Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-06 / 31. szám

A jó szervezés eredménye Kerekegyháza elmúlt évi köz­ségfejlesztési tervében, mint ar­ról Berente Pál gazdálkodási előadó tájékoztatott bennünket, 600 ezer forint volt az előirány­zat, j, társadami munkák érté­két pedig 110 ezer forintban ál­lapították meg. Az előbbit 77 ezer, az utóbbit viszont 665 ezer forinttal teljesítették túl. Az el­végzett munkák nagy része üt­és járdaépítés, útjavítás, dűlő- utak rendbehozása, valamint autóbuszváró, tűzoltószertár és sportpálya építése volt. Ha a társadalmi munkák értékét vizs­gáljuk, örvendetesen tapasztal­hatjuk, hogy az a tervezettnek kevés híján a hatszorosát teszi ki. A munkák egytharmadát KISZ-fiatalok végezték, a kima­gasló eredmény azonban a ta­nács és az egységes pártvezető­ség, s nem utolsósorban a ta­nácstagok jó szervező munká­ját is dicséri. Az 1965-ös év előzetes község­fejlesztési terve már szintén el­készült. s ebben az előirányzott összeg 548 ezer, a társadalmi munkák értéke pedig 80 ezer forint. A terv elsősorban új la­kóházaik építésére parcellák ki­mérését, a sportpálya előregyár­tott elemekkel való körülkeríté­sét és kilenc középiskolai tanuló társadalmi ösztöndíját foglalja magában, de a művelődési ott­hon építésére annak idején fel­vett bankkölcsön utolsó részle­tének visszafizetésére is ebben az évben kerül majd sor. A végleges községfejlesztési tervet februárban hagyja jóvá a járás műszaki csoportja. (V.) Beszélgetés Szabó Lászlóval, A VÖRÖSKERESZT MEGYEI TITKÁRÁVAL PN: A Vöröskereszt ta­valy tartott If- kongresszu­sának irányelvei a további négy esztendőre meghatá­rozták a szervezet tevékeny­ségét. Eszerint a Vöröske­reszt fő feladata az egész­ségügyi felvilágosító munka fokozása, az egészségügyi előadások és ankétok rende­zése városon és falun egy­aránt. Milyen eredményeket hozeit 1964. ebben a tekin­tetben? SZABÓ LÁSZLÓ: Az elmúlt évben tovább javult a Vörös­kereszt egészségügyi felvilágo­sító tevékenysége Bács-Kiskun megyében. A városokban és a községekben összesen 1150 isme­retterjesztő előadást és ankétot rendeztünk, amelyeken több mint százezer ember vett részt. Különösen jelentősek voltak a véradással kapcsolatos előadá­sok, de nagy látogatottságnak örvendtek a közegészségügyi, tisztasági, alkoholizmus elleni, anya- és csecsemővédelmi té­mával foglalkozó és a betegsé­gek megelőzését, az egészséges éltmód megteremtését célzó elő­adássorozatok is. PN: Hogyan zárták az 1963—84. oktatási évet és milyen tanfolyamokon biz­tosítják az idén a tagok to­vábbképzését? SZABÓ LÁSZLÓ: A külön­böző egészségügyi témákkal fog­lalkozó tanfolyamainkon az 1963—64-es oktátási évben hét­ezer hallgató vizsgázott sikeres eredménnyel. Az idei tanévre is közel 7000 vöröskeresztes ak­tivistát iskoláztunk» - és így 52 helyen elsősegélyny jtó, 97 hely­ségben csecsemoápoló, 14 kerü­leti központban pedig gaz­dasági egészségügyi felelős tan­folyam indult. PN: Az előbb említette az egészségügyi felelős képzést. Milyen feladatokat látnak cl a végzett hallgatók a to­vábbiakban? SZABÓ LÁSZLÓ: Az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek egyre növekvő géppark­ja szinte megköveteli a mező- gazdasági egészségügyi felelős- hálózat kiépítését. A tanfolya­mokon a hallgatók megismer­kednek a legalapvetőbb bal­eseti óvórendszabályokkal, az elsősegélynyújtás különböző mó­dozataival, amellett tájékozta­tást kapnak a mezőgazdaságban jelentkező foglalkozási megbete­gedések ismérveiről is. Eddig ötszáztizenketten. szerezték tan­folyamainkon oklevelet, s így 184 közös gazdaságban és vala­mennyi állami gazdaságban te­vékenykedik egy vagy több kép­zett egészségügyi felelős, akik rendszeresen ellenőrzik az egész­• a szervezet munkájáról, • a véradó mozgalomról, • az egészségügyi ankétokról, • és a kutatószolgálatról ségvédelmi elorasok betartásait. A cigánylakta településeken is létrehoztunk egészségügyi szol­gálatot, s tanfolyamainkon 20 cigány egészségügyi felelőst ké­peztünk ki, akik már eddig is jelentős munkát végeztek lak­helyeiken. Kiskunfélegyházán a tisztasági mozgalom, Lajosmi- zsén pedig — ah dl önálló alap­szervezetünk is van a telepen — az anya- és csecsemővédelem terén értek el jó eredményeket. PN: Növekedett-e az el­múlt évben a szervezet tag­létszáma? SZABÓ LÁSZLÓ: Tanfolya­mainkon nemcsak tagjainkat, Egy kis torlódás Ez bizony bosszantó, éppen az 5-ös számú főútvonal kereszte­ződésénél mondta föl a szolgálatot a jó öreg BMW, s hiába „no­szogatta” a gazdája, nem volt hajlandó elindulni. így hát — némi vita titán — kikerülték a mögötte sorakozó járművek. De mit is lehet tenni ilyen csökönyös járművel? hanem az érdeklődőket is szí­vesen látjuk. S ennek is tulaj­donítható, iMjgy egyre többen kérik felvételüket a városi és községi alapszervezeteinkbe. Az előadásokon ugyanis megismer­kednek a mozgalom főbb célki­tűzéseivel, s így szinte egyik napról a másikra a Vöröske­reszt aktív tagjaivá válnak. A múlt évben közel három­ezerrel növekedett taglétszá­munk és ez évben már 273 alapszervezetünkben 20 888 em­ber rendelkezik vöröskeresztes igazolvánnyal. Tervünk, hogy 1968. végéig — a soron követ­kező III. kongresszusig — to­vábbi tizenötezer aktivistával növeljük taglétszámunkat, s így a megye lakosságának mintegy 6 százaléka kapcsolódik majd be mozgalmunkba. PN: Az egészségügyi elő­adásoknak mintegy húsz százaléka a véradással foglal­kozott. Milyen eredménye­ket hoztak ezek az ankétok az önkéntes véradó mozga­lomban? SZABÓ LÁSZLÓ: Az alföldi megyék között Bács-Kiskun me­gye az első helyre került a vér­adó mozgalomban. 1964-ben ösz- szesen huszonhétezer jelentke­zőtől 8531 liter vért — ebből 5536 litert térítésmentesen — vettek a véradóállomás dolgo­zói, s így minden tízezer me­gyelakó közül 369 önkéntes vér­adó. Évek óta hagyományosan, minden községben tartunk — legalább évente egyszer — vér­adónapot, ahova a környező ta­nyai településekről is beszállíts juk a jelentkezőket. A véradó­mozgalom fejlődését példázza az is, hogy a bajai járásban — elsőként az országban — a köz­ségi alapszervezetek szocialista szerződést kötöttek a véradóál­lomással, melynek alapján a 21 faluból összesen ezer liter vért adnak ez évben térítésmentesen. PN: Hogyan szervezték meg a kisebb települések, tanyaközpontok egészség- ügyi ellátását? SZABÓ LÁSZLÓ: Az egyik megyei vöröskeresztes tanácsko­záson felvetették, hogy nagyobb budapesti és vidéki kórházak­ban — így több Bács-Kiskun megyeiben is — használaton kí­vüli, ún. „elfekvő” műszerek és berendezési tárgyak porosodnak a raktárakban. Az egészségügyi intézményekben található, kise-< lejtezett eszközök viszont még nagyszerűen hasznosíthatók ki­sebb rendelőkben. A Vöröske­reszt megyei bizottsága kezde­ményezésére szakemberekből ál­ló bizottságok keresték fel a kórházakat, klinikákat, össze­gyűjtötték a raktári készletet feles»egesen szaporító holmikat, s itt, Kecskeméten több vállalat segítségével használhatóvá tet­ték. A felújított tárgyakból ed­dig 13 közös gazdaságban — többi között a kecskeméti Béke, Petőfi, a kisizsáki, a balázspusz- tai, a fülöpházi és a lajosmizsei Sallai Tsz-ben — rendeztünk be orvosi rendelőt, ahova — a ta­nácsi egészségügyi szervek köz­belépésének, segítségének hatá­sára — hetente két-három al­kalommal jár ki orvos. Ez év­ben újabb két ilyen rendelőt avatunk a megyében. PN: A nemzetközi kap­csolatok kiszélesedésével egyre több ember fordul bi­zalommal a Vöröskereszt keresőszolgálatához, és kéri messzi idegenbe szakadt hozzátartozója felkutatását. Vajon a Bács-Kiskun me­gyeiek igénybe vették ezt a lehetőséget? SZABÓ LÁSZLÓ: A múlt évben mintegy 25 ilyen kérelem érkezett titkárságunkhoz, me­lyeket továbbítottunk budapesti központunkba, ott külön osztá­lyon végzik az idegenben élő és keresett honfitársak felkutatá­sát. Sajnos, többször előfordult, hogy távoli rokon, ismerős fel­kutatását kérték, mi közöltük a tartózkodási helyét, de az újból felélesztett kapcsolatot az ittho­niak csupán csomagok kérésére, esetenként üzletelésre használ­ták fel. S bizony olyan is meg­történt, hogy a kint élő levél­ben értesítette a keresőszolgá­latot, hogy máskor ne adják meg a címét senkinek. Az ilyen „segélyt kérőket” meg is láto­gattuk, s a legtöbb esetben megállapítottuk, hogy rendezett anyagi körülmények között él­nek, és nem szorulnak a kül­földi rokon jótékonyságára. A Vöröskereszt Országos Elnöksé­ge — figyelembe véve a körül­ményeket — úgy határozott, hogy a keresőszolgálatot csak közvetlen hozzátartozó (szülő, gyermek) felkutatása esetén le­het igénybe venni —, azt is csak akkor, ha legalább egy éve nincs róla hír, s az utolsó, cí­mére küldött téritvényes levél „A címzett ismeretlen helyre költözött” felirattal érkezik visz- sza. Abban az esetben, ha ugyan a kért személyt megtalálják, de az nem kívánja visszaállítani a rokoni kapcsolatot — erre már volt eset a múlt évben me­gyénkben — a tartózkodási he­lyét nem közöljük a keresővel. PN: Január végén tartot­ta a Vöröskereszt megyei elnöksége az idei év első tanácskozását. Milyen ter­veket fogadtak el 1965-re vonatkozóan? SZABÓ LÁSZLÓ: A legfon­tosabb — s ez évek óta problé­ma — a különböző társadalmi, tömegszervezetekkel való együtt­működés kiszélesítése. A jövő­ben a hazafias népfrontbizott­ságokkal, a nőtanáccsal, az MHS-sel és a többi szervezettel közösen is szeretnénk rendezni ismeretterjesztő előadásokat, an- kétokat. Amellett az idén is megszervezzük a megyei „Tisz­ta udvar — rendes ház” moz­galmat (a múlt évi értékelést február közepén hozzuk nyilvá­nosságra). Az általános és kö­zépfokú oktatási intézmények­ben pedig a „Tiszta iskola — egészséges ifjúság” mozgalmat. Az önkéntes véradást ez évben is, minden községben lebonyo­lítjuk, sőt, az idei tervünkben már jórészt térítésmentes vér vétele szerepel. K, M. Ki a felelő» — a traktor hibájáért? a leltárhiányért? Érdekes bírósági döntések AZ EGYIK termelőszövetke­zet a megyei mezőgazdasági el­látó vállalatnál 96 ezer forin­tért traktort vásárolt. A gép­nél már az első naptól kezd­ve üzemzavar mutatkozott. így a többi között az üzemóra számlálója csak 500 óra hosz- szat működött. A tápszivattyú öntési hiba következtében nem adott elég üzemanyagot. Az indító kismotor, valamint a hidraulikus berendezés sem volt jó. A szövetkezet kisebb javításokat végeztetett, de négy hónap múlva a traktor teljesen üzemképtelenné vált. A szö­vetkezet ezt levélben bejelen­tette a vállalatnak, amelytől vásárolta, és kérte, hogy a hi­bákat azonnal javítsák ki. A vállalat intézkedésére két hónappal a bejelentés után szerelők jelentek meg a szö­vetkezetben, jegyzőkönyvet vettek fel, és újabb két hóna­pig kellett várniok, amíg végül is a hibákat kijavították. Ilyen előzmények után a szövetkezet 9200 forint megfizetéséért kár­térítési pert indított a vállalat ellen, arra hivatkozva, hogy a traktort hosszabb ideig nem használhatta, s emiatt kára ke­letkezett. A PESTI központi kerületi bíróság a keresetet elutasítot­ta, kimondva, hogy a szavatos­sági igény érvényesítésével a szövetkezet elkésett. Fellebbe­zésre az ügy a fővárosi bíró­ság elé került, amely az első­fokú ítéletet megsemmisítve, a vállalatot elmarasztalta. — Nem kétséges, hogy a szö­vetkezet szavatossági jogainak érvényesítésével elkésett — hangzik az ítélet indokolása. — A vállalat mégis kártérítés­sel tartozik. Azzal ugyanis, hogy a tsz levelében elkésve rögzített szavatossági kifogá­sokat a vállalat elfogadta és a hibák kijavítása érdekében in­tézkedett, tulajdonképpen új szerződés jött köztük létre. Többé tehát nem hivatkozhat arra, hogy a szövetkezet a sza­vatossági igény érvényesítésé­vel elkésett. AZ ÜJ szerződés létrejötté­vel a vállalatot mindazok a kötelezettségek terhelik, ame­lyek a megállapodás folytán reá hárulnak. A bíróság azon­ban tekintetbe vette, hogy a szövetkezetét is mulasztás ter­heli, mert a kárenyhítés érde­kében nem tett meg mindent. EGY földművesszövetkezet leltárhiány megfizetéséért pert indított üzletének vezetője el­len. A fővárosi bíróság megál­lapította: az üzlet reggel 6-tól este 11-ig volt nyitva, tehát három műszakosnak kell te­kinteni. Ennélfogva — a SZ3- VOSZ utasítása értelmében — a boltvezetőn kívül három ve­zetőhelyettest kellett volna be­állítani. Ók viszont csak egyet alkalmaztak. Igaz, ugyan, hogy az egyik alkalmzottat vezető­helyettesi munkával bízták meg, de a létszám így is keve­sebb volt az előírtnál. Ilyen körülmények között a kerese­tet minden további nélkül el kellett utasítani, mert a veze­tő nem felelős. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanáesház. Szerkesztőségi telefonközponti 26-19 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i/a. Telefon: n-09 Terjeszti a Magyar Posta. Elő fizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dil i hónapra 13 forint. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-86. Index: 2s áss.

Next

/
Thumbnails
Contents