Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-19 / 42. szám

1965. február 19, péntek

5. oldal

Ünnepi készülődés

— Egész napos program lesz... Reggel hatkor zenés ébresztő, délelőtt úttörőavatás az iskolában, délután a kiállítás megnyitója a pártházban és sportműsor, este pedig a kultúrház- ban ünnepi előadás és bál...

Röviden ennyiből áll az április 4-i program Ladánybenén. A szűkszavú összefoglaló mögött azonban hónapok óta tartó készülődés húzódik meg. Az ünnep megrendezésére alakult társadalmi szerv, a felszabadulási emlékbizottság még a múlt év augusztusában tartotta első ülését. Megbeszélték a feladatokat, már akkor kijelölték a felelősöket. és hozzáláttak a munkához.

Az úttörőavatás, a bál nem okoz a szokottnál nagyobb gondot, hiszen évről évre ismétlődő esemény, legfeljebb most az eddigieknél is nagyobb szabású lesz. Az esti műsorra pedig meghívták ünnepi szónoknak a község felszabadulás utáni első jegyzőjét, alá most Budapesten az egyik felsőoktatási intézmény vezetője. És vannak már tapasztalataik — nem is kevesek — az emlékkiállítások rendezésében is. Ladánybenén ugyanis évről évre rendeznek hasonló kiállítást. Most előveszik ismét a régi képeket, s ezzel mór az anyag egy tekintélyes része együtt is van.

... Mindezt egy hirtelenében összehívott röpgy ülésen mondták el a község vezetőd: a tanács vb elnöke, a pártszervezet titkára, a népfront elnöke és a művelődési ház igazgatója.

A megyei pártbizottság munkatársai hasonló megbeszéléseket folytattak a napokban a megye igen sok községében, hogy lássák, hogyan haladnak a fel- szabadulás ünnepének előkészületei és segítsenek, ahol szükség van rá.

A kiállítás

Néhány jó tanács azért Ladánybenén is elkelt. A kiállítás összeállításában például főképp fényképekre és grafikonokra gondoltak. Pedig még sok olyan érdekes dokumentum kaphat helyet ott, ami nemcsak változatosabbá teszi az anyagot, hanem igen hatásos eszköze is az agitációnak. Ilyen például az első termelőszövetkezet megalakulásának jegyzőkönyve, vagy a földosztó bizottság által adományozott birtoklevél. Számtalan ilyen emlék akad minden községben. Ott van a helye a kiállításon emellett mindazok nevének, fényképének, akiknek szerepük volt a község fejlődésében. Tanácselnökök és párt- titkárok, akikre ma is szívesen emlékeznek a helybeliek, a jól dolgozó tsz-tagok, a legjobb pedagógusok. . . Azután érdemes besorolni az anyagba a régi plakátokat, s a községről szóló új» ságkivágásokat is.

— Mikorra készülnek el? —» hangzott a következő kérdés. — Március közepére együtt lesz az anyag. Azután a válogatásra, selejtezésre és az összeállításra elég lesz két hét. A kiállítási anyagon kívül az iskolások népi hímzései fogják díszíteni a termet. — (Ezzel ugyanis a ladány- benei úttörőlányok már hírnevet szereztek maguknak.)

Az ünnep után

Az április 4-i programmal azonban nem zárulnak le a jubileumi év eseményed.

Az ismeretterjesztő előadások tervében például az ünnep után is szerepelnek ilyen témák: Az egészségügy fejlődése, a mai magyar irodalom, a nők helyzete stfo... Ezek mind alkalmasak arra, hogy áttekintést adjanak a felszabadulás óta eltelt két évtized eredményedről.

Nem fejeződik be április 4- vel a tisztasági mozgalom, a község csinosítása, a parkosítás sem. És folytatódik természetesen a felkészülés a kulturális szemle járási bemutatóira, sőt, ha tovább jutnak, a megyed és az országos bemutatóra is.

Mindezeken kívül pedig még egy fontos feladat vár a helyi vezetőkre és főképp a pedagógusokra: a község monográfiájának befejezése. Ezzel talán az év végiéig sem végeznek (bár csak az utolsó tíz óv története hiányzik már), de nem baj, felesleges volna elkapkodni. Hiszen a megyei almanach kiadása valamennyi község és város monográfiája alapján a felszabadulás negyedszázados jubileumára várható.

Másutt ?

A pártbizottság munkatársainak következő állomása Kerekegyháza volt.

Itt a kép nagyjából ugyanaz, mint Ladánybenén. De szóba kerültek az anyagiak. Bármilyen nagy a lelkesedés, bármennyien áldoznak szívesen nem is kevés munkát — pénz nélkül nagyon szegényes eredményt érhetnének el.

Itt is jól jön a tanács: a különféle vállalatok és tsz-ek készítsék el a maguk költségén a róluk szóló tablókat. Bizonyára igyekszik is majd mindegyik kitenni magáért. S akkor már igen kevésből összeállítható a teljes anyag.

Befejezésül még rövidéin arról, hogy hogyan készülnek az ünnepre Lajosmizsén.

Ügy tervezik, hogy a kiállítást két hétig tartják nyitva a községben, azután pedig kiviszik az anyagot néhány tanyaközpontba is.

Eredetileg itt se lett volna valami sokoldalú a kiállítás. Elég azonban egy-két javaslat, s már ők maguk sorolják az ötleteket, végeérhetetlenül. Ott lesznek majd a háziipari szövetkezet terméke} az emlékkiállításon a nyomda munkái, sőt feltétlenül külön tabló jut majd a község szülöttének, Pólyák ínyre Olimpiai bajnoknak is. Hiszen nem akárhol dicsekedhetnek el vele hogy olimpiai bajnokot adtak a hazának. S legyenek ott a kiállításon a jövő tervei is. Hiszen annyi mindent akarnak építeni, termi a legközelebbi években.

Milyen tág tere a témáknak — csak mozduljon meg egy kicsit a képzelet. Jó volna, ha minden községben felismernék ezt. Az élet, az elmúlt húsz esztendő sokkal gazdagabb annál, semhogy a hétköznapok szapora munkájában, örökös elfoglaltságai között mindent számon tarthatnánk. Jó ezt most összegyűjteni, s hasznos az embereket figyelmeztetni arra a fejlődésre, amelynek kisebb, sőt nagyobb eredményeit is természetesnek tartják, s gyakran észre sem veszik már.

Legyen olyan a felszabadulási emlékkiállítás mindenütt, hogy ha akár idegen is megnézi, azt mondhassa: nem ismertem eddig ezt a községet. De most már tudok róla minden fontosat.

M. L.

Az l/a-tól a Vlll/b-ig

Kecskeméten, a Béke téri általános iskolában közel nyoU'- száz gyerek tanul. A modern, jól felszerelt iskola termei az utolsó helyig foglaltak. A leninvárosi gyerekek nagy része már ebbe az iskolába jár. Amikor építették, aligha számoltak azzal, hogy pár esztendő múlva már feszegeti az iskola falait az egyre több és több tanuló.

Első képünk: Az íja osztályban Báthory Elemérné a ny betűre oktatja a kicsiket. Nagy nap ez: ma írnak először tollal és tintával az apróságok. A tanítónő kezében a ny betű és jelképe: a nyuszi. így aztán nem nehéz megjegyezni a betűt. Második képünk: A Vllljb osztály gyakorlati foglalkozási óráján Krisch Béla tanár kulcsreszelést gyakoroltat a fiatalokkal. Az iskolának, sajnos, nincsen politechnikai műhelye, ezért a gyakorlati foglalkozásokat a pincében tartják. Ez nem egészséges állapot, a szűk pincehelyiségekben nem lehet korszerűen tanítani.

— K i s r e

XVI.

A szokásos kihaltság ólálkod- ta körül Szabados Valiék házát. Senki nem volt otthon, csak a lány. Zsupán éppen most fejezte be a vizitet. Nem mondott semmit. A minden vizsgálat alkalmával kijáró kedvessége is hiányzott. Izgatottság vibrált benne, kissé furcsán viselkedett. Halkan szólt a lányhoz:

— Öltözz fel! — s indult ki a házból.

— Rendes ruhába?! — kérdezte csodálkozva a lány.

— Rendes ruhába!...

Zsupán az udvarra lépett.

Valósaggal rárobbant a nyári napfény. Ismerkedőén nézett körül, mintha most járt volna itt először. Enyhe szédülettel tá- molygott a gémeskúthoz, vizet húzott magának, mohón ivott. Pacallá ázott mellén az ing cipője csatakos lett, de mit törődött most ezzel. Diadalmas pil9 é n y lanatokat élt át. Amikor a tanácstalan, rosszat gyanító Vali megjelent az udvaron, hosszan és hitetlenkedve nézte. Boldog megrendültséggel, nagyon egyszerűen mondta:

— Meggyógyultál!

Vali majdnem összeesett az örömtől. Tétován meg is ingott, de aztán határozottan repült az orvos nyakába. Valósággal fojtogatta Zsupánt és nagy ragaszkodásában csókolta az arcát, ahol érte.

— Sándor bácsi ... Drága,

egyetlen Sándor bácsi... —

mondogatta, miközben hangosan sirt.

Zsupán egyre zavartabban védekezett a roham ellen, míg végre megértette, hogy Vali sze- retetnyilvánítása több a hálánál. Gyengéden bár, de határozottan józanságra intette a lányt.

— Na .. . Valika . . . Nézz rám!

De a lány ezt most nem merte megtenni közelről. Örömmámora hirtelen elcsitult, komoly és zavart lett. Elhúzódott az orvostól, távolabbról nézett vele szembe.

— Menjünk el... vigyen el valahova! — könyorgött

Az orvos csodálkozva meresztette a szemét.

— Itt mindenki ismer. Félreértik,

Vali mánihfl nem is hallatta volna.

— Messzire vigyen. Egy idegen városba, ahol soha se jártam. Menni akarok. Élni... élni ... — és küzdött a 'sírással, de már nem annyira az örömtől, mint inkább a keserű dactól. Sürgetve, türelmetlenül, majdnem parancsolom nézett az orvosra.

Zsupánt szíven ütötte a bizonyosság, hogy a lány szerelmes belé. Gondterhelten tétovázott, alig titkolt ijedelemmel fürkészte a lányt. Mégis eltökélten egyezett bele:

— Hát menjünk!

Sokáig utaztak, aztán eléjük tárult az élénk, frissen tatarozott barokk városka, szokatlan színekkel és nyugodt emberekkel. Az orvos, meg a lány önmaguknak is idegenül, kama- szos feszélyezettséggel, de vidáman nézelődtek a városkában. Egymásra csak kapkodva, némi zavarral mertek pillantani, noha a zavarnak mindkettőjüknél más-más volt az oka.

őszintén örültek, de a viselkedésükbe belevegyült valami elkerülhetetlen mesterkéltség Vali naiv, lelkendező érdeklődését megragadta az egyik gazdagon díszített, zárt sarokerkély.

— Jé. ott lehet jó! Mint a páholy!

— Az is — bólintott az orvos.

— Az új házakon nincs ilyen.

—« Fölösleges.

— Hát régen miért nem volt az?

— Más szokások volt az embereknek. Szerették lakásba zárni az asszonyokat, de építettek nekik ilyen páholyablakot, hogy lássanak valamit a világból.

i— Ennyire féltették a nőket?! — érdeklődött nevetve a lány.

— Talán nem is egészen ok nélkül. Akkoriban nagy ázsiója volt az erénynek.

■— Ég most? ...

— Kapásból nehéz felelni — nevetett az orvos is. — Manapság is szép az erény, csak más róla a vélemény — mókázott Zsupán, s komolyan-tréfásan tette hozzá: — szerencsére a nők javára!

—• Osztom a véleményed! — hallatszott egy harsány hang és abban a pillanatban egy tenyát csattant Zsupán vállán.

Az orvos meghökkent, szinte levegőt is elfelejtett venni. Homok Lajos, a sógor meredt rá széles vigyorral. Agyarainak

patkója szemtelenül előtolakodott feszes ajkai közül.

Zsupán azonnal hűvösen reagált a meglepő talákozásra.

— Miért osztanád? A szorzás jobban illik hozzád. Egyébként hogy kerülsz ide?

— Elhozott a Lajhár — közölte változatlan szeretetremél- tósággal a sógor, és könnyed karlendítéssel mutatott batár- szerű régi típusú Chevroletjére, amely a közelben várakozott. és tetőre szerelt csomagtartóján a vásározáshoz szükséges kellékek tornyosultak: lécek, ládák, ponyvába burkolt csomagok. — Vásár volt ebben a romantikus városban. Ide húzott a szívem. — Homok Lajos máris megejtő pillantásokkal bűvölte Valit, miközben Zsupánhoz beszélt. — Meglepően hasonló az ízlésünk. Érdekes, neked is ez a város tetszik.

Az orvos félig lehunyta szemét és Hornok Lajos rendetlen nyakkendőcsomóját nézte.

— Tedd hozzá, hogy szelle- meskedni akarsz, különben nem jönnék rá. A város, vagyis a kislány hozzám tartozik. Ű pedig — mondta Valinak — a sógorom. Homok Lajos maszek vásározó. Valamikor szövőmester volt a pamutiparban, de tehetségéhez szűknek bizonyult a gyár. Azóta pulóvereket árul, és hamarosan ő lesz az egyetlen milliomos rokonom.

íFolytatása következik.)