Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-11 / 35. szám
?. oldal 1965. február 11. csütörtök Közös nyilatkozatot írtak alá Hanoiban A szovjet küldöttség Peking ben HANOIBAN ünnepélyes keretek között szovjet—vietnami közös nyilatkozatot írtak alá. A szovjet küldöttség négynapos látogatása után szerda délelőtt elutazott Janóiból. A repülőtéren tartott beszédében Phan Van Dong miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a megbeszélések előmozdították a két ország barátságának és testvéri együttműködésének megszilárdítását, hozzájárultak a szocialista tábor összeforrottsá- gának erősítéséhez. Nagy lelkesedést keltett egész Vietnamban a szovjet kormánynak az a kijelentése, hogy a szovjet nép teljesíti kötelességét a szocialista testvérországgal szemben. Koszigin válaszbeszédében hangozatta, hogy behatóan megvizsgálták a legfőbb nemzetközi kérdéseket, elsősorban az indokínai helyzetet, az amerikai imperialisták és saigomi bábjaik legutóbbi fegyveres provokációival összefüggő további tennivalókat. Megegyeztünk azokban az intézkedésekben — mondotta Koszigin —, melyeket a VDK védelmi képességének erősítése céljából teszünk majd, megállapodtunk abban, hogy rendszeres tanácskozásokat folytattunk e kérdésről. Dél-Vietnamban egyébként folytatódnak az ösz- szecsapások a partizánok és a kormánycsapatok között. Az AP jelentése szerint Binh Dinh tartományban igen súlyos ütközetre került sor, s a kormánycsapatok rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek. A harcoló egységek megközelítették az egyik igen fontos amerikai támaszpontot, melyen a Johnson elnök rendeletére odairányi- tott légvédelmi rakétaosztály helyezkedett el. Bundy, Johnson elnök különmegbízottja legutóbbi sajtóértekezletén előrebocsátotta, hogy az Egyesült Államok előreláthatólag nem intéz további megtorló támadásokat észak-vietnami területek ellen. A világ haladó közvéleménye tovább tiltakozik az amerikai agressziók miatt. A kubai kormány felhívással fordult a szocialista tábor országaihoz és a világ minden népéhez, egyesítsék erőiket az agresszió megfékezésére. Pekingben Mao Ce-tung és Liu Sao-csi jelenlétében egymilliós tömeg tüntetett az amerikai agresszió ellen. Második napja tüntetnek Hanoiban és más észak-vietnami városokban. AZ EAK nemzetgyűlése keddről szerdára’ halasztotta az EAK és Nyugat-Németország kapcsolatának megvitatását. Kairói megfigyelők szerint a halasztásból arra lehet következtetni, hogy a kormány előbb meg akarja vitatni, milyen álláspontra helyezkedjék azzal a bonni bejelentéssel kapcsolatban, hogy a nyugatnémet parlament olyan törvény meghozatalára készül, amely szabályozná a közép-keleti feszültség! övezetekbe irányuló nyugatnémet fegyverszállításokat. Egy felelős kormánytisztviselő ezzel kapcsolatban azt a véleményét fejtette ki, hogy Bonn jelentős mennyiségű fegyvert szállíthat Izraelnek, még mielőtt az új törvény éleibe lép. De Nerva márki spanyol diplomata, aki Bonn kérésére vállalta a közvetítést az NSZK és az EAK között, kedden újságíróknak kijelentette, hogy kairói megbízatása befejezéséhez közeledik. Mint mondotta, megbeszélései alapján derűlátóan ítéli meg a helyzetet. Taher Jahia iraki miniszterelnök kijelentette: Irak reméli, hogy a nyugatnémet kormány felülvizsgálja álláspontját az Izraelnek nyújtott katonai segítséget illetően. Sajnálatos, hogy a fegyverszállítások tovább folynak, ezt nem lehet a Német Szövetségi Köztársaság részéről baráti magatartásnak tanúsítani. A KONGÓI kormány a hőt végén jelentős erőkből álló egységet irányított Stanleyville térségébe, hogy felvegye a harcot a felkelők ellen. Stanleyville-től 360 kilométerre északkeletre a zsoldosokkal megerősített kormánycsapatokat váratlanul érte a vadonban rejtőző partizáncsapatok rajtaütésszerű támadása. Csőmbe hadserege a csatóban elszenvedte a felkelők ellen vívott harcok egyik legérzékenyebb vereségét: néhány óra leforgása alatt tíz kormánykatona halt meg, 35 megsebesült, s a gépkocsioszlop egyharmada súlyosan megrongálódott. Elesett két zsoldos is. A Csombe-féle idegenlégió parancsnoka, a német származási!, náci vaskeresztes Siegfried Múller pedig eltűnt. Leopoldville-bői felmentő csapatokat irányítottak a szorongatott helyzetben levő kcrmánycsapatok megsegítésére. Csőmbe kongói miniszterelnök kedden este sajtóértekezleten jelentette be, hogy azokkal a belga értékpapírokkal, amelyeket Brüsszel a múlt héten kormánya rendelkezésére bocsátott, országos beruházási bankot alapit. Csőmbe ismét „gazdasági csoda” beköszöntését jósolta meg. hadgyakorlat Malaysiáim SINGAPORE (Reuter) Csapatszállítási hadgyakorlatok kezdődtek Malaysiában. A pénteken befejeződő hadgyakorlatokban nemzetközösségi egységek vesznek részt, amelyeket Malájföld és Singapore között brit repülőgépek szállítanak. Adenauer heves szemrehányásokat tesz az amerikai vezetőknek BONN. (MTI) „Az Egyesült Államok már nem érdeklődik Európa iránt” „Nyugat jelenleg a legválságosabb időt éli át 1945 óta, de a legnagyobb nyugati hatalom, az Egyesült Államok nem tesz sem. ja a legnagyobb államférüinak. akit valaha is ismert, a jelenlegi washingtoni vezetőkből azonban hiányoznak Dulles képességei. Feszültség Kairó és Bonn között A kongói felkelők nagy sikerei EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A Koszigin vezette szovjet küldöttség Hanoiból jövet, úton hazafelé szerdán délelőtt Pekingbe érkezett. A pekingi repülőtéren, amelyet szovjet és kínai zászlók díszítettek, a küldöttség fogadására megjelent Csou En-Laj, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnök- helyettese, az államtanács elnöke és a kormány más képviselői. A repülőtérről Csou En-Laj kísérte szállására Koszigint és a szovjet küldöttség többi tagját. A Vietnami Demokratikus Köztársaság területét elhagyva Koszigin, a szovjet küldöttség vezetője a repülőgépről táviratot küldött Ho Si Minh- nek és a VDK más vezetőinek. A táviratbán a szovjet küldöttség nevében ismételten hálás köszönetét mondott a szívélyes vendégszeretetért. Lapzártakor érkezett: Koszigin a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazik MOSZKVA. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására Alekszej Koszigin miniszterelnök vezette szovjet küldöttség február 11-én a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazik baráti látogatásig. Az Országos Béketanács távirata tiltakozott a Vielnami Demokratikus Köztársaságot ért amerikai támadások elten A Magyar Országos Béketanács táviratot intézett Johnson elnökhöz, amelyben tiltakozik a Vietnami Demokratikus Köztársaságot ért amerikai támadások ellen. A távirat többi között hangsúlyozza: „A Magyar Országos Béketanács — amelyben képviselve vannak a különböző szervezetek és a társadalom minden rétege — a békéért aggódva mélységesen elítéli az amerikai imperialista támadásokat, a Vietnami Demokratikus' Köztársaság területei ellen. E durva önkény és erőszak ellentétben áll azokkal a« elvekkel is, amelyeket elnök úr több ízben hangoztatott. A béke érdeke azt parancsolja és követeli, hogy ön vessen véget ezeknek a súlyos következményekkel járó orvtámadásoknak.” Táviratot küldött az országos béketanács a Vietnami Béketanácsnak is, amelyben a magyar dolgozók szolidaritásáról biztosítja az agresszió ellen harcoló vietnami népet. Közlemény a francia indiai megbeszélésekről ÚJ DELHI (MTI) Pompidou francia miniszter- elnök és Couve de Murville külügyminiszter újdelhi-i tanácskozásairól szerdán közleményt adtak ki, amely szerint megállapodás történt arról, hogy kölcsönösen és szabályos időközönként megbeszélések folynak majd a két ország között megfelelő szinten, ha szükségesnek mutatkozik miniszteri szinten is. A közlemény hangsúlyozza, hogy a francia és az indiai miniszterelnöknek egyaránt nagy gondot okoz a helyzet megromlása Indokínában. mit, nem látja a veszélyt” — jelentette ki Adenauer Sulzberger amerikai újságírónak, a New York Times főmunkatársának adott nyilatkozatában. — De Gaulle már 74 éves —, folytatta Adenauer —, ha ő távozik, nincs egyetlen erős francia párt sem a kommunista párton kívül. Népfront jön majd létre. Valószínűleg Olaszország is követni fogja ezt a példát. És akkor mit tegyünk mi, beékelve közéjük és Oroszország közé? Washingtont mindez nem érdekli. Johnson elnök utasította Mcnamara hadügyminisztert, hogy egy éven belül készítsen tanulmányt arról, milyen következményekkel járna az amerikai csapatoknak Európából való kivonása. Azt hiszi ön, hogy egy ilyen tanulmány gondolata örömmel tölt el bennünket? A volt bonni kancellár a továbbiakban hangoztatta, hogy még Kennedy elnök megígérte annak idején neki: Középhatósugarú atomrakétákat küld majd Európába. Ezt az ígéretét azonban sem ő. sem Johnson elnök nem váltotta be. Ez bizalmatlanságot okozott Nyugat-Német- országban és atra ösztönözte az NSZK-t, hogy erősebben támaszkodjék Franciaországra Adenauer kijelentette: az elhunyt John Foster Dullest tartKONGÓ TANZANIA VASÚT toerro ANGOLA. [PO HÚGAI} etNGueu Afrika „fájó dereka” A kongói színpadon új jelenei kezdődött: a festett háttérből kilépett a deszkára Adoula, az amerikaiak által támogatott régebbi miniszter- elnök. Közben Washington és Brüsz- szel kétségbeesett „elszakadó mozdulatokat” hajtanak végre, szabadulni próbálván attól az erkölcsi és politikai kényszerzubbonytól, amelybe Csőmbe támogatása miatt „csavarodtak”. Mindez együtt újra napirendre tűzte annak a káosznak az ügyét, amely a portugál gyarmatosítók garázdálkodása és a véres kongói dráma miatt uralkodik Közép-Afriká- ban. Afrika dereka — a földrész gazdaságilag és stratégiailag legfontosabb része. Mindaddig, amíg itt dől cl végérvényesen a harc: amíg Kongóban át nem billen a mérleg az imperialista ellenes harcosok oldalára, a portugál gyarmatokról nem könnyű kiszorítani az évszázados kizsákmányolót. A politikai események következtében, valamint egy scA* földrajzi és gazdasági. összefüggés miatt a problémák összefonódtak egymással. Lássuk először a földrajzi tényeket. Afrika derekán keleten és nyugaton két óriási kiterjedésű portugál gyarmat uralkodik. A nyugati parton a négyszögű Angola, a keleti parton Mozambique. A kettő összefogja az újonnan függetlenné vált Zambia Köztársaságot (a volt Eszak- Rhodésiát), valamint Malawit (a volt Nyasszaföldet). Zambiától északra terül el Kongó, amelynek bosszú határvonala van Angolával, Mozambique-tól északra pedig Tanzania. A Kongó legfontosabb, gazdaságilag legjelentősebb tartománya, Csőmbe hajdani fellegvára, a hírhedt Katanga éppen szomszédos Zambiával. Fővárosa, Elisabethville alig néhány kilométernyire van a zambiai határtól. Gazdaságilag Katanga és Zambia az egész helyzet kulcsa. F.z az afrikai „rézbirodalom”, az egész földrész talán leggazdagabb bányavidéke, ahol a rézen kívül wolfram, urán, ezüst, cink és más kincsek rejtőznek a föld alatt. Ezen a területen ma is a belga—angol érdekeltségek az urak: az Union Miniére Katangában és a Tanganyika Concessions Ltd Zambiában. Ezeknek a tevékenységét nem gyengítette a kongói káosz: a bányák folytatták a termelést. S nem változta- tatott természetesen a gazdasági helyzeten az sem, hogy a hajdani Bél-Rhodésia Zambia néven politikailag független állam lett. Ez az a terület, amely a maga páratlan gazdagságával néhány évtized alatt kiemelhetné Afrika egész derekát azokból a gazdasági mélységekből, ahová a gyarmatosítás évszázadai taszították. Zambia és a szomszédos Malawi kormánya iparkodik fokozatosan gyengíteni a nagy trösztök pozícióit, de a valóság azonban egyelőre burokként szorítja őket — s a kötél két vegét még a portugálok tartják kezükben ... , A helyzet az, hogy Katanga es Zambia természeti kincseit jelenleg csakis úgy lehet a tengerparti kikötőhöz szállítani, ha a szállítmányokat portugál gyarmati teiüle- ten viszik keresztül. A legendás hírű Lobito-Benguela vasútvonal ugyanis, amely Közép-Afrika egyetlen kelet-nyugati irányba futó transzkontinentális vasútvonala, portugál gyarmaton indul, és ott is ér véget. A vasút az angolai tengerpart két kikötővárosánál Lobi- tonál és Benguelánál kezdődik, majd egyenes irányban tart kelet felé és a kongói határon áthaladva fut Elisabethville-be, a katan- gai bányabirodalom fővárosába. Itt délnek fordul. Átlépi a hajdani Észak-Rhodesia, a jelenlegi Zambia határát és „rézország” leggazdagabb vidékein keresztül jut el Lusakába, Zambia fővárosába. Ettől kezdve másodszor is megváltoztatja irányát. Délnyugatnak tart. Átfut a vadul fajvédő ültetvényes kormány uralma alatt levő Dél. ________ \ \ L d élnyugat-afrika!becsüána\ dél. k *4 föLD VHS££ Rhodesián és a portugál Mozambique legfontosabb kikötővárosánál Beiránál éri el az afrikai kontinens keleti partját. Mindez nem valamiféle „menetrend”. Sokkal több annál. Ez Afrika egyik legfontosabb és legnehezebben megoldható gazdasági és politikai problémája. Egyik oldalon áll az a kötelezettség, amelyet az afrikai egységszervezet; ülésein teljes egyhangúsággal fogadtak el: meg kell szakítani a kapcsolatokat a gyarmatosító Portugáliával. A másik oldalon viszont a maga kegyetlen valóságában ott áll az a tény, hogy ha Zambia és Malawi teljesítik ezt a kötelezettséget — egyszerűen elvágják önmagukat a külvilágtól — ennek minden gazdasági és politikai következményével. Ezt a dilemmát a Csőmbe—Adoula párbaj és a fajvédő Délafrikai Köztársaság erőszakos politikája még kegyetlenebbé tette. Csőmbe teljesen lezárta Adoula bukása után a Kongó és Angola közötti határi, a közelmúltban pedig tárgyalásokat kezdett közös kongói—angolai határőrség létesítéséről. Ennek a lépésnek természetesen az volt a célja, hogy gyengítse a kegyetlen portugál uralom ellen harcoló és amúgy is gyötrelmes belső problémákkal küzdő felszabadító mozgalom helyzetét. Közben délről támogatta a portugál akciókat a Délafrikai Köztársaság, amely most észak felé nyújtja hatalmi csápjait. Arra törekszik, hogy a fajvédő dél-x-hodésiai kormánnyal szoros szövetségben közvetlen kapcsolatot hozzon létre Angolával és Mozambique-kal. Ez Afrika egész déli részét egy fasiszta uralom valóságos erődié^é változtatná. A nagy közép-afrikai dilemma vázlatos ismertetése azt mutatja, hogv hallatlanul bonyolult érdekek fonódnak egymásba. Gyors és ..mindent elsöprő” megoldást aligha lehet várni. Annyi azonban bizonyos, hogy a ..fekete földrész” legnagyobb politikai és fegyveres küzdelmei jelenleg a kontinens derekán zajlanak.
