztériumhoz fordul döntésért, mellyel tulajdonképpen még neki sem szabadna foglalkoznia, hanem az illetékes beosztottjaira kellene bíznia. A döntéseknek és a felelősségnek ez az áthárítása, a belső erőforrások feltárásának háttérbe szorulása talán elfogadható volt akkor, amikor azt gondoltuk: a népgazdaság tervszerű arányos fejlődéséhez nem kell más, mint egy részletes, felülről előírt terv, s a vállalatoknak nincs más feladatuk, mint e tervet végrehajtani. A szocialista gazdaság azonban bonyolult, szerteágazó, változékony, s ennek fejlődését minden részletében előre látni aligha lehet. Minden útközben támadt problémával és azok megoldási lehetőségeivel még a leggondosabban elkészített terv sem számolhat, s éppen ezért — a tervek mellett — egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a közvetlen gazdasági kapcsolatok, a helyi lehetőségek és erőforrások feltárásának, s mozgósításának. A döntések és a felelősségvállalás, valamint a belső tartalékok feltárása azért nem választható el egymástól, mert az öntevékeny vállalati munkának talán ez a legkönnyebben megoldható eleme, s azok a vállalati vezetők, akik ezzel sem élnek, még kevésbé képesek feltárni a nehezebben mozgósítható belső erőforrásokat, tartalékokat. Az üzemi tartalékok feltárásának természetesen már a múltban is igen jelentős eredményei voltak. Ennek csupán az volt a szépséghibája, hogy erre a vállalatokat igen gyakran valamilyen külső kényszer inspirálta. Az egyik textilvállalat például a termelési feladatainak bővüléséhez meglehetősen magas beruházási keretet igényelt. A beruházási összeget még is kaphatta volna, azonban kiderült: új üzemrész építésére nincs mód, mert a vállalat területén nincs erre hely. S csak miután a fejlesztésnek ez a külterjes módja megfeneklett, akkor ültek össze a vállalatvezetők, hogy felkutassák a termelés bővítésének olyan lehetőségét, amely az eredeti megoldásnál lényegesen olcsóbban produkálja ugyanazt az eredményt. [%I inthogy a népgazdaság teherbíró képessége korlátozott, s ugyanakkor az üzemekben a „kapun belül” még igen sok tartalék lelhető fel, helyes lenne olyan munkamódszert kialakítani és állandósítani, hogy a vállalatok csak abban az esetben forduljanak a külső segítséghez, mikor már a saját lehetőségeiket valóban kimerítették. A „segíts magadon” közmondást tehát közgazdasági nyelvre így lehetne „lefordítani”: A vállalat fejlesztése érdekében „tedd meg saját erődből mindazt, amit megtehetsz, és akkor — de csak akkor — joggal elvárhatod az állam segítségét is”. Garam József
