Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

1965. február 24, szerda

S. oldal

GÉPEK A SZALAGON

lllllliiliiliiiiitiitiiiiiiiininiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiir

Erőnkhöz mérten

Két frissen mázolt traktor pöfög a Kiskunhalasi Gépállomás nagy szerelőcsarnoka előtti térségen.

— Nem felesleges üzemanyagfogyasztás ez? — kérdezzük kísérőnktől, Kocsis József főmérnöktől.

— Ellenkezőleg: a gépet tökéletes állapotban akarjuk átadni a közös gazdaságnak, amelyik javításra ide küldte. Ez a talán kissé hosszadalmasnak tűnő, de semmiképp sem mellőzhető üzempróba a szakembernek sokat mond. Már hallás után is felfigyel a motor esetleges hibáira.

Műveletközi ellenőrzés

Benn a javítóműhelyben nehéz szót érteni: fémzene, kalapácscsattogás, motorrobaj verődik vissza élesen a falakról. Az UE—28 és a Dl—K típusú erőgépek szalagrendszerű, részegységes javítását végzik a szerelők, immár egy jó hónapja. Jó dolog a javításnak ez a módja. Mint Kovács Benő műszaki ellenőr megjegyzi:

— A részegységes javítás nagyobb felelősséget ró a szerelőkre. Az úgynevezett műveletközi ellenőrzés során a hiba nyomban „kiugrik”, nem kell az esetleg már összeszerelt gépet újból szétszedni a késve észlelt beteg alkatrész miatt. Előnyös abból a szempontból is, mivel az állandóan ugyanazt a típusmunkát végző dolgozó szakmai gyakorlata, rutinja is növekszik, többet végez, egyszersmind gyorsabban és tökéletesebben.

De hogyan is fest a gyakorlatban az UE, illetve D4—K- szalag? Nézzük hát a műveletet „nagy vonatokban”.

Az egyes

munkamozzanatok

Az első teendő az erőgép szétválasztása alkatrészeire, a bontás. A főmérnök újítása a praktikus szerelőkocsi, amelyet a traktor alá tolnak, majd a gépet megemelik. Most éppen a harkakötönyi Mező Imre Tsz erőgépét boncolja két szakmunkás, Szőke Pál és Zeleszkó Sándor. Mellettük Horváth János

Huszonkétmiliió forint a vaskúti tsz-ek közös vagyona

Hatodszor zárták az évet Vaskút közös gazdaságai, s ezúttal is eredményesen. Mutatja ezt az is, hogy tavaly az egy szántóegységre jutó termelési érték átlaga meghaladta a három és fél ezer forintot. A Petőfi Tsz- ben több mint 4100 forintra rúg ez az érték.

A három termelőszövetkezet közös vagyona együttesen 22 millió 216 ezer forint. Az elmúlt évben a növénytermesztésből származó bevételük megközelítette a tíz millió, az állattenyésztés hozama pedig meghaladta a hat és fél millió forintot. Négy millió 200 ezer forintos értékben, több mint negyedrészben a saját erejükből ruháztak be.

A munkaegység a Kossuth Tsz-ben 60, a Petőfiben 50, a Dózsa Tsz-ben pedig 55 forintot ér. Az átlagos évi részesedés kevés híján 20 ezer forint, az előző évit 5 százalékkal haladja meg. A közös gazdaságok ezenkívül összesen majdnem 2 millió forintot tartalékoltak.

Bácskai János, fi községi tanács vb elnöke

másodéves járművillamossági tanuló az erőgép lámpáit szerek le és viszi felújításra az elektromos műhelybe.

A több ezer olajos alkatrész sok-sok apró vasládába kerül, majd ládástul folyamatosan megkezdi fürdőjét a lúgos mosógépben. A 70—80 fokos vízben oldott zsírtalanító vegyszert lapátkerekék keverik, s az állandó körforgásban levő, cserélődő folyadék tisztára mossa a kisebb-nagyobb géprészeket.

Ezek, szárazra törölve, újabb lényeges műveleten, a hibafelvételezésen esnek át. Ennek során dől el, hogy az alkatrész minden további beavatkozás nélkül használható-e, vagy pedig felújításra szorul, esetleg ki kell cserélni.

A 4-es munkahelyen kézi szerelő szerszámok, villáskulcsok garmadája. Legtöbbjüket a már említett meós, Kovács Benő szerkesztette. Az ő feladatai közé tartozik egyébként a gépek, alkatrészek tüzetes, alapos felülvizsgálása minden egyes műveletet követően. Ezen a munkahelyen bizonyos alkatrészek — erőleadó tengelycsonk, hidraulikus berendezés, légkompresszor stb. — szét- és összeszerelése folyik.

A soron következő művelet a hajtómű első részének az összeállítása. Gazdag Ferenc szakmunkás, aki már 17. éve dolgozik itt, valamennyi sebességfokozaton kipróbálja e géprósz teljesítményét, használhatóságát.

— Hogyan szuperál? — kérdi tőle társa, Gábor János traktorvezető.

— Finoman — hangzik az elégedett válasz teljes hangerővel, de a dübörgő zsivajban jóformán csak a szájmozgásról olvasható le. Mellettük Veréb Károly első éves géplakatos tanuló igyekszik ellesni az öreg vasasok fortélyait, ö a nyár közepe óta ismerkedik a szakmával, de az idősebbek máris nagyon bíznak benne.

— Bele fog jönni — mondja Gazdag — biztos, hogy jó szakmunkás lesz, mert kedvvel csinálja. ..

A többi munkafolyamat legvégén a festés következik. Ez utóbbit egy szakmunkás végzi, aki napjában — szórópisztoly- lyal, illetve ecsettel — két gépet tesz rendbe.

IS égy gép hetente

Ottlétünkkor öt erőgépet „kezelték” a szalagon, másik három pedig a bontásra várt. A teljes javítási folyamat körülbelül egy hetet vesz igénybe. Hetenként négy gépet adnak át üzemkészen a tsz-eknek, és átlagosan ugyanennyi érkezik be hozzájuk kijavítás végett. A gépállomás körzetében a szövetkezeti gazdaságokkal 32 UE—28 és 11 D4 —K erőgép rendbe tételére kötötték szerződést.

— A szakosítás folytán ugyanis ezt a „traktorcsaládot” bízták szerelőgárdánk gondjaira — világosít fel a főmérnök. — Ennék a csaknem félszáz erőgépnek a tavaszi munkákra való felkészítése éppen belefér az év első három hónapjába, amelyre az ütemtervünk terjed.

Jóba Tibor

\

Ha mérlegre tesszük az elmúlt négy év beruházásait, örömmel állapíthatjuk meg, hogy megyénkben is jelentős eredményeket értünk el a népgazdaság fejlesztésében. Nagy összegeket fordítottunk a mező- gazdaság korszerűsítésére. A lakások százait építettük fel, új ipari üzemek, egészségügyi, kommunális és egyéb, az egész lakosságot érintő létesítmények sora jött létre.

Közel hárommilliárd forintot fordítottak a tanácsi szervek, gazdaságok, valamint a vállalatok az említett időszakban a második ötéves terv célkitűzéseinek a megvalósítására. Ezek közül csupán a legjelentősebbeket említve, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár üzembővítésére 24,6, a Kéziszerszámgyár Reszelőgyáregységének Kecskemétre telepítése (ma már az országban csak Kecskeméten gyártanak resze- lőt) 46,8, a magnetofongyár letelepítésére 12,8, a ZIM kisebb mérvű rekonstrukciójára 12,2, a kalocsai 300 ágyas tbc-kórház építésére 28, a vaskúti borkombinát építésére 27,2, a nagyüzemi öntözési lehetőségeket bitzosító kalocsai öntözőfürt, valamint a Kiskunsági öntöző- rendszer és halastavak létesítésére több mint 300 millió forintot ruháztunk be.

A megyei szervek vezetői igen nagy gondot fordítottak a kommunális jellegű építkezések megvalósítására. A jelentős központi pénzügyi forrásokon kívül a lakosság mintegy 150 millió forint anyagi hozzájárulást és társadalmi munkát vállalt, a községek és városok

II „milliomos” baromfitelep

TÖBB TÍZEZER pecsenyecsibe

vár átadásra jelenleg is a tataházi Petőfi Tsz baromfitelepén. A kombinát — az egy év alatt hét és fél millió forint bevételt hozó létesítmény megérdemli ezt a kifejezést — nem ismer holtszezont. Egész éven át folyamatosan üzemel.

— Ezért értékesíthettünk tavaly is csaknem 30 vagon, nagyobbrészt csibe-, kisebb részben pulyka- és libahúst — tájékoztat Juhász Márton telepvezető. — A mennyiség hat vagonnal volt több a tervezettnél, s így kétmillió forint terven felüli bevételre tettünk szert. Egyebek között majdnem 200 ezer csibét értékesítettünk.

Ez az eredmény nemcsak a mennyiség, hanem a jövedelmezőség szempontjából is kiemelkedő. Éves átlagban az elhullás öt százalék alatti volt. A kilónkénti tiszta haszon pedig elérte a tíz forintot.

Hercegh Nándorné több mint hatezer baromfit gondoz. A tízhetes csibék rövidesen átadásra kerülnek.

A MAGAS hozamok okait kutatva először is azt kell megállapítanunk, hogy a telepen zömmel fiatalok dolgoznak —, három műszakban. Legtöbbjük már elvégezte a szakmunkás- képző tan folyamot Szakmai képzésük ezzel nem fejeződött be; gyakorlat közben állandóan képezik magukat. Maga a telepvezető is rendszeresen tart számukra előadásokat, s ennek során a gondozás közben felme- .rült szakmai kérdéseket is megvitatják. Az elmúlt évben például épületenként mérték a takarmányfelhasználást. Volt olyan ól, amelyben az egy kiló súlygyarapodáshoz felhasznált táptakarmány mennyisége nem haladta meg a 3,5 kilót. Az egyik fiatal gondozónő, Ágoston Teréz a többi közt ezt úgy érte el, hogy az etetőedényeket sohasem töltötte színültig, hanem csak egynegyed részig.

NYILVÁNVALÓ, hogy ez jóval több munkával járt, hiszen

gyakorlatilag megszüntette a ta- karmánypocsékolást. Az ő és a többiek lelkiismeretességének köszönhető nem kis részben, hogy a tiszta haszon egymillió forinttal volt több, mint az előző évben.

Figyelemre méltó a bérezés is. A gondozók csibénként és havonta 48, az átadáskor pedig kilónként 12 fillért kapnak. Így havonta, napi nyolcórás munkával, 1200—1300 forint az átlagos keresetük. Ezt a bérezési formát tavaly alakították ki, s az idén annyiban fejlesztik tovább, hogy figyelembe veszik a takarmányielhasználás mértéGondolnak a szakképzett gondozók körének a bővítésére is, ezért a közös gazdaság négy fiatalt taníttat Jászapátiban, a hároméves baromfitenyésztői tanfolyamon. Egyúttal az idén több korszerűsítést végeznek a telepen.

AZ EGYIK legérdekesebb új módszer lesz a parabolatükrös önetetők felszerelése. A közvetlenül az etetők fölé elhelyezett elektromos hősugárzó berendezések alkalmazásával az ótok fűtése során jelentős mennyi- gű tüzelőt takaríthatnak meg. A szerelést, a Bábolnai Állami Gazdaság szakembereinek helyszíni útmutatása alapján, rövidesen megkezdik;

többször kellett takarmányt vinnie a vályúkhoz. Ezáltal viszont,

két is.

fejlesztésében. Mindez elősegítette, hogy a helyiipar a szociális, kulturális, közmű és közlekedési hálózat elmaradottsága jelentős mértékben csökkent. Négy év alatt • 1077 új lakás épült a megyében, s az állami tulajdonban levő lakások felújítására is 65 millió forintot fordítottunk.

Második ötéves tervünk utolsó esztendejébe léptünk. A vázolt eredmények azonban semmiképpen sem tehetnek bennünket elégedettekké, hiszen nerh minden célkitűzésünket sikerült megvalósítani. Ezért fontos, hogy figyelmünket a gazdasági fejlődés olyan területeire irányítsuk, ahol hibákat követtünk el, és ahol meg kell gyorsítanunk a fejlődés ütemét. Erre szólít fel a Központi Bizottság december 10-i és a megyei pártbizottság január 21-i határozata is.

Egyik legfontosabb feladataink közé tartozik a beruházások előkészítésének megjavítása. Gyakran előfordul, hogy a beruházók a rendelkezésükre álló eszközökkel az optimálisnál több létesítmény megvalósításához fognak hozzá. Emiatt a kivitelezés lelassul, növekszik a befejezetlen beruházások állománya.

Megyénkben — az elmúlt évekhez viszonyítva — az idén sem csökkennek a beruházásra előirányzott összegek. Közel egymilliárd forint fejlesztést valósítunk meg 1965-ben. Ez még- inkább arra figyelmeztet bennünket, hogy erélyesen fellépjünk a még tapasztalható fegyelmezetlenségekkel szemben, meggyorsítsuk a beruházások kivitelezését és a létesítmények üzembe helyezését.

Néhány nagyobb beruházás folyamatos kivitelezésére különösen nagy súlyt kell helyezni. Ilyen a ZIM Kecskeméti Gyáregységének rekonstrukciója. Ennek az építkezésnek feltétlen úgy kell haladni, hogy a jelzett határidőben — október 15-én — megkezdhessék a Nyugatról beszerzett egymillió dollár értékű gépsor beépítését. Ellenkező esetben ugyanis jelentős devizaveszteség éri a népgazdaságot. Nem kevésbé fontos még többek között a Bajai Hűtőház, a Kecskeméti Barnevál, a Kiskunhalasi és kecskeméti 600—600 va- gonos gabonasiló, a kiskunsági öntözőberendezés, az AKÖV kalocsai forgalmi telepe, s nem utolsósorban a megye mezőgazdaság szempontjából rendkívül fontos 256 ezer hektoliter bortároló ütemes építése.

A beruházások megvalósításánál tehát a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a népgazdaság szempontjából legfontosabb helyekre koncentráljuk. Véget kell vetni az anyagi lehetőségekkel arányban nem álló, vagy egyéni elképzeléseket erőltető fejlesztő törekvéseknek. A legfontosabb most a már folyamatban levő beruházásokra összpontosítani és azok mielőbbi befejezésére felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket.

Nagy feladat vár az építőkre. Hiba még sok építkezésen, hogy nem használják ki kellően a korszerű építőipari gépeket, nagy a munkaidő-kiesés és a munkaerő-hullámzás. Csakis a munkaerkölcs, a munkafegyelem, a munkaszervezettség, a vezetés színvonalának megjavításával érhetjük el, hogy idei célkitűzéseink valóra váljanak. Ez pedig azt eredményezi majd, hogy a népgazdaságban újabb tartalékok kerülnek felszínre, amelyek lehetővé teszik a harmadik ötéves terv még jobb megalapozását, a fejlődés ütemének további növelését.

kárpáti András