Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

A megye gazdasági helyzetéről, a lakosság életszínvonalának alakulásáról, a párt-, állami és gazdasági szervek ez évi feladatairól

nyilatkozott dr. Molnár Frigyes elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az elmúlt év december 10-én határozatot hozott az 1965. évi tervfeladatokról és a teljesítést biztosító néhány intézkedésről, amelynek alapján a magyei pártbizottság január végén megtartoti ülése meghatározta a megyére szabott intézkedéseket. Az országgyűlés legutóbbi ülésén megvitatta az 1965. évi, költségvetést, meghallgatta Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, a Minisztertanács elnöke felszólalását. Az országgyűlés nyomán az éves tervfeladatok az összes kisérő intézkedésekkel együtt a széles közvélemény elé kerültek. Mivel megyénk dolgozó százezrei is érdeklődéssel fordulnak a második ötéves terv során eddig megtett út és a tervet befejező esztendő tennivalói felé, felkerestük Molnár Frigyes elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát, országgyűlési képviselőt és azzal a kéréssel fordultunk hozzá, hogy néhány kérdésünkre válaszoljon.

■ KÉRDÉS: Miként összegezi és értékeli Molnár elvtárs a

I második ötéves terv négy esztendejében a megye helyzetét, figyelembe véve a Központi Bizottság' december 10-i ü.ésének megállapításait?

VÁLASZ: Amikor a megyei vezető szervek: a párt- bizottság, vagy a tanács ülésein értékeljük az elvégzett munkát és ugyanakkor kritikai megjegyzéseket is teszünk megyénk helyzetét illetően, az említett testületek tagjai felszólalásukban esetenként a következők szerint nyilatkoznak: „Miért mondják, hogy még ebben is, abban is elmaradtunk más megyékhez viszonyítva? Az országban járva és összehasonlítást téve más megyékkel, városokkal és falvakkal, örömmel tapasztalhatjuk, hogy Bács-Kis- kun megyében nincs miért szégyenkeznünk.” Ezekkel a véleményekkel abban egyet értünk, hogy „nincs miért szégyenkeznünk”, de fenntartjuk, hogy számos vonatkozásban bizony még igen sok a tennivalónk.

Egyet lehet érteni legfőképpen azzal, hogy a második ötéves terv elmúlt négy esztendejében az élet minden területén jelentősen előbbre léptünk. Az eredményekben szerepe volt annak, hogy a megyei párt- és állami vezetésnek divatos szóval élve: volt koncepciója a párt politikájának megyei megvalósítására, olyan terveket dolgoztunk ki, amelyek a megye adottságai alapján átfogták a megye egészét és megszabták a gazdaság- fejlesztés fő irányát és módszereit. A megyei vezetés arra törekedett, hogy biztosítsa a Központi Bizottság és a kormány politikájának megértését a kommunisták és a pártonkí- vüliek körében, s e politikának a helyi megvalósításhoz nyerjük meg a megye munkásainak, parasztjainak, értelmiségeinek és más dolgozó rétegeinek tevékeny támogatását. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt években terveink beváltásához felmérhetetlen segítség'et kaptunk a párttagságtól, a megyénkben dolgozó kiváló szakemberektől és a pártonkívüliek százezreitől.

Iparunk közismert elmaradottsága miatt kiemelt feladatként kellett foglalkoznunk áz iparfejlesztéssel. A fejlesztés homlokterében a lakosság foglalkoztatottságának megoldása állott, hiszen nálunk — szemben az országos 36 százalékkal — a keresők 65 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. A Központi Bizottságnak a vidék iparosításáról hozott határozata végrehajtásában az új ipari üzemek létesítésénél, s a meglevők fejlesztésénél messzemenően érvényesíteni kellett a helyi tartalékok maximális felkutatását, kihasználását és a helyi kezdeményezést. A hagyományos iparágak fejlesztése mellett új ipari tevékenységként honosodott meg megyénkben a villamoskészülékek, a gépipari és vegyipari termékek gyártása. Említésre méltó, hogy a városok fejlődése mellett a legnagyobb

községeinkben is létrejött az ipari fejlődés magva.

Mindezek következtében 1960- hoz képest az iparban foglalkoztatottak száma 174 százalékra növekedett, ami számszerűen — az építőipari munkásokat is hozzászámítva — 45 ezer főt tesz ki. Négy év alatt iparunk termelése megkétszereződött. 1964-ben az ipar 102 százalékra teljesítette tervét és 18,8 százalékkal termelt többet, mint az előző évben. Meg vagyunk elégedve az exporttervek 105,7 százalékos teljesítésével is. Jól érzékelhető, hogy az ipari termelés mennyiségi fejlődésében ugrásszerű volt a növekedés, de mindezt extenzív jellegűnek kell tekinteni, a termelés minőségi mutatóinak alakulásával nem vagyunk megelégedve.

Minthogy döntően mezőgazda- sági megye vagyunk, érthető, hogy gazdasági feladataink és problémáink zöme itt jelentkezik. Közismert dolog, hogy a megyei vezetés a megye mező- gazdaságának fejlesztésével kapcsolatban is átgondolt és a megvalósulás útján haladó programmal rendelkezik. E program meghatározásánál figyelembe kellett venni a megye termelési sokrétűségét, amely a természeti és közgazdasági viszonyokból, a gazdálkodás kialakult szerkezetéből, a belterjes kultúrák, ezen belül a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés nagy arányából adódik. Számításba kellett venni a megye három fő termelési körzetének adottságait. A feketeföldű területek: a bácskai és dunamelléki termelési körzet belterjes gazdálkodása mellett, a homokhátsági körzetben a homoki szántóföldi gazdálkodásra jellemző külterjességet, egyes területeken a kertészeti kultúrák magas arányait, a sajátos települési viszonyokat és nem kevésbé az itt élő parasztság elgondolásait, törekvéseit és érzelmi beállítottságát is.

Tehát egy nagyon bonyolult és nehéz, de nagyszerű folyamat eredményeként létrejött megyénk mezőgazdaságában is a szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapja. Természetesen a szocializmus termelési viszonyai falun még fiatalok, és a megszilárdulás különböző stádiumában vannak. De azok az intézkedések, amelyeket a szocialista mezőgazdaság keretei között a korszerűsítés érdekében tettünk év mint év, meghozzák gyümölcsüket. A megyében kialakult termelési körzetek adottságait legjobban kihasználó gazdálkodásra való törekvés egyre inkább megértésre talált és hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt négy év során a mezőgazdasági termelés is egyenletes ütemben fejlődjön. 1961-hez viszonyítva 19 százalékkal növekedett a mezőgazdaság bruttó termelési értéke, a felvásárlás viszont 41,4 százalékkal. Az elmúlt évi tervet egészében teljesítettük a termelési érték 8 és fél százalékos emelkedésével. A szövetkezetek 11 százalékkal növelték termelésüket. A szőlő- és gyümölcstelepítési programunk keretében 46 ezer hold új ültetvényt létesítettünk. Bár 1964-ben a mezőgazdasági termékek felvásárlási tervét 15,8 százalékkal túlteljesítettük, mégis néhány áruféleségből (hízott sertés, vágómarha, burgonya) lemaradás van. Kétségtelen, hogy ebben szerepet játszanak az év közben fellépett és a szokásosnál nagyobb elemi csapások.

Javult a termelőszövetkezetek gazdálkodása is, amelynek fontos mutatója, hogy bevételi tervüket 103 százalékra teljesítették és az egy dolgozó tagra eső jövedelem is az előző évhez képest 3 százalékos emelkedést mutat.

Nagyszerű dolog tehát mindaz, ami a mezőgazdaság termelési viszonyaiban, a mezőgazdaság termelésében és fejlődésében megyénkben is végbement. A mezőgazdaság-fejlesztési eredmények jelentősek és gyökeres változást jelentenek a múlthoz képest, mégis hangsúlyozni kell, hogy bár a fejlődés jelentős stádiumában, de a perspektivikus célok megvalósításának még csak a kezdetén vagyunk.

I KÉRDÉS: Molnár elvtárs véleménye s erint a' utóbbi években hogyan alakultak a megye lakosságának életkörülményei?

VÁLASZ: Az elmúlt négy év alatt egyenletesen emelkedett megyénk lakosságának anyagi ellátottsága és életszínvonala. A növekedés üteme meghaladja az országos átlagot. Az ipari foglalkoztatottság nagyobbodása, a termelőszövetkezetek gazdálkodásának javulása számottevően növelte a lakosság készpénzjövedelmét. 1964-ben a lakosság részére kiáramló készpénz 1960-hoz viszonyítva 46 százalékos felfutást mutat. Ugyanakkor a lakosság kész- pénzkiadásai csak 28 százalékkal növekedtek. Ugrásszerűen gyarapodott az OTP-betétállo- mány is, amely négy év alatt két és félszeresére nőtt.

A bérből és fizetésből élő dolgozók átlagkeresete négy év alatt 10—12 százalékkal emelkedett. Az életszínvonal növekedésére utal a kiskereskedelmi forgalom is, amely négy év alatt az országos növekedési átlagot meghaladva 36 százalékkal emelkedett és 12 és fél százalékkal nagyobb, mint az öt évre tervezett színvonal.

A lakosság életkörülményeinek javulásában fontos szerepe van a lakásnak. Megyénkben négy év alatt 7972 lakás épült állami és magán erőből. Ez lényegesen több, mint a megelőző bármelyik évtizedben épült lakások száma. Mégis azt kell mondjam, hogy a megye lakásgondjai csupán enyhültek és a gondok megoldását az állami lakásépítkezések mellett, a számos jól ismert társadalmi jellegű összefogás további felkarolásával lehet biztosítani. Ügy vélem, mindannyiunkat örömmel tölt el, hogy bármerre járunk a rflegyében, kultúrálódó és szépülő városok és községek képe tárul elénk. Utak, járdák, parkok, művelődési otthonok, új lakóházak és sok más jelzik, hogy a központi és helyi erőforrásokból, a lakosság szorgalmas és áldozatkész segítőkészségével napról napra szebbé és jobbá válik az életünk.

I KÉRDÉS: Míü-ben mHyen to feladatok árnak a .megye pártszervezete* állami és gazdasági szervei és a megye lakossága előtt.

VÁLASZ: Mielőtt a feltett kérdésre válaszolnék, szeretném hangsúlyozni, hogy a szocializmus alapjainak lerakása befejezésével fejlődésünknek valóban

nagyszerű korszakába, a szocializmus teljes felépítésének korszakába léptünk. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a sajátos körülményeket és feltételeket, amelyek a szocializmus teljes felépítésének különböző folyamatait befolyásolják. Egyik ilyen sajátosság az, hogy a szocializmus felépítése átmeneti korszak, amelyben viszonylag gyors változások követik egymást, s ennek megfelelően viszonylag gyorsan változnak a közvetlen napirenden levő megoldandó feladatok. A másik sajátosság: hogy a szocializmus építése, a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális-ideológiai folyamatok hosszú éveket, egész korszakot vesznek igénybe. Ezt az utat, a fejlődésnek bizonyos lépcsőfokait nemcsak átugrani nem lehet, hanem éppenséggel nagyon is fokozatosan, szívós, nap nap utáni alkotó erőfeszítésekkel tudjuk csak végigjárni.

Ezek előrebocsátása után szabadjon megállapítanom, hogy — megyénk gazdasági helyzetének áttekintéséből és összegezéséből ez kitűnik — igen erőteljes, energikus fejlődés van mögöttünk, hogy eredményeink nagyra becsülendők és alátámasztják a megyei vezetés elgondolásainak helyességét. Megyénk lakosságának erőfeszítései, hozzáértő szorgalma meghozták az eredményeket, s egyben ezek képezik további fejlődésünk alapját is.

Az 1965-ös esztendőnek megyénk iparában és a mezőgazdaságában egyaránt megvannak a maga mennyiségi előirányzatai. Az ipari termelésben 6,1 százalékos növekedést kell elérni. A termelékenység 6 százalékos emelése és az önköltség 1 százalékos csökkentése szükséges. A mezőgazdasági termelés bruttó értékét az országos átlagelőirányzatnál magasabban, 3,1 százalékkal kell növelni. De megyénk gazdasági életében is a fő követelmény az eddigi mennyiségi szemlélet helyett elsősorban a termelés és gazdálkodás minőségi igényeinek következetes érvényesítése. Ebből adódóan a nyilatkozatom elején idézett felszólalások abban a vonatkozásban szorulnak korrekcióra, hogy mivel megyénk elsősorban ipari fejlődésében — a már említett okoknál fogva — a mennyiség került előtérbe, mostani körülményeink között a minőségi mutatók javítása az országos átlagot meghaladó kötelezettséget hárít ránk. Ezek sajátos gondok, éppen ezért erőinket egész éven át, sőt az elkövetkezendő években is a Központi Bizottság és a kormány által meghatározott ilyen irányú feladatokra kell összpontosítani.

Hangsúlyozni szeretném, bár ez már eddig is nyilvánvaló volt, hogy a párt gazdaságpolitikájában semminemű változtatás nem szükséges. Amin változtatni kell, az a végrehajtás az eddiginél nagyobb határozottsága és következetessége.

Ebből a szempontból vizsgálva további tevékenységünket, számos és fontos területeket érintő intézkedésekre van szükség. Alapvető dolog, hogy megyénk gazdasági életében is fokozzuk a gazdasági tevékenység hatékonyságát és megfelelő szintre emeljük a gazdaságosságot. Isjnétlem, hogy iparunk ütemét és színvonalát tekintve jelentős a fejlődés, mégis a termelékenység az utóbbi években elmaradt a követelményektől. Az okokat vizsgálva az állapítható meg, hogy nem történtek megfelelő műszaki és szervezési intézkedések, helyenként elfogadhatatlanul alacsony a munka intenzitása és a munkanormák is meglazultak. Mindezek megyénkben is szükségessé tették a kormányzat meghozott intézkedéseit. Nagyon ügyelni kell arra, hogy ezeket az intézkedéseket sehol se hajtsák végre mechanikusan vagy formálisan, ezeket minden kapkodás nélkül a dolgozók bevonásával kell érvényesíteni.

Éves gazdasági terveink — a kormányhatározatoknak megfelelően — magukon viselik a fokozott takarékosság, a felesleges kiadások és pazarlások megszüntetésének jegyeit. Ehhez a problémakörhöz tartozik az a közvélemény által már sokszor kinyilvánított követelés is, hogy erősítsük meg a normális munka végzéséhez szükséges üzemi és hivatali rendet. Társadalmunk nem tűrheti el és a munkájukat szerető becsületes, fegyelmezett dolgozók nem is helyeslik, hogy a gazdaság és hivatalvezetők egy része elnézi a lógást és a munkafegyelem lazítását. Olyan közszellem kialakításáért kell síkraszállni és fáradozni, amely mindenütt a hatékony munka kívánatos légkörének megvalósulását szolgálja.

Különböző alkalmakkor a megye minden részében sok-sok kívánság hangzik el a további beruházások szükséges létrehozatalával kapcsolatosan. Ezek az igények minden bizonnyal jogosak és majdani megvalósításukat programba is kell foglalni. De egyet nem szabad elfelejteni, nevezetesen azt, hogy az összes javak létrehozója az emberi munka és alkotó tevékenység, ami egyben az ember legsajátosabb vonása. Munkánk hatékonyságától függ a további beruházások üteme és nagysága. Ezt azért hangsúlyozom, mert bőven akad tapasztalat a munkafegyelem, a termelési 0s_ gazdálkodási fegyelem megsértése terén. Helyenként az egyéni és társadalmi felelősségvállalás, tehát a jogok mellett a kötelezettségvállalás nincs egyensúlyban. Éppen ezért fáradhatatlanul kell munkálkodnunk azon, hogy az élet minden területén, a társadalom minden rétegében és a mai nemzedék minden korosztályában elplántáljuk az alkotó, a teremtő munka pátoszát, amely kibontakoztatja az emberek sok irányú készségét és képességét, s egyben kialakítja a szocialista személyiséget. Közismert, hogy természeti kincseknek szűkében vagyunk — bár jelentős fel nem tárt tartalékaink vannak. De népünknek van egy semmivel sem pótolható kincse: két keze, esze, szorgalma, tehetsége. E kincsek birtokában képesek vagyunk a szocializmus felépítésére. Mindenekelőtt meglevő eszközeink jobb kihasználásával és tartalékaink céltudatos feltárásával.

Szólnom kell még célkitűzéseink beváltásának egy rendkívül fontos feltételéről, az irányító munka javításáról. Kivétel nélkül minden területen a vezetés színvonala növelésében van egyik legnagyobb tartalékunk. Gazdasági vezetőink fel- készültsége az utóbbi évek során sokat fejlődött. Ez amellett, hogy fontos feltétel, önmagában mégsem elegendő. Nagyobb határozottságra, következetességre kell törekedni a párt és a kormány helves politikáiénak helyi végrehajtásában. Űeyis mondhatnánk, hogy az eddiginél erélyesebb és céltudatosabb vezetésre van szükség. Ezt azért hangsúlyozom, mert több helyütt tévesen értelmezik a szocialista demokratizmust.

(Folytatás a 4. oldalon.)