Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-04 / 29. szám
1965. február 4, csütörtök 3. öldal Húsz éve a munkásmozgalomban December végén, a párt- szervezetek megalakulásának húszéves évfordulóján díszes kis oklevelet kapott. Ez az- egyik legbecsesebb okmánya. Arról tanúskodik, hogy immár két évtizedet töltött el a munkásmozgalomban, ennyi ideje tagja a pártnak. A félévi beszámolók után Pozsgai Imre elvtárs, az esti egyetem igazgatója is az 5 nevét említette, amikor a szakosító tanfolyam legjobbjai iránt érdeklődtünk. Húsz év óta dolgozik felelős poszton, tanul és tanít is egyszerre Feleky Pál, a MÁV Kecskeméti Pályafenntartási Főnökségének vezetője. Nagy utat járt be az egykori pályamunkás a felszabadulás óta. Gyerekfejjel került a vasúthoz a rákospalotai szülői házból. A nehéz sora már fiatalon öntudatossá érlelte. Huszonhároméves korában a dolgozók millióival együtt, rá is új világ köszöntött. Lelkesen vetette magát a munkába, részese akart lenni az új Magyarország születésének. Jelentkezett a pártba és mindenütt helyt állt, ahová a kötelesség szólította. Romot takarított, falura járt, ott volt az üzemek, később az iskolák államosításának harcosai között. Beválasztották az első üzemi bizottságba. A munka mellett tanult. Pályamester lett. 1948-ban a Szakszervezetek Országos Központjába helyezték, ahol 1957-ig dolgozott. Ekkor került vissza az eredeti szakmájába. Kinevezték Kecskemétre, a pályafenntartási főnökség élére. Azóta számtalan oklevél, elismerés tanúskodik róla, hogy a vezetése alatt álló üzem jó munkát vég«;. Pedig nem könnyű dolga. Hiszen a MÁV szigorú rendelkezései értelmében a csaknem tízéves megszakítás után azzal kellett kezdenie, hogy valamennyi régi szakmai minősítést ismét megszerezze. Üjra kellett vizsgáznia még járművezetésből is. Óvakodott azonban tőle, hogy minden erejét kizárólag a szakmai önképzésre fordítsa. Beiratkozott az akkor induló esti egyetemre. Egyetlen fél év kivételével mindvégig kitűnőre vizsgázott. Amikor pedig elvégezte az esti egyetemet, megragadta a kínálkozó alkalmat, hogy magas fokú szakmai képesítést is szerezzen. Jelentkezett a műszaki egyetemre, az ipari üzemgazdasági szak közlekedési tagozatára. Ezt mindvégig jeles eredménnyel végezte. Már maga a vállalkozás is tiszteletet érdemel. Hiszen csupán pályamesteri — nagyjából a technikusinak megfelelő — végzettsége volt. — Tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet — mondja. •— S mégis úgy láttam, hogy a többiekhez képest még előnyben is vagyok. Azzal magyarázhatom, hogy mi, a vasút emberei eléggé sokoldalúan képzettek vagyunk. Az én szakmámban például a szigorúan vett pályafenntartás mellett érteni kell az utakhoz, hidakhoz, épületekhez is. így tehát megvolt a megfelelő szakmai alap. A politikai gazdaságtanban szerzett ismereteim pedig megkönnyítették a közgazdasági kérdések megértését. S itt különösen figyelemreméltó megállapítás következik: — Szakmai berkekben némelyek még ma is lebecsülik a politikai képzést. Eszre lehet venni az ilyesmit egy-egy megjegyzésből. Pedig szerintem elképzelhetetlen, hogy vezető ne képezze magát. Sőt, ne csak bizonyítványt szerezzen megfelelő fokon, hanem továbbra „lépést tartson”. A politikai képzettség megkönnyíti a mindennapi munkát. Elég ha csak arra hivatkozom, hogy könnyebben megértem az emberek tetteit, gondolkozásmódját, és meg tudom magyarázni az intézkedések, egy-egy rendelkezés célját. Már nemegyszer voltam tanúja annak, hogy egy vezető — különösen ha felülről jött utasítást kell végrehajtania — nem tud mozgósítani, nem tudja megmagyarázni a rendelkezés okát. Pedig az emberek szívesebben és jobban is elvégzik azt, aminek értik és helyeslik a céljait. Ebből a meggyőződésből ered tehát az a szorgalom és kitartás, ami Feleky Pál elvtársat minduntalan újabb tanulásán ösztönzi* Eddig csupán egy évet „hagyott ki”. A műszaki egyetemen ugyanis 1963 őszén fejeződtek be a vizsgák, ezért csak a következő esztendőben iratkozhatott be Kecskeméten az esti egyetem szakosító tanfolyamára. — A politikai gazdaságtan tanfolyamának két esztendeje után folytatja a tanulást a másik négy szakon is? — Igen. Teljesen be akarom fejezni. Nagyon örülök neki, hogy itt helyben van alkalmunk tanulni, s jó volna, ha a többi szakot is itt végezhetnénk. Sajnos, pillanatnyilag erre úgy látszik nincs mód, Pesten kell majd vizsgázni. Pedig szerintem könnyebb volna egy vizsgabiztosnak ide utaznia, mint 25—30 hallgatónak Pestre. Mennyi időt fordít a tanulásra? — Meglehetősen sokat. Nem szeretek felkészületlenül részt venni az órákon. Általában „rámegy” a vasárnap délelőttöt«, néha a délutánból is valameny- nyi. Hétköznap este nincs időm, de korán kelő lévén, reggelenként is tanulok egy-két órát. Feleky Páléknál tanul az egész család. A felesége most végezte el az öthónapos pártiskolát, négy gyermeke pedig iskolás. Büszkén említi a legnagyobb fiát, akiből szintén vasutas lesz. az idén fog érettségizni a vasúti technikumban. A tanulás mellett Feleky Pál maga is oktat. A főnökség több száz kilométernyi vonalán dolgozó pályamesterek és bizalmiak részére időközönként értekezletet tartanak. Az értekezlet napján, délután, politikai továbbképzést szerveztek. Az ötlet Feleky elvtársé, s az előadások megtartását is 0 vállalta. Mester László Ne hagyd magad, Pitkin NORMAN Wisdomot jól ismeri és nem ok nélkül kedveli a magyar közönség. Humora egyéni és ma szinte egyedülálló. Késői kitűnő képviselője a bur- leszk egykori legnagyobbjainak. Ö is a kisember, aki tele van fáradtabbá válik. Ezen nem segít az ötletek szüntelen robbanása sem. A robbanásoknak hangja van, ereje nincs. Ám az alkotók ismerik „ játékszabályokat, s egy kisérzel- messég-adaggal újra „feldobják” jó szándékkal, de a világ zűrzavarában nem tud eligazodni, az erősek, törekvők és kevésbé jó szándékúak között minduntalan pórul jár. így ismertük meg őt a Pillanat emberében és eddig talán legemlékezetesebb alakításában, az Ellopták a hangomat című filmben. Alighanem kizárólag neki tulajdonítható a Ne hagyd magad. Pitkin nagy sikere is. Wisdom megteszi a magáét. Jellegzetes arcjátéka, szeleverdi igyekezete hallatlanul mulatságos és őszinte együttérzést kelt a nézőben. CSAK a közepe táján kezdünk ráébredni, hogy szegény Pitkin nem is annyira sajnálni való, mint hinni szeretnénk. Hiszen valósággal keresi a galibát, szántszándékkal keveredik bajba minduntalan. Ügy kell neki — gondolja a néző — és együttérzése elhervad, nevetése A megyei kórház tudományos tanácsának ülése Pénteken délután fél háromkor a megyei kórház tudományos tanácsa betegbemutatót tart a kórház klubtermében. A programban a laboratóriumi osztály előadása szerepel. Az akut leukémiák vizelet felhasználásával történő gyors differenciál- diagnózisa címmel, s a röntgenosztály munkatársainak beszámolója Néhány ritka kórképet kísérő tüdőelváltozás címmel. K i isregeny — III. Beleizzadva a kétségekbe, kényelmetlen testtartással kuporogtak a mentőkocsi szűk belsejében. Ács Viktor dermedten figyelte az orvosok minden mozdulatát. A két orvos pedig egyetlen szó nélkül beszélgetett. Zsupán állandóan a kislányka pulzusán tartotta ujjait. Idegvégződéseinek a legérzékenyebb műszerrel kellett versenyre kelniük, hogy tudomást szerezzen a parányi ütőér áléit jeladásairól. A kocsi rázkódása, a motor remegése közben oly roppant erőfeszítésbe került ez a figyelem, mintha arra kényszerítették volna, hogy a puszta tekintetével tartsa a levegőben a feldobott követ. S mint ha csakugyan ezt kellett volna tennie, azt hitte, mindjárt megszakad: csődöt mondott ujjainak érzékenysége, nem észlelt semmit. De tudta, a dolog fordítva igaz. Nem az idegei tompultak el, hanem a halálosan fáradt ütő- erecske mondta fel a szolgálatot. Alig akarta elhinni. Intett a kollégájának, hogy győződjön meg ő is. A mentőorvos, akire közben teljesen átragadt Zsupán elszántsága, rekedten suttogta, miközben közömbösen az apára pillantott: — Morte... Zsupán megrándult. Nem mert az apára nézni. Óriási erőfeszítés árán mégis képes volt megállítani a követ a levegőben, közönyt tudott parancsolni magára. — Csak klinikai. Injekciót! Dolgoztak, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Zsupán már-már társalkodó hangon beszélgetett az apával. — Az első gyerek, ugye, Viktor? — Igen... — Akkor szerelemgyerek. Szép kislány. Pulzus?... — Erősödik... — felelte a mentőorvos. A fehér autó ekkor már a városi forgalomban szirénázott. A kórházi irodák egyikében ballonkabátban, útra készen nyúlt a sebész az esernyőért, meg a kalapért, amikor csengett a telefon: — Főorvos úr!... Sürgős műtét. — Megyek..: Félórával később egy másik, régimódi telefonkészülék berregett fel otthon a faluban, a tsz- irodán. Megbabonázva nézték a fekete dobozt, rajta a két gombaalakú, fényes csengőt. Másodpercek teltek, de nem mozdult senki. Majd egyszerre öten rohantak rá, aztán megtorpantak: hagyták, hogy a fiatalasszony vegye fel a kagylót. Alig tartotta a füléhez, elejtette, aléltan az asztalra borult. Mellette hevert a kagyló, Viktor hangja kiabált belőle: — Halló!... Rózsikám! Él! Hallod, Rózsikám: él!... Még el sem ül a szenzáció keltette zenebona, Zsupán máris visszaérkezett. Jött végig a falun, egy csapat ember tolongott a nyomában, ünnepelték, hálálkodtak neki. Sietett, alig bírták mögötte szusszal az asszonyok. — Az isten küldte nekünk! Egy egész bank sem ér annyit, mint a keze! — magasztalta az egyik öregasszony. — Be kellene aranyozni! — kontrázott a másik. — Micsoda ember... nagy ember! Zsupán annyira sietett, hogy az már menekülésnek is beillett. Felesége jött eléje, s szelíd kedvességgel fogadta. — Drága vagy... — Fáradt vagyok — szabadkozott ugyancsak kedvesen az orvos, de alig tudta leplezni türelmetlenségét. Viszonozta a hitvesi csókot, aztán mindenkit lehagyva sietett a rendelő-házikóhoz. Értetlenül néztek össze az asszonyok, s mire az orvos után pillantottak, már be is csukódott mögötte az ajtó. — Vitéz ura van magának, kis nagysága! — mondta elragadtatással az orvos hallgatag, kissé szomorú feleségének az egyik vénasszony. — Van az emberem után néhány medália, én azt a doktor úrra testálnám! Majd a tanácselnök feltűzi neki a kultúrházban! — Ej, Liszka, vénségedre is koraszülött maradtál — feddte meg mindjárt egy másik öregasszony. — Kinek kellenek azok a medáliák!... Már mentek el az udvarról, s az orvos felesége magába Tévedve hallgatta, ahogy az öregasz- szonyok még mindig vitáztak: — Csak ne bántsd az uramat! Az is nagy .ember volt! Főgépész volt a Král Elisabethen! Amikor kilőtték a japánok, mankón gyalogolt haza Sanghajból!. .<■ a történet végét. A néző nem távozik rossz szájízzel. Ha nem is állítja, hogy mindvégig kitűnően szórakozott. A NEVETTETÉS önmagában kevés. A burleszktől is magvas mondanivalót várunk. Ahogyan Norman Wisdom eddigi filmjei közül nem egy jó példát láttunk rá. Két előadás Lorcáról Kecskeméten Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők, — mikor jöttek, mást is tehettek, költő voltál — megöltek ők. Radnóti Miklós írta ezeket a sorokat Federico Garda Lorcáról, a szabadság nagy spanyol költőjéről és vértanújáról. A falangisták áldozatának művei azóta a világ- irodalom kiszakíthatatlan értékeivé váltak. Újszerű versei, színművei egész gazdag életműve jelzik csodálatos tehetségét, s bizonyítják erkölcsi tisztaságát. A Kecskeméti Katona József Színház néhány éve bemutatta egyik színmüvet, a Bernarda házát. Most ismét találkozhatunk művészetével, amikor a város művelődési szervei két előadásban is felidézik alakját. Ma, csütörtökön este 6 órakor a TIT klubjában előadást tart Lorcáról leghívebb magyar tolmácsnlója, Nagy László Kossuth-díjas költő. Lorca legszebb költeményeit — köztük a torreádor siratót — Márai Enikő előadóművész és Perényi László színművész tolmácsolja. A jövő héten pedig, február 9-én, kedden este 6 órakor a drámatörténeti sorozat keretében Udvaros Béla rendező Lorca színműveit ismerteti a városi művelődési hás dísztermében. Az előadáson közreműködnek a Katona József Színház művészei. A két rendezvény bizonyára méltó érdeklődést kelt, hiszen az ibériai félsziget óriása hasonló módon ötvözte eggyé az irodalomban az ősi népi hagyományokat a legmodernebb formai vívmányokkal, mint a zenében a mi Bartókunk. H. N.
