Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
A kecskeméti művészek elnöke — Éppen most, ezekben a téli hónapokban hatvan éve: tizenötéves koromban fogadtam örök hűséget a művészetnek. Igen, hivatalosan is, mert hiszen a főváros legfőbb anyakönyvve- zetője, Bárczy István főpolgármester esketett meg — azzal, hogy az iskolánk kiállításán szerepelt egész sereg kis szobromból ő vásárolta meg az elsőt. Utána aztán elkelt jóformán valamennyi. Akkor ágaskodott föl bennem az öntudat és az önérzet, hogy szobrász vagyok, s a titokzatos, megnevezhetetlen sejtelem, hogy művész leszek ... Most, hetvenötödik életévemben pedig azt érzem és tudom igazán, hogy az az egykor volt gyermeki bizalom és hit a jövőmben: az tartotta meg bennem máig is a művészi biztonságérzetet. A kávé jó szagú gőzében, kerékasztal mellett, féltréfás, félkomoly hangulatban mondja ezt Imre Gábor, a kecskeméti képzőművészek nesztora, a művészklub elnöke. Azt most már mi tesszük hozzá, hogy az általa említett „művészi biztonságérzetet” kétségtelenül az adta meg hatvan éven át az „izmusok” rengetegében is, hogy a képzőművészetet általában, s a saját képfaragó, mintázó ar- tisztikus munkáját is mindig az objektív valóság és a művészi igazság tükröztetéseként fogta fel. Szellemi évtizedeinek, több mint fél évszázadának második megingathatatlan tartóoszlopa volt az az elv, amit ő maga így fejez ki: — Aki a művészetet társadalmi funkciójától függetlenül akarja értékelni, megfosztja jelentőségétől. Ez a társadalmi funkció szervesen magában hordja a haladást — s igy Imre Gábor mindig tudott haladni, fejlődni, de nem gyökértelenül. Mert, mint Pátzay Pál írja, a művészetet nem lehet feltalálni — csak folytatni lehet. Hajdan a főiskolán Simay Imre és Mátray Lajos voltak a tanárai, s a formák tárgyilagosságának és bennük a mű eszmeiségének magja kitűnő termőtalaja hullott Imre Gábor talentumában. Ez irányította művészetét mindmáig, ezt hirdeti sok-sok portréja, kompozíciója, de grafikái és akvarell- jei is, amelyek mint egy virágos kert övezik nehéz faragott köveit és érceit. Legutóbb nyilvánosság elé állított műve az első magyar színigazgató, Kelemen László karakteres, markáns arcmása. Most pedig a megyeszékhely városi tanácsa hozott határozatot, hogy őt bízza meg Tóth László köztérre szánt portréjának megalkotásával. A nemrég elhunyt kiváló közéleti férfiú emléke bizonyára méltó megörökítésre talál Imre Gábor művészetében. amely ma is inven- ciózus, friss és modern. S. Övükkor készült el a megye legelső új művelődési háza is, Du- navecsén. Szerény volt persze, de kyltúrház volt. Igazi... De majdhogynem az utolsó is, hiszen lS58-ig alig történt változás. cA fordulat A csend súlyos volt, mint az érett kalászok, fényes mint az augusztusi nap. A csend maga volt — a béke!... A frissen sülő kenyér édes illata járta át ezt a csendet. A három férfi szomjasan kortyolta az ismerős kenyér- és földszagot. Más volt ez, mint a front aknatépte földjének kesernyés, fojtó szaga. Az a halál jelképe volt, ez itt az életé... — Valamit tenni kéne — törte meg a csendet egyikük — összejönni, úgy mint régen. Meghányni, vetni mindent, de nem a háború dolgait. A másik kettő bólintott. Szívük szerinti volt ez a beszéd, mint akkoriban másoknak is. A háború már rossz álomnak tűnt, az ország kezdett talpraállni. Az élet visszahúzódott régi medrébe, valahogy mégis megváltozott. Sodróbb lett, tisztább, bár még sok mindent nem lehetett megérteni, áttekinteni. Arasznyi földön jártak, de a sajátjukon. Résnyi ablakok mögött éltek mint tegnap, de már nyitogat- ták, hogy beengedjék a világosságot, a holnapot. Egyik másik községben olvasó- és gazdakör alakult. A petróleumlángok körül könyökre támaszkodva ültek a szélcserzett arcú, hallgatag férfiak. Valaki érdes hangon Petőfi-verset olvasott: „Ha majd a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán. .." Magányos láng a sötét éjszakában. Nem messzire tőle a kocsmában harsányan üvöltöztek a részegek. Ágy nem szabad toodbb Egyre sűrűbben hangzott el ilyen vélemény a falvakban. Csak a jelre vártak, hogy munkához láthassanak. Nem kellett sokáig várniuk. A művelődési otthonok szervezése 1950-ben kezdődött a Népművelési Minisztérium felhívására — mesél róla ma is lelkesülten Gila János, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője. — Olvasó- és gazdakör csak néhány községben akadt. Természetesen kialakult munkamódszer és szervezett irányítás nélkül. Így a művelődési otthonok hálózatának kiépítése megyénkben semmiféle hagyományra nem támaszkodhatott. Kezdetben az állam is sovány támogatást tudott csak nyújtani, viszont a lakosság társadalmi munkában szinte a lehetetlenre is vállalkozott. Téglát hordott a falu aprajanagyja. Meszeltek, falaztak, ácsoltak és 1950. augusztus 20- án három községben avattak művelődési otthont: Vaskúton, Öbögön és Géderlakon. Űj épületről ekkor még szó sem lehetett. Vaskúton és Öbögön a régi gazdakörben kapott szállást a kultúra. Géderlakon a kocsmát alakították át. A megyei tanács művelődési osztálya pedig rádiót, asztalitenisz-felszerelést, kisebb könyvtárat adott. 1950 végére 12 művelődési otthon volt már a megyében. Legtöbbjét kocsmából alakították át és a munka oroszlánrészére mindenütt a lakosság vállalkozott. önként, örömmel, csillapíthatatlan tettvággyal. Ennek köszönhető, hogy a művelődési otthonok száma 1954-ben 71-re emelkedett! 1958 volt. Petőfi sürgető szavai meghallgatásra találtak. Mindaz, amit százegynéhány évvel korábban megálmodott, megjósolt, most kezdett igazán valósággá válni. A mai napig 112 művelődési otthon épült a megyében. Ebből mintegy. 40—50 az új épület. És minden évben nő — bár több is lehetne. Éppen ezért aránytalanul magas a „pénzt hozó” táncos rendezvények száma, a nevelőmunka javításának ügye pedig még mindig eléggé háttérbe szorul. Mégis 1950 óta határozott a fejlődés. Ajarialmi munka Az ötvenes években főleg ismeretterjesztő előadások szerepeltek a műsoron. Előre meghatározott tematika nélkül szervezték azonban ezeket az egyedi előadásokat és gyakran még a lakosság érdeklődési körét sem vették figyelembe. Megletervek szerint ebben az évadban 218-ra emelkedik. Népszerűségük vitathatatlan és a szabad idő kultúrált eltöltésében lehetőségeik szinte korlátlanok. A klubok a különféle korú, érdeklődési körű emberek kötetlen szórakozásának, művelődésének központjai. Nagy fejlődés tapasztalható az ismeretterjesztő munkában is. Az egyedi előadásokat különféle sorozatok, szakmai tanfolyamok és akadémiák váltották fel. 1955-től gyorsan szaporodtak a szakkörök. Megalapozott nevelési tervre épülnek a gyermek- foglalkozások. A művelődési ottTavaly adták át rendeltetésének a tiszakécskci új művelődési házat. A felszabadulás óta épült kultúrházak közül ez a legnagyobb a megyében. nem is akármilyen. A tiszakécs- kei, a kiskunmajsai, a hajósi — hogy csak a legszebbeket említsük — még városnak is díszére válna. A tanácsok évenként 20—22 millió forintot fordítottak művelődési otthonok építésére és az eredmény: a megye valamennyi városában van művelődési ház, s már csupán 5—6 községben nincs. — Korábban csak ellátmányt kaptak a művelődési otthonok — mondotta a továbbiakban Gila János. — A bevételüket pedig befizették a községi tanács pénzügyi osztályára. Ez az elszámolási rendszer akadályozta az önálló munka kibontakozását. 1955 óta kapnak állami támogatást, önállóan gazdálkodnak, elkészítik a költségvetést, a bevételüket pedig a népművelés céljaira fordítják. Az állami támogatás összege hetősen alacsony színvonalon dolgoztak a különféle műkedvelő csoportok, a színjátszók, táncosok és az énekkarok is. Ismét virágzott az ásatag népszínműromantika. Hasonló értékű, már az „új életből” merített témákkal gyarapodva ugyan, de mégis úgy érezhettük ismét, hogy „így nem jutunk tovább”. De 1953—54-ben új népművelési forma kezdett kibontakozni: a klubmozgalom. Létjogosultságát sokan tagadták még. Üj volt, szokatlan és a kezdet útjai sohsem simára gyalultak. Akadtak természetesen tárgyi nehézségek is. Most derült ki, hogy szűk a művelődési otthon, nagyon hiányoznak a szakkörök, és klubok számára szükséges kisebb helyiségek. Mégis, a mozgalom nőtt, erősödött. Összesen 142 klub alakult 1957 óta, és a számuk a ÜJ UTAK Óh áj utak. szabad határok, S ha tetszik, vad víz. domb avagy árok, Hol lábam tovalép! Üj út szabadsága, enyém te. Töltsd, hozd új s új csudád elembe; Ballagni, nézni szép. Óh új s új zsákmánya a szemnek.. Tájak, amint vig-szállva tűnnek, Tettel teljes napok; Kéz, láb még friss készsége, ép szem, Mindennel mindent és egészen} Ér zeng, a szív lobog. Óh tettek és szavaik, s a térnek Végtelenjei! Meddig érnek Léptek. utak s a vad Képzelések, eszmék ragadnak; Tájaknak, még nem volt szavaknak, Hívó a tér, szabad. Mbit friss, ép árboccal a Minden Partján, indulni újra, menten. Elem és vágy emel, Míg lehető és lehetetlen Fog még, percig, száz ismeretlen Képzelt ízeivel! Fodor József honok hatásosan segítik a felnőtt oktatást A további feladat: erősíteni a haladó hagyományokból táplálkozó népi táncmozgalmat, fejleszteni a korszerű jellegű irodalmi színpadot kiállításokat, helytörténeti gyűjteményeket összeállítani, bemutatni. Minden erővel növelni a dolgozók műveltségének színvonalát. cAmi még hiba Kevés a szakképzett vezető, eléggé hiányos a felszerelés, nincsenek korszerű szemléltető eszközök és a hozzá nem értő, vagy pedig a népművelést is akadályozó bürokrácia visszafogja még itt-ott a jó szándékú és bátrabban kezdeményező törekvéseket De a művelődési otthonok szorosan hozzátartoznak ma már a falu életéhez. Dolgozók ezreihez közvetítik korunk tudományos ismereteit, a művészet értékeit és lehetőséget nyújtanak a változatos időtöltés, közös, kultúrált szórakozásra. Művelődési otthonaink valóban a szocialista kultúra fellegvárai. Alig 14—15 esztendős múltra tekinthetnek vissza. Ennyi idő alatt ilyen vitathatatlanül nagy eredményeket csak a mi társadalmi rendszerünkben lehet felmutatni. A népművelés társadalmi ügy lett nálunk. Fejlődésének ütemét körültekintő vizsgálódásra támaszkodó tervek szabják meg, átfogó módszertani irányításáról az 1961-ben létrehozott népművelési tanácsadó gondoskodik, A művelődési házak, otthono’ hálózata Petőfi álmainak valóra váltását hirdeti. Mert a sz. leskörű szakmai és általánn műveltség terjesztésével ezek - a lakosság tevékeny közremű ködésével létrehozott — kultúrházak valóban a szellem napvilágának ragyogását hozták el legkisebb községeinkbe is. Vadas Zsuzsa
