Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-10 / 34. szám
1965. február 10, szerda J. oldal Tanulságos zárszámadás Ezekben a napokban, hetekben folynak a községekben az 1964-es gazdasági év eredményeit összegező, az évi munkát elemző termelőszövetkezetek közgyűlése. Eddig elsősorban azokban a közös gazdaságokban tartottak zárszámadó közgyűlést, ahol a gazdálkodás megalapozottsága és a gazdálkodás eredményessége jónak, vagy jó közepesnek mondható. Ezek közé a gazdaságok közé tartozik a bajai járás egyik közös gazdasága, a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet is. Ebben a szövetkezetben már a 15. számvetés megvitatására került sor a zárszámadáson. Jubileum 15 év, akárhogy is számoljuk, nem kis idő, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ország közös gazdaságának többsége még csak 4—5 éves múltra tekinthet vissza és ez az idő a mezőgazdaságban csak alig-alig tesz ki egy értékelhető ciklust. Ezért a tataházi termelőszövetkezet mostani zárszámadása az elmúlt év értékelésén túl jubileumi jelleget is öltött. Szükségszerűen elkerülhetetlen volt — ha nem is a teljesség igényével — szólni a másfél évtized alatt megtett útról, arról, hogy ez idő alatt hová fejlődött a gazdaság, mit sikerült elérni a gazdálkodás biztonsága, megalapozottsága és eredményessége vonatkozásában. Tataházán is ez a másfél évtized igen gazdag eredményeket hozott. Megváltozott a község arculata, a gazdálkodás módja és a lakosság élete, és tegyük hozzá, nem utolsósorban az emberek gondolkodása is. A 15 év előtti indulásról az igazgatóság beszámolója így emlékezik meg: „Termelőszövetkezetünk 1949. augusztus 20-án alakult. Ekkor 36 taggal rendelkeztünk és a termelőszövetkezet 260 holdon gazdálkodott. Ez a földterület 110 helyen volt.” 1964. év végére a változásról a beszámoló így szól: „Ma, a 15. zárszámadási közgyűlésen termelőszövetkezetünk taglétszáma 692 fő, ezen kívül a közös munkában időszakonként besegítő családtagok száma 231 fő. A szövetkezet össz- gazdálkodási területe 5632 hold, ebből 5000 hold a szántó. A szövetkezet tulajdonában 32 db erőgép, 4 tehergépkocsi, 1 gabonakombájn, 3 db silótöltő- kombájn és 19 db pótkocsi van.” Csupán ezek a számok is bizonyítják, hogy a közös gazdaság felett eltelt 15 esztendő nem volt eredménytelen. Nincs mit szégyenkezniük a község dolgozóinak, sem a gazdaság vezetőinek, sem tagjaink. Mindenkit, aki ezen idő alatt igyekezett legjobb tudásával és szorgalmával a közöst gyarapí tani, jogos büszkeség töltheti el. Elbizakodottság nélkül...? Az eredmények feletti öröm, a büszkeség azonban nem téveszthető össze az önelégültséggel, esetleg — ami még ennél is veszélyesebb — az elbizakodottsággal. Már pedig a zár- számadási beszámoló további része és azt követő hozzászólásokból egy kicsit az érződött ki — mindenekelőtt az 1964-es évet értékelő részt illetően —, hogy egyes vezetőknél és néhány tagnál is ilyen jelek mutatkoztak az elmúlt évben. Miről is van szó tulajdonképpen? Talán jelentős visszaesés következett be az elmúlt évben a gazdálkodási eredményben? Vagy a korábbi szervezettség mutatott lehangoló képet? Azt mondhatjuk, hogy sem az egyik, sem a másik területen nem kétségbeejtőek a jelenségek, de azért feltétlen figyelemreméltóak. Ami a gazdálkodási eredményt illeti. A szövetkezetnek 100 000 forinttal több volt a bevétele a tervezettnél, de a költségek tetemes túllépése miatt mégsem sikerült az egy tagra jutó közösből származó jövedelem előző évi szintjét elérni, mert egy tagra 1963-hoz viszonyítva 550 forinttal kevesebb jövedelem jutott. Természetesen ehhez számos objektív esemény is hozzájárult, de szerepel ebben néhány olyan tényező is, melyet nagyobb körültekintéssel el lehetett volna kerülni. Ami a munka szervezettségét illeti, itt is az a helyzet, hoey a szövetkezeti tagság többsége a korábbi évekhez hasonló becsületességgel és szorgalommal végezte egész éven át a munkáját. Ugyanakkor azonban szoA Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztályához tartozó akadémiai intézetek és tanszéki kutatóhelyek egyebek közt olyan reprezentatív alkotásokon dolgoznak, mint a magyar etimológiai szótár, az új magyar tájszótár, és a magyar nyelvjárások atlasza. Készül a magyar hangtan, a magyar beszéd korszerű funkcionális és fiziológiai jellemzése, valamint a magyar nyelv generatív grammatikája is. Az irodalomtudósok a megkatlan jelenséggel is lehetett alál kozni. A beszámoló erről így emlékezett meg: „A termelőszövetkezet vezetősége nem mérte fel kellő időben a kedvezőtlen időjárásból adódó nehézségeket az őszi betakarítások időszakában. Ebből adódott, hogy a tagok egy része ebben az időszakban csupán 1011 napot dolgozott a közösben. Volt olyan tag is, aki októberben 7, novemberben 4 napot és decemberben egy napot sem dolgozott.” Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy a gazdaság vezetői nem fordítottak megfelelő gondot, éppen a legkritikusabb időszakban az emberekkel való foglalkozásra, a munkára való mozgósításra. Az élet rácáfol... Néhányan a hozzászólók közül szóvá tették, hogy ebben az időben az elnök betegsége, a főagronómus vizsgái miatt, sokszor távol volt a gazdaságtól. Kétségtelen, hogy ez nem volt szerencsés találkozás, éppen a két legfontosabb poszton levő vezető esetében, de csupán ezzel nem magyarázható minden. Hiszen a két vezetőn kívül a legkülönbözőbb területeken megvoltak a felelős emberek. Az igazság az, hogy kezdett kialakulni néhány emberben olyan szemlélet, hogy itt már megy minden magától, hiszen a gazdaság megalapozott, olyan, mint egy jól megolajozott gépezet. Az élet Tataházán is rácáfolt az ilyen vélemények helytelenségére és tarthatatlanságára. Itt is áll az a régi igazság, hogy a feladatokra nap nap után fáradhatatlanul kell mozgósítani az embereket. Nap nap után szót kell érteniök a vezetőknek és a vezetetteknek egymással, csak így léphetünk mindig előre. Ebben van a tataházi Petőfi Tsz 15. jubileumi zárszámadási közgyűlésének egyik legfontosabb tanulsága Dr. Náfrádi Sándor kezdett kritikai kiadások további köteteinek előkészítésén kívül Petőfi, Ady, József Attila, Kosztolányi életútját és írói pályáját dolgozzák fel. Készül a „Tanulmányok a magyar szocialista irodalom köréből” című munka második kötete. Az idén kezdődnek olyan jelentős ösz- szefoglaló művek munkálatai, mint az irodalomelméleti kézikönyv, „A magyar kritika és irodalomtudomány története” és a felszabadulás utáni magyar irodalom összegező feldolgozása. Akadémiai tervek Sikeres indulás átszervezés ntán Mint arról lapunkban beszámoltunk, a Kiskunfélegyházi Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalat 1965. január 1-vel a Kohó- és Gépipari Mimszíérium irányítása alá került, mint a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár 2-s számú Gyáregysége. Pataki Árpád, a gyáregység igazgatója akkor azt mondta: Legfőbb célkitűzésünk elérni, hogy az átszervezés miatt ne essen vissza lényegesen a termelés, mint ahogy az általában ilyenkor lenni szokott. Tegnap felkerestük a gyáregységet, hogy megtudjuk, vajon mit tudnak beválíani ígéretükből, mi a helyzet egy hónappal az átszervezés után. Mint hallottuk, a profilváltozások érzékenyen érintették a vállalatot. Teljesen leálltak a mar jól begyakorolt műbőr gyártmányok, valamint műanyag játékok készítéséről Ehelyett a fővárosi üzem által leadott különböző bakelit műszaki cikkek gyártását kezdték meg. Közben a munkásoknak mintegy 10 százalékát kellett betanítani az új gyártmányok készítésére. Az üzemekben tapasztaltak alapján megállapíthatjuk, hogy a munkások szorgalmasan dolgoznak, ütemesen, zökkenőmentesen folyik a termelés. Sőt, ottjártunk óta újabb műhelycsarnokkal gazdagodott a gyáregység, megkezdődött, s egyre nagyobb lendülettel folyik a termelő munka a most épült 500 négyzetméteres alapterületű bakelitüzemben is. Mindez nem zajlott le olyan egyszerűen, mint ahogy azt most néhány mondatban leírtuk. A pártszervezet és a szakszervezet azonban jelentős segítséget nyújtott ehhez a munkához a gazdasági vezetés pedig jól szervezte a termelést. Ennek tudható be, hogy az átszervezés és jelentős profilváltozás közben is 3,6 milliós havi készárutervétől alig 5 százalékkal maradt el a vállalat, s ennek jelentős részét pótolta már február első napjaiban. ». O. Sokk A napfolttevékenység, a laoszi helyzet vagy gyomorrontás az oka? — nem tudom. Bizonyos bőrcsoportba tartozó embereknél azonban kétségtelenül furcsa tüneteket figyelhetünk meg napjaikban. Például. ¥ T lsz a kisvendéglőben (lehet, hogy ^ éppen füstben és zajosban) és méla hányingerrel meredsz az asztalterítőt tarkító gyanús eredetű, friss foltokra, vagy a festői rendetlenségben szétszórt cigarettahamu-gátakra. Aztán bocsánatért esdekel ,'e keresed az arra vágtató pincér tekintetét, s ha elkapod, némán intesz az előtted burjánzó látványra. Ha lelkiismeretes a felszolgáló, mintegy 12 és fél fokra elferdített mosollyal, szelíd kis villámmal a szemében lerántja előled a leplet. Ha ügyes is ráadásul, ugyanezzel a mozdulattal az asztalra tünteti a hamvat, majd 180 fokos fordulattal ráfedi a térítőt. Ha nem lelkiismeretes, ezt sem teszi. Midőn elfogyasztottad _ egyszerű _ étkedet, a hozzávaló öblítéssel, fizetésre kérsz engedélyt. Megkapod. Kijön a cekken — mondjuk — 13 forint 30 fillér. Odaadsz egy húszast, visszakapsz pont hét forintot, s elvkor következik az a mozdulat, amit a sokkhoz lehetne leghűbben hasonlítani. A vendéglátó dolgozó megmered, két szeme szuggesz- tíven tapad a visszaadott forintokra, s ezzel egy időben a szabadon maradt tenyér kissé öblösítve megáll a levegőben. Mintha csak beszélne ... De mit? Nem érsz rá töprengeni, mert megszólal egy nyájas hang. — ízlett az ebéd a kedves vendégnek? Mondtam a szakácsnak: ide a legfinomabbat add... Mivel hogy a kissé tartályosított tenyér nem szűnik meg üresen lebegni, ismét hallatszik a balzsamos szó. — Gondolom, sokkal jobban esett a kedves vendégnek, miután én... ugye... a szép tiszta terítő vei...? A tenyér sokkosán megmozdul a légben. De miért? Istenein, miért? Más. Megfürödtél valamelyik városi fürdőben. Átfőve, pilledten, csecsemőtisztán készülsz kilépni a társadalomba, mikor a lepedő átnyújtásekor felhangzik a varázsszózat. — Milyen jól néz ki a kedves vendég ... Egészségére a tisztálkodást... Én csak ránézek a kedves vendégre, mielőtt kimosom a kádat, felsúrolom körülötte a locspocsot, és tudpm milyen keverésben adagoljam a hideg és meleg vizet... A csemegeüzlet vezetője is mindig dicsér; hogyhát nekem milyen egy aranykezem van... És a némileg begörbített tenyér ezúttal is felemelkedik úgy csípőmagasságba. Sokkos rángás, aztán úgy marad a levegőben. Vajon miért? Vajon? Vagy. E1 lcsitult füled mellett az ollónyi- szogás, csupán gallérod alatt macerái még pár szál szúrós hajhulladék. Röhögnél is szívesen, mert csiklandoz, de nem teheted. Akkor tudniillik nem tudod a tükörnek feladni a csalogató kérdést: „Na, ki a legszebb a világon?” Pedig nyugodtan kaccanthat- nál emiatt. A tükör helyett vall szépségedről a leleményes mester. ‘ — Csináltam én olyan hajat a kedves vendégnek, hogy az csak nai Éppen mondanád, hogy azért egy kis túlzás van abban aj hajcsinálásban, de megmagyarázza. — Én aztán megérzem, mi való az uraság fejére ... Nincs időd hökkengetésre, mert szemed már babonázza az a bizonyos, te- nyérszerűen homorított tenyér. Ott féltést magasságban, a pomádé illatú fehérköpeny mellett. Miért is lehet ott aa a tenyér? De hát miért? Az élet új porondja. Mondjuk, kisfiad mandulaműtéten esett át. Ebédidő alatt érte mégy a kórházba. Éppen öltözteted a gyereket, és elővigyázatból kalkulálsz magadban: van-e annyi pénz nálad, hogy kitelik belőle a buszköltség, egy felnőtt és egy gyerek jegy ára? El se döntheted, mert már megüti orrod a barátságos doktor bácsi éterszaga. Ugyanakkor mosolyos hangjára is figyelmes leszel. — Jó napot kívánok a kedves apukának ... Én csináltam a műtétet.., Ez egy kissé komplikáltabb volt... Ugye azért nem volt semmi baj, Pétiké? Megismersz? Hebegve köszönöd meg jóságát, mialatt érzed, mint melegíti át arcod a zavarodban odaszaladt vér. Nem mersz a szemébe nézni, de amint lepillantasz, meglátod a fehérköpeny zsebből kidudorodó, sokkos merev kezet. Amely néha moccan csak, mutatva, hogy zsebben van. Miért jelentkezi' most is ez a finoman hangsúlyozott te nyér? Valóban, miért? Persze, ez a sokk nem általános betegség. Csak egyes embereknél fordul elő. A tudományos kutatók egyelőre borravaló-sokknak becézik a kórt Tótti István „Savanyú99 segédüzem Hasznos, jól jövedelmező segédüzemmel — káposztasava- nyítóval is — rendelkezik a ti- szakécskei Tiszagyöngye Termelőszövetkezet. Csaknem 40 vagon káposztát tartósítanak benne a MÉK, valamint a szolnoki FÜSZÉR.T Vállalat megrendelésére. Ezenkívül 30 vagonnyi tejeskáposztát már átadtak a megyei felvásárló vállalatnak. Terveik szerint az idén is 80—100 hold öntözött területen termesztenek káposztát. A megtöltött és lezárt hordót Subicz Béla telepvezető leméri. Szállítás előtt Nagy Imre cs Foder Ferenc kádár meghúzza a hordókon az abroncsokat.
