Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
W6S. február 5, péntek 5. oldal Az ifjú tanár „néni" Külseje valóban tanáros. Komoly, magas homlok, de mosolygósán figyelő arc, ízléses konty: ez Kántor Kati „tanárnéni”. Fizikaórát tart éppen a szalkszentmártoni általános iskola hatodik osztályában. mi a fény, miért látjuk a testeket nappal, és miért nem látjuk éjszaka. Olyan lebilincse- lően tölti a kis agyakba a tudományt, hogy az embernek kedve volna kisdiákká válni, és beülni újra a padba. Ha pedig Kántor Kati minden órára lelkiismeretesen készül. Mielőtt katedrára lépne, az óra anyagát kísérletileg is átveszi. Képünk: fizikaórára készül a fiatal tanárnő. dagogus, és mindössze szeptember óta van katedrán. — Hogyan indult? Honnan indult? — kérdezem. — Pestről jöttem. Az Egressy Gábor általános gimnáziumban érettségiztem kitűnő eredménynyel. Kétszer jelentkeztem az egyetemre, sajnos, nem vettek fel. Pedig mindig arról álmodoztam, hogy pedagógus leszek, fizikát és kémiát tanítok majd. De mindjárt az elején többször ért kudarc. Végül is — ahogy elmeséli —, az Elektroakusztikai Gyárba jelentkezett laboránsnak. 1500 forintot keresett, igaz, hogy jól is dolgozott. Fizikában -kém i ú ban, ahogy tervezte. Aztán közbejött valami. Dolgozott a gyárban egy solti kislány, kolléga, aki többször említette, hogy a dunavecsei járás szűkében van a pedagógusoknak, több tanár kellene az iskolában. Katiban felkavarodott a nyugalom. Ettől kezdve nem találta helyét a gyárban. Jelentkezett a dunavecsei járási tanácsnál. És — teljesült a vágya. Pedagógus lett. — Kéthetes előképzésben vettem részt —, mondja. — Aztán megtartottam az első órát __fizi kából. Pontosabban: a fénytanból. Hamarosan átkerültem de, Szalkszentmártonba. Azóta itt tanít. Osztályfőnöke a Vl/a osztálynak, összesen négy felső párhuzamos osztályban tanít fizikát, kémiát és — csak lányoknak — politechnikát, horgolást, kötést, főzést. Behozza az optikai padot, fénytant magyaráz. Ma öröme van a gyerekeknek: nincs felel- tetés, csak az anyagot magyarázza a tanár néni. Huszonkét gyerek figyeli feszülten a nagyon érdekes előadást arról, hogy mi a fénytan, * * • valamit ő kérdez, a gyerekek mindkét kezükkel döfködlk a levegőt, valamennyi kész a válasszal azonnal. Az ember azt hihetné, hogy több éves gyakorlat áll a fiatal pedagógus mögött. Nem. Kántor Kati képesítés nélküli peKántor Kati 1500 forintos állást hagyott el azért, hogy egy kis vidéki faluban 850-ért taníthasson. És otthagyta a szülői házat. Most ötödmagával albérletben lakik havi 135-ért. Jövőre már főiskolán, vagy egyetemen tanul. Mert addig nem nyugszik — nem is nyugodhat —, amíg a diploma a kezében nem lesz. Nagyobb az érdeklődés Katit, mint képesítés nélkülit, Otrok Bandi bácsi patronálA kecskeméti járásban az idén program szerint kezdődött a művelődési évad. Ennek tulajdoniiható, hogy novemberben és decemberben az egész évre tervezett 650 ismeretterjesztő előadásból összesen 170-et megtartottak. Hasonlóan tervszerűen indultak a népfront által szervezett jogi, családvédelmi előadások. Az idén az előzőkhöz képest mindenekelőtt a szakköri és klubfoglalkozások iránt növekedett az érdeklődés, összesen 49 szakkör, klub és tanfolyam kezdte meg működését a járás községeiben. Munkájuk igen változatos, az ifjúsági és asszonyok klubján kívül nyelv szakkörök, foto, báb, ének, zene, moderntánc, kézimunka, még fafaragó szakkör is működik a járásban. ja. Mi a véleménye az idősebb kollégának róla? — Katika mintaszerű, nagyon lelkiismeretes pedagógus. Nála a tananyaggal nincs is baí, csak módszertani szempontból szorul gyámolításra. Sokat nyert vele az iskolánk. Ugyanez a véleménye Csősz István igazgatónak és valamennyi kollégájának. Balogh József élete, mert az ifjúság jobban kedveli a kockázatot, mint a véglegességet, pláne, ha ráadásul reménytelenül szürkének ígérkezik ez a véglegesség. Bármilyen sikerrel gyakorolja az erkölcsi önfegyelmezést, mostanában le-lepottyan a mélypontra, aztán kétségbeesetten kapaszkodik fölfelé, hogy megint hinni tudjon. Ez a nap, amelyet családja ünnepnek tekint, neki vajmi kevés örömet jelent, sőt borús alkalom arra, hogy kétségei szabadabban tomboljanak. Bekapcsolja a rádiót, idegesen csavargatja a kereső gombját. Egymást hajszolva, egymást túlkiabálva jönnek be a hangok a világ minden tájáról. Az idegen szavak zavaros kaleidoszkóppá változnak képzeletében, kusza össze-visszaságában rémlenek fel előtte a távoli világvárosok panoráma-töredékei. • Dr. Zsupán külföldi és hazai folyóiratok között kotorászott a rendelő íróasztalán. Arcát a pánikhoz hasonló kifejezés szürkí- tette el. Az asztalon még ott hevertek az életmentéshez használt eszközök, a megcsonkított kávéfőzővel. Kézbe vette, forgatta, majd a sarokba hajította. Eléggé részeg volt, de tovább ivott. Valamikor, a vérmes ábrándok idején egyebet sem tett a fantáziája, mint hazugul hízel- gett neki. Minden nagy orvostudós, akiről tanult, felcsigázta szellemi kalandvágyát. Mindent lehetségesnek tartott, a meg nem értés kínszenvedését is. A semmi változással nem kecsegtető holnapok azonban olyan vigasztalanul borultak föléje, mint valami koporsótető. Az ilyen elevenen való temetkezés iszonya valóságos dührohamokat váltott ki belőle, s csak pallérozott öntudata mentette meg attól, hogy lázongása ne lépje úl a betegség határát. — „Fiam, magából tudós lesz!...” — ismételte gúnyosan valakinek a hangját, amiközben félresöpörte a folyóiratokat. — Ne hozzon zavarba, kedves professzor úr. Megelégszem én any- nyival, is, hogy jó körorvos lesz belőlem! „És a mellékvese hormonműködése? A nagyszerű anatómiai tanulmányok?!” Dörömböltek az ajtón. Odasandított, de nem törődött vele. — Maga az, drága professzor úr? Azért sem engedem be. Innen nem vihet el. Szüksége van a hazának a becsületes barmokra is. Erősebben dörömböltek. — Menjen a szomszéd kollégához. Ott vasvillával forgatják a százasokat, hogy rájuk ne pe- nészedjék. Lássa csak, hogy milyen drága a tudomány. A mellékvese hormonműködése? Ugyan kérem. Ne dörömböljön már. Ebben a laboratóriumban én vagyok az úr. Ez a szemétdomb az én katedrám. Azt csak én tudom, hogy mennyit ér itt a becsület... — Sándor!. .. Engedj be!... — kiabálta odakint az asszony, és rázta a kilincset. Zsupán felocsúdott a delirium- ból. Csendesség szállta meg. Lassan az ajtóhoz támolygott, kinyitotta. Az asszony visszafojtott fél- indultsággal botlott be. Körülnézett, eltette a fiókba a pálinkásüveget. — Sokat iszol mostanában. Az orvos egykedvűen vállat vont. — Vagy iszok, vagy megőrülök. — De hát mi bajod?!. Rólad beszél mindenki, csodát emlegetnek, te meg bezárkózol és iszol. — Egy gyilkosságot nem olyan könnyű elfelejteni. — Éppen most gyötrőd magad?! Amikor egy életet mentettél meg?! Kecskeméti eszperantisták A béke gondolata, a békés, biztonságos alkotó munka lehetőségének biztosítása így vagy úgy mindannyiunkat foglalkoztat. K ülőn megkapó azonban, ahogyan az egyre nagyobb teret hódító eszperantó nyelv tanulói és tudói lelkesedéssel és fáradhatatlanul munkálkodnak a maguk eszközével az emberiség jobbik felét mélységesen érintő béke gondolatának terjesztésén. Most például pár nap alatt négy kecskeméti eszperantistá- tól kapott levelet szerkesztőségünk. A Magyar Eszperantó Szövetség legújabb hírein, a kecskeméti csoport gondjain kívül nagy örömmel számolnak be a világ különböző tájain élő barátaikkal folytatott levelezésükről. „Örömmel küldöm meg a „Paco" című, eszperantó nyelvű lapunkat, mely átfogja az egész világ országos békemoz- galraait és minden hónapban azonos tartalommal más-más országban jelenik meg. A lap magyar kiadását — mint már a legutóbbi számot is — a jövőben Szegeden szerkesztik és nyomtatják a Csongrád Megyei Eszperantó Bizottság jóvoltából. A legközelebbi magyar szám júliusban jelenik meg ünnepi tartalommal. A 20 éves megváltozott Magyarországról ad hírt a világ béke- harcosainak" — írja például Bálint István. Leveléből arról is értesülünk, hogy az idén Tokióban rendezik meg az 50., jövőre pedig Magyarországon kerül sor az 51. Eszperantó Világ Kongresszus megrendezésére. A kecskeméti eszperantisták már az előkészületek jegyében végzik munkájukat, újabb és újabb barátokat vonnak be az eszperantó szakcsoportok munkájába. Van azonban egy kis gondjuk is. Nehezíti a munkájukat, hogy nem rendelkeznek tanulásra alkalmas, állandó helyiséggel. Tóth Mihályról, a kecskeméti postahivatal dolgozójáról, megtudjuk, hogy huzamosabb ideje igen élénk levelezést folytat Japánban élő eszperan- tista barátjával, akinek környezetében már nagyon jól ismerik Kecskemétet. A japán levelező partner egyik levelében például azt írta Tóth Mihálynak, hogy ő már nekünk, magyaroknak drukkolt az olimpián és nagy büszkeséggel mutogatja barátainak a Magyarországról kapott képeket, — Éppen most. Soha jobbkor. A csodatevő doktort nem hagyja nyugodni a lelkiismeret. Zsupánné aggódva, korholva vitázott férjével, erélyes volt és mégis a sírással küszködött. — Máris őrült vagy!;.. Nem felelhetsz egy másik orvos hanyagságáért. Ne mérj mindenkit a magad mércéjével. — Nekem az a hiteles. — Féltelek.. s Sándor, ennek rossz vége lesz. — Érdekes. Akkor nem féltettél, amikor rábeszéltél, hogy jöjjünk falura. Csupa remény vélt minden szavad. Türelmet, nyugalmat, boldogságot ígértél. Most meg mást sem hallok tőled, csak azt, hogy menjünk már, menjünk már!... — Igen. Most is azt mondom, hogy menjünk már. Addig, amíg nem késő. Könyörgöm, hallgass rám..-. A doktor gyanúsan csendes volt. — Igazad van... — Aztán minden átmenet nélkül kiabálni kezdett: A magad szempontjából!.Ki vagy te?! Az élettársam, vagy a menedzserem?! Mi vagyok én?! Divatos versenyló, akit kantáron fogva vezetnék egyik ügetőről a másikra?! Be akarsz futtatni a nagyderbin?! (Folytatása következik.) prospektusokat. Szeretettel ír hazánkról, Kecskemétről és az élet valamennyi területén sok sikert kíván nekünk. Füzesi István kecskeméti esz- perantistát a „Paco” bulgáriai kiadásának egyik cikke késztette levélírásra. A cikket Dimitri Jdrakov bolgár eszperan- tista írta a tavaly Kecskeméten tett feledhetetlen látogatásáról. (Vendéglátói a helyi eszperantisták voltak.) S Füzesi István mellékelte leveléhez Dimitri Jdrakov cikkének magyar nyelvű szövegét is, amit ő fordított le. Így tudtuk meg, hogy az eszperantó folyóirat jóvoltából a bolgár eszpe- rantista a világ sok országába vitte el a hírt Kecskemét nevezetességeiről, sajátosságairól, előrehaladásáról, s a magyar vendégszeretetről. íme, így ápolgatják a barátságot, ébresztenek tiszteletet, megbecsülést egymás eredményei iránt, egyszóval: terjesztik a béke gondolatát egy közös nyelven a kecskeméti eszperantisták és világszerte élő barátaik. P. I. A hétfői hangverseny elé Hétfőn este 7 órakor a század nagy zeneszerzőinek műveit hallhatja a kecskeméti közönség a Katona József Színházban tartandó nagyzenekari koncert műsorán. Honegger, Britten és Dvorzsák alkotásai a szó nemes értelmében vett zenei csemegének számítanak a hangversenylátogató közönség számára. A koncert külön érdekessége, hogy két fiatal művészt is megismerhetnek ezúttal a kecskemétiek. A Budapesti MÁV szimfonikusokat Sándor János vezeti. A fiatal karmester 32 éves, 1951- ben végzett a Zeneművészeli Főiskolán, mint ütőhangszerművész. Később kitüntetéssel kapta meg a karmesteri diplomát. Ezután több hosszabb külföldi tanulmányutat tett, ahol csiszolta tudását. Evekig ő volt a Pécsi Balett zenei vezetője. Hazai pódiumokon kívül a Német Demokratikus Köztársaságban, Finnországban, Angliában, Luxemburgban, Csehszlovákiában lépett fel mint hangversenydirigens. Tarjáni Ferenc kürtművész. Ezúttal a Britten-mű szólistájaként hallhatja a közönség. H. N.
