Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek) / Új feliekre készen (T. P.) Február első felében megyeszerte megvitatják a pártalapszervezetek az, 1965. évi népgazdasági tervből adódó fel­adataikat a Központi Bizottság december 10-i és a megyei párt- bizottság január 21-i határo­zata alapján. Igen széles körű és sokrétű témakör ez, s felöleli mindazt, ami napjainkban foglalkoztatja a lakosság minden rétegét. „Pártszervezeteink legfőbb fel­adata most a Központi Bizott­ság határozatának széles körű ismertetése, tudatosítása. Meg kell magyarázni a dolgozóknak a határozat célját, lényegét, s hogy az 1965. évi népgazdasági terv egyben a harmadik ötéves terv megalapozásának is a terve — és ez csak úgy lehetséges, ha eddig elért eredményeinket meg­szilárdítjuk” — hangsúlyozta a megyei pártbizottság legutóbbi ülésének beszámolója, mely egy­ben útmutatást is adott arra- nézve, hogyan és mi módon lát- sanak hozzá a pártalapszerveze­tek ehhez a felelősségteljes munkához. Mint tudvalevő, a Központi Bizottság határozata sokirányú intézkedést tartalmaz gazdasági, termelésszervezési, takarékossá­gi téren és a termelékenység növelését elősegítő munkafegye­lem javítására. Ezeknek az in­tézkedéseknek — melyek külön­böző rendelkezésekben stb. jut­nak kifejezésre — egységes ér­telmezése alapvető feltétele a határozatok végrehajtásának. Hiszen enélkül eltorzulhatnak a helyes törekvések, s tápot adhatnak olyan véleményeknek, mintha a célkitűzésekben lenne a hiba. Például az új munka­ügyi rendelkezések mechanikus, nem elég körültekintő alkalma­zása, vagy nem kellő ismerete súlyos félreértésekhez, tévedé­sekhez vezethet. Nem mindegy, hogy ezeket a rendelkezéseket a becsületes dolgozó kollektí­vára támaszkodva, véleményü­ket és segítségüket kérve hajt- ják-e végre, vagy csupán ad­minisztratív intézkedésekkel, a párt- és kormányhatározatok szellemének kellő ismertetése, magyarázása nélkül. A pártalapszervezetekben most lezajló taggyűléseknek az a feladata, hogy megtalálják és kimunkálják azokat a sajátos tennivalókat, amelyek az emlí­tett párthatározatok lényegéből következnek, s az üzem, a ter­melési egység, hivatal stb. évi terveihez igazodva megszabják a kommunisták ezzel kapcsola­tos teendőit. Nem elég tehát felolvasni, vagy „tolmácsolni” mindazt, melyet a felsőbb párt- szervek határozatba foglaltak, arra van szükség, hogy az egy­séges értelmezés mellett minden kommunista számára egyértel­műen és világosan szabjuk meg a saját munkahelyén elvégzen­dőket. Méghozzá úgy, hogy ezek a célkitűzések ne a tervek szol­gai ismertetését tartalmazzák, hanem keressék meg azokat a „csomópontokat”, amelyek meg­oldása előbbre viszi a tervek teljesítését, a minőségi, takaré­kossági követelmények betartá­sát, a munkafegyelem megszi­lárdítását, általában az új szem­léletmód kialakítását. Nyilvánvaló az is, hogy nem a gazdasági vezetők feladatai­nak és munkamódszereinek át­vételéről van szó. Ezt a terhet a pártszervezet nem veheti le egyetlen vezető válláról sem. De minden pártszervezet sokat tehet azért, hogy a gazdasági irányítók megfelelő támaszra, segítőre leljenek a népgazda­sági tervek végrehajtása során az ott dolgozó kommunistákon és pártonkívüli barátaikban, a pártszervezet aktivistáiban. A pártmunka elsősorban emberek között végzett munka, s mód­szerei különböznek a közvetlen termelésirányítástól. Céljai azon­ban nem lehetnek mások, mint amiért az ország minden mun­kahelyén dolgoznak az embe­rek: A dolgozó nép életszín­vonalának stabilizálása, s a kö­vetkező ötéves terv megalapo­zása. Arra kell törekedni, hogy ki-ki a maga posztján tegyen eleget a párthatározatokból adódó kö­telességének. Ezért nagyon fon­tos a tervek végrehajtásának személyekre való legapróléko­sabb felosztása. A pártszervezet kísérje figyelemmel a testületi döntések különböző helyeit, a szakmai, üzemi tanácskozásokat, az ott felmerült javaslatokat, bíráló megjegyzéseket, s gon­doskodjon arról is, hogy a párt gazdaságszervező tevékenységé­nek alapvető eleme, a termelés folyamatának ellenőrzése, sok­oldalú. minél szélesebb körű és rendkívül szervezett legyen. Folytasson következetes harcot a pártszervezet a közerkölcs, a közszellem formálása érdeké­ben, a lazaságok, fegyelmezet­lenségek, s a korrupció ellen. Határozottan lépjen fel minden­fajta pazarlás, s a népvagyon herdálása ellen. Ilyen és ehhez hasonló konk­rét tennivalókat vitatnak meg ezekben a napokban valameny- nyi pártalapszervezetben. Állha­tatos munkát, nagyon követke­zetes és valamennyi kommu­nista számára valóban belső ösztönzésből és öntudatból fa­kadó magatartást követelnek a megszabott feladatok. Nem le­het vitás, hogy egy esztendő elmúltával előrelépésről szeret­nénk minden területen számot adni. Egy nem könnyű, felada­tokban bővelkedő, szocialista építésünk szempontjából igen jelentős esztendő nyitányaként fogjuk fel tehát a pártalapszer­vezetek mostani tanácskozását. Arra kell ügyelnünk, hogy ez ne csak lélekemelő szavak ki- nyilvánítása, de tettekre ser­kentő fórum is legyen. Az öreg hajós Még messze a tavasz, de a bajai hajósok már a „vízre- szállásra” készülnek. A Su- govica partján örökítettük meg Taba Ferenc gépészt, amint kis vontatójára szerel­te fel nagy gonddal az új ha- jócsavarvédőt. Négyszázmilliárd forinttal az ország gyarapodott vagyona Háromszor annyi a gyáripari dolgozó mint 1938-ban A felszabadulás 20. évfordu­lójának közeledtével a Köz­ponti Statisztikai Hivatal is sor­ra felméri, hogy a 20 év alatt mennyit fejlődött, gyarapodott az ország. Hazánk a második világháborúban ember áldó za tok­ban és anyagiakban történelmé­nek legnagyobb veszteségét szenvedte. Négyszázezer magyar pusztult el, a közvetlen anyagi károk értéke pedig elérte a 22 mil­liárd pengőt. Az ipari üzemek kapacitása a felére csökkent, a járművek 80 —90 százaléka elpusztult, vagy elhurcolták, súlyos károk érték a lakóházakat, az állatállo­mányt. A romba dőlt ország helyzete reális összehasonlítás­ra nem alkalmas, ezért a Köz­ponti Statisztikai Hivatal a há­ború előtti utolsó békeév és az újjáépítést követő 1949-es esz­tendő adatai alapján mérte fel 20 év fejlődését. Előrehaladásunkat a legs zéró­iéi te többen a nemzeti jövedelem alakulása fejezi ka, amely a KSH előzetes adatai szerint 1964-ben 176 százalékkal maga­sabb volt mint 1949-ben, s több mint háromszorosa az 1938. évi­nek. A nemzeti jövedelem 1949 óta évente átlagosan hét száza­lékkal növekedett, három és félszer olyan gyorsan, mint a második világháborút megelőző tizenöt esztendőben. A fejlődés gyors üteme az ország vagyonát Ápolják a gyümölcsfákat, pótolják as ősssel elmaradt mélyssántást Az enyhe, kellemes téli napo­kat kihasználva, számos helyütt hozzáfogtak a tavaszi munkák­hoz megyénk gyümölcsöseiben, szántóföldjein. Januárban csak­nem 10 ezer holdon pótolták az ősszel elmaradt mélyszántást. Szükség is van erre, mert még így is 50 ezer holdon kell el­végezni ezt a munkát. A ned­ves talaj megnehezíti a trak­torosok munkáját, a magasabb fekvésű homokos részeken azon­ban zavartalanul készítik a ta­vasziak magágyat. A gyümölcsösök legtöbbjében már tisztogatják a fákat, rit­kítják az ágakat. A Bajai Ál­lami Gazdaságban emellett trá­gyázzák a gyümölcsösök sorkö­zeit. A Kiskőrösi Állami Gaz­daságban pedig megkezdték a szőlő előmetszését, s ha az idő továbbra is enyhe marad, a tő­kék pótlásához is hozzálátnak. A kertészkedéssel is foglal­kozó üzemekben készülnek a primőrzöldségek termesztésére. A palántaneveléshez friss föld­del, trágyával látják el a hol­landi ágyakat. lényegesen megnövelte és emel­te a lakosság jólétét. Jelenleg 710 milliárd forint értékű va­gyona van az országnak, ennyi az épületek, gépek, félkész és készáruk, vagy az úgynevezett álló és forgóeszközök értéke — kereken 400 milliárd forinttal több mint a háborút megelőző utolsó békeévben. Ebbe a va­gyonba azonban nincsenek be­leszámítva a lakosság személyi tulajdonában levő értékek, ame­lyek több tízmflliárd forintra tehetők. Az ország gazdagodásának a termelés nagymérvű növekedése a forrása. A magyar ipar 353 százalékkal termelt többet, mint 1949-ben, ezen belül azonban például a gyógyszeripar 48-szorosá- ra, a műszeripar 23-szoro- sára, a híradástechnika 16- szorosára, a vegyipar, a gu­mi és műanyag, továbbá a bútoripar szintén több mint 10-szeresére növelte terme­lését. A mezőgazdasági termelés 45 százalékkal fokozódott. Ezen be­lül azonban sokkal gyorsabb ütemben növekedett a kukorica, cukorrépa, napraforgó, lucerna és egyéb fontos termények ter­melése. A népgazdaság nagy összegeket költött beruházások­ra. Jelenleg 6475 ipartelep dol­gozik hazánkban 2363-mal több mint 1938-ban. A gyáriparban körülbelül háromszorannyian dolgoznak, mint a háború előtti utolsó békeévben a keresők össz- létszáma pedig á legutóbbi fel­mérések szerint elérte a 4 mil­lió 790 ezret, tehát majdnem minden második magyar állam­polgárnak van közvetlen jöve­delme. Egyrészt a reálbérék növeke­désével, másrészt a foglalkozta­tottság állandó fokozódásával és „borítékon kívüli” juttatások növekedésével lényegesen javult húsz év alatt a lakosság anyagi helyzete. 1964-ben a munkások és al­kalmazottak egy keresőre jutó reálbére 70 százalékkal volt magasabb, mint 1949- ben és 1938-ban. A munkás és alkalmazotti né­pesség egy főre számított jöve­delme azonban a valóságban en­nél is nagyobb mértékben nö­vekedett, ha figyelembe vesz- szük, hogy a családokon belül egyre többen dolgoznak. Ily mó­don az egy lakosra jutó jöve­delem körülbelül kétszer akko­ra, mint 1938-ban vagy mint 1949-ben. (MTI) Magyar—szaviel baráti társaságok megállapodása Mozskvában kedden délben aláírták a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság és a Szovjet— Magyar Baráti Társaság 1965. évi együttműködési tervét. Er­re az alkalomra a szovjet fővá­rosba érkezett az MSZBT kül­döttsége Kristóf Istvánnak, a társaság főtitkárának vezetésé­vel. A Barátság Házában megren­dezett ünnepélyes aktusnál je­len voltak az MSZBT vezetősé­gi tagjai, élükön a társaság el­nökével. Pjotr Fedoszejev aka­démikussal, az SZKP Központi Bizottságának tagjával, a Szov­jet Tudományos Akadémia alel- nökével, a pártközpont magyar alosztályának, a szovjet külügy­minisztériumnak, a moszkvai magyar nagykövetségnek a kép- i viselői. A megállapodást jellemezve Kristóf István az aláírást köve­tő sajtótájékoztatón elmondotta, hogy az a hazánk felszabadu­lásának 20. évfordulójával kap­csolatos programokat állítja a középpontba. Az idén mintegy 14 000 szovjet vendég látogat hazánkba, s körülbelül ugyan­ennyi magyar ismerkedik meg a Szovjetunió életével. 1965-ben ukrán napok lesznek Magyarországon, magyar napok lesznek Azerbajdzsánban. Ha­zánkban évfordulók kapcsán Csajkovszkij, Lomonoszov, Ce- reteli megemlékezések lesznek, a Szovjetunióban pedig Sza­muely Tiborról, József Attiláról, Bartók Béláról és Weiner Leó­ról fognak megemlékezni ha­sonló alkalmakból. r XX. ÉVF. 28. SZ. Ara 60 fillér 19G5. PEBR. 3, SZERDA

Next

/
Thumbnails
Contents