Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-25 / 47. szám

1965. február 35, csütörtök 3. oldal Tapasztalatok — feladatok Csökkent a vagonok állásideje a kecskeméti va uíáliomáson Az idei szállítási tervek vég­rehajtása nagy mértékben függ attól is, hogy már most az év elején mind a vasút, mind a szállíttató igyekszik a tervsze­rűségre, a határidők betartásá­ra. Mind a két részről fel kell hát készülni a szállítási tervek teljesítésére. A kecskeméti vállalatok is készítettek szállítási tervet, amelyet eljuttattak a kecske­méti vasútállomáshoz. A szállí­tás, különösen a csúcsforgalom nehézségeit csak úgy lehet ered­ményesen leküzdeni, ha a vál­lalatok be is tartják az általuk elkészített szállítási tervet. A városban igen jelentős az élel­miszeripar, ami bizonyos sajá­tosságot kölcsönöz a szállítási problémáknak, ezekkel azonban számolni kell, s úgy tervezni a szállítást, hogy ne okozzon ké­sőbb torlódást a forgalomban. Tervszerűbben A Kecskeméti Bamevál pél­dául nagy szállíttató vállalat. Sajnos, sűrűn előfordult, hogy nem rakták ki idejében a ko­csikat, s emiatt 4—5 napig is lefoglalták a vagonokat. Idei, első havi szállítási tervét 93 százalékra teljesítette a válla­lat. Most új rakodóbrigádokat hoztak létre a Barneválnál, s remélhető, hogy ennek eredmé­nyei megmutatkoznak a kocsi­állásidők lerövidítésében. Ugyancsak jelentős szállíttató a konzervgyár, amely január­ban mindössze csak 39,1 száza­lékra teljesítette szállítási ter­vét. Ugyanakkor többször nem oda szállított, ahová azt erede­tileg jelezte, s ez a vasút szál­lítási terveit szintén károsan befolyásolta. Felborítja a szállí­tások tervszerűségét az is, ha terven felüli szállításokra kész­tetik a vasútat. Januárban a göngyölegellátó vállalat 60 ton­na küldemény elszállítására adott tervet, s ezzel szemben 390 tonnát továbbíttattak és három helyett tizennégy helyre küldték az árut. Komplex rakodóbrigád Sok szó esik a szervek jó együttműködéséről, a tervek összehangolásáról, az együttes munkáról. Az említett problé­mák azonban a legjobb akarat mellett is veszélyeztetik az együttműködést. Éppen ezért még most, az év első hónapjai­ban törekedni kell a tervsze­rűség megtartására, helyreállí­tására. A 9. számú AKÖV tett legtöbbet eddig ennek megvaló­sítására. Belső átszervezéssel öt­tagú rakodóbrigádot alakított, két új rakodó darut állított be, s ezek közül egy a kecskeméti állomást szolgálja ki. Ennek eredménye, hogy a speciális áruk, betonelemek és más ne­héz küldemények kirakása — ami korábban 7—8 napot vett igénybe — most határidőre tör­ténik. . Üjra megalakultak a MÁV és AKÖV komplex rako­dóbrigádok. Eredménye: csök­kent a kirakatlan kocsik szá­ma, kevesebb a kocsiállás, több vagon áll rendelkezésre. Ha javul a kapcsolat A kecskeméti vasútállomás dolgozói jól ismerik szolgálati helyük tervfeladatait, s minden erőt mozgósítanak megvalósítá­sukra. Az elmúlt évhez viszo­nyítva máris javulás tapasz­talható. Gyakran kifogásolták azelőtt a szállíttatok és a vas­utasok a vagonok késve történő beállítását, aminek oka a rako­dás elhúzódása volt. Tavaly gyakori volt a 10 órát igénybe­vevő kocsi beállítási átlagidő. 1965. első hónapjában az AKÖV részére érkező kocsiknál ez az idő érkezéstől a beállításig már csak 6,4 órát, a kirakástól a ki­húzásig 4,8 órát vett igénybe. A többi vállalatnál azonban átla­gosan még mindig 7,9, illetve 5,3 órát igényel ez a munkafo­lyamat. Történt tehát előrelépés, de tovább lehet csökkenteni a ki- és berakodást, a kocsik álláside­jét. Különösen javulni fog ez akkor, ha a vezetők a külső forgalmisták, tolatásvezetők szo­rultabb helyzetben is megtalál­ják erre a lehetőséget. A jól képzett vezetők, beosztottak együttes fegyelmezett munká­ján múlik a megoldás. Ha tovább javul a kapcsolat a vasutasok és szállíttatok kö­zött a kecskeméti állomáson, ak­kor zavartalanabb, zökkenő- mentesebb lesz a forgalom, s ezzel sok akadályt elhárítanak az idei szállítási tervek teljesí­tése elől. Szilád! Sándor Tavaszt váró gyümölcsfák A szórványgyümölcsös almafái nak a teli ég félé nyújtózó galy- lyait metszi a kecskeméti Űj Tavasz Termelőszövetkezet növény­védő brigádjának három tagja: Domokos László. Széli József és Kovács Ferenc. A gondosan elvégzett ritkító metszés a korona szellőssé téte­lét, s a kártevők elleni hatéko­nyabb védekezést is szolgálja. Ezzel a munkával egyidejűleg a fakadásra is sor kerül. Mi­helyt pedig az idő teljesen fagy­mentessé válik, a brigádok téli hígításé mészkénlével a perme­tezéshez is hozzáfognak. Törzstelepen szaporítják az Olympiát A Szőlészeti Kutató Inté­zet Mathiász János telepén el­készült a hagyományos évkönyv- amely az 1964. évi kutatási eredményekről ad számot. A minden eddiginél vaskosabb, 270 oldalas tanulmányban 12 nemesítési, szaporítási és ter­meléstechnológiai ‘ kísérletről számolnak be az intézet ku­tatói. Az értékelésből kitűnik, hogy a nemesítési munkában az egyik legeredményesebb esztendőt hagyták maguk mögött. A cse­megeszőlőfajták továbbnemesí- tésére 446 keresztezést végeztek; 16 ezer magoncot neveltek fel, s ezek közül 66-ot jelöltek ki további megfigyelésre. Meg­kezdték a korábbi nemesítésből származó 12 új hibrid mikro- parcellás elszaporítását is. Az intézet három új cse­megeszőlő fajtajelöltjét — ame­lyeket több év óta figyelnek — fajtaelismerésre javasolták. Ezek egyike az Olympia, amely a Csabagyöngyével egy időben érik, de tetszetősebb, nagyobb bogyójú, zamatosabb húsú. Az Olympiából 12 ezer tővel ren­delkeznek, s ezeket törzstelepen szaporítják, abból a célból, hogy elláthassák szaporítóanyaggal a nagyüzemi gazdaságokat A ké­sőbbi érésű Rekord is sok új tulajdonsággal rendelkezik. Megkezdték az új hibridek el­szaporítását is. A szőlők talajerőpótlásának több éves kísérletét is befejez­ték az elmúlt évben. A kísér­letek főleg a kisadagú műtrá­gya felhasználására irányultak, a tőzeg, a szőlővenyige és kuko­ricaszár hozzáadásával. Megál­lapították, hogy bár a tőzeg kitűnően befolyásolja a homok­talajok víztároló képességét, a talajerő pótlására nagyobb ha­tású a másik két anyag. A ku­koricaszár és a szőlővenyige kisebb adagú műtrágyával a sorok közé ásva, kiváló talajja­vító anyagnak bizonyult. Azo­kon a parcellákon, ahol kukori­caszárat, illetve venyigét hasz­náltak fel talajerőpótlásra, jobb volt a hajtásnövekedés és több lett a termés, mint ott, ahol tőzegeitek a homokot. A nemesítési munka mel­lett eredményesek voltak azok a kísérletek is, amelyeket a szőlő szállítása, illetve értékesítése érdekében végeztek. Az intézet kutatói a fajtajelöltek szállít­hatóságáról utaztatással győződ­tek meg. A szőlő frissességének megőr­zése végett különböző csomago­lási formákkal is kísérleteztek. A lyuggatott nylonzacskókban történő csomagolás vált be a legjobban. Érdekes tartósítási eljárásokat is végeztek, aminek most folyik az értékelése. A telepen hozzáfogtak az idei nemesítésre, illetve a kü­lönböző termelési eljárásokra való előkészületekhez. A többi között zöldtrágyázási és nagy- adagú műtrágyázási kísérleteket végeznek ebben az évben. A magas művelésű rendszer külön­böző formáinak a kialakítására is kijelölték a szőlősöket. Gyors segítség A frissen meszelt műhelycsar­nokban tíz nő hallgatja figyel­mesen Jelinek Károly műszaki fejlesztési előadó magyarázatát. A sarokban érdekes formájú kis gép áll, torkából sebesen kígyó­zik elő a spirálrugó. Ezek az asszonyok dolgoznak majd a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyáregysé­gének (volt Faipari Vállalat) epedagyártó műhelyében. — Eddig Mohácsról és a hely­beli Vegyes Javító és Szolgál­tató Vállamitól vásároltuk az epedát — közli Térjék Imre, a gyáregység igazgatója, aki szin­tén itt bábáskodik - új „pro­fil” születésénél. Elmondja, hogy a termelés növekedésével (az idén körülbe­lül négymillió forinttal több bútort gyártanak mint tavaly) nem tudtak lépést tartani az epedát szállító vállalatok. Ez évre például 15 ezer négyzetmé­tert rendelt a gyáregység és csak 2400 négyzetmétert igazol­tak vissza a partnerek. Az epe- dahiány zavart okozott az üzem termelésében. Az utóbbi hetek­ben szinte teljesen leállt a kár­pitosműhelyben a munka. Gyors segítségre volt szükség és a vállalat központja nem is késlekedett. Tegnapelőtt megér­kezett Kecskemétre a spirálfo- nógép és Jelinek Károlyon kí­vül még egy gyakorlott szak­munkást is küldtek Budapestről, hogy betanítsák az epedafonás- ra kijelölt asszonyokat. A Bács-Kiskun megyei Építési és Szereiöipari Vállalat igazgatója EGY HÓNAPPAL A HATÁRIDŐ ELŐTT — Halló, Bács-Kiskun me­gyei Építési és Szerelőipari Vál­lalat? — Igen, itt Fehér Pál igaz­gató. — Fehér elvtárs az önök vál­lalata az elmúlt hónapokban — egy maihoz hasonló telefonbe­szélgetés után — meggyorsítot­ta Kiskunfélegyházán a Villa­mosszigetelő és Műanyaggyár 2-s számú gyáregységénél egy 500 négyzetméteres műhelycsar­nok építését. Ennek az lett az eredménye, hogy 12 nappal a határidő előtt — január 18-án — már elkezdhette a termelést az új üzem. Ritka eset, hogy egy termelő beruházás határidő előtt készüljön el, ezért külön elismerés illeti az építőket. Most ugyanez a gyáregység is­mét nehéz helyzetben van. Az egyre növekvő munkáslétszám miatt a szociális létesítmények már szűknek bzonyulnak, nincs elég mosdó, öltöző. Ez feszültsé­get, rossz hangulatot kelt a dol­gozók körében. Vállalatuk most a gyáregységben új irodaházat épít, amely a szerződés szerint május 31-én kerülne átadásra. Ügy tervezik, az üzemben, hogy az irodák jelenlegi helyén ren­deznek be újabb szociális helyi­ségeket. Aggodalmaskodnak, azonban, hogy nem készül el határidőre az irodaház. — Hívjon vissza két nap múl­va — kérte az igazgató. KÉT NAPPAL KÉSŐBB — A következőképpen alakult a helyzet — tájékoztatott Fehér elvtárs. Kiskunfélegyházi épí­tésvezetőségünk pártcsoportja, szakszervezete és munkáskollek­tívája a hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója tiszteletére rendezett munkaverseny kereté­ben többek között felajánlotta, hogy az irodaházat egy hónap­pal a határidő előtt, május 1-én átadja rendeltetésének. Vállala tunk központja a szakrészlegek — burkolok, villanyszerelő!-', mázolok stb. — tevékenységé, gondosan összehangolja, s ígv segíti a vállalt határidő betar­tását. Ezen a héten már négy mun­kás helyett 16 dolgozik az iro daház építésén, amelynek fel­építéséről is gondoskodtunk Erőinket úgy csoportosítjuk hogy a május 1-i határidőt tar­tani tudjuk — mondta végül Fehér elvtárs. Nagy Ottó Cikliünk nyomán Miért nem termeinek mákot? tük nem alkalmas ezeknek a növényeknek termesztésére.” Pfenning Gyula megyei fő- kertész közölte, hogy őket is foglalkoztatja a mák és a bab szerződések rohamos csökkené­se. Véleményük szerint a bab­termelés csökkenésében a többi között az játszott szerepet, hogy ezt a növényféleséget ko­rábban a kukorica közteseként termelték. A gépi művelés lehe­tetlenné teszi az említett terme­lési módot. De — hangsúlyozta a főkertész —, a háztáji gazda­ságok kézzel művelt kukorica- tábláin továbbra is termelni le­het és termelni is kell a ked­velt hüvelyest. Rövidesen megvizsgálják azt is, hogyan lehetne a nagyüzemi körülmények között még gazda­ságosabbá tenni a máktermelést. Tudvalevő ugyanis, hogy a mák sok kézi munkát igénylő nö­vény. Örömmel fiallottuk, hogy — amennyire tőlük telik — a me­gyei tanács illetékesei is igye­keznek megszüntetni a mák és a babtermelést gátló okokat. Csak attól tartunk, hogy a most folyó szerződéskötések régen le­zajlanak, mire fáradozásunk nyomán javaslat születik. Addig is tenni kell valamit az idei ter­més érdekében. B. D. Lapunk február 16-i számá­ban jelent meg a „Mákosnúdli ügyben” című írásunk, amely­ben szóvá tettük, hogy az el­múlt évben igen kevés mákot hoztak forgalomba a megyei boltok. Ha a máktermelés ilyen rohamosan csökken továbbra is, akkor rövidesen le kell monda­nunk a mákosnúdli élvezetéről — fejeztük ki aggodalmunkat félig tréfásan. De hogy a dolognak fele sem tréfa, bizonyítja az a levél, amelyet Baksa Miklóstól, a MÉK Vegyescikk Osztályának áru­forgalmi előadójától kaptunk a minap. Idézzük az előadó sorait: „1960-tól 1964-ig a szerződéses mákfelvásárlás 1400 mázsáról 200 mázsára csökkent. Az idei szerződéskötések azt mutatják, hogy ez évben még annyi má­kot sem adhatunk a fogyasztók­nak, mint tavaly ...” A továbbiakban arra hívta fel a figyelmet levélírónk, hogy nemcsak a mák, hanem a babtermeléstől is húzódoznak a közös gazdaságok: „Ha szer­ződéskötéssel megbízott dolgo­zóink kiejtik e két növényféle­ség nevét, a tárgyalások azon­nal megszakadnak. A termelő- szövetkezetek vezetői általában arra hivatkoznak, hogy terüle-

Next

/
Thumbnails
Contents