Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

Kádár János felszólalása az országgyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) Meg kell javítani a munka- erkölcsöt és a fegyelmet más vo­natkozásban is. A Munka Tör­vénykönyvének módosított ren­delkezései értelmében a tartó­san egy helyen dolgozók az ed­diginél nagyobb kedvezmény­ben részesülnek, az úgyneve­zett vándormadarakat pedig az eddiginél erőteljesebb kedvez­mény megvonással és bérszint­gyelmezni. Rendet kell terem­teni a másodállásoknál és mel­lékfoglalkozásoknál is. Bizonyos, hogy azok, akiket az intézkedések hátrányosan érintettek — amely pedig végső fokon az ő érdekükben is tör­ténik —, most nem fogják ezért dicsérni a kormányt, de ez szá­munkra elviselhető. Az intézkedések szükségesek és ez a döntő! Az egész nép ér­deke mindennél előbbre való. A fontos az, hogy a vezetők, a becsületes dolgozók megért­sék mindezt, ebben is határo­zottak legyenek és támogassa­nak bennünket Ezekkel az in­tézkedésekkel kapcsolatban egy jogos bírálatot elismerek, ezt önmagámnak is mondom: miért nem csináltuk mindezt előbb? A gazdasági munka hatásfo­kának javítása a feltétele az életszívonal további emelésének is. Tisztában vagyunk azzal, hogy az átlagos, országos emel­kedés nem minden kategóriá­nál érvényesült egyformán, & vannak dolgozó rétegek ame­lyeknek helyzete nehezebb az átlagnál és javításra szorul. Kádár elvtárs ezután külpo­litikai kérdésekkel foglalkozott. Mint elmondotta, a nemzetközi helyzet ellentmondások közepet­te alakul. Legfőbb jellemzője a szocialista országok erőinek, a kapitalista országok haladó erőinek, a gyarmati igát nap­jainkban végképp lerázó Ázsia, Afrika, Latin-Amerika haladó erőinek szakadatlan növekedé­se, az imperializmus válsága, befolyási övezetének zsugorodá­sa. Az imperialisták mégis mind újabb agresszív terveket sző­nek és a következményekkel nem számolva veszélyes lépé­sekkel növelik a nemzetközi fe­szültséget. A magyar közvéle­mény mély felháborodással ér­tesült és mélységesen elítéli, hogy az amerikai repülőgépek ismételten bombázták a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság területét. A Magyar Népköztársaság, s annak kormánya lehetőségei szerint ma is, s a jövőben is becsülettel kiveszi részét a bé­kéért és a népek szabadságáért és nemzeti függetlenségéért folytatott küzdelemből. Ä Magyar Népköztársaság külpolitikájának alaptétele a szoros, baráti viszony és az együttműködés szüntelen erősí­tése a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. E törekvéseink jegyében ta­lálkoztunk, tárgyaltunk és meg­felelő megállapodásokat kötöt­tünk az elmúlt évben is számos testvéri szocialista ország veze­tőivel. A közelmúltban, régebbi meg­hívásunknak eleget téve, né­hány napra látogatóba hozzánk érkezett Brezsnyev és Podgor- nij elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, il­letve titkára. E látogatás kap­csán Nyugaton a legképtelenebb találgatások voltak és részben vannak ma is. Arról fantáziái­nak, hogy váratlan ellentétek keletkeztek volna közöttünk és legvégül arról, hogy — sok más mellett — a szovjet csapatok kivonásáról tárgyaltunk volna. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Fontos esemény volt a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének néhány héttel ez­előtt Varsóban megtartott ülése. A szerződő felek képviselői meg­tárgyalták a béke védelmének időszerű kérdéseit, különösen az úgynevezett sokoldalú NATO- atomütőerő létrehozására irá­nyuló imperialista terveket, s mint ez a közleményből is ki­tűnik, megfelelő határozatokat hoztak. A szocialista országokat össze­kapcsolja a szocializmus közös eszméje, az alapvető érdekek közössége, az azonos cél. Figye­lembe véve közös történelmi fel­adatainkat, mindent meg kell tennünk a szocialista tábor egy­ségének megerősítéséért. Feltét­len elvtársi áss ággal és nagy tü­relemmel kell munkálkodnunk azon, hogy az elvi kérdésekben az egyes pártok között időlege­sen fennálló nézeteltérések elle­nére jó együttműködés legyen közöttünk az állami és gazdasá­gi kapcsolatok területén. A Magyar Népköztársaság kormánya kész arra, hogy bő­vítse együttműködését minden szocialista országgal, s nem saj­nálja a fáradságot, hogy ez így legyen azokkal a szocialista or­szágokkal is, amelyekkel az utóbbi években a viták nyomán kapcsolataink nem megfelelően alakultak. Kádár elvtárs ezután arról be­szélt, hogy kormányunk a békés egymás mellett élés élve alapián normális kapcsolatokat teremt a kapitalista országokkal is. A legutóbbi időben magyar—oszt­rák és magyar—francia viszony­latban voltak közvetlen találko­zók,. amelyek során történt elő­rehaladás a gazdasági és más kapcsolatok fejlesztése irányába. A Magyar Népköztársaság külpolitikai helyzete megerősö­dött, tekintélye megnövekedett — hangoztatta a továbbiakban Kádár elvtóns. Az ország megnövekedett nemzetközi tekintélyének alapja mindenekelőtt belpolitikai fejlő­désünk, szilárd szocialista ren­dünk, azok az eredmények, amelyeket népünk a legutóbbi években a gazdasági és kulturá­lis építésben elért. Társadalmunk életét a mun­kásosztály forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt irányítja. Társadalmi rendünk a politi­kailag egyenlő jogokkal és kö­telezettségekkel bíró állampol­gárok, a dolgozó milliók szocia­lista demokráciája. Szocialista állami és társadal­mi rendünket, annak egyes in­tézményeit nem megmerevedett, hanem élő, fejlődő rendszernek kell tekintenünk, amely ál­landóan előrehalad a demokrá­cia elmélyülésének és kiszélesl tésének útján. Szükség van ar­ra, hogy társadalmunk vala­mennyi szervezett erejének, mind a pártnak, mind a nép­frontnak, valamennyi tömeg­szervezetnek és az állam-népha- talmi szerveknek belső életét, munkáját az országgyűléstől a helyi tanácsokig még eleveneb­bé, légkörét még szabadabbá és demokratikusabbá tegyüjk. Amikor a további demokrati­zálás szükségességét aláhúzzuk, egyszersmind hangsúlyoznunk kell, hogy rendszerünk nem en­gedheti meg az anarchiát, át kell hatnia szocialista állami fegyelemnek is. Most, hogy ná­lunk szocialista törvényesség és szabad légkör van, akadnak olyanok, akik csak a jogokat tartják számon, mintha sohasem hallottak volna a jogokkal együttjáró, azoktól elválasztha­tatlan kötelezettségekről. Széles körben nagy megelégedéssel em­legetik nálunk, milyen jó az, hogy szocializmusunk humánus, de azt is látnunk kell, hogy vannak, akik ezt félreértik és vissza is élnek vele. A vissza­éléseket a közvélemény erejére támaszkodva meg kell szüntet­ni, és a nehéz felfogásúakat is meg kell tanítani arra, hogy joga csak annak van, aki ele­get tesz kötelezettségeinek is. Kádár elvtárs azután így foly­tatta: Folyik a régi és az új küzdel­me az emberek gondolkodásá­ban is; van előrehaladás, de az új, szocialista közgondolkodás és erkölcs érvényesülése még nem kielégítő. Még nem tűntek el a régi burzsoá rend marad­ványai sem teljesen nyomtala­nul, s némileg beszivárogtak a haladó imperializmus bomlási termékei is. Ugyanakkor napon­ta találkozunk olyan jelenségek­kel is, amelyekre nem lehet egyszerűen rámondani, hogy a régi burzsoá erkölcs és szemlé­let maradványai. Ügy látszik, a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet viszonyai kö­zött még újra is termelődnek olyan bűnöző típusok, amelyek­ről valamikor azt hittük, hogy a burzsoá rendszer megdöntésé­nek napján, azzal együtt eltűn­nek. Ma különösen felháborodik minden becsületesen dolgozó, ha olyanokról hall, akik a közva­gyont, a közpénzeket lopják, sikkasztják, herdálják el. Az utóbbi időben hatóságaink lelep­lezése nyomán nagy és jogos felháborodással értesült közvé­leményünk Járay József opera­énekes vámcsalásairóL. Onódy Lajos éttermi-vállalati igazgató, valamint Róna Ernő textilvál­lalati vezérigazgató és bűntár­saik különböző visszaéléseiről. A bűnösök részben elnyerték, részben pedig meg fogják kapni megérdemelt büntetésüket. Ez a dolog büntetőjogi része. De Önódy is, Róna is vezető beosztású állami alkalmazottak voltak, akiknek visszaélései kapcsán felvetődik másfajta fe­lelősség kérdése is. Hol volt az ellenőrzés? Nálunk az ellenőr­zés elmulasztását néha annyira túlzásba viszik, hogy szinte el- bagatelizálják a bűncselekményt ténylegesen elkövető bűnös fe­lelősségét. Aki bűnös, annak felelnie kell cselekedeteiért. Szűnjék meg végre az az elég gyakori rosz­szul értelmezett presztizsvéde- lem, amelyik oda vezet, és az egyik esetben is tényező volt, hogy amikor a főhatóságok fi­gyelmét felhívták a területükön elkövetett visszaélésre, vagy valamelyik beosztottjuk túlsá­gos költekezésére, helytelen fel­lépésére, az első szavuk — szin­te szabály szerint — kijelente­ni, hogy ez rágalom, ahelyett hogy kötelességük szerint vé­gére járnának a dolognak. Ilyen esetekben a vezetőket is fele­lősség terheli, s hogy mindezt mindenki komolyan is vegye, ennek is érvényt kell szerezni. Tisztelt Országgyűlés! Gyak­ran találkozunk tűrhetetlen fe­lelőtlenséggel, könnyelműséggel más vonatkozásban és más te­rületen is, s ennek következté­ben a népgazdaság súlyos ká­rokat szenved, sőt emberek tö­megeinek élete és testi épsége is veszélybe kerül. Szeretném az illetékesek és a közvélemény figyelmét felhívni egy-két ilyen kérdésre is. 1961-ben 60 millió forintos tűzkárt szenvedett a népgazda­ság. Ennek körülbelül a fele, több mint 31 millió forintnyi kár megállapítottan a kötelező elemi gondosság elmulasztása miatt következett be. Most a napokban volt például egy tűzeset Baján, W—12 mil­lió forint a kárösszeg. Vizsgá­latot indítottak, hogyan kelet­kezett a tűz. Ügy keletkezett, hogy egy ember befütött egy kályhát, a helyét elhagyta és a kályha tüze felgyújtotta az épületet Az illetőt őrizetbe vet­ték, de ki fogja ezeket a 10 mil­liókat megtéríteni? Üzemi balesetek következté­ben évente másfél millió mun­kanap esik ki a termelésből. Biz Pankovits elvtársnő részlete­sen szólít a fiatalok neveléséről és a pályaválasztásról. Elmondot­ta, hogy az Országos Nőtanács Budapesten és 12 megyében megvizsgálta a gyermekes csa­ládok helyzetét E vizsgálódás egyik legfontosabb tapasztalata, hogy valamennyi fiatal tanulni, dolgozni akar. Minden szülő le­hetőleg magas fokon kívánja taníttatni gyermekeit. Ez a tö­rekvés azonban néha nem szá­mol a reális lehetőségekkel, amiben nagy része van a szü­lők és fiatalok tájékozatlansá­gának; A pályaválasztási tanács te­vékenysége nem mindenütt is­mert. Sokan nem tudják, hogy egy-egy iskola vagy szakma el­sajátítása mire képesít, hogyan és hol lehet azt hasznosítani. A képviselő javasolta, hogy az il­letékesek, tehát a szakminiszté­riumok és a termelő üzemek vezetői is nagyobb gondot for­dítsanak a pályaválasztás pro­pagandájára. A különféle ipari és mezőgazdasági szakmák meg­szerettetése annál is inkább fontos, mert az iskoláztatás sok baj. A legnagyobb baj azonban az, hogy emberek ezrei sérül­nek meg és sokan meghalnak. Az üzemi balesetek körülbelül kétharmada gondatlanság kö­vetkeztében fordul elő, vagyis nem tartják be az előírt óvó­rendszabályokat, könnyelműség­ből nem szerelik fel, illetve nem használják az előírt védő- berendezést. Még inkább felelőtlenségről van szó a közúti közlekedési baleseteknél, amelyek szemünk előtt válnak újfajta, burjánzó veszedelemmé. Kádár elvtárs a továbbiakban a társadalmunkban még fellel­hető önzés, s eltorzult életszem­lélet leküzdéséről beszélt, han­goztatva: Politikai, gazdasági és társadalmi életünk e kérdései­nek megoldásához elengedhetet­len a megfelelő közszellem ki­alakítása, a szocializmus, kö­zelebbről a szocialista közgon­dolkodás a szocialista erkölcs terjesztése és elmélyítése. Nagy a feladat, nagy a felelős­ség is, nagy az erő is — pár­tunk, munkásosztályunk, né­pünk, a szocialista világ ereje — amely támogat bennünket munkánkban. Ha gondolatban visszatekintünk a húsz év alatt megtett nagy útra, honnan in­dultunk el, milyen akadályokat küzdött le és milyen magasla­tokra jutott el népünk, nagy erőt érzünk és bizakodva néz­hetünk az 1965-ös év, a jövő elé. — fejezte be beszédét Kádár János elvtárs. Az elnöklő Vass Istvánné ez­után javaslatot tett az ülésszak pénteki folytatására és napi­rendjére. Az országgyűlés által elfogadott javaslat értelmében pénteken délelőtt folytatják az 1965. évi állami költségvetési törvényjavaslat tárgyalását, majd az országgyűlés külügyi bizottsága tesz jelentést. fiatalok képességeitől, fizikai adottságaitól függetlenül egyes szülők a lehető legmagasabb fo­kon akarják taníttatni gyerme­keiket, s a fiatalok az iskola el­végzése után akkor sem vállal­nak szívesen fizikai munkát, ha a szellemi foglalkozási ágakra nem alkalmasak. A megvizsgált középiskolák­ban az utolsó évesek közül mindössze a növendékek 11 szá­zaléka kívánt szakmát tanulni, a többi íróasztal mellett, vagy fehér köpenyben akarja az is kola után megkezdeni élethiva tását. Az iskolákban meg kei teremteni a fizikai munka sze retetének légkörét. Helyes len­ne, ha az iskolák kellő időbe: megkapnák az intézményektő termelőüzemektől, miniszteri moktól a fiatalok előtt áli munkalehetőségeket, s egyb azt a tájékoztatást is, hogy különböző megyékben mel szakmák hány fiatal srakembei várnak. A képviselő a költségveté törvényjavaslatot elfogadta é helyütt immár öncélúvá vau. A az országgyűlésnek elfogadásra ajánlottá,. Kádár János eivtárs dr. Csanádi György közlekedés- és postaögyi miniszterrel és Barcs Sándorral, az MTI vezérigazgatójával beszélget az ülés szünetében. csökkentéssel lehet és kell fe­Sznnetben a Parlament folyosóján. Pankovits József né felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents