Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-19 / 42. szám

W65. február 19, péntek X. oMal Ahol már tavasz van A LÉNYEG KIMARADT Huszonötezer négyzetméter felületű üveg és fólia alatt ter­mesztenek korai paprikát, sa­látát és hagymát a tiszakécskei Üj Élet Tsz-ben. A paprika ve­tése aprólékos munkát igényel. (Felső képünk) Seres Mihály főkertész a sza­porítóházban elégedetten szem­léli a szépen fejlődő paprika­palántákat. (Oldalsó képünk) Táphengerekbe tűzdelik a paprika palántáit. Április kö­zepére már szedésre érik á ter­més. (Lenti képünk) sajnos, családi körülményeim miatt az általános iskolának csak a két osztályát járhattam ki, de az otthoni kevés szabad időmben állandóan olvasok. Mindenképpen pótolni akarom az önhibámon kívüli mulasztást, befejezem az általános iskolát... Aztán? Lehet, hogy részt veszek felsőbb iskolai oktatásban is. Hiszen nőnek a kisgyermekeim, mind kevesebb gond lesz rájuk, és sokára leszek még olyan idős, amikor nem bírom már a tanu­lást. — A férje mit szól szándéká­hoz? __ ö nem párttag, s akkor sem ellenezte az alapszerveze­tünkbe való kérelmet, amikor először beszéltem vele erről. De biztos, ami biztos, Tóth elvtárs, a párttitkárunk is elbeszélge­tett már vele, s most velem együtt „szurkol”, hogy tagjelölt lehessek... másik kérelmező, Buj­dosó István neve a leg­kiválóbban dolgozóké közt el­hangzott a közgyűlés elnöki be­számolójában is. Tavaly 607 egységnyi munkát végzett, s a közösből 22 és fél ezer forint jövedelemre tett szert. Az állandó szabadban tartóz­kodástól piros arcú 39 éves férfi a tsz egyik vontatójának a ra­kodója. — Hogy miért kérem magam a pártba? Ha valaki, én tudom, mit jelent szocializmust építő rendszerünk — feleli. — Felsza­badulás előtt a szüleimmel Bi­har megyében éltem, ott cselé- deskedtünk Komád! határában, Iszap-pusztán. A népszerűség miatt a földosztáskor kevés föld­höz jutottunk, ezért a kormány felhívására áttelepültünk a Du­na—Tisza közé. Bácsalmáson ti­zenkét hold földet kapott csa­ládunk, de apámon kívül még két bátyám is ott volt a birtok­hoz, így nekem másutt kellett dolgoznom. Nyolc hónapig me­gint cseléd voltam egy nagygaz­dánál. M íutAn a termelőszövet­kezet megalakult, egy­két szónál nekem nem kellett többet mondani, hogy gazdáinak a sorába lépjek. Január 22-én múlt tizennégy éve, hogy „táji- csicsista” vagyok. Nem bántam meg. Kecskemét közlekedési gondjai lentétes irányú lefutásával. A két pályán nemcsak a negyed­óránkénti közlekedés biztosít­ható ily módon, hanem újabb városrészt is fee lehetne kap­csolni a forgalomba. Ezt a meg­oldást azonban az AKÖV gaz­daságosságra hivatkozva, min­denáron kikerüli, mondván: ke­vés utas jutna egy-egy jármű­re. (Kár elfelejteni, hogy az autóbuszok zsúfoltsága viszont a rugótörésekhez vezet! Melles­leg pedig a lakosság számát és területét is tekintve kisebb Szé­kesfehérvárott 24 helyi buszjá­rat közlekedik a kecskeméti 14-el szemben.) A perselyes járatok bevezeté­sével — ahol az nem okoz fenn­akadást — egyetért a végrehajtó bizottság. De hozzáteszi: helyes, ha ebben a gazdaságosságot te­kinti a vállalat. Elfogadhatat­lan lenne azonban, ha az ilyen szempontokat mechanikusan, s helyenként a közlekedés rová­sára igyekezne érvényesíteni. Szó, ami szó, a végrehajtó bi­zottság úgy értékelte az AKÖV beszámolóját, hogy az abban foglaltakból kimaradt a lakos­ság érdekeinek a figyelembevé­tele. Enélkül pedig lehetetlen a döntés. A témát levették a na­pirendről. Gyors Intézkedés Természetesen, azért nem ma­rad minden a régiben. A végre­hajtó bizottság megkereséssel fordult az AKÖV központjához, s meg kell hagyni, a vezérigaz­gató nagy megértéssel fogadta a vb álláspontját. Egy héttel később négytagú bizottság érke­zett Kecskemétre, s megállapo­dás értelmében a napokban két kisegítő járattal gyarapodott a megyeszékhely autóbuszparkja. Kecskemét buszközlekedési hely­zetét azonban még nem tekintik véglegesen megoldottnak. Ápri­lis elején ismét tárgyalóasztal­hoz ülnek az illetékesek, s re­mény van rá, hogy az oly so­kat panaszolt problémát köz- megelégedésre sikerül lezárni. P, I. Közös erővel Mostani munkám, úgy érzem, nemcsak fizikai erőt, de nem kis felelősséget is . kíván. Van olyam nap, hogy mi, rakodók,, tizennégy óránál is többet dol­gozunk. A csépléskor például. Vagy ha a terv szerinti mun­kánk befejezése után befut a vasútállomásra egy vagon mű­trágya. Nem lehet várni a kira­kásával, mert akkor kötbért kell a szövetkezetünknek fizet­nie, meg ugye, a vagonra szük­ség van másutt is. Nem várt esetekben is helyt kell tehát áll­nunk. Feleségem, a Ruhaüzem­ben dolgozik, s van két gyer­mekem. A még nagyobb felelősség vál­lalásának tudta érlelte meg ben­nem a szándékot, hogy pártunk tagjelöltjeinek a soraiba kér­jem magam... f^GYszERp emberek, — nagyszerű emberek. A szocializmus építésének kétkezi munkásai, akiknek a szíve együtt dobban ennek az építés­nek az ütemével. S még heve-- sebben ver attól a szándékuk­tól, hogy az ütem gyorsításában részt vehessenek. T. I. Félig-meddig jubileumi zárszámadó közgyűlést tartottak a zsanai Igazság Tsz gazdái, mi­vel ötödször jöttek össze hason­ló alkalomból. Fél évtizede ugyanezen a napon, s ugyancsak a községi tanács üléstermében határozták el, hogy a közös út­ra lépnek. Meddig jutottak el? A köz­gyűlési tapasztalatok szerint sajnos, nem messzire, 'öt-hat­ezer-forint körüli az átlagos évi jövedelem, ami kiskunhalasi já­rási, de megyei viszonylatban is alacsonynak számít még ak­kor is, ha ezen felül vesszük fi­gyelembe a háztájiból származó jövedelmet. Tanulságos volt résztvenni a közgyűlésen. Ha nem is teljes mélységükben, de feltárulkoztak az egy helyben topogás okai. Zsombékokkal tarkított, sivó homok uralja Zsana hatá­rát. E területen az egyéni gaz­dálkodás idején is. sanyarúságos volt a megélhetés. A tsz nem egészen 1700 holdas területéből alig 40 holdra tehető a rosszul termő, parcellás szőlő. Az 50 hold nagyüzemi szőlő és a 17 hold új telepítésű gyümölcsös ezután fordul termőre. , Cserkó Imre elnök beszámoló­ja felhívta a figyelmet néhány dologra. Nem vált be a korai­nak vetett MV—40-es kukorica, s a talaj nem megfelelő adott­ságai miatt ráfizetéssel végző­dött a napraforgó, a borsó, a somkóró és a nyúlszapuka ter­mesztése is. Továbbá a kerté­szetben máshonnan szereztek palántát, pedig felhasználhatták volna a drága pénzen vásárolt melegágyi ablakkereteket. A hibák ellenére is jó kezdeményezés volt a 35 holdas kertészet létesítése, hiszen ter­ven felül 18 ezer forint bevétel­hez juttatta a közöst. Nem ígér­kezik haszontalannak a barom­fitenyésztés sem, de kár, hogy a takarmányfelhasználás mértéké­nek alakulását eddig nem kísér­ték figyelemmel. Ez kedvezőtle­nül befolyásolja a gazdaságos­ságot, s a további tervezéshez sem nyújt támpontot. Nem tart­juk szerencsésnek a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztés meg­szüntetését sem, hiszen a med­dő homoknak nagy szüksége lenne a szervestrágyára. Ezt fő­képp a kertészet és az új tele­pítés igényelné. Ami pedig a jövedelemelosz­tást illeti, alkalmazták ugyan az ösztönző formákat, de nem elég bátran és következetesen. Mók Lajos főmezőgazdász elhangzott javaslatai e tekintetben fejlődést ígérnek, s ha a tex-vtárgyaló közgyűlésen határozattá válnak, akkor a kapásokból 30, a ker­tészetből 40 százalékos mérték­ben részesednek a gazdák. A ju­hászok egyaránt érdekeltek lesz­nek a bárány-, a tej- és a gyap­jú hozam növelésében. Jó volt hallani, hogy — a megszilárdulás módjait keresve — a gazdák nagy többsége fe­lelősséggel szólt a közös gondok­ról. Többen sérelmezték, hogy tavaly nem mindig megfelelő gépet adott a Kiskunhalasi Gép­állomás, s a saját gépüket sem használták ki kellően. Nem he­lyeselték aztt sem, hogy a járási bankíiók mindig késve küldte meg az új ültetvények művelé­séért járó bért. Sajnálatos egyébként, hogy a járási mező- gazdasági osztálytól senki nem volt jelen a közgyűlésen — a járás egyik leggyengébb tsz- ében. Kifogásolható, hogy a mosta­nit megelőzően csak az elmúlt év májusában tartottak utoljá­ra közgyűlést. Sok nehézséget meg lehetett volna szüntetni, ha a gazdák időben megbeszélik a tennivalókat — egymással és a vezetőséggel, összefügg ezzel a hasznos módszerek elterjesztése is. Egy példa: Masa János bri­gádvezető örömmel számolt be, hogy mekkora sikerrel járt a kukorica fészkes vetése. Két- szcrannyi terméssel fizetett, mint azon a területen, ahol nem alkalmazták ezt a módszert. S amikor az elnök válaszolt a fel­szólalásokra, ezzel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy to­vábbra is a gazdák tetszésére bízza a módszer alkalmazását. Pedig hát, az elnök „tetszése”, s főképp az akarása is nyomna valamit a latban. Hogy egy év múlva a mosta­ninál jobb eredményről adjon számot önmagának a zsanai Igazság Tsz százegynéhány gaz­dája, az elsősorban rajtuk mú­lik. Helyes, hogy a hibákat fel­tárják, de a tanulságok levoná­sa után tovább kell lépniük Egyetértünk Udvari Tamással, a községi tanács vb elnökével aki azt javasolta, hogy a terv- javaslatokat a vezetőség már:? bocsássa a brigádvezetők ren­delkezésére, hogy a gazdákkal közösen meghányják-vessék a teendőket. Hatvani Dániel Ha jó a tárgyalási alap — le­gyen az huzamosabb időn át végzett munkáról szóló jelentés, vagy bármilyen részterület hely­zetfelmérése — egyszerűbb az előrehaladás útjának megjelö­lése, a döntés. Azért nélkülöz­hetetlen a tanács, vagy a végre­hajtó bizottság testületi ülésén a körültekintő, gondos elemző munkával készült előterjesztés. És ha mégsem ilyen? Tanul­ságul hadd mondjunk el egy példát ezzel kapcsolatban. Kecskeméten, a múlt év vé­gén, a Hazafias Népfrontbi­zottság kezdeményezésére ba­ráti eszmecserére hívták össze a város tanácstagjait. A cél tu­lajdonképpen a kétévi tanács­tagi tevékenység tapasztalatai­nak kicserélése volt. Igen erőteljesen vetődött fel ezeken a beszélgetéseken a kecskeméti autóbuszközlekedés gondja. A résztvevők csaknem kivétel nélkül elmondták erről a véleményüket: zsúfoltak a buszok. Ugyanakkor jól emlé­keztek rá a tanácstagok: 1962- ben azzal a kötelezettséggel vette át az AKÖV az addigi ta­nácsi kezelésű vállalatot, hogy fejleszti a járműparkot Mit mond a vállalat És megszületett a határozat. A témát a végrehajtó bizott­ság, s azt követően a tanács­ülés napirendjére kell tűzni. Az utóbbira február 15-én került volna sor. Ám a végrehajtó bi­zottság döntése jóvoltából még­sem így történt. Hogy miért? A 9. számú Autó- közlekedési Vállalat beszámo­lója nem bizonyult megfelelő tárgyalási alapnak. Lényege ugyanis a következő volt: A vállalat egyelőre nem tud több autóbuszt biztosítani. Az esztendő közepe, táján azonban lehetségesnek látja a 2-es és 4-es jelzésű két busz körjáratba állítását. Ezzel szemben kéri a perselyes (kalauz nélküli) jára­tok bevezetését; arra hivatkoz­va, hogy sok a rugótörés: a buszfordulók és az utak megja­vítását, valamint az üzemekben a szakaszos munkakezdés be­vezetését. Ellenvetések S íme, a végrehajtó bizottság egy-két ellenvetése: A végrehajtó bizottság régóta sürgeti például a rendszeres és folyamatos körjárat megindítá­sát. Részletmegoldásra javaslat­tal is szolgál. Például a 7-es és 2-es jelzésű buszok egyidejű indítással körjáratban közleked­hetnének egymás vonalának el-

Next

/
Thumbnails
Contents